Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-01-14 / 3. szám

3. oldal. 3. s£ám. TJ ÜST <3­tüz. Persze, hogy kell ide kormánybiztos, kapitány, detektív s hadi készlet minden, mi csak a revolucio elfojtására alkalmas a nap alatt. Katonai felvonulás. A főváros jóakaró nagyságai által szertelövelt görögtüznék csakugyan megvolt a hatása. Estére bele­csöppentünk a forradalomba. A rémhírek hatása alatt is irtózatos képet mutatott a város. Az emberek jóré­sze lefeküdt, az üzleteket este 9 órakor becsukták, a kávéházakban szólt a cigány, durrogtak a pezsgős üvegek, az utcán betlehemesek ünnepelték a görög katolikus karácsony bekövetkeztét. Szóval általános konsternáció ülte borzalmas diadalát. Ily váratlan ki­törésére a forradalomnak a kaszárnyákból hosszú so­rokban vonult a katonaság a vasúti állomás tájékára. A járó-kelő emberek izgatottan csóválták fejüket. Tana­kodtak a felvonuláson. Nem tudtak nyitjára jönni annak, hogy miért központosítják éppen az állomás körül a katonaságot. Végre egy feldúlt arcú ember érkezett a tanakodók közé : Barátaim! polgártársaim a forradalomban — szó­lalt ziláltan — tudjátok mi ez ? — Nem. — Nos, én sejtem! — Ugyan? — Igen. Elleneink megtudták, hogy a forradalmi bizottság ma segédcsapatokat vár, melyek az éjjeli vo­nattal érkeznek. Ezek elé megy a katonaság. Az emberek rémülve vették tudomásul a hirt s hideg verítékkel mentek nyugodalmas otthonukba. A kormánybiztos. Annak az urnák nem volt igaza. A segédcsapa­tok nem jöttek az éjjeli vonattal. Mint értesülünk, nem is jönnek vonaton. Egészen uj közlekedési eszközön : a hazafias sajtó sorai közé bújva fognak segítségünkre megérkezni. A katonaság a kormánybiztos érkezését várta. Dübörögve indult el a vonat a késő éjszakában Csapról a kormánybiztos és kíséretével. Az urak lelki állapota a lehető legizgatottabb volt. S ez természetes. Tudták ugyan, hogy nagyszámú katonaság várja őket a vasútnál, de én Istenem! ily rémes időkben van elég katonaság, mely a fékevesztett tömeg vad indula­tát féken tudja tartani? S plane Ungváron. Az izgalom irtózatos tanyáján. Az urak meg is tették előkészületei­ket. Megvizsgálták egymást, örök kitartást fogadtak s Jézus nevével köszöntötték a gőzmozdony remegő füty- tyét, mely Ungvár állomását jelezte. Megérkeztek. Siri csend fogadta őket. Kocsiba ültek s katonaság sorfala közt megindult a menet. Katonák. Katonák. Katonák. És soraik mögött sehol egy ember. Irtózatos képe a hatalomnak ? avagy pazar komédiája a sorsnak ? ! A kocsizó urak mélyen behúzódtak kabátjaikba. A siri csend láttára, ki tudja nem sóhajtottak-e fel: Későn érkeztünk. Itt már vérbe van fojtva minden. Katonákon, csendőrökön kívül egy teremtett lélek sem él már e forradalmi városban. Jó éjszakát kurucok ! Itt ugyan csönd van. Avagy csak előjele ez a közelgő viharnak ? S jött az éj. A katonák elvonultak. A kormány küldöttei nyugalomra tértek. Csak az ájtatos emberek éjféli istentiszteletének hangjai zúgták tova a karácso­nyi mise accordjait a székesegyház kivilágított szen­télyéből. Ahá! hát még sem aluszik a forradalmi elem. Rémes virradat. A közelgő gyötrelmes napok rémes virradataként égő piros színbe burkolva kélt fel a nap a hegyek mögött a görög karácsony első hajnalán. Mély komor­ság vett erőt az ébredező embereken. Leírhatatlan volt a rettegés ... A gyermekek tudva, a hogy görög kará­csony első napja polgártásaink nagy tömegének a far­sang első napját jelenti, vidám lélekkel köszöntötték a farsangi bolond napok bekövetkeztét. Vidám kedvvel keltek a szülők; a jövendő bálok, mulatságok boldog napjait üdvözölve a leányok, ifjú szerelmek bohókás óráinak örvendve a fiatal urak . . . Lenn az utcán egészen más világ volt. A cseudőrlaktanyától fel a megyeházáig