Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-27 / 4. szám
45. évfolyam. — 4. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1907. január 27 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre .........4 K j Egyes szám . 20 f Amerikába: Egész évre ... 10 K 60 f „Ung vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt: egész évre , 12 K — Félévre . . , . C K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegy« Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyilttéri és hirdetési dijak «lőre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. Hazádnak rendületlenül .. . Irta Deák Gyula. Markovics Judák és Mórok, valamint Schönberger Léba Jakabok voltak, vannak és lesznek. Kilátás van tehát arra, hogy a bíróságok ezután is Ítélkezhetnek „kivándorlásnak engedély nélküli közvetítése miatt.“ Szomorúan tapasztaljuk, hogy a nemzet életfáján mennyire rágódik a kivándorlás, mely — ha tovább tart, — teljesen elsorvasztja a fát. Ezt tudva, még sem tudunk teljesen védekezni. Megbüntetjük a kivándorlásra csábítókat, az amerikai viszonyokat teljes mezítelenségükben feltárjuk és itthon iparkodunk a munkásügyet javítani, de azért még sem lehet sikeres védekezésünk. Miért ? A kivándorlásra csábitó azt hiteti el a néppel, hogy a hatóság megakadályozza a kivándorlást. Persze ez teljesen hazugság. A hatóság igen is engedélyezi a kivándorlást, de természetesen a törvények korlátái közt. A ki tehát mindenáron szerencsét akar próbálni az uj világban, az saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha a hatóság támogatását veszi igénybe ingyen, mint a csábítókét méregdrágán. Persze az volna a legjobb, hogy ha hatósági engedély mellett sem hagynák el a hazát, a melynek áldott földjén szorgalommal, becsületes munkával tisztességesen meg lehet élni. Erre ellenvetésül azt lehet ugyan felhozni, hogy az amerikai kivándorlóktól sok pénz jön be hazánkba és igy szép pénzforgalom keletkezik nálunk a kivándorlás következtében. Igaz, vannak szerencsés kivándorlók, a kiknek sikerül az újvilágban tisztességes keresethez jutni, de hányszorosan több azoknak a számuk, a kik irtózatos nyomorba kerülnek, — azt csak a jó Isten tudna megmondani. Nézzük csak az amerikai viszonyokat teljes világításukban. Amerikában jelenleg mar nagyon megrosszabbodott a gazdasági helyzet. A gyárak redukálják üzemeiket s a bányák és gyárak igen sok munkást bocsátanak el, első sorban természetesen idegeneket. Az elbocsátott munkások közt igen sok a magyar, s ezek ezrével maradnak kenyér nélkül. Nagy lelki veszedelmek és anyagi romlások igen gyakran fenyegetik a kivándorlókat. Brazíliában például az éghajlati, egészségi, és kereseti viszonyok kedvezőtlenek és sok panasz merült fel, hogy a munkásokkal rosszul bánnak. Nagy kárukra van az is, hogy az ottani nyelvet nem ismerik és igy kivándorlásuk tolytán rendesen a legnagyobb nyomorba jutnak. Egyes jelentések valóban megrendítő képét tárták fel azon állapotoknak, a melybe a magyarországi kivándorlók jutottak. Olasz hajózási vállalatok lelketlen ügynökei azokkal a hazug ígéretekkel ámították honfitársainkat, hogy Brazíliának Sao Paolo tartományában földeket, szarvasmarhákat és szerszámokat kapnak ingyen az államtól. A kivándorlóknak csak akkor nyílott fel a szemük, a mikor már késő volt. Leverve látták, hogy az ígéret csak ígéret maradt, mert nem kaptak semmit sem. A szerencsétlenek legfeljebb rnfnt napszámosok dolgoznak a kávéültetvényekeo, ha egyáltalában kapnak napszámot, mert még az sem jut mindenkinek. A szokatlan életmód, éghajlat és nyelvbeli nehézségek azt szülték, hogy a kivándorlók teljesen elzüllének, mindenükből kifosztva, éhezve és rongyosan kóboi ólnak az ország belsejében; gyermekeiket nyűgnek tekintvén, elhagyják, a kiket az ültetvényesek szednek össze, hogy belőlük olcsó munkaerőt nyerjenek. Bármennyire javulnak is nálunk a munkásviszonyok, elégedetlen elemek mindig lesznek. Ez már az ember természetében rejlik. Az elégedetlen pedig megy új hazat keresni s ha esetleg ott javul anyagi helyzete, akkor a régi hazát elfelejti. A kivándorlást nem tudjuk tehát megszüntetni sem a kivándorlást közvetítők megbüntetésével, sem az amerikai kedvezőtlen munkásviszonyok feltárásával, sem pedig munkásügyeink javításával. Csak egy mód van, melylyel célt lehetne érni, s az: ha sikerülne minden honpolgár leikébe kiirthatatlanul becsepegtetni a haza- szeretet szent érzelmét; azt az érzelmet, a mely nem alkuszik meg semmiféle csábítással, semmiféle anyagi előnyökkel. Ha minden iskola, ha a hivataloknak és társadalomnak minden tényezője együttes és okos munkálkodással arra törekszik, hogy azoknak az elemeknek lelkét, a melyekkel hivatalosan, vagy társadalmi utón érintkezik, az egyedül üdvözítő haza fogalmával telitse meg, akkor — hiszem és vallom — a kivándorlás megszűnik s nem lesz okunk többé keseregni a nemzet gyökerét tépő vész miatt. De a mig az „Ubi bene, ibi patria“ elv uralkodik, addig ugyan céltalanul dolgozunk a kivándorlás ellen, céltalanul büntetjük a kivándorlást közvetítőket, céltalanul beszélünk azokról a nyomorúságokról, a melyek a kivándorlókat várják. Falra való borsóhányás minden! Célt érünk azonban, ha mindenki szive rejtekében érzi — és nem csak énekli —: „Hazádnak rendületlenül ..!