Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)
1906-07-22 / 31. szám
44. évfolyam. — 31. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1906. julius 22 Előfizetési feltételek: Csak az „Uns“ lapra: Egész évre . 8 kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill. Amerikába : Egész évre 10 kor. 60 fill' „Iliig »ármegye Hivatalos I.ap.)á“-val együtt : egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Un g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyiittér soronkint 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. HETILAP. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATAL OS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór 1-ső szám. Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Közigazgatási reformok. Irta dr. Nagy József. A közigazgatási reformok közt évtizedes viták folynak a közigazgatás államosításának kérdése körül. Tömérdek érvet hoznak fel ellene és mellette. Mindkét oldalról súlyos érveket. Nemzeti létkérdést érintő érveket. Sok a vita és nagy a bizonytalanság. A letűnt politikai korszak nem merte megoldani, avagy úgy oldotta meg, hogy nyilt kérdésnek tartotta fenn a jövő számára. Minden nagy nemzeti feladatot igy odázott el. Hagyni, a mint van. Ránk maradt a vármegye is és az uj korszak reformtervei között helyet követel magának. Ma már le kell számolnunk végleg: fenntar- tandó-e a vármegye eddigi autonom keretei közt, avagy reformálandó. Reformálandó! Ezt vallja mindenki. De hogyan? Az autonómia fejlesztésével, avagy az államosítással. Ha államosítandó, meddig, minő szerveiben, teljesen, avagy részeiben ? Az országos közvélemény ma bűnnek tartja hozzányúlni az autonómiához és csorbítani az autonom igazgatást. Ma a lefolytatott nagy alkotmány küzdelem felkorbácsolta nemzeti felbuzdulás hatása alatt minden kérdésnél, itt is, az érzelemvilág az uralkodó. Már pedig minden érzelem, hagyomány, kegyelet ar vármegyék mellett késztet „állást foglalni. Érv itt nagyon sok van. Ősi tősgyökeres magyar intézmény. Kipróbált bástyája a magyar alkotmánynak. A lefolytatott nemzeti küzdelemben is az ellenállás leghatalmasabb fegyvere. Az ország egyes részei kuruc parlamentje, hol megszólam- lást nyer a független nemzeti szellem, a közvélemény még akkor is, a midőn az önkény elhal Igaitatja az ország parlamentjét. Aztán a független érzület elősegitője, az önálló polgári osztály nevelője közjogi kérdésekben. Ez mind a vármegye. És mindenik oly szép érv, a mely előtt meg kell hajolnia a magyar léleknek. Meghajlunk. A vármegyékre szükség van. Ne bántsuk a vármegyéket. A mai rendszer és szervezet mellett azonban a vármegye nemzeti feladatok megoldására alkalmatlan. Először : mert nincs is tényleges vármegyei autonómia. Mit ért az autonómia? Éreztette élő, önálló szervezet hatását ? Három évig folyt az ellenállás, és az államigazgatás — minden tiltó, tagadó vármegyei határozatok ellenére központilag, sőt a megyék felhasználásával, avagy negligálásával, mégis működött. Minden intézmény, szervezet teljesítette hivatását. Már pedig az államigazgatás vármegyei tényleges autonómia mellett valóvá, élővé, ténynyé csakis a vármegyék akaratával, azok utján lehet. Vagyis ha a vármegye alkotmányvédelemben ellenáll, úgy ellenállásával azonnal kérdésessé kell válnia az államigazgatás lehetőségének. Nem állt meg a közigazgatás. És az mutatta meg, hogy a vármegyei autonómia szép elmélet nálunk, a mely fölött vigyorog egy oly kalandor társaság, mely a haza elleni szolgálatra idegennek