tömve voltak az utcák katonával! . . . Az emberek a sok hadfi láttára ijedten kiabálva törülték szemeikből a kezdődő farsang mámorát. — Tyü! A kutyafáját. El is felejtettük, hogy for­radalom van. És volt. Mesebeli. Csodás. Vakmerő. — Asszony, a rosszabbik cilinderemet! — Leányom, a kalucsnimat! — Fiam, a bőrbekecsemet. E fajta forradalmi kétségbeesések hangzottak el a házak félénk családi körében, midőn a nagy katonai művelet tervszerüelrendezését látták a forrongó polgárok. És heroszi embereket mutatott az utca. A járdá­kat a katonaság foglalta el. Végig az utcákon sűrűn egymás mellett csendőrök, miskolci és ungvári bakák állottak teljes felszereléssel. A kapuk alját, házak be­járatát, utcák torkolatát mindenfelől szuronyos hadfiak állották el. Megjelent maga a generaliszimus is s elisme­réssel honorálta a kiváló elmével megkonstruált hadi felvonulást. A sorokon egy élő lélek sem jutott át. S ez helyes volt. Ennek hiányában ki tudja mi követ­kezett volna be? Mert voltak a kordonokon áttörni aka­rók közt templomból jövő asszonyok, leányok, kik uram fia! forradalmi szándékkal imakönyvet akartak & kato­nák sorfalán átcsempészni!! Hallatlan specialitása a dühöngő ungi revoluciónak !! Jön a kormánybiztos. Kilenc óra körül irtózatos rettegést keltve felhar­sant a huszárok trombitája, A gyengébb szivüek térdre hullottak a nyílt utcán, az erősebbek vakmerőén sötét tervekkel bújtak meg e rémes hangra. És jött. A teljhatalmú kormánybiztos. Száguldó huszárok nyitották az utat, messze söpörve az eléjök került embereket, ha előttük lettek volna. Elől huszár, jobbról huszár, balról huszár, hátul huszár s közepén a forradalmiaktól elhódított fiakkereken a teljhatalmú ur és kísérete. Az ablakokban, erkélyeken álló férfiak, asszonyok, a forradalom ifjabb csemetéi megőrültek a félelemtől e teljhatalmú felvonulás láttára. Igenis meg­őrültek, mert nem lehet máskép megmagyarázni azt a kacagást, mely arcaikat szinte eltorzította. S e különös forradalmi őrültség gyorsan terjed s hangzott a kaca­gás . . . hangzott . . . hangzott végig az utcákon . . . a csendőrlaktanyától ... a megyeházáig . . . mintha nem is forradalom ... de farsang első vasárnapja . . . mintha nem teljhatalmú felvonulás ... de farsangi menet lenne. A teljhatalmú felvonulás egyik fiatal tagja ijedten súgja oda szomszédjának! — Megőrültek !! — Én is azt hiszem, —hangzik a válasz. Mily különös az emberi szervezet. Minden földi hatalomnál gyorsabban bünteti a lelki fanatizmus forradalmi ki­csapongását. S a menet ment. Robogva, patkócsattogástól ki­sérve. Bátor fejjel, büszke öntudattal, daliás huszárok, szuronyos gyalogosok között. A hatalom avagy a hu­mor utján. Mindegy. Mindakettő h-val kezdődik. A munka folyik. A vármegyeházán megvolt az első ütközet. Meg­volt a városházán is. A forradalom vezérei s a kormány- biztos emberei megegyeztek szegény városi kapitány rovására. O az ungi revolucio első mártírja. Két fej­jel magasabban jár, mint a többi forradalomtársai. Nem csoda: fel van függesztve. Gyönyörű diadal. — Az első felfüggesztés vérnélküli munkája után hazaküld- ték a nagy katonaságot. A városban béke lett. De hát ilyen a forradalmi elem. Szombaton s vasárnap reggel ölni, törni, zúzni akart az ungi polgárság, vad horda­ként ült a kávéházak s Özvegyi asztalai mellett s dél felé már karhatalom nélkül sétált a teljhatalmú kormány- biztos ur. Felsülés-e ez, vagy a lelkek, érthetetlen gyors változása, azt a történelem fogja elbírálni. A kormánybiztosók nem hittek a csendességben. Az uj főkapitány átvette a hivatalát. Megindult a vizsgálat a forradalmárok után. Rendőr ide . . . Rendőr oda . . . Detektiv ide . . . Detektiv oda . . . s repültek a nyomo­zás buzgó emberei szerte a városba