Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-01-14 / 3. szám

hiénák, avagy kuíár lelkű üzletemberek, s a nagymérvű kivándorlás gyökereit metszhet­jük el. És fejtse ki az ungi kapitányság működé­sét minden mozzanatában főleg és elsősorban a magyar állameszme, a müveit és itt magyar kultúrát fejlesztő magyarság érdekében. Teheti ezt, mert a törvény részére kivételes hatás­kört biztosit és teljes függetlenséget azáltal, hogy szolgálati tekintetben közvetlenül a bel­ügyminiszter rendelkezése alatt áll. Mentesít heti tehát magát a helyi lekötöttség és érdekek minden ága-boga alól. A kiadott terjedelmes végrehajtási utasítás bár sok tekintetben meg­köti, egyes intézkedéseiben pedig a fennebb irt nemzeti hivatás biztositására kevésbé alkal­mas, — pótolhatja mindezt a hivatásos munka, mert hiszen mint kezdő intézményt a gya­korlatnak kell kifejlesztenie. Ha a határrendőrség holt betűkkel és paragrafusokkal fog dolgozni, akkor működé­sére sok szükség nincs, ha a nemzeti állam­eszmének kiváló hatáskörrel felruházottan — lesz a harcosa, ha működésébe lelket visz bele, akkor ez intézményt örömmel kell üdvö­zölnünk, reá bizalommal tekintenünk, benne magyarságunk és nemzeti eszméink védel­mezőjét es harcosát látnunk, amely most még csak a kezdeten állva, az államhatalmi eszme érdekében is fejlesztendő lesz. — Kormánybiztos Ungváron. A szom­baton )jan. 6.) éjjeli vonattal katonai fedezettel váro­sunkba érkezett Buth Károly belügyminiszteri taná­csos mint a kormány kiküldött biztosa, Viczián Endre segéd fogalmazó, Bónis István fővárosi rendőr- kapitány, Németh Béla rendőrfogalmazó, Rogalya György felügyelő s pár detektiv kíséretében. Vasárnap, ma egy hete, katonai kordonnal, csendőrszuronyok s nagyszámú huszársággal felvonult a megyeházára Itt tudatta Berzeviezy István rendőrkapitány felfüggesz­tését s Bónis Istvánnak városunk kapitányává való ki­nevezését. Majd a katonaságot hazaküldve, Bánóczy Béla megyei főjegyző kíséretében a városházára mentek. Itt az uj főkapitány átvette a hivatalt. A kormány uta­sítására ezután nagy aparátussal hozzá fogtak az installáció alkalmával elkövetett állítólagos bűncselek­mények kinyomozásához. A vizsgálat folyik, számos embert kihallgattak, de eddig a bűncselekményt a leg­nagyobb buzgósággal sem lehetett felfedezni. A lefolyt hóípéntekjón Bath Károly egy újonnan érkezett belügy­miniszteri számtiszt kíséretében újra felment a megye­házára, hol felmutatva a belügyminiszter rendeletét, a hivatalok vizsgálatához látott. Bernáth Zsigmond fő­ispán „leibjournálja" az „Ungvári Közlöny“ utján elmondta jövendő terveit. Egyelőre nem jön. Várja, mig a belügyminiszter az installációnál eléje terjesztett jelen­tésére nyilatkozni fog. Ungvári összeköttetései s a kor­mány köreiben nyert információ alapján az ellene indí­tott nemzeti ellenállást személyes boszunak tartja. Le- i^epüli a megyei ellenzéket s kijelenti azt a kedves H^Bg-ot, hogy ő a béke embere. Mindezek dacára a IBye ellenállása rendületlenül tart. A vármegye e IIHn tiszti értekezletet tartott, melyen a jóléti bizottság IIHb *s szémosan megjelentek. Elhatározták, hogy H Hienben ragaszkodnak a törvényhatóság határozatához I wljes erővel ellenállának a kormány törvénytelen II IHkkedóseinek. Tegnapelőtt a városi képviselet is ülést Tartott, melyben erélyesen tiltakozott Berzeviezy Ist­ván felfüggesztése és Bónis István kinevezése ellen. Elhatározta, hogy orvoslást keres annál is inkább, mert Bónis, mint idegen ember, a községi törvény értelmó­A tudós megbüvölten, némán