Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-02-04 / 6. szám
2. oldal. “CT 2>T <36. szám. De az irodalmi körnek a társadalmi közfelfogást átalakító hatása lehet. Azt panaszoljuk mindig, hogy nem dolgozik a magyar. A munkának nincs tisztelete. Nem becsüljük meg eléggé a munkást. A szellemi munkások irányítják a közfelfogást. A szellemi munkások közt megvalósított munka- becsülés bizonyára hatalmas példát fog adni a társadalmi átalakulásra is. Az irodalmi kör csak munkásokat gyűjt kebelébe. És annál tiszteltebb, elismertebb lesz valaki, minél hatékonyabban munkálkodik. Tekintély: egyedül a tehetség és a tehetség szülötte munka. Reformgondolatot adhat a társadalomnak: mindenkit munkája, köztevékenysége után megítélni. Természetes, hogy e szó irodalmi, nem szépirodalmit jelent. Az irodalmi körnek egyesíteni kell mindenkit, a ki tollával és szellemi munkájával termel és szolgálja a közt. Szónok, szépiró, tudományos munkálkodást űző. Ezek a célok és gondolatok vezették azokat, a kik a megalakítást kezdeményezték. Bár sikerülne a komoly munkaszeretetnek és nemzeti magaslatra emelkedésnek diadalt aratni. Az irodalmi kör megalakítása nem sérelmes és ártalmas egyik egyesületnek sem, melyek kulturcélzattal ugyancsak megalakultak és működnek ebben a vármegyében. Nem lesz ártalmára a közművelődési egyesületnek sem. A köz- művelődési egyesület mai szervezetében nem vált be. Egészséges működés kifejtése csak az alapszabályok gyökeres átalakításával volna lehetséges. De mert a megbeszélés alkalmával a közművelődési egyesület ügye is szóba került, a kiküldött bizottság feladatát képezi annak tanulmányozása, nem volna-e az irodalmi kör a közművelődési egyesület keretében megvalósítható, illetve oda beilleszthető ? Véleményünk azonban az, hogy életképesen, erőtől duzzadón az irodalmi kör csak önállóan valósítható meg. így más külső kivalóságokra, celebritásokra, vezetőkre nem lesz szükség, a társadalmi polcot betöltő, hivatásával lefoglalt egyén fáradt vezetésétől, lanyha ügybuzgalmától a működés sikere nem lesz függővé téve. Ha ennek a vidéknek tekintélyes számottevő irodalmi munkásságot kifejtő munkásai a köz szeretetében, a munka vágyában és örömében találkozni tudnak, úgy az irodalmi kör a közel jövőben megalakul és akár mint Gyöngyösy-kör, akár más irói nagyságunk után elnevezve az alkotásban és kulturális tevékenységben fényes jövőnek néz elé. Jogharcok. Irta : Halász Lajos (Jenke). A XX. század „korszak“ névvel fog megjelöltetni a történelemben. Egész Európát, mint villamos áram hatja át a szociális küzdelem; a humánizmus szent jogai kezdik döngetni az autokratikus állam- és társadalmi rendszereket; kezd felpattanni a jógkóreg, mely bevonta a lelkeket. A sötétség oszladoz; kezd megszületni a világosság a homály kaotikus tengeréből. És mi, kik a világosságnak vagyunk terjesztői, kiknek kezébe van letéve a jövő; kik a hazafiság és vallásosság, általában az emberi nem művelődésének vagyunk kicsiny körünkben is egy-egy őrtüzei: szemet hunyhatunk-e ezen mozgalmak fölött? Szerintem nem! A néptanitóság nincs annyi joggal felruházva, hogy tétlenül nézhetné milliók jogharcát, sőt éppen létérdeke parancsolja, hogy ebben maga is részt vegyen; hogy biztosabb pozíciót, önállóságot és jogot követeljen. Panem etjurem ! Bizony szomorú iróniája a sorsnak, hogy a mai művelt társadalom is szemet huny a tanítóságnak jogot és kenyeret követelő mozgalma fölött. (Nem politika ez, mit irok, abba nem akarok keveredni !) Igaz, hogy az állam saját tanítóiról a viszonyokhoz képest jól gondoskodott, — mi felekezetiek azonban 800 K szolgai bérért vagyunk kötelezve a jövő nemzedékbe a műveltség elemeit, a hazafiság, vallásosság és más magasztos emberi érzelmeket csepegtetni. És megkívánják, hogy a tanító pontossággal és hűséggel munkálkodjék, mert ellenesetben a feje fölött mumusként függő Damokles-kard, a fegyelmi, igen köny- nyen lecsaphat. És a tanítóság néma megadással és csak rejtett keserűséggel vonja a jármot. Hát hiszen mit tegyen? Tudja, hogy „vérét ontsa bár, mint pelli- kán, csak hálátlanságot nevel önmagának.