Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)

1907-08-18 / 33. szám

2. oldal.

TT IST 333. szám.

Tájékoztató a munkásbiztositásról.

Összefoglalás és Instrukció a legfontosabb teendőkre nézve, munkaadók részére.

Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló 1907. évi XIX. t.-c.-nek a munkaadókat terhelő kötelességekre vonatkozólag miheztartás céljából felvilágosítjuk a munkaadókat a következőkről:

1. Az 1907. évi XIX. t.-c. 1907. évi julius 1-én lépett életbe, ennélfogva a betegség és a baleset esetére való biztosítás kötelezettsége mindazon egyénekre és mindazon üzemekre, melyek a törvény 1. és 3. §-ában meg vannak nevezve, illetve részletesen fel vannak sorolva, ezen időponttól kezdődőleg, illetve ezen időpontra visszamenőleg kiterjed.

2. Ezen biztosítási kötelezettség alóli felmentésnek helye nincs, sőt azok a felmentések is, melyeket egyesek az 1891. évi XIV. t.-c. 6. §-a alapján élveztek, 1907. julius hó 1-től kezdődőleg elvesztették érvényességüket s ezen időponttól kezdve a bejelentési kötelezettség alól felmentett egyének is biztosításra, illetve bejelentésre kötelezettek.

3. Habár a törvény címében csak az ipari és kereskedelmi alkalmazottak vannak megnevezve, rendelkezései kötelezőleg kiterjednek olyan kisebb exiszten- ciákra is, kik sem ipari, sem pedig kereskedelmi foglalkozást nem űznek, hanem állami, törvényhatósági, községi és közalapítványi vállalatoknál, vagy hivatalokban vannak alkalmazva, kivéve, ha szolgálati rendtartásuk (szabályrendelet) értelmében fizetésük megbetegedés esetén legalább 20 héten át részükre kijár, vagy ha érvényben levő nyugdijszabályzatuk értelmében baleset esetén ők és hátramaradottjaik a megfelelő baleseti kártalanítást állandó nyugdíj alakjában megkapják.

4. A törvény a kötelező biztosításnak, a biztosítás kényszerének alapját állapítja ugyan meg s ennek határait és korlátáit is megszabja, mindazonáltal nem zárja el az útját a kötelezettség, a kényszer alá nem eső, de szociális helyzetüknél fogva a biztosítás áldásaira utalt egyének önkéntes biztosításának.

5. A biztosítási kötelezettség alá eső egyének és üzemek, valamint az egyének munkaviszonyában vagy bérében és az üzem természetében előforduló minden változás 8 nap alatt jelentendő be az illetékes munkás- biztositó pénztárnál. A törvény életbeléptekor már biztosítási kötelezettség alá eső foglalkozásban levő egyének és az ugyanekkor már meglevő üzemek első bejelentésének végső határidejét azonban a kereskedelmi miniszter 57734/907. sz. rendeletében kivételesen 1907. évi augusztus hó 10-ig hosszabitotta meg.

6. Azok az alkalmazottak, kik 1907. julius 1-én munkaviszonyban állottak, akár be voltak már előzőleg jelentve valamelyik betegsegélyző pénztárnál, akár nem. valamint az összes balesetbiztosítási kötelezettség alá eső üzemek, legkésőbben augusztus 10-ig az illetékes munkásbiztositó pénztárnál bejelentendők.

Minthogy az ungvári kerületi munkásbiztositó pénztár részéről nyert értesítés szerint vármegyénk munkaadói e kötelezettségüknek nagyrészt még nem tettek eleget, figyelmeztetjük a munkaadókat, hogy a bejelentéseket annál inkább küldjék be, mert be nem küldés esetén jogában áll a munkásbiztositó pénztárnak a be nem küldött adatokat a munkaadó költségére kiküldendő saját közegei által a helyszínén fölvétetni.

7. Azok a munkaadók, kik 20-nál kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak, egyéni bejelentést eszközölnek azokon a bejelentő lapokon, melyeket a pénztár bocsát rendelkezésükre. Azok, kik 20-nál több alkalmazottat foglalkoztatnak, heti bérfizetési jegyzékkel és azok, kik 100-nál több alkalmazottat foglalkoztatnak, havi bérfizetési jegyzékkel teljesitik a bejelentést.

8. Mindenfajta bejelentés két egybehangzó példányban juttatandó a pénztárhoz.

9. A kik olyan gyári (vállalati) vagy magánegyesületi pénztárnak voltak a tagjai, mely törvényes kellékeinél fogva és megfelelő átalakulással továbbra is fennmarad, betegség esetére továbbra is az illető pénztárnál maradnak biztosítva, azonban baleset ellen ez esetben is a kerületi munkásbiztositó pénztárnál biztositandók. Ugyananuál a pénztárnál maradnak továbbra is és úgy betegség, valamint baleset esetére

ott biztositandók azok, kik eddig is valamely kerületi betegsegélyző pénztárnak voltak a tagjai.