anyagot gyűjteni. Minő szerencse, hogy itt van a detektívek közt Fekete ur, ki mint az ungi Feketék sarjadéka, gyerekkorából pompásan ismeri a város rejtekhelyeit s a felügyelők közül Rogulya ur, ki régi jó embere az ifjúságnak s közös imerőse az itthon időző egyetemi ifjúságnak. A vizsgálat folyama alatt sejtelmes igék röpködnek a levegőben. — Háromszáz forradalmárt megidéztek! — A vérbiróság kérlelhetetlen lesz ! — A lányokat is letartóztatják 1 — Már hat embert köröznek ! Rémülve hallják otthon kuksolva (mulatságon táncolva), rettegve bujkálva (kaszinóban biliardozva) megannyi érdekelt fél a vérbiróság készülődéseit. S a vizsgálat folyik. Bámulatos gyorsan s csodás ered­ménynyel. Egyre több és több hallatlan vakmerőség­ről, revolucionalis cselekményről rántják le a leplet. A kihallgatottak első emberei közt egy magyarruhás öreg ur is megjelen. Felel bátran a kérdésre. Midőn vége van, össze néz a vérbiróság. Egyik szól: — Nos és még mondják, hogy nincs Ungváron revolucio. Láttátok micsoda kuruc ruha volt ezen a kedves öreg uron? — Igaz, zúgják a detektívek. íme a bűnjel. Kuruc lélek lappang itt már mindenfelé ! 1 És keresik a kuruc lelket! Csak keressétek! van itt csakugyan. Volt is min­dig. Egy ideig elvesztette a város a kuruc lelket, Ber­csényi emlékeit. De akadtak keresők s megtalálták. Most megvan. Itt él közöttünk. Mindenki szivében. Csodás erővel. Bátor magatartással. Okos higgadtság­gal. Vezérlő sugárral. Erős honszerelemmel . . . Persze hogy ezt kellene nyakon csípni! Ezt letartóztatni! Megvan a paragrafus. Amint a forradalom dühöngő ereje csappant s az emberek eddigi vérszomjas terveikkel alább hagytak, a vizsgálat előmenetele is erőteljesebb fordulatot öl­tött. A budapesti kiküldöttek hosszas kutatás után reá­jöttek a módszerre, melylyel a forradalom eddigi szerep­lőire ráterithetik a vizes lepedőt. Megtalálták a parag­rafust, mely az installáció barrikádhangulatu részt­vevőire teljes joggal alkalmazható. A kegyetlen parag­rafus, mint értesülünk, a kihágási büntetőtörvénykönyv 76. §-a, mely igy szól: A ki . . . álarcos menetet . . . állatseregletet . . . kiállí­tást vagy hasonló látványt, a melyre miniszteri rendelet vagy szabályrendelet szerint a hatóság engedélye szükségeltetik, ennek engedélye nélkül .... rendez illetőleg tart: száz forintig terjed­hető pénzbüntetéssel büntetendő. Villámként terjedt el a városban a szenzációs felfedezés. Óriási rettegés fogta el az embereket. Annál is inkább, mert e zseniális fordulattal sikerült a revo- lucionális bűncselekményt a bíróságok elől a közigaz­gatási hatóságok s végső fokban a belügyminiszter döntése elé vinni. A csodás eredményről távirati jelen­tést küldték, melynek hallatára újra hihetetlen izgalom fogta el városunk polgárságát. A város, midőn e sorokat Írjuk, teljes levertség­ben vergődik. Az üzleteket éjenkint bezárják, az isko­lákban ma vasárnap nem lesz előadás, a templomok­ban misét mondanak. A kormánybiztosság csodás mű­ködésének, mely az itt dúló forradalmat egészen szűk medrek közé szorította, meg van az jó eredménye, hogy a tegnapesti nőegyleti bálra a szomszéd vármegyékből is számosán merészkedtek eljönni. E nélkül gyászos szívvel egyedül kellett volna elviselnünk a keserves napok bánatát. Ez nehéz lett volna. Mily jó, hogy el­jöttek, hisz a megosztott gyász felényi gyász . . . Bünvizsgálat helyett hivatalvizsgálat. Hadi tudósítónk a késő éjjeli órákban a revolu­cio eddigi fáradalmaitól agyon gyötrődve, izgatottan ront be szerkesztőségünkbe. — A kormánybiztosság működése uj irányt vett. A bünvizsgálat zseniális megoldása uj munkára sarkalta. Hivatalokat vizsgál. Utána jártunk a dolognak s a rémhír valónak bizonyult. A kormánybiztosság, miután a bünvizsgálat