“ És „neki mig a sir rá nem lehel: mindig tűrni és remélni kell.“ Mindig csak tűrni, tanitóbarátom, önérzetes ember, ínyedre van-e ez,? Hiszen neked még szavad sem lehet fölemelni semminemű méltánytalanság ellen, hanem a mit kiad részedre egy bizonyos hatalmasság : legott ahoz kell alkalmazkodnod. És ha Ítéletet, vagy birálatot mersz gyakorolni a felsőbbség eljárása felett, nosza működik a korrupció és veszve vagy, mert addig dühöng a boszszu ellened, mig le nem tör. De hát Amerikába nem vándorolhatunk, mert „áldjon vagy verjen“ stb. Emeljük hát fel szavunkat ott, a hol és akkor, a mikor csak alkalmunk van. Szóval, tollal és tettel legyünk azon, hogy velünk is törődjenek az illetékesek. Ajánlom azért: adjunk egy memorandumot a képviselő- házhoz, melyben kifejtvén panasz és kérésünket, annak méltányos felkarolását kérvényezzük. Mert önálló hivatalnokok vagytok e tanítók? Van-e szolgálati pragmatikátok, mely megvédene? Nem függtök-e a papoktól? nem vagytok-e azok gyámságában? Van-e annyi íizetéstek, mi arányban állna a kor- és szükség követelte igényekkel, hivatásszeretetekkel, azzal az ambícióval, melylyel végzitek — habár szerény körben is — a nemzetmentés, a magyarosítás s az általános emberi művelődésre irányuló kulturális munkátokat? Ugy-e, nincs! Nos akkor, ne csak privatim zúgolódjunk, ne csak suba alól, hanem ki a porondra! Mutassuk meg, hogy mi is élünk és mozgunk és élni akarunk. Az uj évben vetkőzzük le az ó embert, a meg- hunyászkodás emberét és öltsük fel a bátor és elszánt tanügyi harcos, a közjavakért és saját jogunkért élni és halni kész munkás tanítóság képét! VÁRMEGYEI ÜGYEK. A miniszteri biztos elutazása. Buth Károly miniszteri tanácsos, kiküldött miniszteri biztos és kísérete tegnap, szombaton a hajnali vonattal utaztak el városunkból, hol teljes négy hétig vizsgáltak a főispáni installáció alkalmával történt „bűnesetek“ ügyében. Mig ezen állítólagos bűnesetek nyomozását Bónis István helyettesített rendőrkapitány végezte, addig Buth miniszteri tanácsos, Vician segéd- fogalmazóval és Majthényi számtiszttel, a vármegyei központi ügyvitelt, — a tisztviselők tevékenységét s a vármegyei árvaszók ügykezelését vette tüzetes vizsgálat alá. Az utolsó napokban pedig Majthényi számtiszt a bereznai járás egy pár körjegyzőségében rovancsolást eszközölt. Ma már köztudomású, hogy a Bónis rendőr- kapitány által nagy erélylyel és nagy apparátussal folytatott nyomozások eredménye korántsem áll arányban a teljesített munkával s az állítólagos bűnesetek a nevetségességig apró és kihágásnak is alig minősíthető esetekké zsugorodtak össze. A vármegyei központban foganatosított vizsgálatok pedig — megnyugvással jelenthetjük — tisztikarunkra nézve kedvező eredményt mutattak fel. A nevezetes kavics-alap kezelése, mit egyik-másik fővárosi napilap valószínűleg innen beküldött rosszakaratú tudósítások alapján — gyanús színben tüntetett fel, minek következtében az alap számadásai több évre visszamenőleg lettek átvizsgálva, — kifogástalannak találtatott. Buth miniszteri tanácsos különben pénteken este búcsúzni volt a vármegyeházán s ez alkalommal kijelentette, hogy kifogásolni valót a vizsgálatok folyamán nem talált, kedvező benyomásokkal távozik el s ezt hivatalos jelentésében ki is fogja emelni. A vármegye közönsége mindenesetre