Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-01-14 / 3. szám
44. évfolyam. — 3. szám. Un gvár, 1906. január 14. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek : Csak az „Uiig“ lapra : Egész évre . 8 kor. J Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill. Amerikába : Egész évre 10 kor. CO fill. „Iliig vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt : Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyiittér soronkint 40 fillér. A nyilttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESULET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A határrendörség. Trta : c/r. Nagy József. Az ország határszélein és Ungváron is létesített kerületi kapitányságok f. hó 15-én megkezdik működésűket. Az ungvári kapitányság kirendeltségei Mezőlaborcon és Nagybe- reznán nyernek elhelyezést. Ezzel megvalósul egy oly intézmény, a melyre az országnak állami, nemzeti és népfaji integritása érdekében már régen szüksége volt. Nem vitatjuk, hogy ez intézményt újabb csendőrkerületeknek a határszélen szervezése és a határszéli köz- igazgatási járásoknak kivételesebb hatáskörrel felruházása és a személyzet némi szaporítása pótolhatta volna, — jelenben, a midőn a köz- igazgatás autonóm s nem állami, a jelenlegi közigazgatási keretek mellett a határrendőrség úgy a hogy az törvényileg intézményezve lett központi organizációval, a helyi szervektől függetlenítve, sürgősen megvalósítandó volt. Minden ország határai védelmére és állam- hatalmi ellenőrzésére kiváló súlyt helyez. A nagy orosz birodalom kozákjaival annyira elzárja kiterjedt határait, hogy azon tudtukon kívül egy légy sem repülhet át. A nyugati államok nemcsak nemzeti, de gazdasági érdekeik megvédése végett a határok védelmét már rég elsőrangú állami érdeknek ismerték föl. Nálunk a nemzet és érdekei védelmezésé- ről a letűnt politikai korszak kevésbbé gondoskodott. Évtizedeknek kellett elmúlni, mig Széli Kálmán rövid életű kormánya megalkothatta az üdvös törvények sorában az 1903. VIII-ik t.-cikket, mely végrehajtást csak majdnem 3 évi vajúdás után nyert. Pedig a mi viszonyaink között elsőrangú nemzeti érdek, hogy nemzetünket és magyarságunkat éppen a határforgalomban megnyilatkozó népmozgalommal szemben megvédelmezzük. Évtizedek óta siránkozunk azon, hogy gyanús és ellen- őrizhetlen elemek elárasztják hazánkat, bűnt terjesztenek, idegen világnézettel évezredek leszűrte erkölcsi elveket rombolnak, megrontják nyelvünket s magyarságunkat. Panaszkodunk Húsz évet szolgált . . . Irta : Bárd Miklós. Húsz évet szolgált, volt húsz ütközetbe' Hány sebe volt, azt sohsem emlegette. Csak Kossuthot, kiért lovas vitéz lett, Meg Szolferinot, néha Königrätzet. Most meghalt, csendben, szinte észrevétlen, Öreg huszárhoz illik ez eképpen. Terítve fekszik a csaták vitéze, Egy szál virágzó jácinttal kezébe. Ezt küldte néki - hó van még a réten — Bús üzenettel az én feleségem. A csákót, kardot, mely ütéstől csorba, Magam tevém a deszkakoporsóra. De kard, csákónak nincs föltámadása, S a vén huszár a nagy kihallgatásra, Hogy számot adna, megjelen az égbe — Egy szál virággal a kezébe. Az Élet. Irta: Szik lay Béla. Volt egyszer egy tudós, a ki egész életét tanulással töltötte. Összetanult minden tudományt. S egy napon, a mint elmerülve ült tanulmányaiban, egy különös idegen jelent meg előtte. — Ki vagy ? kérdé az agg, miközben kíváncsian szemlélte a szokatlan jövevényt. — Én az Élet vagyok, — felelte az idegen s még inkább összevonta a testét burkoló sötét köpenyt. Nem ismersz, mert elkerülted utamat, pedig tőlem nyerted