Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)

1907-08-18 / 33. szám

45. évfolyam. — 33. szám

Megjelenik minden vasárnap.

IJngvár, 1907. augusztus 18.

Előfizetési feltételek:

Csak az „Ung“ lapra :

Egész évre . . 8 K Negyedévre . Sí K Félévre . •. . . 4 K Egyes szám . 20 f

Amerikába: Egész évre . .. 10 K 60

„IJng rármegjre Hivatalos Lapjáéval együtt :

egész évre , 12 K — Félévre .... 6 K

Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

HETILAP.

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők.

Nyilttér soronkint 40 fillér

A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők.

Kiadóhivatal telefonszáma 11.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám.

Az első magyar király.

(b.) Másfél évtizeddel ezelőtt a történettudósoknak nagy fejtörést okozott annak az időpontnak a megállapitása, hogy Árpád ősünk tulajdonképpen mikor is jött be Munkács tájékára és mikor tartotta az első országgyűlést a csongrádi síkon.

Alig volt számottevő tudósunk, a ki hozzá ne szólott volna a témához. Az eredmény az lett, hogy 1896. évre állapították meg azt az időt, mely a népvándorlás legjelentősebb cselekedete, első ezerévének mesgye- köve, határoszlop-jelzője.

A Bánffy-kormánynak jutott Isten kegyelméből a szerencse, hogy ezt a határoszlopot megkoszorúzza és Európa népei előtt a legszentebb történelmi igazságot láthatóvá tegye.

A honalapitás ezeréves emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1896. évi VII. törvénycikk első szakasza igy szól: „A magyar szent korona országainak törvényhozása vallásos áhítattal ad hálát az isteni gondviselésnek, hogy az Árpád és vitéz hadai által megalapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel megáldottá és az országot jó és balsorsban segitve, annak léteiét ezer éven át sok viszontagság között is fentartotta.“

Az Árpádház első koronásfője: S{ent István a honszerzés nagy munkáját tovább folytatta. Nagy volt mint szervező, lágy mint reformátor, nagy mint államférfi. Európa népcsaládai között legszilárdabb fundamentum-épitményt ő tudott biztosítani hazájának. Az első magyar királynak nagy érdeme van abban, hogy él nemzet e hazán. Az apostoli királyság megalapítása a legklasszikusabb bizonyság arra, hogy István, az Árpádházi sarj, hivatást, missziót jelölt ki a magyar népnek. És ebben a hitében, meggyőződésében István nem csaModern nő.

Irta Fülöp Árpád.

Mi kell ma a modern nőnek? Egy férj kenyérkeresőnek,

S egy udvarló, kísérőnek.

Az elsőből egy is elég,

Néha sok,

A másikból minél több van, Annál jobb.

Asszony! levél.

Irta Zombory Dezső.

A megszólításon kellene kezdenem. Nem kezdem. Megszólítás nélkül is levél a levél. De meg lelkemnek, hangulatomnak megfelelő megszólítást úgy sem tudnék találni a szokásos becézgetések között. Avagy, ha találnék, vétenék a társadalom szent hiedelme ellen. De minek is nekem a megszólítás ? Ha megérti toliam hegyén vibráló lelkemet, én célt értem. Ha nem érti meg, úgy a becéző megszóllitások özöné- nek minden kedvessége ezernyi vád gyanánt önlel- kemre hullana vissza.

Tehát elment. Itt hagyott mindent. Baráti kört, kedves helyeket, emlékezetes embereket. Ligetek, erdők, pacsirtatakaró búzatáblák éltető levegőjét aszfaltok sivárságával, kávéházak füstjével cserélte fel. De jhát szüksége volt reá. Maguk férfiak csak környezetük segélyével tudnak nagygyá lenni. Lázban, mások bátorságát, küzdését látva tudják csak alkotó erejüket érvényesíteni. A magok teóriája szerint a magára hagyatott oroszlán férgekkel táplálkozik. Igen, mert ha nincs környezetében más oroszlán, úgy nincs,

Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő :

BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA.

lódott. Messze jövőbe vetett tekintete aranyhidat látott, melyen a mindent emésztő időnek, megpróbáltatások viharainak nem lesz romboló ereje.