megelégedéssel veheti tudomásul a vizsgálatok eredményét, mert ez alkalommal is beigazolást nyert az, hogy a vármegyénél igenis dolgoznak. A kavicsvállalati alapért aggódó lelkek is megnyughatnak, mert nem hiányzik abból egy fillér sem. Buth miniszteri tanácsos meggyőződött arról is, hogy a napról-napra szaporodó utlevolelek kiállításához egy segéderőre feltétlenül szükség van. Feltétlenül szükség van ezen kivül az árvaszékhez egy irattárnoki teendőket végző segéderőre is. A vármegye vezetősége régen érezte már e segéderők hiányát és számtalan felterjesztés ment úgy a törvényhatósági bizottságtól, mint az alispántól a szükséges két állás rendszeresítésének engedélyezése iránt, de dacára az indokolt kérelmeknek, mindannyiszor az a válasz érkezett a minisztertől : „hitel hiányában“ vagy „a rendelkezésemre álló hitel keretén belől nem teljesíthetem.“ S ezen válaszba bele kellett nyugodnunk. Elég szomorú, hogy ilyen kiadásokra a „hitel“ nem nyújt fedezetet, pedig hogy csak az itteni esetre mutassunk rá, mennyi költségébe került a belügyi tárca hitelének, a miniszteri kiküldöttek s az idegenből ide vezényelt katonaság és csendőrség egy havi itt tartózkodása. Pedig az az érdek, a mi ezen kiadások felmerülését szükségessé tette (?) bizony- nyára eltörpül a nagy közönségnek mindenesetre előbbre való azon érdeke mellett, mely a fent jelzett állások rendszeresitését teszi indokolttá. Most talán remélhetjük, hogy a miniszteri biztos közvetlenül szerzett tapasztalatai alapján, valahára engedélyezve lesz a kért személy szaporítás. — Akkor legalább elmondhatnék, hogy : „nincs olyan rossz, a minek jó oldala ne lenne.“ A kiküldött miniszteri tanácsos — mint a hivatalvizsgálatról felvett jegyzőkönvben olvastuk — arról is meggyőződést szerzett, hogy a hivatalok elhelyezése csak is úgy kielégítő, hogy az előbb főispáni lakásul használt helyiségek, hivatalos célokra lettek elfoglalva. Sőt még igy is kifogásolható a vármegyei tiszti főügyész, az árvaszéki ülnökök és a levéltár elhelyezése. Az előbbiek a helyiségek sötét volta, a levéltár pedig a helyiségek szűk volta miatt. Buth miniszteri tanácsossal egyidejűleg az idegenből jött csendőrség is elutazott. A huszárság és idegen gyalogság is elvonult tegnap délután rendes állomás helyükre. * Most tnóg be kell számolnunk a múlt hó 31-én történtekről is. A jelzett napon d. e. 10 órakor ugyanis megjelent az alispán hivatalos helyiségében Buth miniszteri tanácsos a főispáni titkár kíséretében s felmutatta a főispánnak az alispánhoz intézett leiratát, mely szerint Bónis Istvánt a rendőrkapitányi teendők ellátávolna valami — bátor ebem, majd a fájdalom hangjaival : szükölve, reszkető tagokkal rohan lábaimhoz. Én belelövök a levegőbe — a semmibe, mert nem tudok fölfedezni egyebet: semminél ! A fülemet se érinti semmi nesz, semmi zaj, csak a lövés morajlik a bérceken tova, mind távolabbra és távolabbra rohanva. E közben megnő az árnyék a fák alatt. A silhutok mind hosszabbra s hosszabbra nyúltak el innenről is, míg végre összeérnek egymással s terjengő feketeséggel burkolják be a tér szabadját ... A hold lassanként le- hanyatlik a csillagos mezőnyről s a sápadt sárga fényt sejtelmes sötétség váltja fel. Én pedig a hátra levő hosszú-hosszú éjen elmélkedhettem az előttem lefolyt jelenet megfejtésén. Kereshettem a helyes magyarázatához a támpontokat — sorbavéve logikát, természeti bölcseletet ; kutatva állat psicho- logiai igazságokat, avagy e legszabadoncabb észjárás segélyével próbálva a „Stoff“ nélkül való — és úgy látszik, magában mégis erőt rejtő — mistikum titkába hatolni. Aztán bele próbálom élni magamat a föltevésbe, hogy csupán hallucináció : szem és fülkáprázat, tehát egy nagy