10. Ä bejelentések közvetítéséhez a pénztár székhelyétől távolabb lakók igénybe vehetik a kerületi pénztár helyi bizalmi férfiait és a községi elöljáróságot is.

11. A bejelentések ellenőrzése végett a munkaadóknál jelentkező közegekkel szemben a munkaadók előzékeny magatartása ajánlatos, mert a sértő, vagy inzultáló módon való viselkedés a közhatósági tisztviselő bántalmazásának minősíttetik és súlyosabban büntettetik. Kihágásnak minősíttetik és súlyosan büntettetik a kért felvilágosítások, könyvek és nyilvántartások megtagadása is.

12. A betegség esetére való biztosításért fizetett járuléknak eddig csak harmadrésze terhelte a munkaadót. Julius 1-től fogva a munkaadót a járulék fele terheli, mig a másik felét az alkalmazott béréből vonhatja le, de a pénztárral szemben a munkaadó az egész járulékért felelős.

13. A betegségi járuléknak a tanoncokat terhelő fele részét a munkaadó akként biztosíthatja, hogy a tanoncszerződésben ennek megtérítését a szülővel szemben kikötheti.

14. A balesetbiztosítási járulék egészen a munkaadót terheli.

' 15. A betegség esetére önként biztosított tagnak

a járuléka a biztosított tagot terheli. Ha azonban az önkéntes biztosítás a munkaadó hozzájárulásával történt, ez esetben a járulékért a munkaadó felelős és a járulék tele a munkaadót terheli.

16. Olyan szerződések, vagy megállapodások, melyek alapján a munkaadó a törvényes felénél nagyobb járulékhányadot akar az alkalmazottól levonni, vagy a balesetbiztosítási járulékot egészben vagy részben az alkalmazottra akarja áthárítani, tilosak és érvénytelenek és igen érzékenyen büntettetnek.

17. Anyagi felelősséggel tartozik a munkaadó azért, ha valamelyik alkalmazottja az ő tudtával vagy támogatásával betegség színlelés által károsítja meg a pénztárt, vagy ha a köteles óvórendszabályok alkalmazásának elmulasztása következtében történik baleset.

18. Minden munkaadó a tudomására jutott balesetet 24 óra alatt tartozik az illetékes rendőri hatóságnál és kerületi munkásbiztositó pénztárnál bejelenteni. Ezenkívül tartozik minden balesethez azonnal orvost igénybe venni.

19. A törvény büntető határozatai :

Amennyiben a törvény szerint súlyosabb beszámitásu büntetendő cselekmény nem forog fenn, kihágást követ el és 10 koronáig terjedhető pénzbírsággal büntetendő :

1. az a munkaadó, ki a biztosításra kötelezett alkalmazottjának a munkába lépését, a munkaviszonyban beállott változást, vagy a munkából való kilépést egyáltalán nem, vagy nem a törvényes határidőben (8 nap alatt), vagy nem a törvényes szabályok szerint jelenti be ;

2. az a munkaadó, a ki a tagsági igazolvány alakjára és kiállítására vonatkozó szabályokat nem tartja meg ;

3. az a munkaadó, a ki a balesetbiztosítási kötelezettség alá eső üzem tulajdonosának személyében beállott változásokat egyáltalában nem, vagy nem a törvényes szabályok szerint jelenti be.

40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó, a ki a biztosításra kötelezett alkalmazottaknak fizetését vagy bérét a ténylegesnél nagyobb, vagy kisebb összegben jelenti be.

100 koronáig, ismétlődés esetében 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő :

1. az a munkaadó, a ki a pénztárnak az alkalmazott által betegszinleléssel, vagy más törvényellenes módon való megkárosítását előmozdítja ;

2. az a munkaadó, a ki a járulékok felét, vagy a tagsági igazolványi dijakat az alkalmazott fizetéséből, vagy béréből levonta, de a pénztárba az esedékesség szerint nem szolgáltatta be;

3. az a munkaadó, ki alkalmazottait, ha azok bejelentési kötelezettségüknek (t. i. a munkaadónak je- jentették be) eleget tettek, választott bírósági ülnöki,

vagy állami munkásbiztositási hivatalbeli tagsági kötelezettségük teljesítésében megakadályozza;

4. az a munkaadó, a ki az óvórendszabályok és tilalmi rendelkezések kifüggesztésére vonatkozó rendelkezéseknek nem tesz eleget.