nézte, csak nézte s aztán hirtelen úgy érezte, mintha minden csep vére megmozdult volna szivében, mintha lelkében egy belső hang szólalt volna meg, valami eddig ismeretlen csu­dálatos érzés . . . — Oh, mondd, mi ez ? könyörgött . . . — Látod, ez a szeretet, az élet tudománya. Volt a felelet. Az agg egész testében összerezzent, mintha belső villamosütés érte volna. Arca kigyult, szemeben szo­katlan, fiatalos tűz lobbant fel. — Nos és ismerted ezt bölcs ? Szólalt meg megint kaz Elet, miközben diadalmasan szemlélte az embert. . És im, a nagy tudós, az emberek legbölcsebbike, kinek értelme feltudta érni a végnélkülit, most nem felelt. Elsápadt, némán horgasztotta le fejét. S amint meggörnyedt alakjával szótlanul megin­dult a dombon lefelé, olyan üresnek, ridegnek érzett maga körül mindent. 2 oldal. “CT 2>T <3­ben rendőrkapitánynyá ki nem nevezhető. A városban 8 megyében erős a nemzeti érzés, lelkes a hangulat s a hót elején támadt elkeseredést ma a mosoly váltja fel, mely nyomon kiséri a fővárosi kiküldöttek műkö­dését, melynek minden megnyilatkozása a satira vonalai közé szorul. Az ungvári gazdasági irányú ismétlő iskolák. Irta : Szabó Józ el. Szinte látom a mosolyt a szives olvasó ajka körül, mikor e címet olvassa. S hallani vélem a hang­ját, a mikor kérdezi: hát ilyen is van a sok minden­féle iskolával megrakott Ungváron ? Itt, a hol a nép a Minaji-utca néhány polgárát kivéve, minden egyébbel foglalkozik a nap alatt, csak éppen gazdálkodással nem. És nekem, a ki e sorokat irom, — megvallom — együtt kell mosolyognom a mosolygó olvasóval, mert belátom és bizonyságot teszek róla, hogy nem Ungvár- nak való ez az iskola. Hiszen jól tudjuk mindnyájan, a kik itt lakunk, hogy ennek a városnak jóformán határa sincs. A hol pedig nincs határ, ott nincs föld- mivelés. Föld nélkül pedig csak papiroson lehet gaz­dálkodni. Az e fajta gazdálkodásból azonban még senki sem lett okosabb s még kevésbbé gazdagodott meg. És mégis, mindezeknek dacára, már második év óta vív élet-halál harcot ezen iskola e „határtalan" városban s folytonos agonizálása között a legkisebb remény sincs arra, hogy valaha talpra álljon. De, nehogy az elmélet vesszőparipáján lovagoló- nak tekintsen valaki,, egy kis statisztikát mutatok itt be az iskoláról az érdeklődőknek. Ebből világosan ki­tűnik majd : kell-e Ungvárnak gazdasági irányú ismétlő iskola, vagy sem ? A szóban lévő iskola az 1904/5. iskolai év novem­ber havában nyílt meg a Drugeth- és Kossuth-téri áll. iskolákkal kapcsolatosan. A nevezett iskolaévben a Drugeth-téri ismétlőbe beiratkozott 41 fiú és 48 leány, összesen .89 tanuló. A Kossuth-téribe összesen 46 leány tanuló. Vallás szerint a Drugeth-téri iskolába járt, fiú: 8 rk., 8 gk., 1 ev. ref. és 24 izraelita ; leány : 23 rk., 17 gk., 1 ev. ref. és 7 izraelita A Kossuth-téri ismétlő leányiskola 46 tanulója közül 2 rk., 4 gk., 2 ev. ref. és 38 izr. vallásu volt. A mint e számok bizonyítják, a Drugeth-téri ismétlő iskola tanulóinak csaknom a fele, a Kossuth-térinek pedig 8 kivételével az egész létszáma izr, vallásu tanuló volt. Ha már most figyelembe vesszük azt, hogy a Drugeth-téri ismétlő iskola izr. vallásu fiútanulói 1—2 kivételével mindnyájan thalmud-tanulók voltak, kik pusztán csak a kényszer hatása alatt iratkoztak be az iskolába s az életben épen csak a gazdálkodás és ker­tészkedés lesz az, amelylyel sohasem fognak foglal­kozni ; ha figyelembe veszszük továbbá, hogy a Kossuth- téri ismétlőbe beiratkozott 38 izr. vallásu leány több­nyire földhöz ragadt szegény családok