Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)

1906-11-18 / 48. szám

2. oldal.

tTH G48. szám.

Ezek után apró módosításokkal általánosságban elfogadták az egész memorandumot, valamint Szent- páli Imre miskolci polgármester emlékiratát is, a melyeket átnyújtottak a kormánynak. Ezzel az első napi gyűlés véget ért.

A második napon a napirend első pontjaként a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek szolgálati pragmatikája alapelveiről szóló tervezetet tárgyalták. A tervezetet Gödry Ferenc polgármester (Sepsiszent- györgy) ismertette. A kongresszus az első szakaszt oly módosítással fogadta el, hogy a rendőrkapitányt, élethossziglan választják. Hosszabb vita fejlődött ki a negyedik szakasznál, a mely a tisztviselők jogait határozza meg. Gödry Ferenc előadó indítványozza, hogy a pragmatikába a tisztviselőknek a felsőbb hatóságok erőszakoskodásaival szemben való megóvása érdekében bevegyék, hogy a tisztviselőnek jogában áll a tanácshoz felebbezéssel élni. Aképp fogadták el, hogy a tisztviselő felebbezési jogával csak akkor élhessen, ha a reábizott feladat teljesítése az alkotmányba ütközik. A nyugdíjazásról szóló szakasz tárgyalásánál elfogadták Kludik Gyula polgármester (Szolnok) azon indítványát, hogy azon város, a melynek elegendő nyugdíjalapja nincsen, kötelezhető legyen nyugdijszabálvzat létesítésére. Nagy Ferenc miskolci főjegyző pedig azt indítványozza, hogy általános mozgalmat indítsanak az országos nyugdíjalap létesítése érdekében. Az elnök ezután a közgyűlés folytatását délután öt órára halasztotta, a kongresszus tagjai pedig gróf Andrássy Gyula belügyminiszterhez mentek testületileg tisztelegni.

Szentpáli István miskolci polgármester, mint a kongresszus elnöke, arra kérte a minisztert, hogy a városokat vegye ki a megyei protektorátus alól és biztosítsa teljes önkormányzatukat. Az állami adminisz- ráció kiadásaival a városok már úgyis, anélkül is, túl vannak terhelve, hogy helyzetük ma már elviselhetetlen. Arra kéri a minisztert, hallgassa meg kívánságukat, mert akkor nemcsak a városok fejlődését mozdítja elő, hanem egyúttal az országnak fejlődéséi és haladását biztosítja.

Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, a ki igen szívesen fogadta a küldöttséget, a következő választ adta :

Legyenek meggyőződve, hogy én is szivemen hordom a városok érdekeit. A minisztérium már korábban is foglalkozott azzal a jóindulattal, hogy a városokra vonatkozólag külön javaslatot készítsen. Én is ezt az utat tartom helyesnek. A részletekre vonatkozólag azonban ne várjanak tőlem most nyilatkozatot. Azt azonban Ígérem, hogy mielőtt a javaslattal a Ház elé lépnék, módot fogok találni arra, hogy az önök által kijelölt polgármester urak véleményét meghallgassam. Meg vagyok győződve, hogy a városok fejlődése, erőteljes élete, a magyar nemzetnek, s a magyar kultúrának alapföltétele. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni arra, hogy ezt a célt előmozdítsam.

Délután 5 órakor ismét összejöttek a polgármesterek, s rövid együttlét után a kétnapos kongresszus befejezést nyert.

A Gyöngyösy Irodalmi Társaság megalakulása.

— November 10. —

Az a mozgalom, a mely városunkban egy irodalmi kör alakítására irányult, a tárgyalások folyamán tudvalevőleg oda vezetett, hogy a kezdeményezők nem önállólag, hanem a Közművelődési Egyesület keretében, mint annak szakosztályát alakítják meg a kört.

A Közművelődési Egyesület választmánya, a melynek ezen szándékot az illetők bejelentették, örömmel vette tudomásul a tollforgató emberek tömörülését és a szakosztály ügyrendjét kidolgozta. Az ügyrendet az okt. 2U-án tartott közgyűlés elfogadta s a szakosztálynak : a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak megalakítására bizottságot küldött ki.

