Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)

1906-07-15 / 30. szám

44. évfolyam. — 30. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1906. julius 15. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Amerikába: Egész évre 10 kor. 00 fill' „TJng vármegye Hivatalos LapjátÉ-val együtt : egész évre 12 kor. — Félévre. . f> kor. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. H3TILAP. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Felelős szerkesztő: BÁNGCZY BÉLA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Közigazgatási reformok. Irta dr. Nagy József. A lefolyt nagy alkotmányküzdelem után vármegyéink reformjának kérdése nyomul elő­térbe. A vihart ezúttal szerencsésen kiálltuk. Alkotmányosságunk és vármegyei önszerve­zetünk hajója recsegett-ropogott, félő volt, hogy elnyeli az orkán, a feneketlen hullám, avagy szirtre dobja a szenvedélyek fékevesz­tett zivatarja. Ellenállt. A vihar megviselte a tengerjáró hajót; most alaposan javítani kell. Most kikötőben vagyunk. Szélcsend és békes­ségben. A szerkezeteket erősíteni. Ami fa volt, puha és törni kész, azt ki kell cserélni az acél törhetlenségével. A mi nyűg és teher volt, el kell dobni, a nehézkes elavult gépezeteket újakkal kicserélni és frissé, újjá, erőssé száz­szoros viharokban ellenállóvá, gyorssá és dia­dalmassá kell tenni, hogy a támadások vihará­val bátran szembe tudjon szállani, hogy büszke ereje derekán tudja ketté szelni a tajtékzó, tornyosuló undok hullámokat, hogy küzdelem dacára merészen szaladjon előre és vigye ellenállhatlanul, teljes diadalig a nemzeti ön­tudat és független állameszme gondolatát és töltse be a feladatot: a magyarságban minden polgárt és intézményt összeforrasztani. Most a reformok kezdetén állunk. Tervek merülnek fel minden oldalról. A kérdéssel fog­lalkoznunk kell. Hisz mi áll közelebb hozzánk, mint a vármegye. Van-e fontosabb nemzeti érdek, mint az államigazgatás, mely élővé a vármegyei igazgatás utján válik. Ha rossz a köz- igazgatás, nem szolgálja semmi, sem az állami, sem a nemzeti érdekeket. A vérkeringés a közigazgatás, és nincs vérkeringése az állam­nak, ha benne nincs élő közigazgatás, mert az csak holt, avagy lélektelen vergődés, mely­ből sem az államnak, sem a nemzetnek, sem a magyarságnak haszna nincsen. A lefolyt küzdelem az autonom igazga­tás tömérdek hiányát tárta fel. Közjogi szem­pontból. Nemzeti szempontból. E hiányok közismertek. Azokkal e helyütt nem foglalkozunk. A sok reform közül csak két gondolatot ragadunk ki ezúttal. Az élő közigazgatás gondolatát és a köz- igazgatás államosításának kérdését. Élő közigazgatás. Ez nagy gondolat. Át­érteni kell. És ha átél tettük, a tevékenység tág beláthatlan mezei nyilnak meg előttünk. Szi­vünket lelkesedés járja át, és lelki hevülettel odaadással késztet mindent tenni és végezni, ami tevékenységünk körébe vág. És oly egyszerű az átértés. Mert az élő közigazgatás: a nemzeti gondolattal vezetett igazgatás. Nem a hivatalnok betürágása, unott akta forgatása, megszokott hivataljárása, ha­nem a tanult, modern, államfejlesztő eszmék­kel telített, nemzeti elmaradásunkat átérző és ezért fokozott tevékenységre kész, és szép, teljes törvényes hatáskörrel felhatalmazott hazafi munkálkodása. Minden ügyben érvényesíteni engedni a nemzeti gondolatot és érzelem vilá­got. Szemünket a nagy célra: a teljes magyar államiság és függetlenség magasztos eszméjére kell irányítva tartanunk, csak ezt nézzük foly­ton és lépésenkint igy haladjunk előre. Akkor minden tettünk a teljesített