Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)

1906-11-18 / 48. szám

Ungvár, 1906. november 18

44. évfolyam. — 48. szám. Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési feltételek:

Csak u/ „Png“ lapra :

Egész évre . 8 kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill.

Amerikába: Egész évre 10 kor. <i0 fill'

„Eug vármegye Hivatalos Eapjá“-Y»l együtt :

egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor.

Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

eletilap.

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők.

Nyllttér soronklnt 40 fillér

A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők.

Kiadóhivatal telefonszáma 11.

AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET KIVATA

LOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám.

Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

A magyar nemzeti állam kiépítése.

Irta: Halász Lajos.

Sokat foglalkoztak már a lapok a kérdéssel, politikai gyűléseken is sokszor esett szó róla; azonban még mindig nem merítették ki a tárgyat annyira, hogy a gondolkodóban helyes eszméket ne ébreszszen.

A kérdés tagadhatatlanul időszerű különösen most, midőn nemzeti kormány tartja kezében az ország sorsát.

Sajnos dolog, hogy Magyarország nyelvi szempontból még mindig nem egységes ország. Itt, e véröntötte honban a magyar még ma sem foglalja el azt az ezredéves története és államfenntartó voltánál fogva méltán megillető pozíciót, hogy saját akaratát, hegemóniáját az egész vonalon érvényesítse. A nemzetiségek — hogy frázissal éljek — mint éhes baglyok folyton huhognak odúikban, ha a magyarság saját léte és jól felfogott érdeke végett uralmát a nemzetiségek között is biztosítani, tekintélyét a nemzetiségek között is megőrizni akarja. Néha a nemzetiségek vérszemet kapnak, különösen azon kormányok alatt, melyek nagyon udvariasak a nemzetiséggel szemben.

Ott van a tanítási szabadság, mely bizony a magyarság megerősödésének útjában áll, mert különösen a szerb, oláh és akárhány esetben más nemzetiségek iskolájokban sajat tannyelvük használata mellett oly tanítókat alkalmaznak, kik édes demagógiával igyekeznek elhinteni a magyargyülölség csiráit nemzetiségi „testvéreinkben.“ Ezek persze hű fiakat nem, csak mérges kígyókat nevelnek az anyaállamnak — államsegély mellett.

Első lépés volna ezek után a nemzeti állam kiépítéséhez, ha Magyarország összes népiskoláira, közép- s főiskoláira nézve kötelezővé tétetnék a magyar tannyelv kizárólagos használata vallasra, anyanyelv- és jellegre való tekintet nélkül. Legfeljebb a hittan tanítása engedhető meg az illető lyturgiális nyelven.

Másik eszköz volna a nemzeti állam kiépítésének a jövendő tanítóságnak hazafias szellemben való kiképzése és a képesítő vizsgálatoknak országos bizottság előtt való letétele, mint azt a Berzeviczy-féle elejtett törvény- tervezet igen helyesen kontemptalta. Mert bizony szégyenletes helyzet a XX században, hogy vannak nemzetiségi vidékek, a hol a tanító nem csak hogy nem képes a magyar nyelvet tanítani, de még beszélni sem tud magyarul. És ezek a felekezeti képzőkből kerültek ki. E szempontból kívánatos, hogy a felekezeti képzők, — melyek a magyarság szempontjából nem ütik meg a mértéket — bezárassanak.

Továbbá itt volna az ideje annak is, hogy a felekezeti, különösen a protestáns tanítóság a kor követelményeinek is megfelelő fizetés- emelésben részesüljön. Mert Jókainak azon arany szavai, hogy Magyarországot a tanítóságnak „még egyszer meg kell hódítani,“ csak költői kép, csak a jövő zenéje lesz mindaddig, mig a tanítóság nem élhet kizárólag hivatásának, mig ideálizmusát a nyomor és életfenntartás gondjai lohasztják.

De a magyar nemzeti állam kiépítését nem csupán a tanítóságnak kell munkálnia, nanem kezet kell fogni a társadalomnak és a hivatalos világnak is, a magyar nyelvnek a városi, törvényhatósági és a községi hivatalokban való kizárólagos használatara. Községi biró vagy esküdt ne lehesen senki a magyar nyelv tudasa nélkül. Ilyen, és ehez hasonló intézkedéssel

nagyon emelnők a magyarság és az államnak tekintélyét; nagyban előmozditanók a magyar nyelv megtanulását a nemzetiségek között. Szűnjék meg az a már régen elhibázott politika, mely a nemzetisegeket dédelgeti a magyarságnak, sőt a magyar allam integritásának nagy kárara; annak a régi közmondásos magyar udvariasságnak meg kell csappanni, mert ha Magyarorszag szent földjén bárki élhet saját tradíciójának, áldozhat kiki sajat nemzetiségi halványának, akkor nagy jó Uraim, Széchenyi ezen mondása: „Magyarország nem volt, hanem lesz“, — akként tog hangzani egy pár évtized múlva: Magyarorszag volt, és nincs, mert elnyeli a nemzetiségi Moloch, mely titkon epekedik, hogy itt egy Dakoromania, avagy Panszlavia megalapítása után diadalmi tort üljön a nemzeti allam kiépítésére erélytelen magyarság felett.