Az Irodalmi Társaság f. hó 10-én d. u. tartotta alakuló gyűlését, a melyen a Társaság helybeli tagjai közül sokan megjelentek. A gyűlést Hidasi Sándor, a Közművelődési Egyesület ügyvezető alelnöke nyitotta meg és bemutatta az előkészítésre kiküldött bizottság két ülésének jegyzőkönyvét s ezek keretében a Társaság névsorát. Ez után a tagokat az elnök és jegyző választására hívta fel. Titkos szavazással történt meg a választás egy évre. Megválasztották elnökké Románecz Mihály főgimn. igazgatót, jegyzővé dr. Nagy József szolgabirót. A jövő évtől kezdve a választás három-három évre történik.

Románecz Mihály éljenzések közt elfoglalván az elnöki széket, tartalmas és nagyhatású beszédet mondott az irodalom műveléséről. Az értékes beszédet teljes egészében közöljük.

Tisztelt Társaság !

Az első szó, mely e pillanatban ajkaimra jön, a hála szava. Megvallom, hogy azt a kitüntetést, melyben ez alkalommal csekélységemet részesíteni méltóztattak, nem vártam, nem kerestem, sőt, ismerve nagy elfoglaltságomat, kerültem, a mint ennek meghitt baráti körben bátor voltam kifejezést is adni. Önök azonban, mélyen tisztelt Uraim, dacára ennek,

ismételten is bizalmukkal voltak szívesek megajándékozni. Nagy megtiszteltetésnek veszem ezt, megtisztelő bizalmuk elől egyelőre, mig erősebb vállakra hárul majd a feladat, többé ki nem térhetek s a midőn megválasztatásomért szivem mélyéből fakadó forró köszönetét mondok, szeretettel kérem, méltóz- tassanak engem a közjóra irányuló törekvéseimben és felelősségteljes hivatásomban mindenoldalulag támogatni, hogy azokat a magasztos feladatokat, a melyek bennünket a Gyöngyösy Irodalmi Társaságba tömöritettek és egybeolvasztottak, helyes irányítás mellett egységes akarattal mind megoldhassuk.

Nagyok azok a feladatok, melyeknek szolgálatában kell állania az irodalomnak. Az állam életére, a nemzet politikai fejlődésére az irodalom bizonyos időkben nagy és elhatározó befolyást gyakorol. Hiszen Yerbőczy „Hármas könyve“ például a századokig elhúzódó különállás dacára fentartotta a hazai közélet hasonlóságát, a háromfelé szétszakított vármegyék közt nemzetösszeolvasztó kapocs gyanánt szolgált és a vármegyéket nemzetfontartó intézményekké fejlesztette ki. Zrínyi, a költő, halhatatlan alkotásával hitet öntött a magyar nemzet szivébe, hogy a török hatalomnak Magyarországon a hóditó Szeriimán halálával el kell hanyatlania. Gyöngyösy az ozmán világ barbárságával szemben meg- ragyogtatta a civilizátorius magyar nemzet szellemi fölényét, a magyar költészet románticismusát, a költői nyelv elévülhetetlen bájait, ogyszersmind ápolgatta s élesztgette a magyar nemzeti öntudatot, Bessenyei és társai elhárították azt a veszedelmet, mely Mária- Terézia és II. József császár részéről elnémetesités- sel fenyegette nemzetünket. Széchenyi meg Vörösmarty, Metternich abszolutisztikus kormánylata alatt újból felrázták a nemzetet tespedtségéből és tettre serkentették. Végül Petőfi meg Arany, a népjogoknak a polilikai életben való sürgetésével párhuzamban, a magyar nemzetnek demokratikus megújhodásáért a költészetben is síkra szálianak és megteremtik a népies irányú magyar nemze'i költészetet.

Szóval az irodalomnak, a költészetnek mindig lépést kell tartania a nemzet életével, egyiknek a másikat kell támogatnia, egyiknek a másiktól kell kölcsönös ihletet nyernie. Az irodalomnak, a költészetnek a nemzet legbensőbb és legtitkosabb vágyai hű tűkörének kell lennie; viszont a nemzetnek évszázadokon át hőn ápolt aspirációi kivívásához élet- energiát, erőt és lelkesedést Íróinak és költőinek örök alkotásaiból kell merítenie. Irodalomnak és nemzetnek egymással minden korban a legbensőb- ben egybe keil forrniok, vagy rövidebben ezt úgy fejezhetjük ki, hogy az irodalomnak nemzetinek kell lennie.

