Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)
1906-11-25 / 49. szám
44. évfolyam. — 49. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1906. november 25. Előfizetési feltételek : Cask az „Iliig“ lapra : Egész évre . ti kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill. Amerikába : Egész évre 10 kor. 00 fill' „Uug vármegye Hivatalos í.ap,jáíc-val együtt : egész évre 12 kor. — Félévre.. fi kor. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. NyiJttér sor önkin t 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 4, Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-sö szám. Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Városunk rendezése. Irta: Deák Gyula. Minden szabály alól van kivétel, úgy az alól is, hogy a íelvidéki városok igen rendezettek és csinosak. Példa rá Ungvár. Erre ugyan még a benszülöttek sem mondhatnak valami nagy dicséretet, pedig ők ugyancsak elfogultak szülővárosuk iránt. Annál kevésbé a bevándorlottak, a kiknek nagy része bizonyára megfordult az ország különböző vidékén és volt alkalmuk látni rendet, csint és tisztaságot. A régi aranyszabadság talán egy városban sem bosszulta meg magát annyira, mint Ungváron. Építhetett mindenki tetszése szerint, kijebb, beljebb s azért származtak a girbe- görbe utcáink, a melyeknek hibáit most már a legjobb akarat mellett is csak imigy-amugy lehet helyrehozni. Pedig mesébe illő szép várost lehetett volna ezen a helyen építeni. Van nagy folyóvizünk, melynek egyik partján síkság, a másikon szelíd lejtésű domb terül el. Ha ezeknek az előnyeit kiaknázták volna, akkor ma Ungvárnak másként kellene festeni. A múlt hibáin azonban most már késő keseregni. Eső után köpönyeg! De a hibákat lehet javítani. S ez az, a mire rá akarok mutatni. Kezdem az Ung partjával. Más váiosok mennyire ki tudják aknázni a folyó partját. Ott emelkednek legszebb palotáik, ott van a város ütőere. Nálunk ? Szemétlerakodás igazi és átvitt értelemben. Sőt még azt a megbocsáthatatlan dolgot is elkövették, hogy a folyó jobb partját elzárták. Első teendő itt a part megnyitása egyik felől az izr. templom, másik felől a kaszinó s mellette levő házak mögött. Következnék a part felemelése, kiépítése és az építkezés. A Rákóczi-ulca mögött, az Ung partján festői utca keletkezhetnék igen csinos háttérrel. A lakások bérösszegének íolytonos emelése és a zsúfoltság föltétlenül parancsolják, hogy a városi hatóság gondoskodás tárgyává tegye az újabb építkezéseket. De nem a mostani földszintes házaknak emeletre húzásával, hanem új házaknak építésével. Oly kicsiny udvarral rendelkeznek a mostani földszintes lakások, hogy az azokban lakók is érzik hiányát a rendes udvaroknak. Hatha még emeletessé teszik azokat a hazakat! Uj építkezési területről kell gondoskodni s erre a Füzes, továbbá a Minaji- és Radvánci-utcák, valamint a vasúti állomáshoz vezető ut közötti terület kínálkoznak legalkalmasabbaknak. Az utóbbi terület kérdése a héten került felszínre ; a hidontúli lakók ugyanis a törvényszéket az előbb említett területre szeretnék megszerezni, a szükséges telket ingyen engednék át a földtulajdonosok. Tervezetükbe beillesztettek ugyanis egy sugárutat a Radvánci-utcából kiindulva, a melyet a Minaji-utcából három utcával szelet- nenek át egészen az állomásra vezető útig. A legszélső keresztező utca, a mely az állomásnál végződnék, a bérkocsiknak szolgálna utul s igy a vasúti állomást sokkal előbb lehetne elemi, mint a mostani utón. Ez utóbbi maradhatna a teherszállítás számára. Az uj terv mindenesetre megérdemli a figyelmet s akkor is fenntartandó, hogy ha a törvényszék épülete máshová kerül. Városunknak hátránya a kereszt-utcák hianya. Hogy csak egyebet ne említsünk, a Széchenyi-terről milyen kerülővel lehet eljutni a Bercsenyi-utcába. Utóbbi utcával szemben rendkívül kívánatos egy uj utcának a nyitása a Széciienyi-térre. Minden nap, de különösen heti és országos vásárok alkalmával észlelhető az a nagy forgalom, a mely úgyszólván a rendkívül keskeny Kis- és Nagyhid-, valamint Kazinczy- utcakon bonyolódik le. Ezen a bajon egy uj hid építésével lehetne segíteni, a mely a Szobránci-utca végéről, vagy annak közepéről volna megközelíthető. Szobranc vidékének nepe ezen a hídon közlekedhetnék a vásártér irányában. Szólnunk kell a tisztaság kérdéséről is. Hát bizony e tekintetben nagyon is szomorúk az állapotok, különösen az udvarokat tekintve. A város középpontjában is találunk olyan piszkos udvart, a melyet falun sem szabadna megtűrni. Készséggel elismerem, hogy a rendőrség bizonyos időben felülvizsgálja az udvarokat, iparkodik e tekintetben megfelelni feladatának, azonban igyekezete lakosságunk tetemes részének nemtörődömsége miatt hajótörést szenved. Drákói szigorúságot alkalmazzanak ott, a hol a figyelmeztetés nem