érzéki csalódás volt az egész. Avagy a lélek láza: fyzio- logiai káprázat talán ? Hanem ezt a hitet nem tudom ráerőszakolni magamra . .. Tovább száll tehát a kutató gondolat, mig a „stoff“ — nélkül való világ titkaihoz eljutok vele ... Ez a keresett keret talán. Csupa homály, csupa köd ugyan itt minden még, de itt-ott világító sugárt is vélnek felfedezni rejtelmes sféráiban . . . Tényleg azonban, „titokból csak ■ titok áradhat“ felém. Nincs és nincs számomra kielégítő felelet még, hiába! Szivembe rejtve megmarad a pár- j huzam közt lebegő határozatlanság tovább is; tagadni nem merek, de meg se is nyughatom. Nem tudok eligazodni ! II. Más és épen nem a rejtelmek, megmagyarázhatatlan titokzatok motívumaihoz tartozó mozzanat az, ha a mocsaras, ingoványos rét és tóvidék elszálló páráit, gőzét látja az állati szem, melyeket egy-egy elfutó szél úgy megtáncoltat, mintha megannyi fehérlepedős kisértetek volnának. A nádas, a sás zizegő hangjait, az álmában megrebbenő vizimadár szárnya zaját messzire elkapkodja a szél; emberi szem által alig kivehető fénycsillagocskák rezzennek meg a dágvány titkos világába: bolygó „viliik“, csalóka „lidércek“ ; melyeket az ebállat megsejt, meglát roppant távolokból. Alakok, emberi szemnek alig feltűnő fantomok, ködfoszlányok táncolnak meg a széllel... az eb jól látja. És éjszakán át úgy megrí a puszták ebje, a tanyát őrző bátor Cerberus, hogy borzalom hallani. „Talán az éles állati szem felismeri a szállingó foszlá- nyos párák halálfejeit, melyeket a hold deleje, az éjszaka varázsa szí ki a mocsár dágványából“ ... Ki tudhatja! Tényleg néha a kutyák oly borzasztóan üvöltenek, nyögnek, vinnyognak, hogy azt kárhozat, rémület hallani és úgy rémlik, mintha a távolból valami utálatos, vonatott hörgés, rikoltás, elhaló lárma hallatszanék . . . Ha a puszták fiát megkérdezed e felől — a Hortobágyon, a szegedi, kecskeméti, félegyházi pusztákon, s j mindenütt széles e hazában, ahol csak pásztor-féle létezik, csak egy feleletet kapsz kérdésedre : „Valami látás veri az állatot“ — mondják. És nincs rá eset, hogy uszítanák, avagy szólítanák az ebet ilyenkor. A subát, gúnyát fejére húzza a puszták fia, s tetteti az alvást, mintha nem is érdekelné a dolog... Vadászember, aki sokat éjszakázik kint a szabadban, nem egyszer szem- és fültanuja az ilyen rémes jeleneteknek, minőkről egyébiránt a városok kőhalmazai közt élő „mindent tudók“ még csak halovány fogalommal se’ bírnak — és ha mondod is nekik, legföllebb lemosolyogják „babonás hiszékenységedet“, „rémlátomásodat“, állván némely tudások dolgában nagyon kevés etikai só rendelkezésükre — a nagyképüsködő észjáráson kivül, abból is többnyire hiányzik az Isten. Pedig aki a mindenség sok titkot nagy és csodás összfoglala- tában tájékozni óhajt, búvárszeme Isten nélkül semmit meg nem láthat, meg nem érthet; szelleme a sejtelmek s kételyek viharzó tengerének labdajátékául van elkárhozva ! A mindenben szétosztott, szent atomjait mindenben érvényesítő és mindent megillető magasztos szellem számbevétele nélkül, minden u. n. tudomány és hypothesis egy nagy őrület kifolyása csupán, mely végeredményében meghason- lik önmagával, mint az áruló Júdás, ki megtagadta mesterét. Amit nem tudunk, ami egyelőre kifürkészhetetlen, az még kicsinylő kacajjal nem illethető balgamódra. Csak Tüdőbetegsegek, Kurtítok, izamarT^lS^”dMÍII| I ^ € /# köhögés, skrofulozis, influenza ® If ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. / & Fj M*ggfJ *<30 M w wm w Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ^ Emeli az étvágyat ft a íestsfilyt, megtzta- „Roche“ eredeti csomagolást. Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakllj * váladékot, -------------- ^