Nekünk is, mélyen tisztelt Uraim, ügyrendünk azt szabja meg, hogy a tisztelt közönség körében terjeszsziik az irodalom szeretetét, mert ezzel ugyanakkor elterjesztjük nemzetünk szeretetét is és hogy az irodalmat mindig magyar nemzeti alapon és szellemben műveljük, tehát magyar nyelven, a magyar nép eszme- és érzelemvilágának megfelelően és kiolthatatian magyar hazaszeretetben. Ilyen irányú Írói tevékenységet iparkodott kifejteni egyikünk- másikunk már évek hosszú sora óta. Rajta hát, buz- duljunk egymás nemes példáján !

Ezen alkalommal még lelkembe nem fojthatom, hogy ki ne fejezzem abbeli nagy és igaz örömömet, hogy társaságunkat a Közművelődési Egyesület körén belül sikerült megalakítanunk. Nem keil talán külön hangsúlyoznom, hogy ez összhangzó egyetértésen csekélységem az elsők között munkálkodott És nem kell talán bizonyítgatnom sem, hogy miért? Móltóz- tassanak csak a Deák Ferenc által használt ama szép példára gondolni, mely szerint ha Herakles nem fojtotta volna meg Antaeust, ketten vállvetve sokkal többet és nagyobbat tudtak volna kivívni és alkotni, mint Herakles egymagában. Régi igazság, hogy „concordia rés parvae crescunt, discordia maximae dilabuntur.“

Isten áldását kérem működésünkre és azon óhajjal zárom szavaimat, hogy ez az egyetértő szellem vezéreljen mindnyájunkat egyenkint és egye- temleg kitűzött céljaink felé és minden lépésünkben. Mert, Uraim, a haza: végső elemzésben a polgárok egyetértése. Olyan hitványt pedig nem ismerek sorainkban, a ki szívből nem kívánná, hogy éljen a haza 1

Az éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Nagy József jegyző felolvasta az ügyrendet, majd a Társaság elhatározta a következőket : A nyári hónapok kivételével minden hónapban két felolvasó-estét tart, egyet Ungváron és egyet vidéken, (Perecseny, Szobráncz, Nagyberezna, Nagykapos, Csap, Szerednye.) Az ungvári íelolvasó-estók minden hónap első szombatján d. u. 5 órakor lesznek a vármegyeháza nagytermében. A Társaság külön meghívókat nem bocsát ki. A felolvasó-estéken szívesen látja a közönséget, csak arra kéri, hogy elemi iskolás gyermekeket ne hozzanak. Az első felolvasó-este dec. 1-én lesz, a melyet Gyöngyösy István emlékének szentel a Társaság.

Az Irodalmi Társaságnak 36 tagja van, névsze- rint: Aigner Ferenc, Berzeviczy István, Blanár Ödön, Deák Gyula, Duliskovics Elek, dr. Fényes Vilmos,

Fülöp Árpád, dr. Gyöngyösy László (Beregszász), dr. Hadzsega Bazil, Heverdle Frigyes, Hidasi Sándor, Kaminszky József, Komjáthy Gábor, Kovássy Elemér (Perecseny), dr. Laudon István, dr. Lukács Géza, Ma- zucli Ede, dr. Mocsári Miklós, dr. Nagy József, Nemes Emil, dr. Novák Endre, Pap János, Pataki Pál (üng- tarnóc), dr. Roisman Arnold, Románecz Mihály, Rus- say Gábor Lajos (Szobránc), Sirokai Albert, Szabó Albert (Záhony), Szamolányi Gyula (Máramarossziget), dr. Tahy Endre, Takács László, dr. Tüchler Sándor, Vidor Marci, Virányi Sándorné, Volosin Ágoston és dr. Zombory Dezső.

Az Irodalmi Társaság, mint szakosztály, csak a

közművelődési egyesület tagjaiból alakulhatott s csak azok közül egészítheti ki magát.

Az új Társaságról a fővárosi napilapok nov. ll-iki számukban meleg hangon emlékeztek meg.

A törvényszék elhelyezése.

Az Ungváron felállítani tervezett kir. törvényszék céljaira szükséges épület telkének kijelölése céljából az igazságügyi miniszter dr. Záborszky István miniszteri titkárt és Steinhardt Antalt, a minisztérium építészét s a közmunkák tanácsának tagját küldötte ki. Az utóbbi már f. hó 13-án érkezett Ungvárra, hogy a telek kijelölése céljából a miniszter által f. hó 16-ikára kitűzött tanácskozás előtt már tájékozást szerezzen, az emelendő épület megfelelő elhelyezése, a kiszemelt és részben felajánlott telkek fekvése, terjedelme, azok talajviszonya, szóval az építkezési szempontból fontos és figyelembe veendő körülmények felől.