a létet hosszú évekkel ezelőtt. S most ismét eljöttem, hogy felkeresselek. és jajgatunk, hogy népünk ellenőrizhetlenül kivándorol, katonaköteleseink kiszöknek és helyüket a népet szipolyozó, mindenképen szegény elem foglalja el, amelylyel sem az ország, sem a magyarság mit sem nyer. Lányainkat rut lélekkufárok elcipelik. Volt folytonos panasz; a lőleg nemzetiségi vidékeken élő magyarság megmentésért kiabált e behatolásokkal szemben a törvényhozáshoz, — no és végre valahára megvalósítva látjuk a védelem láncolatában az egyik intézményt, a határrendészetet. A törvény taxatíve sorolja fel a kapitányságok hatáskörét. E hatáskörből lényegtelenebb a kémkedés, a csempészet megakadályozása, nyomozott egyének letartóztatása, fegyverek forgalmának ellenőrzése és más hasonló ténykedések. Katonai védmüveink nincsenek, az igazgatás eddig a magyar határok védelméről, katonai védmüveknek a mi határainkon is létesítéséről nem gondoskodott. No de hát véd bennünket a szabad és nem korlátozható ősi természet, hegyeink, folyóink és a magyar szív- érzésének és a magyar karnak ereje. A javak csempészete ugyancsak kevés munkát igényel. Mig Ausztriával gazdasági és vámközösségben vagyunk, ennek elenyésző a jelentősége. A rendőrileg kitiltott egyének visszautasítása, a nyomozottak letartóztatása az eddigi csendőrszervezet mellett is foganatosítást nyerhetett Kiváló hatáskört biztosított azonban a törvény a bevándorlás, kivándorlás és az ezekkel kapcsolatos ténykedések ellenőrzésére vonatkozólag. S ha a határrendőrség nemzeti misszióval áthatottan működni akar, úgy működésének erejét főleg e kérdések körül összpontosítsa. Felhívjuk figyelmét mar most az ungvári kapitányság vezetőjének arra, hogy mielőtt működésének irányát megválasztaná, vegye tanulmányozás alá a vidék nemzetiségi és népmozgalmi viszonyait. Értve itt népmozgalom alatt a népfajok elhelyeződési és kicserélődési folyamatai is. Tanulmányozza itt a népjellemet, vegye számításba intézkedéseinél a A tudós egy ideig némán meredt maga elé, mintha nem is értette volna a szavakat. — Tudom, — válaszolt aztán tompán, búcsúzni jösz, hogy visszakérd, ami jogos tulajdonod. Itt elhallgatott, aztán hirtelen felegyenesedve tette hozzá: — Vártám rád. Agg és megtört vagyok a munkától. Az Élet felkacagott. — Halljad hát! szólott közelebb lépve. Millió és millió ember él a földön s mindegyik nyer születésekor az én testemből egy parányt, egy-egy parányi Életet. S ez a parány az, mely él, lüktet, érez, a többi csak hüvely, egyszerű porhüvely s ez a többi: az ember. Ha a por, az ember teljesiti rendeltetését, akkor, csakis akkor lesz szabaddá a parány és visszatér. Ez az élet és a halál titka.------ De neked még élned kell tudós, a te parányod még nem szabad. Az agg csüggedten hajtotta le fejét s a mint megszólalt, annyi keserűség volt a hangjában. — Megtanultam minden tudományt, a mit csak emberi elme teremtett, — igy fakadt ki. Az emberek bölcsnek neveznek. És mégis azt mondod, hogy hiába éltem, hogy nem teljesítettem rendeltetésemet? Az Élet ismét felkacagott és szólott: — A te parányod a tudás és az ismeret, de nemcsak magában a tudomány, mert ember célja és rendeltetése más, mint emberi nem lehet. Ám kövess, hogy próbára tehessetek s befogod látni, milyen nagy a tudatlanságod. Az jMet körül vezette a bölcset a földtekén, ember nemjárta földeken. Megmutatta a világ keletkezésének s elmúlásának titkait. A mélységekben izzó tüztengert, az észak óriás jéghegységeit. De miudezekről tudott az agg. Aztán elvitte az Élet a nagy Mindensóg birodalmába. Elvezette