Ezt pedig — úgy gondolom — nem óhajtjuk! .. .

Polgármesterek kongresszusa.

A r. t. városok polgármesterei — és nem miként több lap tévesen közölte: az ország rendezett tanácsú városai — e hó 12. és 13-án tartották meg Budapesten országos gyűlésüket.

A kongresszus a Váci-utcai városház dísztermében folyt le. A belügyminiszter képviseletében Nemethy Károly min. tanácsos jelent meg. Készt vett a gyűlésén 42 város polgármestere és kiküldötte.

A hozott határozatokat úgy a sajtó, mint a közönség vegyes érzelmekkel fogadta, s minden vélemény abban csúcsosodik ki, hogy állami es csakis állami segítséggel a varosok anyagi helyzetének javulása és íüggetlensege nem várható, sőt az erős allami beavatkozás éppen a varosok íüggetlensé- gének csorbításával jurhat.

Jól teszi az országos gyűlés, — igy irja ezt a Községi Közlöny — ha a maga részéről is hangoztatja azt a régi követelést, hogy a varosok számara külön törvény alkottassék és ne kevertessenek állandóan össze egyrészt a varmegyékkel, másrészt a kis- és nagyközségekkel, mert sem az egyik, sem a másik kategória nem vonható egy kalap ala a külön célokkal, külön feladatokkal és ezeknek megfelelő külön igényekkel biró városokkal.

De itt figyelmeztetnünk kell arra, hogy maguknak a varosoknak létfeltételei sem teljesen egyformák és nem lesznek egyformák akkor sem, ha a városok kategóriájának újabb meghatározása a jelenleg fennálló óriási eltéréseket megszüntetné is.

Hiszen a panaszok és az ebből eredt küzdelem éppen abból az alapgondolatból indult ki, hogy a város külön egyéniség, a melynek saját magából sajat viszonyai szerint kell kifejlődnie, a mely nem tűri a sablont, a melynek bilincsei között elcse- nevészedik.

Ha tehát a városok tömörülni fognak, jól vigyázzanak arra, hogy a közösségük csakis azokra a pontokra szoritkozzók, a melyekben sem elvi, sem gyakorlati eltérések nincsenek, és a megalkotandó városi törvénynyel szemben is óvakodjanak olyan álláspontra helyezkedni, a mely azt vonná maga után, hogy az egyik sablontól szabadulván, egy újabb sablon Prok- rusztesz-ágyába szorittassanak.

Mert nem szűnünk meg hangsúlyozni, hogy bármily szerencsével sikerül is megoldani azokat a kérdéseket, a melyek valamennyi városra azonosok, a teljes boldogulás mégis csak azon a téren vár minden egyes városra, a melyen a többitől különbözik.

És itt az országos értekezletek nem segítenek. Ebben az irányban minden egyes városnak magának kell megalkotnia a maga programmját, erősen latba vetve polgárainak jellegét, szükségleteit, képességeit, a rendelkezésre álló és okos városi politikával előteremthető eszközöket, a különféle, de gondos mérlegeléssel mégis egy közös célban egyesíthető helyi viszonyokat.

A kongresszusról általában a következő tudósítást adjuk :

A kongresszus elnöke Szentpáli István, Miskolc város polgármestere volt, a ki elnöki megnyitójában

erősen hangoztatta, hogy nem személyes indokok, sérelmek hozták őket össze.