István prófétai lelke égi sugallatra hallgatott. Az ötvenet éppen hogy túlhaladó királyi fők legjelesebbje ő. A Szent Lászlók, Könyves Kálmánok, Nagy Lajosok, az Igazságos Mátyások, Ferenc Józsefek legbölcsebbje ő, kinek reformátori, vármegyei szervezetet biztositó intézkedései, köznevelést, istenfélelmet hirdető bölcseletéi mind-mind az igazán nagy ember lelki képességeit mutatják.

Kilencszázhat esztendeje annak, hogy a honalapitás ténye betelekkönyvezést nyert Európa telekkönyvébe. Addig a próbaesztendők járták. Miután nyilvánvalóvá lett, hogy jövőt érdemlő nép lakja e vidéket, a föld tulajdon- jogi bekebelezése vált sürgősen szükségessé. Ez az apostoli királyság szervezése tényével nyert megpecsételést. Az a nágy, az a bölcs, az a kiváló koronás fő a magyar nemzetet együttesen tevő népek előtt mindig első fog maradni és minél inkább távolodik a jelen a múlttól, annál jobban nyer fényt és dicsőséget az első apostoli magyar király fejedelmi kormányzása.

Az Országos Nemzeti Szövetségnek 1903. évi május 24-én tartott közgyűlésében oly tárgyú indítványt tettek, hogy Szent István király napján — minthogy országos ünnep is — valláskülömbség nélkül az összes templomokban méltassák a nagy király emlékét.

Az itt elmondottak sejtetni engedik azt, hogy mi a magunk részéről elfogadjuk az indítványt és azok mellé állunk, a kik a nagy király nemes erényeire gondolva: nemied hálának a megnyilatkozását óhajtják. És ezt a nemzeti hálát állandósítani akarják minden év augusztus 20-án. Mik az inditó okok erre nézve ? Főképen ezek:

a) Szent István alapította meg a magyar

a mi őt nagyobb munkára serkentené. Kacagni való elmélet, de maguk esküsznek reá.

Vitte a vágya. Elment. S ma már ezernyi idegen nyüzsgése között keresi a küzdelem teremtő erejét. Minket itthagyott. Maga oroszlánok közé vágyott. Jó, de vájjon helyes volt-e vágyakozása, helyes-e távozása ? Ezt mindketten külön bíráljuk el. Külön maga és külön én. Együttes elbírálásnak itt helye nincs. Együttesen és együtt csak azok bírálhatják el a tetteket, kik között a tények szemléletében választófal nincsen. Közöttünk van. Az uram. S e választófal külön világot jelöl ki az Ön és külön világot az én számomra.

Az Ön világa oroszlánokat keres, kiktől erejét várja felszabadítani, embereket, kik munkájokkal világot, nemzetet kívánnak boldogítani. Életet keres, hol lobog a törekvés fáklyája, hol e fáklyafény mellett törtető emberek sokasága keresi sápadt arcához a pirt. A nagy méretek megkapták erősen fejlett lelkét s ma már a tervek, az álmok Önre nézve csak az országos politika tekervényeinél veszik kezdőtöket.

Az Én világom oroszlán helyett kezes bárányokat termel. Törtető hadnak itt nyoma sincs, a küzdelem fáklyafényét a hétköznapiság pislogó mécsese pótolja. Az álmok, a tervek a verandákon, avagy pincék öblös hordói körül jutnak a mindent takaró enyészetbe s a kezes bárányok felett elütő lelkemmel magasan trónolok én.

De végső eredményben nincs különbség a két világ között. A maga sorsa is a kezes bárányok nyájába vezet. Mert uramfia! ha a politikában, a közéletben mindenki oroszlán lenne, hogy válnának ki a kiváló államférfiak. Igen Uram ! Maga csak eleinte van oroszlánok között, később, ha érvényesülni akar, a megannyi oroszlánból kezesbárányt, párt embert kell teremtenie. S akkor ott lesz, a hol én, erős lelkű emberek helyett görbehátu rabszolgahad kíséri útját.