adta oda magát. Most, mert a vármegyék mellett fő érv azok alkotmánybiztositó szerepe, a reformoknak oda kell irányulniok, hogy a vármegye ezen alkotmánybiztositó íunktióját teljesíthesse. Vagyis legyen valódi és elvitathatatlan autonómiája. Legyen meg a hatásköre, a hatalma, hogy ha egy kalandortársaság még egyszer akadna, hogy nehéz időben alkotmányunk és jogaink összetörésére vállalkozzék, úgy oda döröghesse a hatalmas vétót és szakadjon meg egyszerre minden fonal, a mely a vármegyét a végrehajtó hatalom központi vezetőivel összekötötte. Minden hatalom ekkor ott legyen a vármegyében és a központi törvénytelen hatalom azonnal ébredjen annak tudatára, hogy ha a nemzettel szembe helyezkedett, úgy bíboros, bársony székekben ülhet ugyan, de nincs egy megnyomorodott filiszter sem, a kinek parancsokat osztogathatna. Itt tehát államosítási törekvéseket sem istápolni, sem érvényesíteni engedni ma nem szabad. Ellenben minden téren kiépítendő a teljes autonómia. Egy téren azonban az államositási törekvéseknek előbb utóbb érvényesülnie kell. A vármegyei tisztviselők kinevezésénél. Vannak, a kik a tisztviselők kinevezését egynek tartják az önállóság teljes feladásával. Ezt tekintik az autonom igazgatás gerincének. Pedig nem igy van. A kinevezett tisztviselőkkel szemben is teljes mértékben érvényesülhet az autonómia. Szükséges a tisztviselők kinevezése a tényleges viszonyok miatt és főleg a magyarság szempontjából. A tényleges viszonyok: hogy a választási rendszerek természetéből folyóan hivatása magaslatán álló tisztikar nem állítható a megyék élére. Könnyen érvényesül a szűk családi érdek. Minden formájában a köz és nemzeti célok rovására. A köztisztviselői állás oly kvalitásokat kíván, a melyek felismerésére a választó közönség laikus tömege nem mindig alkalmas. A tisztviselő tevékenységét mindig befolyásolhatja a tudat, hogy most a választó közönséggel áll szemben, melytől előmenetele függ. ítélkeznie kell a fölött a választó fölött, ki existenciája fölött is rendelkezik. Népszerűségre kell törekednie sokszor nemzeti irányú köztevékenysége rovására. Voksokat kell gyűjteni. A választó közönség természetesen oly egyéneket választ, akiket jól ismer. Ha vannak: helybelieket, vármegyeieket. Egy helybeli egyént tömérdek érdekszál köt egyesekhez, melyeket elszakítani nem képes, nem is lehet. Egy helybeli egyén társadalmi állása, hozzátartozói után igazodván, már akkor is kiváló társadalmi állást biztosit neki a közvélemény, amikor arra semmivel rá sem szolgált. Magának tevékeny köztisztviselői működése által társadalmi állást biztosítani ambícióját nem is fogja képezni. Azt megkapta és megkapja minden köztevékenység nélkül, érKopott kis fénykép. Irta: Kovássy Elemér. Picinyke kis fénykép, Hogyha nézlek Téged, Elmerengő lelkem Múlt s jövőbe téved. Drágább vagy Te nekem Ezüstnél, aranynál, Becsesebb ragyogó. Csillogó gyémántnál. Pedig láttam én már Számos hires festményt, Melyen neves festő Rögzített meg eszményt, Drámát, tájat, csatát, Győzedelmi mámort, Daliás időket, Diadalmas tábort. Képek voltak azok, Soha sem feledem, Hanem a legszebb kép Mégis Te vagy nekem, Kopott kis fényképem 1 Téged sokszor nézlek, S rólad képzeletem Múlt s jövőre téved. Te eszembe juttatsz Egy egész világot, Szerelmet, jó kedvet, Délibábos álmot: Szép ifiuságot! Mikor még dalaim Más egyébről szóltak, — Mind egy-egy vallomás Volt szőke Katómnak. — Akkor a kis Kató Volt a menyasszonyom, Most pedig hűséges, Jóságos asszonyom. Mert Kató s belőlem