gyermekei, a kik szintén nem jó szántukból, hanem csak a törvény kényszeritő hatalmánál fogva járnak — úgy a hogy — az ismétlőbe, de az itt tanultakat eszük ágában sincs a- gyakorlati életbe valaha átvinni, mivel sem földjük, sem pedig kertjük nincsen s egész bizonyos­sággal állítható, hogy nem is lesz : akkor — akarva — nem akarva — arra a gondolatra kell jönnünk, hogy itt Ungváron a gazdasági irányit ismétlő iskolá­nak semmi létjogosultsága sincsen. Nincsen pedig azért, mivel a népnek az az elenyésző csekély része, mely életfentartási okból gazdálkodásra van utalva, ipari pályára adja gyermekét, mert úgy biztosabb meg­élhetést gondol számára, mintha füldmives marad s annak az 1—2 hold földnek a jövedelméből kell majd tengődnie, a mely a meghalásra sok, a megélhetésre azonban kevés. Ez a fő oka annak, hogy Ungváron a gazdasági irányú ismétlő iskola annak a célnak, hogy a nép gyermekeit az okszerű gazdálkodásra és kertészkedésre tanítsa, meg nem felelhet, mert az, a kinek ezt tanulnia kellene, iparos pályára megy s mint ilyen, az iparos­tanonciskola kötelékébe tartozik, az pedig, a kinek soha életében nem lesz kenyere a gazdálkodás és föld­mi velés, a kényszeritő körülmények folytán beiratkozik ugyan, de alig várja, hogy lerázza magáról a kényszer­iskolázást s megy a nagj’világba, a hol nem gazdál­kodással, hanem thalmud-tanitással keresi majd ke­nyerét. A leányok oktatása sem mutat kedvezőbb képet, sőt azt lehet állítani, hogy ezeknek gazdasági ismere­tekre való tanítása még inkább célt tévesztett dolog. Különösen a Kossuth-téri iskola képe mutatja ezt, a hol 46 ismétlő leánytanuló közül 38 izr. leány volt, a kik mihelyt betöltötték 12. életévüket s megszabadul­tak a mindennapi iskola kötelességétől, azonual varró­műhelybe szegődtek s ott szabászat és varrástanulással foglalkoztak. Ezeknek ismét hasztalan beszélni a zöld- ségeskert mikénti beosztásáról, vagy a baromfiak te­nyésztéséről, nem adnak azok arra semmit, mert mint ők mondják: nem abból fognak ők megélni, hanem a varrásból, mely foglalkozás itt tekintélyes számú izr. leánynak ad kenyeret. Azt hittük, hogy az 1905/6. tanév beiratási eredménye megváltoztatja ezen iskola felől már az előző tanévben táplált véleményünket, azonban csalód­tunk, mert a helyzet ma rosszabb, mint volt. Ugyanis a Drugeth-téri fiu-israótlőbe a folyó ranévre beiratkozott 23 tanuló közül 17, tehát több mint a fele izr. vallásu thalmud-tanuló; a 26 beirt leány közül csak 7 ugyan izraelita, de a többi vallásfelekezethez tartozó tanuló is, mindannyian szegény napszámos családok gyermekei, a kiknek — fajdalom — semmi kilátásuk arra, liogy felnőtt korukban gazdálkodjanak, vagy kertészkedjenek. A Kossuth-téri leány-ismétlőbe beirt 53 tanuló közül pedig nem kevesebb mint 42 az izr. vallásu, a kiknek — a fentebb már említett okok miatt :— szintén soha­sem lesz életpályájuk a gazdálkodás. Ezek után, azt hiszem, nem nehéz megadni a feleletet azon kérdésre: kell-e Ungvárnak gazdasági irányú ismétlő iskola, vagy sem ? Önként kínálkozik a felelet, hogy : nem. Nem kell pedig azért, mert Ungvár nem gazdálkodó város s igy nem az a hely, a hol úgy az elméleti, mint gyakorlati gazdaságtant volna kinek és miért tanítani. Ungvár kereskedő és iparos város s az itt lakó emberek ha meg akarnak élni, kell, hogy ezzel és nem amazzal foglalkozzanak. És ha a város semmi körülmények között sem lehet el ismétlő iskola nélkül, akkor az csak kétféle lehet. Vagy általános, természetesen a gazdaságtani ismere­tek teljes kihagyásával, vagy pedig - ami