“ A Tulipánbál. — Január 19. — Az idei farsang legfényesebb és legnagyszerűbb bálja lett a Tulipánbál, mely a helybeli Társaskör összes helyiségeiben zajlott le. Eseményt képezett városunkban. A társadalom előkelősége majdnem teljes számmal vett részt abban és sokan voltak ott a szomszéd vármegyékből, főleg Bereg vármegye táncos fiatalságából. A rendezőség derekas munkát végzett; — sokat fáradott dr. Tahy Endre, a bál egyik főrendezője és e serény odaadó előkészítésért meg is kapta jutalmát — a fényes sikerben. A Társaskör helyiségeit ez alkalomra tulipándiszbe öltöztették. Lelkes uriasszonyok napokig fáradoztak a Szeretet ünnepén. * Irta Románecz Mihály. Jövel az irgalom szent csarnokába, Oltárain áldozni ne habozz ! Szived oly törpe, sivár, dőre s kába, Ha benn, a könyörület hamvadoz. Selyem vánkos mit ér, ha nincsen álmod ? Dús kamra mit, ha kór emészt korán ? Üres az élet, egymagádban állnod: Segíts felebarátod nyomorán 1 Mert ládd, a kincs, a hír, a hiú pompa Még nem tehet boldoggá egyedül; Hazug őröm az s mind ledől halomba, Közé ha nemesb érzés nem vegyül. Hordd össze a föld minden drága gyöngyét: Igaz gyönyört mindez nem adhat ott, — Hol letörülheted egy árva könnyjét S megosztod véle végső falatod. Vésd föl neved az égnek kárpitjára Hideg tudós, vérontó hadvezér: S megindúl szemeitek meleg árja. Gyermek imája hozzátok ha ér ... . S mégis — — mily téveteg az élet útja! Hányán tapossák meg a szív jogát: Hajónk a zugé örvényt járja-futja. De biztos révbe rajta nem jut át. Hány jégkebel, hány gazdag palotája Zárúl be a gyász s szegénység előtt ! * A Kath. Körben szavalta Románecz Margit. A művészi lélekkel megirt költemény a benne kifejezett eszmék alapján nemcsak karácsonykor, hanem bármikor is alkalomszerű. Szerkesztő, Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. BÁNOCZY BÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. AZ UNG MEGY El GAZ l»A SÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. S a vad tivornya sátán-hahotája Riasztja vissza az esdekelőt 1 Hány zordon lélek, a kinek fejére Az égnek minden nagy áldása hull — Özvegy ha lép a márvány küszöbére, Megrúgja durván, hitvány pimaszul! Hány korcs-teremtés, kinek könnyű élte Rohasztő tétlenségben vesztegel, Idejét lovak s kópék közt leélte: S a csonka hadfit gúnynyal űzte el 1 Őh hány ember, ki zülle szép hazánkba S önző jóléttől zsirban fuldokol, — Honszerelmét beköti gyapjú-zsákba — — S balsorsban Júdás-terveket kohol! Óh jaj nekünk! az Isten képe-mása Undok, vad szörnyeteggé süllyedett, S hogy a szeretet szent jogát megássa, — Kihalt szivében a könyörület. Ti viperák ! Lelketlen paraziták ! Nem félitek Galilej ostorát ? Ti, kiknek ajki vérünket kiszítták, Hagyjátok el az Úr e csarnokát 1 De te, kinek romlatlan, ép szivében Az élő tiszta szeretet lobog, — Jövel s az örök irgalom nevében Áldozz — s az ügyefogyott áldni fog.^ Szent ez a hely ... lm megjelen közöttünk A jótékonyság nemtő-sze lleme. Kivel mi égi, szent frigyet kötöttünk, Hogy légyen a nyomornak menhelye. A föld áldása jobb és bal kezében, Két oldalán papnői is vele, Kezükből fáklya-fény dereng le szépen ! Az áldozat-készségnek hű jele. S a merre ez a szeli d fény világol, Nyomában özvegy, árva gyermekek, Nyomorult vak, kit kisded fia ápol : Mind nyugtot, enyhet, üdvöt nyertének. És mindazokra, kik sorsüldözöttek, lm készen vár szeretet-lakoma, S fohász tör ég felé: oh add, oh add meg Mi mindennapi kenyerünket ma 1 Dalok a Tulipánbálról. Irta Dumi. I. Tulipánbál múltán Minden elváltozik, Tündéri éj után Kemény kő szétmálik Zúzmaráz az ungi szól, S jön végül a számadás ! Zúzmaráz az ungi szél. S jön végül a számadás! Lelkek hangulatát, Csak a magyar marad, Szines álmok nyomát, Csak annak nem fakad Temeti a rideg tél, Életsorsán változás, Temeti a rideg tél. Életsorsán változás. A bálterem felett, Lám itt kuruc éjben, Hol álom lebegett, Tulipán jegyében : Kavarog a báli por, Tárogató sír, beszól, Kavarog a báli por. Tárogató sír, beszól. S a kis terem terén, S a szomszéd szálából, Hol virult a remény, Öblös trombitákból Tanyát üt a báli tor, Bécsi nóta hangja kél, Tanyát üt a báli tor. Bécsi nóta hangja kél.