Feleség és férj lett, így hozott az idő, Kis fényképem Téged. Nekem bájosabbat, Mint tündér költemény, — Te rólad sugárzik Felém sok szép remény ... Mindenik csókod Drága kincsem nekem, Rajtad van apró kép Hét ép kis gyermekem. Édes kis koboldok ! Ha titeket látlak Akkor vagyok boldog. Rózsás jövőtökről Mig ébren álmodom, Rövid pár perc alatt Múltam is átfutom. Gyermek képeteket Szemlélgetve, nézve, Vissza élem magam Egy szép múlt időbe S gyermek leszek én is . .. Eltűnik a korom. Olyan leszek, mint ti . . . Mint voltam egykoron. S’ rá emlékszem egy szép Magyar férfi arczra, Nagy szivü embernek Deli alakjára: Az édes apámra. Úgy tűntök előmbe, A ki nektek Vérim, Mint dolgos, házias Volt a nagyapátok, Lányok az életbe Ki reám, amig élt Kiknek feminismus Épen úgy vigyázott, És nagy politika: Mint a hogy vigyázok Cifra komédia ! . . . Én mostan ti rátok ... A mint nézegetem Majd elrepül lelkem Az arcképeteket, Egy alföldi tájra Lelkem világában Budaháza falu Múlt, jelen és jövő Diszes kastélyába, Ekként ölelkeznek. Honnan egy nagyasszony — — —---------— — — Jó rokoni körbe, — — — — — — — Szeretve beczézve — Összetéve buzgó Sokszor gondol rátok Imára két kezem, Apró kis angyalim, A jó Teremtőhöz Mezei virágok ! Azért esedezem. Hogy ki Ő, tudjátok ? Amig felnevellek Jóságos jó anyám ; Nemeseknek, jóknak, A ti nagyanyátok, Igaz magyaroknak, És lelki szemeim Engedje megérnem. Majd ismét mást látnak, Engedje elérnem, Két fehér kacsóját Amig kapva szárnyra, Szőke Katókámnak, Önállóan szálltok Amint igazgatja Ki a nagy világba. Fejetek párnáját, És igy ha megtettem Hogy édesbbé tegye A kötelességem, Édesei álmát. Jó lélekkel megyek S látlak kis fiaim Más hazába innen, Mint hős daliákat, Azzal a tudattal: Ha vészben a haza : Ti vagytok az Eszme, Mind harczolni bátrak. Bennetek támadok S kicsike lányaim Fel egy uj életre! Beszélgetés. Irta: Márton Boldizsár. Gyönyörű este volt. Elemér és Uuska kinn ültek a kertben. Körülöttük oly szép volt minden. A kert, a távol vidék, a hegyek, a kert alatt a csörgedező folyam. És fölöttük az ég, a ragyogó ég, a csillagok. Nincs szebb, bűbájosabb a nyári éjszakánál. Érezték ezt mindaketten. Elemér és Iluska. És nemcsak ezt érezték. Elemér megfogta a leány kis fehér kezét. Megkezdte. Nézzen a szemembe Iluska. Ha ajkam hazudna, a szemem elárulja magának, hogy szeretem. Ezt tudhatta és tudja is talán. Nagyon szeretem. Meg mondom magának, őszintén. Mért rejtegessem azt, ami szivemben van. Azt is tudja rólam, hogy férfi vagyok, aki tudja, minő kötelességgel jár az, a mikor kimondottam, hogy szeretem. Én azonban a másikat is őszintén megmondom magának. Nem fogom elvenni feleségül. Lássa, érzem, kicsi keze megreszket a kezemben. Maga sápadtabb lett. Fáj nekem ez. Fáj nekem magának rossz pillanatokat szerezni. De ón becsületes akarok lenni, én nem akarom gondolkodását oly útra terelve látni, amely nem igaz. Én sohasem kérdeztem meg magától, hogy engem szeretje, nem éreztem jogot hozzá. Most sem kérdezem. Én ma csak magamról akarok beszélni. Tisztázni akarom lelkemet, hogy ne értsen félre, hogy ha őszinte is vagyok, ha szándékaim iránt tisztában is lesz, legalább tisztelni tudjon. Ezt drága kincsként megtartani, megszerezni, kierőszakolni akarom. Én magát Ilus azért nem veszem el, mert szegény vagyok, mert jobban félek a szegénységtől, mint szeretem magát. Ne nézzen rám oly különösen. Maga azt hiszi, hogy az életboldogsághoz elég a szerelem, hogy két szerető szív viskóban is elél, fekete kenyér-