használ, mert a tisztaság kérdése egyúttal egészség- ügyi kérdés is. Miképpen állunk az utcák és terek fásításának kérdésével? Sehogy sem. Valamikor egy lelkes fiatal orvos fásitotta be a várost; imitt-amott találkozunk is a maradványokkal, a többi fa azonban az átkos nembánomság es érzékhiány következtében elpusztult. Most kietlenek utcaink, nyáron a forró nap perzseli az embereket, de azért a városi kertészen kívül foglalkozik-e valaki komolyan a fásitás ügyével? Kötve hiszem. A városi kertész kidolgozott terveket az utcák és terek fásítására, de hogy azokat a terveket miért nem valósítják meg, talány előttem s masok előtt is. Még egy kérdést akarok érinteni, a mely sokak előtt kicsinyszerünek tűnhetik fel, de azért városunk kellemessé tételéhez szintén hozzájárulhat. Értem ugyanis az esti séták helyeinek rendezését. Most a Nagyhid-utcában hullámzik és szorong a közönség, az erős a gyengét leszorítja a keskeny kövezetről. Nem lehetne-e ezt a kérdést megoldani oly formán, hogy a Rákóczi-utcába a városhaza épületig tétetnék at a „korzózás“ helye. Természetesen ehhez két ivlámpa kivántatnék, a mely naponként egy-két órahosszat világosságot terjesztene. A felvetett kérdések mind olyan természetűek, a melyek részletes megvitatást érdemelnének. Én csak egyszerűen érintettem azokat. Ügyeink iránti érdeklődésem bizonyságául szolgáljanak soraim. A törvényszék elhelyezésének kérdéséhez. Irta: Sirokal Albert. Az ungvári törvényszék elhelyezése meglehetős kemény dió. Komoly megfontolás tárgyává kell ezt tenni. Csak oly könnyedén oda dobni a kaszárnya udvarára nem lehet. Ez a hely kaszárnyának sem vált Nem átkozlak... Irta: Somló Sándor. Nem átkozlak, hogy a szivem megtépted, Még egy könyet se hullatok teérted, Majd kiáltod te nevemet a szélbe, — Oh, de nem lesz, ki a hangod’ megértse ! Suttogod még nevemet a virágnak, Dalolod még szerelmem a madárnak, Gyermekednek hűségemet regéled, S a szivednek : hogy az enyém mivé lett! Sóhajok. Irta: Szamolányi Gyula. Mióta meglátott szemem, Éjszaka van a szivemen, De oly szelid ez az éjjel : Méla csenddel, holdas fénynyel. . . Mást se teszek órák hosszán : Rád gondolok, álmodozván . . . Minden álmom egy-egy rózsa, Mit feltüzök homlokodra. A szivemben képed oltár: Kis kezedben liliomszál, Föltekintesz a mennyekbe, Csillag fénye hűli fejedre . .. A merre jársz, gondolatba’ Rózsát hintek az utadba, Úgy lebegsz a rózsák felett, Mint a nyájas, szép kikelet. Mosolygásod május fénye, Beteg szívnek szép reménye, Engemet a bú behavaz, — Mosolyogj rám : legyen tavasz . . . Hó borítja a világot, Ablakodon jégvirágok, Ablakodra mind én szőttem : Az én csókom, az én könnyem. Dialóg egy dialógról. Irta: Fehér Jenő. (Személyek: Rékásj* Sándor iró. A dolgozószobája íróasztalánál ül és a tollat rágja. Irma, a felesége haragos pillantásokkal méregeti végig az urát, miközben idegesen babrál a kis pamlag csipketakaróján.) Irma: Látom már, hogy egyáltalán nem törődöl velem. Reggeltől estig akár agyondolgozhatom magamat, te a legnagyobb indolenciával, egykedvűen szívod a cigarettádat egyiket a másik után. A mióta idebent vagyok, fogadni mernék, legalább tizenöt darabot elszívtál. Sándor: Hát ez ellen is kifogásod van? Számtalanszor mondtam már neked, hogy munkaközben szükségem van a cigarettafüstre, ezekre a gyönyörű kék füstkarikákra, a melyek izgatják a fantáziát, a melyek uj és uj témákat, alakokat varázsolnak elém, a melyekből csodás mesék rajzanak . . , Irma: Haha ! Beszélni tudsz, kifejezéseid pompásak, hogy ne mondjam : csillogók . . . Sándor: Kápráztatóak, mi? Irma: Igen. Igen, kápráztatóak, ez az igazi . . . így kápráztattál el engem is, tapasztalatlan, fiatal leányt . . . Sándor: Már megint kezded? Kérlek, Irma, látod, hogy dolgom van. Sürgős. Öt órára egy munkát kell szállítanom, most négy óra van és még halvány sejtelmem sincs, hogy mit Írjak. Irma: Hát a füstkarikák? Ma nem rajzanak? Mi? Sándor: Mondtam már, hogy zavarsz. Irma: No lám, most zavarlak. Két évvel ezelőtt bezzeg könyörögtél, hogy szenteljek neked csak öt percecskét. Sándor: Igaz. De nem tagadhatod, hogy a könyörgésemnek mindig megvolt a foganatja. Sőt az ötperceket önszántadból igen sokszor meg is nyújtottad. Irma: Igen, mert valami ideális férfiút, nemes lelkű lovagot, valóságos hőst sejtettem benned. Oh ón szép álmaim! Sándor: Kérlek, ne légy szentimentális. Most nem arról van szó. Irma: Hát miről ? Sándor: Arról, hogy tárcát kell Írnom, még pedig sürgősen. Különben várj is csak, mindjárt . . . Hopp ! (Jegyezget a papiroson). Irma: Mi az ? Sándor: Semmi, csak folytasd ! Irma: Ez annyit jelent, hogy ide sem akarsz figyelni, ugy-e? (Sírva.) Oh Istenem, Istenem ... De a szegény mama megjósolta nekem. Megmondta előre, hogy majd ott fogok könnyezni, a hol senki sem lát . , .