T . -----1-1------- - i---- n .1

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

királyságot, mi által Magyarországot Európa civilizált országai közé emelte;

b) az istentisztelet gyakorlásában a keresztény fogalmak szerint alakult vallásformát fogadta el népe részére, ez által a Keletről hozott istentiszteleti formát a Nyugaton ápolttal cserélte föl; ez által a népet közelebb vitte az európai többi népek vallási érzületéhez ;

• c) az országnak vármegyékre osztását s ez által a kormányzási rendszernek erősbitését eszközölte ;

d) a népoktatásra nézve az első számottevő intézkedést tette: meghagyta, hogy minden tiz falunak legyen egy iskolája és temploma ;

e) a háború helyett a béke magasztos és boldogító hitének volt felkarolója; a nemzet üdvét nem a harcias modorban, hanem a civilizáció terjedésében látta és találta. Egész kormányzési rendszerét erre a főtételre alapította s ettől nem tért el;

f) „Erkölcsileg, szellemileg István magasan fölötte állott népének. Nemcsak vezetni, uralkodni akart, hanem mint igazi király népének jobb utat akart mutatni: magához akarta felemelni. Nemcsak egyesek, népek is hálátlanok tanítóik iránt. De a késő utókor, midőn már áttekinthette művét és mérlegelhette, mivel növelte nemzetének szellemi, erkölcsi erejét, — ünnepelte emlékét, áldott jobbkezet, mely mint annyi üdvösnek alkotója, a régi mély értelmű legenda szerint nem osztozik minden földinek sorsában: az elenyészésben.“

Az első magyar király emléke nemzeti hálát érdemel ez ország lakosságától vallás és nemzetiségre való tekintet nélkül.

S itt válik meg a nagyiélek sorsa. Ha ez hizeleg magának, akkor hiúság adta lelke tartalmát s ennek nincs értéke; ha nem hizeleg, akkor csalódottan fog menekülni a nagy méretek kristálynak hitt vályogpalotája mellől.

De mit beszélek ón asszonyi szívvel az ész gügyögő szaván ? A mi lelkűnkben az érzelem van gyöngybetüs kőtára szedve. S én, ma, midőn erősségre van szükségem, önlelkeraből merítem érveimet.

Szeretem magát nagy hódító szerelemmel. S a maga szerelme nagyságában még hódítóbb, hisz itt hagyni is képes volt engem. Egy áhítattal teli harmónia az, mely sziveinket egybeforrasztja. Igaz, ma már e harmóniába belebúgott egy mély hang, férjem bariton horkolása. De ezt az élet teremtette. Maga nem oka, én sem, magától nem függött házasságom elhárítása, de tőlem sem. Élni kellett, s hazugság az, hogy a nyomorban érik meg a szerelem. Sem maga, sem én fejlett lélekkel nem állhatott be e hazugság lelket temető igájába. Én férjhez mentem, maga pályájánák jegyezte el életét. E kettős jegyváltás kire volt kínokkal gyötrőbb, azt nem kutatom, de hogy szerelmünket nem szakította szét, arra példa a maga gavalléros távozása s az én mai levelem.

Hosszú hónapok teltek el. Ideális rajongással fogtam a bitvestársi önfeláldozás munkájához. De már nem bírom. Ha legalább lelket találnék az uramban I De kezes bárány, mely még pórázának cifra sodrát is örökön kezemben kívánja tudni. Az erkölcsök tanítását érzem. Lelkem megremeg társadalmi igazságuk súlya alatt. Eszem vallja, ép érzésem hiszi, gondolkozásom megköveteli mindazt, mit a hitvestársi hűség csodás fogalmáról szent törvényekbe iktattak; de a szivem, ez a tételes intézkedéseket nem ismerő forradalmár, lázongva követeli az őserdő zabolátlan terrénumát . . .

De mégsem. A szív nekünk nőknek csak envilál