200 koronáig, ismétlődés esetén 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a munkaadó :

1. a ki alkalmazottjával törvénybe ütköző szerződést köt, vagy egyébként az alkalmazott fizetéséből, vagy béréből törvényellenesen levon, vagy többet von le, mint amennyire, vagy pedig későbben von le, mint amennyi ideig a levonásra jogosult;

2. a ki a balesetbiztosítási kötelezettség alá eső üzemben beállott változásokat egyáltalában nem, vagy nem a törvényes határidőben, vagy nem a törvényes szabályok szerint jelenti be.

3. a ki a balesetbiztosítási járulékok és tőkeösszegek kirovásához szükséges adatok beszolgáltatása során tudva valótlan adatokat hoz a pénztár tudomására ;

4. a ki rendes bérjegyzéket nem vezet, vagy azt az előirt időig (3 évig) meg nem őrzi ;

5. a ki az állami munkásbiztositási hivatal, a kir. iparfelügyelő, a kerületi és országos pénztár és a választott bíróságok által kiküldött közegeknek a szükséges felvilágosításokat nem adja meg, a helyszíni vizsgálatokat megakadályozza, vagy a vonatkozó nyilvántartások és jegyzékek betekintésének engedélyezését megtagadja;

6. ki a balesetek jelentésére vonatkozólag a törvényben foglalt rendelkezéseknek nem tesz eleget, vagy a baleset által sérülthöz, mihelyt a baleset tudomására jutott, orvost nem hivatott.

600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő a munkaadó,

1. ki a tagsági igazolványok kiállítása körül visszaéléseket követ el ;

2. a ki a pénztárak igazgatási szerveinek, vagy választott bíróságának működésében való részvétel utján tudomására jutott üzleti titkokat elárulja, vagy az ez utón tudomására jutott üzemi eljárást jogtalanul utánozza.

Ha a munkaadó üzletében, vagy vállalatánál az iparlajstromba bejegyzett üzletvezetőt alkalmaz, a kihágásnak tekintendő cselekményekért az üzletvezető felelős.

Ha azonban a mulasztás, vagy törvényellenes cselekmény a munkaadó tudtával követtetett el, a törvény büntető rendelkezései a munkaadóval szemben is alkalmazandók.

A munkaadót a kihágási cselekményből folyó vagyoni felelősség mindkét esetben terheli.

Saját érdekükben cselekszenek a munkaadók, ha tartózkodnak ezektől a cselekményektől és ügyelnek arra, hogy a törvénynyel összeütközésbe ne kerüljenek.

20. Az egyforma érdekképviselet (munkaadók és alkalmazottak közötti paritás) alapján átszervezendő pénztárak közül az ipartestületiek teljesen megszűnnek, a magánegyesületiek közül pedig — közgyűlési határozat és az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása alapján — csak azok maradhatnak fenn, melyek legalább egy óv óta már fennállanak és legalább 800 tagjuk van.

21. A törvény életbeléptekor fennálló gyári, illetve vállalati pénztárak, ha tagjaik száma állandóan legalább 300, további fennmaradásuk céljából kötelesek 3 hó nap alatt az uj törvény értelmében átatakulni. Ha ezt elmulasztják, feloszlattatnak.

22. Uj gyári pénztárakat csak a törvény 142. §-ában meghatározott módon és csak az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett szabad létesíteni.

23. A volt kerületi betegsegélyző pénztárak addig is, mig átszervezésük és uj területbeosztásuk megtörténhetik, eddigi szervezetükben és területükön folytatják működésűket „kerületi munkásbiztositó pénztár“ cim alatt.

24. A kerületi pénztárak ideiglenes átszervezése iránt a kereskedelmi miniszter 57734/907. sz. rendeletében már augusztus hónapjában megejtendők azok a pótválasztások, melyek a kerületi pénztárak közgyűléseinek paritásos kiegészítéséhez szükségesek.

25. A kiegészített közgyűlés később meghatározandó időpontban kiegészíti az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot (paritásos alapon), esetleg megválasztja a választott, bíróság ülnökeit (ha erre nézve addig intézkedés történik) és megválasztja meghatározandó számban azokat a munkaadókat és alkalmazottakat, kik a kerületi pénztárt az országos pénztár közgyűlésében fogják képviselni.

26. Az előbbi pontban említett választások men- ejtése után fogja az állami munkásbiztositási hivatal az országos pénztár alakuló közgyűlését egybehívni.