tisztviselői kötele­zettség mellett egyúttal hazafias tett is lesz. A nemzeti célok szolgálata pedig átalakít ben­nünket. Kiirtja az önzést szivünkből. Az apró érdekek szolgálatát. Kiemel a szűk gondol­kodás apró-cseprőségéből. Nem önmagunk érdekeit fogjuk szolgálni, nem a szűk helyi érdeket, a szomszédságot, a családi érdeket, mert ez mind nem illő és való a nagy felada­tokhoz, amelyeket betöltenünk kell, de lassan a köz szolgálata mellett, az önzetlen köteles­ségteljesités, a hazafiul tevékenység mellett éreznünk kell lesz, hogy a köz szolgálata veze­téssé válik és elérjük az ideális állapotot, hogy a közigazgatás a nép, a nemzet helyi tömege, a vármegyei lakosságnak is vezetője és irányitója. Ekkor a polgárság az elfogadott vezetés mellett egyúttal a magyarság és nem­zeti önállóság katonájává csap lel. Élő köz- igazgatás mellett a tömegek jó hazafiak, becsü­letes honpolgárok. És nem háramlik át a tö­meg az alsóbb néposztály, a lelketlen, önző népámitók vezetése alá, nem válik sem prole­tárrá, sem nemzetietlenné. Eddig ez nem igy volt. Tudnunk és érez­nünk kell. A közigazgatás nem vezetője, nem irányitója a polgárságnak. A polgárság más eszményeket és más vezetőket keresett. Válasz­tások alkalmával sem vezettük a népet, mert azt vezette a garas és a pálinka és a csendőr. A nép most bizalmatlan az ur iránt. Gyűlölik azt. Három bizalmasa van: a kivándorlásra csábitó, a socialista és a zsidó. Másnak nem hisz. Másban nem bizik. Ez szerencsétlenség. Ez igy nem maradhat. Ezen segíteni kell. A bizalmatlanság most még nem veszedelem. A nép még nem öntudatos. De mi, a kik kinn járunk köztök, mi látjuk, hogy nagy az át­alakulás. Amerikai levegő kezd fujdogálni sok vidéken. Amerika és az amerikai pénz nyomán támadt gazdasági jólét már igénye­ket támasztott és öntudatot teremtett. A nép gondolkodik. És ezt a népet nemcsak a nem­zeti gondolatnak, de a magyarságnak is meg kell tartani, avagy meg kell nyerni. Itt a nép­vezetés életkérdés a magyarság szempontjá­ból is. Itt az elavult rendszer már nem segít, hogy a nép butasága ábal vezethető, hogy nem kell felvilágosítani, hogy elég egy szolga- biró és két csendőrszurony és rend és béke van. És ők a mi céljainkra felhasználhatók. Mi nem tettük, de Amerika tette meg, hogy a felvidéki néposztály nagy előrehaladást tett. Értelmileg és gazdaságilag. Ma változott viszo­nyok lettek. Régen a közigazgatási tisztviselők földbirtokosok voltak és urai is a jobbágy­ságnak, az általok vezetett népnek. Ma csak a tisztviselő maradt meg. És a nép vagyonra tett szert. A mai igazgatási rendszernek más­nak kell lenni. És ebbe az öreg urak bele ne szóljanak. Ok a múlt benyomásaitól szaba­dulni úgy sem tudnak. Nem is képesek. Nem is kívánjuk, hogy lelkűket átidomitsák. A közigazgatási tisztviselő nemzeti gon­dolattól áthatott, önzetlen, odaadó tevékeny­ségének, a köz szeretetével, munkálásával, a A határszélen. Dr. Novák Endrének ajánlva. Irta: Vidor Marci. Leborulok sírva e földnek ölébe, Valaha hejh itt járt Rákóczinak népe, Lábuk nyomát régen a szél bekavarta, Sok súlyos esztendő szállott a magyarra ... Leborulok sirva e földnek ölébe ; Emeld föl a lelkem Rákóczinak népe ! Ó áldott ezerszer ereje a rögnek, Szivemben az álmok magasabbra törnek, Hol a honszeretet égi fénye lángol, Iszom a dicsőség drága italából: Magyarország Anyám vérző homlokára Hull már a glória sugárkoronája. Meghasad a szivem tiszta gyönyörébe... Rákóczi földjének lágy, puha ölébe Nyugtatom fejemet, szunnyadó hű gyermek. És érzem, az