Némethy Károly miniszteri tanácsos, az elnök szavaira a következőképen válaszolt:

Igen tisztelt Uraim ! Gróf Audrássy Gyula belügyminiszter nevében és megbízásából mindenekelőtt van szerencsém melegen üdvözölni Magyarország rendezett tanácsú városainak polgármestereit és tisztviselőit a mai országos nagygyűlés alkalmából. Igen tisztelt Uraim! A belügyi kormány teljes mértékben át van hatva a városok ügye nagy jelentőségének tudatától, attól a tudattól, hogy városaink, mint a nemzeti kultúra, a községi és szociális élet központjai és a modern haladás zászlóvivői, nemcsak elszigetelt, helyi jelentőségű, hanem valóban országos fontosságú misz- sziót teljesítenek. Valamint mindenütt az egész világon, úgy Magyarországon is az állami élet színvonalának talán legmegbízhatóbb fokmérője a városok állapota, azoknak kulturális helyzete. De, igen tisztelt uraim, a belügyi kormány tudatában van annak is, hogy elérkezett az ideje annak, hogy ne érjük be a városok jelentőségének pusztán frázisszerü hangoztatásával. Úgy kormányzati és társadalmi, mint kormányhatósági és törvényhozási utón is hozzáfogunk mielőbb a szükséges reális biztosítékok megteremtéséhez. A belügyminiszter mindezeknek tudatában van s a városok ügye iránt való őszinte érdeklődésnek és rokonszenvnek látható jelét kívánta adni azáltal is, hogy magát az ón igénytelen személyem által képviselteti, különösen azért, hogy képviselőjének jelentéséből közvetlen tudomást szerezzen a nagygyűlés lefolyásáról és minden megnyilatkozó kívánságról, a mely ezen a közgyűlésen felmerül. Az előttünk fekvő gazdag programm biztosítéka annak, hogy ezt a gyűlést komoly célok vezetik. Biztat a remény, hogy ennek a gyűlésnek a tárgyalása és a megalakítani tervezett országos egyesületnek működése előbb-utóbb megtermi a maga egészséges gyümölcsét.

Ezután a napirend tárgyalására tértek át. Az elnök bejelentette, hogy a jövő évi kongresszust Esztergomban fogják megtartani.

Wagner Sándor, Losonc város polgármestere, emelkedett ezután szólásra és tartalmas, tetszéssel fogadott beszéd kíséretében azt javasolta a kongresz- szusnak, hogy a házbéradó leszállítása tárgyában nyújtsanak be memorandumot a belügyi kormányhoz.

Ezután az elnök felolvasta Jankó vies Dezső egri polgármester indítványát, melyben azt javasolja, hogy kérjék fel a kormányt, hogy a városi tisztviselők fizetését 25 százalékkal emelje, úgy azonban, hogy ezt a

25 százalék fizetésemelést a kormány viselje az állami költségvetés terhére.

A nagygyűlés tulajdonkópeni tárgyát az képezte, hogy megvitassák az Osvath Andor esztergomi tanács- jegyző által a legutóbb julius 5-én tartott kongresszus határozatából kifolyólag kidolgozott emlékirat szövegét, mely nyolc pontban tárgyalja a városok sérelmeit. Mayerszky nyíregyházai polgármester azon kívánságát fejezte ki, hogy az uj városi törvény megalkotásánál ne tegyenek különbséget szabad királyi, rendezett tanácsú és önálló lörvényhatósággal felruházott városok között. Wagner Sándor losonci polgármester azon indítványt terjeszti elő, hogy ünáiló városi törvény alkottassák amaz irányelv szem előtt tartásával, hogy a városok a törvényhatósági gyámkodás alól kivétessenek, önkormányzati joguk teljes biztosításával. A kongresszus az indítványt nagy szótöbbséggel elfogadta. Csabasi János polgármester politikai tekintetben is szükségesnek tartja a városi önkormányzatot, hogy a magyarságnak annál több védőbástyája legyen. Dr. Francisci Lajos nagyszombati polgármester ugyanazon jogot kívánja a rendezett tanácsú városoknak, a melyek erre képesek és ezt kérik, mint a minő jogokkal a jelenlegi törvényhatósági városok bírnak. Az Osváth- féle memorandum második pontját többek felszólalása után elvetik és elfogadják Folgens Kornél memorandumának idevonatkozó tételét. Nagy Ferenc, Miskolc város főjegyzőjének indítványára a kongresszus kimondja, hogy a városok egyenlősítését nem kívánja, de igenis szükségesnek tartja, bogy a városok vonassanak ki a vármegyék gyámsága alól, hogy úgy gazdasági, mint kulturális téren szabadabb mozgást nyerjenek és nagyobb tevékenységet (ejthessenek ki. Ugyanilyen értelemben szólalt fel Wagner Sándor losonci polgármester és a gyűlés az indítványt nagy szótöbbséggel elfogadta. A nyolcadik pontnál Szerelemhegyi Károly kiskunfélegyházi polgármester szólalt fel, hogy ne mentesítse a törvény az áliami és törvényhatósági tisztviselőket a községi adófizetés terhe alól, a mit a városi hivatalnokokra ráró. Indítványát elfogadták.