27. A mint az országos pénztár megalakult és működését megkezdte, intézkedni fog a helyi szerveiként működő kerületi pénztárak végleges átszervezése iránt és ugyanakkor fogja az állami munkásbiztositási hivatal az országos pénztár előterjesztése alapján a kerületi pénztárak területbeosztását foganatosítani.

28. Az összes pénztárak fölötti felügyeletet és ellenőrzést az állami munkásbiztositási hivatal gyakorolja, mely ezen kívül mindazon ügyekben határoz és dönt, melyek eddig a kereskedelmi miniszternek voltak fenntartva. Hozzá tartozik tehát minden pénztári alapszabály jóváhagyása, kivetések, kockázati osztályokba való sorolás elleni panaszok eldöntése, személyzeti (pénztári tisztviselők) ügyekben kelekezett kérdések és felebbezések elintézése stb. stb.

29. Betegségi és baleseti kártalanítások ügyében keletkezett vitás kérdések fölött a választott bíróságok ítélkeznek. Az időleges kártalanítások kérdései a minden kerületi pénztár mellett működő alsófoku választott bíróság, állandó járadékok ügyei pedig a kir. Ítélőtáblák székhelyein működő választott bíróságok hatásgunkat képviseli. Hazudunk, mikor azt valljuk, hogy férfiakat is be merünk vonni ennek misztériumokkal teli birodalmába. Nem is akarok e hazugságba esni. De nézze ! Maga most ott jár lelket törtető törekvéssel az országos politika izgalmas világában. S azt hiszi, hogy nagyot cselekedett s elérte a férfiúi kötelesség- tudás horizontját. Nincs igaza. Nagy emberré lenni, országos politikát csinálni nem a legnagyobb. Az országos ember munkájának kirívó kísérője a hírnév; a szereplés újságok gyártotta, közvélemény csodálta bámulata. Beszédeket mondani, mikor egy egész ország tapsát várjuk; cselekedni, mikor milliók szemét kívánjuk magunkra; eszméket hirdetni, mikor ezernyi hadát a betűknek mellettünk tudjuk ; nem a legkiválóbb férfitulajdonság. Nem uram. Legalább az én véleményem szerint nem. Más az, a mi a mi viszonyaink között igazi férfileiket kíván. Férfit nem az országos politika, a vidék nyomorúsága kíván. Egy ezernyi társadalmi bajjal, politikai félszegséggel teli kör termi meg az igazi férfi arénáját. Itt lenn minálunk, hol a törpe lelkek a hatalmas eszméket kinevetik, hol a törekvést a majomhad gunyrivaja kiséri, hol a tettekről csak a szomszédok vesznek tudomást, hol nincs gyorsiroda, nincs reklám, nincs félhivatalos, hol azért cselekszünk, mert cselekednünk kell, itt legyen maga küzdő ember. Itt mutassa meg, hogy van-e erő, van-e bátorság, van-e kitartás, hol a nagy lélek fórfimunkájá- nak a hozsannát évtizedek múlva hozza meg egy szó- szaporitó jegyzőkönyvi kivonat.

Jöjjön haza, ha igazi az a férfilélek! Idehaza

van szükség egész emberekre. Itt van a nagyobbik harc, hol segédcsapatok, segitő férfiak, diadalmas eszközök nincsenek. Itt van a küzdelmi pálya, hol álmos sötétség borul az emberi lelkekre, hol újjá keli teremteni előbb az embereket, hogy újat tudhassanak alkotni Ide kell erő, hol a jóhiszeműség ostobasággal vetélkedik, hol a jót agyonverik, a gonoszát diadallal magasztalják.

Jöjjön haza, ha igazi az a lélekerő. Álljon elő itt színes lelke csodás világával. Legyen reflektor itt, hol nem hogy fényt adna a környezet, de még ha csak pislogó mécses tűnik is fel közöttük, abból is kilopatják az olajat. Legyen itt legény, hol az igazságért vesztőhelyre viszik s hol a hazugságot pengő érccel, közbecsüléssel fizetik. Itt a kufárokat nem verik ki, sőt egy gyékényen árul vele a polgári erkölcs is. Nem a főváros villanyerdeje, de a vidék szuroksötétsége kívánja meg az igazi embert. Ne késlekedjék tehát és csodás boldogsággal, a fanatizmus energiaadta bátorságával leszek maga mellett e tapsot nem ismerő arénán. Ne vesse meg az asszonyi segítséget, férfira itt kevésre akad.

És jöjjön haza 1 . . A verandán sárgulnak a szőllő- levelek. Piros pettyeket hány reá a hamvadó napsugár. Jön az ősz. A vesztett szerelmek busongó szimbóluma. A levelek hullanak, a verőfény fogy .. . s én egyedül üljek a verandán ? ! . . .