álmok megelevenednek, S a völgyről, a hegyről úgy suhan elémbe Diadalmas arccal Rákóczinak népe. Nincs fegyver a vállán, skacagányos mente. Egy se párducbőrös, sisakos levente, Nem vakit, nem csillog kardja villanása, De lelkembe markol büszke pillantása: Rákóczi ha látná, mily serege támadt, Beállna mégegyszer kurucgenerálnak. Nem harcos e tábor, nem száll véres hadba, Helyette a kardot fogta öregapja, Ő már megelégszik a kasza nyelével, Műveli a földet véres verejtékkel, Kenyere sötét gond, mégis vig a képe, Esküszöm, e sereg Rákóczinak népe ! Leborulok sirva e földnek ölébe : Köszönöm, hogy itt vagy Rákóczinak népe, Amerre a sikot, a halmot bejártam, Mindenhol magyar szót és hazát találtam, Álomnál fényesebb gyönyörüszép álom : Itt vigyáz a népünk a lengyel határon. Erre, hol a véső a sziklákba vágott, Fejsze és kalapács teremtett világot, Hol a lusta földet sínekkel megrakták, Itt született, itt egy darab Magyarország, Látom: e lakatlan vadonnak ölébe, Uj életre támad Rákóczinak népe 1 Vérzivatar helyett munkás Magyarország, Hol nem a könyeket, az örömet ontják, Kenyere, kalásza, méze, Kánaánnak, Kincse, gabonája mind ölünkbe árad : Uj Magyarországnak ez a dicsősége, S te ezt megteremted Rákóczinak népe ! Uzsok, 1906. julius 8. A Magyar Remekírók uj sorozata. A Franklin-Társulat nagyszabású remekiró- gyüjteménye, az öt esztendővel ezelőtt megindított Ma­gyar Remekírók, immár nemsokára teljes lesz. Most jelent meg a gyűjtemény kilencedik ötkötetes sorozata s igy egy év múlva befejeződik az 55 kötetre terve­zett hatalmas gyűjtemény, a mely a maga nemében páratlan kincsesháza irodalmunk remek alkotásainak. Az uj sorozat Deák Ferenc válogatott munkái­nak első kötetét, Petőfi Sándor összes munkáinak első és második kötetét, Mikes Kelemen törökországi le­veleit és a Magyar Népdalok egykötetes gyűjtemé­nyét foglalja magában. A Deák Ferencz-kötet a haza bölcsének beszé­deit tartalmazza időrendben 1829-től 1861-ig. Az első beszéd a kötetben egy védőbeszóde a 26 éves tiszti ügyésznek 1829. szeptember 10-én egy rablógyilkos mellett a halálbüntetés ellen, az utolsó beszéd a haza vezérének első felirati javaslata és indokolása 1861. máj. 13-án. Ez a kötet magában foglalja tehát a nagy államférfi pályája első nagyobb részének minden je­lentősebb mozzanatát, a melyeknek egy-egy beszéde felel meg. Pályafutása második felének, a kiegyezés előkészítésének és a kiegyezési korszaknak egy ké­sőbbi, második kötet lesz a hű tükre. Ez a két köte­tes Deák, a melyet Wlassics Gyula rendezett sajtó alá és látott el csaknem ötives gyönyörű élet- és jel­lemrajzi bevezetéssel, mintaszerű népies kiadás. Minden egyes beszéd előtt megvan a beszéd rövid előzménye, úgy, hogy az olvasó teljes tájékozottsággal élvezheti a beszédeket, s teljesen beleéli magát a múltba, a mely a beszédek fonalán mintegy megelevenedik tőle. Az uj sorozat két kötete Petőfi munkáinak java részét, a kisebb költeményeket foglalja magában betű­rendes tárgymutatóval, az eredeti kiadások alapján javított pontos hű szöveggel, Badics Ferenc tartalmas bevezető tanulmányával együtt. A nagy költő egyéb munkáit további két kötet fogja beleilleszteni a gyűj­teménybe. A magyar próza egyik úttörő nagy mesterének legremekebb alkotását, Mikes Kelemen Törökországi leveleit kapjuk az uj sorozat negyedik kötetében Erődi Béla magvas bevezető élet- és jellemrajzi tanul­mányával és gondos jegyzeteivel. A bujdosó fejedelem leghívebb szolgája és Íródeákja, irodalmunk egyik leg-

Next

/
Thumbnails
Contents