a leányok szempontjából igen fontos és üdvös lenne — ipari (szabászat és varrás) ismétlő iskola. Minden fillér, melyet az állam nem erre, hanem a gazdasági ismétlő iskolára ad ki, teljesen kidobott pénz, mely még hal­vány reményt sem nyújt arra, hogy a szerzett ismere­teknek a gyakorlati életbe való átplántálásával valaha megtérüljön. A forradalom. — Regényes színjáték korlátlan számú jelenetben. — Szín: Ungvár városa. A városon keresz­tül utcák. A háttérből kiemelkedik a megye­háza, városháza s a csendőrlaktanya, tá­volabb kaszárnyák, kvártélyos helyek ; az utcákon csöndes napi élet, rettentő katona­ság ! A telefonok csilingelnek, a távírda zúg. Parancsok, letartóztatások, felfüggesz­tések repkednek a levegőben. Idő : Jelenkor, a civilizált világ fölött a huszadik század napja pirkad. Prolog. — Halló! Ki beszél? Itt Budapest. — Halló ! itt Ungvár. — Igen! Kollega úr az? — Szolgálatjára uram. — Ugyan kérem mi van Önökkel. —- Velünk ? — Igen! Hogy érzik magukat? — Köszönöm kérdését jól vagyunk! — Ugyan kérem ne tréfáljon. Mi úgy vagyunk értesülve, hogy óriási kavarodás van, a tömeg dühöng, tör, zúz s leírhatatlan kétségbeesés dúlja a város la­kosságát. — Már hogy itt Ungváron. Bocsánat, de az új­ságíró legmerészebb fantáziája sem lát semmit. — Hát mit csinálnak az emberek. — Az emberek? Kalábereznek kérem. — Ugyan ne vicceljen ! Lázban van a város ? — Nincs. Láz ugyan kedves község itt a köze­lebbi szomszédban, de tudomásom szerint nem ment ki oda senki. — Kollega úr! Kikérem ezt a tréfálkozást. Önök­nél forradalom van. Érti forradalom. Kormánybiztos megy oda katonasággal, felfüggesztésekkel s elmozdí­tásokkal megpakolva. — Kormánybiztos ? — Igen. Azonkívül uj kapitányt kapnak letartóz­tatásokkal körítve. — Uj kapitányt? — Csendőröket, huszárokat, bakákat, detektiveket. — Detektiveket? Hallottam! De most már enged­jen meg kollega úr, hogy ón kérjem ki magamnak a tréfát. Még nincsen április. Tessék még várni pár hó­napot. Görögtüz. E fajta beszélgetések s röppenő fővárosi híradá­sok ömlöttek szét futó hírként városunkon e hó 6-án dél­után. Az emberek eleinte tréfálva, később ámulva vették tudomásul a rémhíreket. Majd megjelent a falakon a 35-üs bizottság plakátja hatalmas betűkkel hófehér papíron. Komoly higgadt szavak, rendes világítás mellett min­den sora a nyugodt polgári öntudat őszinte megnyilat­kozása. De jön a görögtüz. Elő Debrecennel. A lelkek izgatódnak. Debrecen után Ungvár. Sőt Debrecent is Ungvár lovalta fel. Hopp! Itt van a kapcsolat a két esemény között. Debrecen eseményei, fékevesztett iz­galma mellé kerül városunk szerény farsangi menete. Milyen pompásan hat a görögtűz. Egész kivilágítás támad a lelkemben, egészen újjáalakul az elmúlt instal­láció képe. A szamarak rohanó táltosokká válnak, a suszterinasok fokosokkal fegyverzett marconákká, a koporsóból rejtett ágyú, a kacagó emberekből vad horda, a sintórkocsiból géppuska s a váltókból sifrirozott táv­iratok válnak. S mindezeknek, csodás dolog, a görög­3. szám. W*1' immmm,*m TudobetegseyeK, hurutok, számár- | ^ f köhögés, skrofulozis, influenza 7? j JPg g' el,en 8z*mtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JB L aj gS Cr w f/w Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ^ B Emeli m étvágyat éa a testsúlyt. megleli»» „Roche" eredeti csomagolást. Kapható ervoil rendeletre * gyógyiiertirak« teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadtat. ban. — Ara ttvegenkint A.— korona ff| 3L Hoffmann»!.,« ttoche A Co. Itasd (Svájc).

Next

/
Thumbnails
Contents