egyik sok helyütt uralkodó civilizálatlanságot, erkölcsi elvadulást, mert csak a gyökereiben ért irtás, avagy a felismert talajba történt vetés hozhat eredményeket. Ha a bevándorlást sikerrel akadályozni akarja, akép, hogy oly elemek, kik mint teljesen szegény, vagyontalan proletárok, vidékeinket el ne áraszszák, mert ezek nem hoznak semmit nemzetünknek, csak népünk rovására belőlünk élni akarnak, úgy azt is fontolóra kell vennie, hogy ez idegen jövevényekkel szemben maga a felvidék jó részének népe védelmet keresni nem fog, sőt önmaga fog elkövetni mindent, hogy a jövevény elrej- tessék a hatóság őrködő szemei elől. Vegye számba, hogy a határszéleinken élő lakosság jó tömegében még nem él a magyar állameszme tudata, még nem tekinti a magyar hazát édes anyjának, hanem csak szoptató dajkának. Még nem érzi úgy magát e magyar nemzet tagjának, e haza becsületes polgárjának, hogy annak szokásaihoz, erkölcseihez, intézményeihez hozzáidomulva— kiszakíthassa magát más faji és világnézeti kötelékektől, hogy itt e hazaban másért, mint a magyar nemzet üdvéért, boldogságááért és függetlenségéért ne dobogjon szive. Számítson a határrendőrség vezetője az erkölcsök oly elvadulására, hogy itt pénzért minden szerezhető. Hogy itt tanúkat pár hatosért mindenre szerezhet, s e tanúk az élő Istenre megesküsznek, hogy igazat vallottak. A testi épség avagy a vagyonbiztonság áru tárgya. Másrészt vegye tekintetbe, hogy a nép elmaradt, hiszékeny lelke a sok zsarolás és csalás után bizalmatlanságra hajló, a nép lek kéhez hozzá kell férni tudni. Meg kell szerbi tetni a hatóságnak magát e néppel. Éres^M hogy érdekei védelmezője ez. Többet tanítani és nevelni e népet, mint a halaH sujtoló kezét éreztetni vele, mert e nép^BE hazafias, érdemes vele szivvel foglalkozni. nemzetiség, de más nyelven beszélő magPPI ság, akikből mindig lesznek Rákóczy katonái. Mi férjünk lelkeikhez és ne a kivándorlási bolygótól a másikig, keresztül az összes csillagrendszeren. Feltárt előtte ezer és ezer csodát s végre az Összeséget fenntartó végtelen erőt. És ime, megdöbbenve kellett éreznie a bölcs értelmének hatalmát. A tudós seholsem látott olyat, mit lelki képzelete már régen meg nem alkotott volna. A por szülöttje behatolt a lót titkaiba, megértette a végnélkülit. Az Elet már-már legyőzütten vezette vissza a bölcset a Földre. —: S még most is azt állitod, hogy nem teljesítettem hivatásomat? kérdé az ember. Az Élet úgy tett, mintha nem is hallotta volna a szavakat. A — Jer — szólott aztán szárazon, még egy pnff bád van hátra s most az embereket kell meglátogatnunk. A tudós csudálkozva követte tova utitársát, ki most titkos utakon s az emberektől észrevétlenül, azoknak házaiba vezette. Sötét este lett, mire egy szerény kunyhóba léptek be a fáradt vándorok. Az alacsony szobácskát sápadtan világította be a mécses fénye s ez a szegényes négy falköz képezte a kunyhó egyetlen helyiségét. S a mint a tudós kíváncsian legeltette végig szemeit a házikó belsejében, azokon az egyszerű fehér falakon s a szerény, hiányos berendezésen, hirtelen, mintha lábai a földre gyökereztek volna s ő, kit meg nem leptek a nagy Mindensóg titkai, mintha valami csodálatos erő szállotta volna meg, tágra nyitott szemekkel meredt a kunyhó egyik zugába — arra a két emberi alakra. Az egyik, a nehéz munkából hazatérő napszámos, a tűzhely előtt ült a durva fapadon. Gyöngyözve verejtékét, egy üde, mosolygó teremtés törülte homlokáról: a. nő, a ki a mint fejét odahajtotta férje vállára, olyan boldogan simult ehhez a hatalmas bozontos emberhez .,,