eredményével teljesen Debrecen mellé állította Ungvári, most a vármegyére vetette ki sas szemét. Óriási apara- tussal, kiváló szakértelemmel s pénteken érkezett bel­ügyminiszteri rendelettel sorra veszik a vármegye szobáit és aktáit. Helyes, nem lehet tudni, nincsen-é az akták közt a revolucio valamely tényálladéka, . . . bomba . . . dinamit . . . vagy más jófajta forradalmi eszköz. A dolgoknak e fordulata, mely ime a legerősebb elnyomó eszközöket vitte bele a küzdelembe, leirhat- lan hatást idézett elő. Az embereket újra borzalom, mérhetlen izgalom fogta el. A kocsonyák reszkedtek, a cintányérok táncoltak a borbély műhelyek előtt. Az irtózatos zenebonában, a fájdalom eme fogvacogtató megújulásában a rettegés hatása alatt polgárainkon, férfiakon és nőken újra kitört az őrültség. Ennek ha­tása alatt arcaik eltorzultak s ragadós kacagásban törtek. „Bünvizsgálat helyett hivatalvizsgálat“ .. ., repült a rémes jelige s az emberek kacagtak . . . kacagtak hogy szinte egy ország rengett belé. A nagy kacagás láttára haditudósítónkat is elfogta az őrület . . . fel­ugrott bomlott hancúrozással szerkesztőségünk aszta­lára s örült módra kiabálta a fővárossal összekötő telefonba : — így lesz a tragédiából komédia. (Folytatása következik?) (zdr.) Tanulságok a közelmúlt napok esemény eib öl. A város rendőrkapitányát — mert a „védtelen“ főispán bevonulásánál, — kit legalább 500 szurony és kard kisért — 18 árva rendőrrel nem tudja megakadá­lyozni a tüntetést — állásától felfüggesztik, ez : igazság. * Vizsgálatot folytatnak azon ungvári hölgyek ellen, kik a beiktatás alkalmával elég merészek voltak rózsás ajkaikat egy-egy csengő „abeug“ kiáltásra kinyitni, s hir szerint be is idézik Őket, ez: gavallérság. * Egy ur a sötét Silveszteri éjszakába dörgi bele hatalmas szavát, hogy : ha kell, Ungvárt holnap egy ember sem fog lélegzetet venni merni, ez : tapintat. * Bernáth az „Ungvári Közlöny“ szerint a béke olajágával akart szülő vármegyéjébe jönni. Hozta pedig a békeágat 200 huszár, 150 csendőr és négy század gyalogság sorfala között, ez : béke. * Egy békés, nyugodt, csendes városra, a hol az izgatottságnak még csak egy paránya sincsen, kiren­delnek egy miniszteri biztost egy fogalmazóval, 1 rendőrkapitánynyal, 1 felügyelővel, 1 rendőrfogalmazó­val, 2 detektivvel és egy egész hadsereggel, ez: a nyugalom. * * A miniszteri biztos törzskarával 610 szurony kísérete alatt vonul be a városba, éjszakának idején mikor minden alszik, ez : a bátorság. * Vasárnap az isteni tiszteletek alatt a huszárság, gyalogság és csendőrség elállja az utcákat, megszállja a hidakat s^ nem engedi át a papot, ki a szószékre siet, nem az apácákat, a hivőket, kik a templomba igyekeznek, nem az orvosokat, kiket a talán súlyos betegek és hozzátartozóik aggódva várnak, ez : a rend. * Ungvár város lakossága között akadnak olyan alakok, kik a besúgó szerepre vállalkoznak, ez : a polgári tisztesség. * A miniszteri biztos törzskarával — a vármegye főjegyzőjének rábeszélése folytán — gyalog és csen­dőri fedezet nélkül mer végig menni a nagy-utcán a városházára. A lakosság tisztelettel köszönti, nem hangzik egy tüntető szó sem, ez : „a hangulat óriási mérvben izgatott." * A múlt vasárnapra virradó éjjel a társaskörben reggelig táncoltak, a nőegyleti bál tegnap a legjobb kedvben és fényesen folyt le, a jövő héten ismét két mulatság ez : a lakosság félelme. * A miniszteri biztos és törzskarának tagjai nyugod­tan járják a várost és csodálatosan még a hajuk szála sem görbült meg, ez : „a karhatalomra még mindig szükség van." * Bernáth az „Ungvári Közlöny“ szerint, a komoly ellenzéket tiszteli. Mivel pedig a rendőrkapitány min­dég elvhü és komoly ellenzéki volt és ma is az, az

Next

/
Thumbnails
Contents