Folyó hó 16-án reggeli 9 órakor kezdték meg a tanácskozást a kir. járásbiró hivatalos helyiségében, melyen a miniszteri kiküldötteken kívül részt vettek gróf Sztáray Gábor főispán, a vármegye részéről L6- rinczy Jenő alispán, a város részéről Fincicky polgármester, Rácz mérnök, a kir. járásbíróság részéről Kozma járásbiró és a kir. államépitészeti hivatal részéről Gadits kir. főmérnök.

A bizottság egyenkint tárgyalás alá vette az ösz- szes telkeket, a melyek — mint a törvénykezési épület céljaira alkalmasak, habár azok magán utón is — javaslatba hozattak. A bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kijelölt telkeket nem csak terjedelmük, alakjuk, fekvésük és a talajviszonyok szempontjából veszi bírálat alá, hanem megszerezhetésök feltételei tekintetében is, minthogy kívánatosnak sőt szükségesnek tartja a város és a vármegye ösmert kedvezőtlen anyagi viszonyaira való tekintettel azt, hogy a telek megszerzése, a mennyiben az egyébként a kívánt célnak megfelel, lehetőleg mérsékelt anyagi áldozatot igényeljen. Mert különösen a várost az általa megszavazott 100.000 korona és a telek árának a várost terhelő részén felül, még a törvényszéki épület telkének s az azt környező utcák rendezésének, továbbá az utcai csatornázás és az épület körüli aszfaltjárdák előreláthatólag tetemes költségei is terhelni fogják.

Figyelemmel kellett lennie a bizottságnak különösen arra is, hogy az emelendő épület — melynek több utcai homlokzattal és több bejárattal kell bírnia, — ha nem is teljesen szabadon, de több oldalról meg- közelithetően legyen elhelyezhető.

A bizottság az összes javaslatba hozott telkeket a helyszínén két ízben is bejárta s minden oldalról behatóan megtekintette. A helyszíni szemle eredményeként s a szakértő építész véleményének alapján a bizottság a megszemlélt telkekre vonatkozólag véleményét a következőkben állapította meg:

Az Ung balpartján:

1. A kir. pénziigyigazgatóság mellett fekvő Weinberger Salamon-fóle telek nem alkalmas, mert csak 1035 □-öl kiterjedésű, egy és csak 40 m. hosszú utcai homlokzat vonallal bir és még a szomszédos magán- területtel sem volna kibővithetó és építkezésre alkalmassá tehető, mert egyetlen utcai homlokzatvonala igy is csak néhány méterrel lenne hosszabb s a terület megfelelőleg ki nem használható s e mellett drága.

2. A Kaposi- és Bozos-ulcák által képezett saroktömb tárgyalásától a bizottság eltekintett, mivel itt, hogy a szükséges 2000 □-öl biztosítva, legyen 14 parcellát kellene megszerezni, a melyek mind be vannak építve, s ezek megszerzése —figyelemmel a Weinber- ger-féle telek vételárára, — a város és a vármegye anyagi erejét messze felülhaladó áldozatot igényelne.

Különben is mindkét említett telek a vásártérre bírván homlokzattal, a vásárokkal kapcsolatos zaj- és rendkívüli forgalom a bíróság ügymenetét zavarnák.

3. A Kapós-utcában lévő Cserszky-féle telek alkalmasnak nem találtatott, mert csak egy utcai homlokzat vonallal bir, szabálytalan alakú, s az utcai vonalra oly ferde fekvéssel bir, hogy azon az épületek a kivánalmaknak megfelelően elhelyezhetők nem lennének, és mert a nagy terjedelménél fogva okvetlen szükség- iendő keritésfalak az építkezést aránytalanul megdrágítanák.

Az Ung jobb partján:

A Szobranci-, Kálváriái- és Csendes-utcákkal határolt terület, ha az egyedüli cél csak az volna, hogy a törvénykezési épület építészeti szempontból is imponáló hatast gyakoroljon — megfelelne; mivel azonban

AZ EGYEDÜFELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.