Ung, 1905. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)
1905-08-13 / 33. szám
33. szám. 3. oldal. “CT HST <sNagy-utczán most épülő házaikba való bekapcsolását kérték. A pénzügyi és gazdasági bizottság a kérelmet nem találta teljesíthetőnek, mert a Fehér Hajó épületben levő vizhajtó gépezet csakis a jelenlegi vízszolgáltatásra képes. A közgyűlés a javaslatot elfogadta. Ezzel a közgyűlés véget ért. * * * Nem ér véget azonban tudósításom. E két kérvény ugyanis legerősebb bizonyítéka annak, hogy modern, nagyobb szabású lakóházak vízvezeték nélkül ma már el nem lehetnek. S mégis azt tapasztaltam, hogy az általános vízvezeték létesítésének, illetve a próbafúrások teljesítésének sürgetésére senki fel nem állott, holott az erre szükséges 10000 K ott van már a város pénztárában. Pedig ha a jelen óv, mely szárazságánál a legalkalmasabbak egyike ily munkálatra: ismét elvész, úgy biztosra vehető, hogy a vízvezeték ügyét ma még sürgető egyének is — megunva a huza-vonát — át fogják adni magukat a csendes semmittevésnek. Jó lesz tobát első sorban a legközelebbről érdekelt háztulajdonosoknak a vízvezetéki ügy előbbre vitelének mozgatói közé állani. Tnrlnsitn Az élelmiszerek kamisitása. Az elfajult nyereségvágy kielégítését czélozó tisztességtelen verseny még az élelmiszerek hamisításától sem retten vissza, tehát oly cselekménytől, mely nomcsak pénzbelileg károsít meg bennünket, hanem egyszersmind az ember legnagyobb kincsét, az egészségét is veszélyezteti. Az élelmiszerek hamisítása nem ritkán már a régi időkben is előfordult s az akkori nyers felfogásokhoz és korszellemhez képest a hamisítók nehezen, olykor életükkel bűnhődtek. Az újkor, emberszerető felfogása és iránya alapján, sokkal enyhébben jár el velők. Különösen itt Magyarországon, a hol a fönnálló törvényeink a tápszer-hamisítást csak kihágásnak minősitik s aránylag enyhén büntetik, bár tényleg oly csalás, mely esetleg az egészség veszélyeztetésével jár. Hogy kihágásnak minősíttetett, annak előnye a gyors bírói eljárás; a büntetéseket, melyek rendszerint pénzbeliek s csak ismétlések esetén változtathatók szabadságvesztésre, azonban fokozni, illetve a kihágás nagyságához és az üzem terjedelméhez képest kellene mérni. Az élelmiszerek hamisítása napjainkban sokkal veszedelmesebb jelenség, mint volt a régi időben, az ó- vagy a középkorban. Akkor csak a legdurvább, az áru külső megtekintése által fölismerhető hamisításról lehetett szó, úgy hogy talán minden fogyasztó védekezhetett ellene, az áru visszautasítása által. Most azonban a szóban forgó mesterség abban az arányban fejlődött és tökélesedett, mint a természettudomány, tehát a természet s azzal együtt az élelmiszerek ismerete. Minden uj tudományos vívmány a hamisítónak is hasznára van, s ő az alkalmat el nem mulasztja, hogy a hamisított czikknek oly külsőt kölcsönözzön, mely a hamisítást eltakarja. A tökély oly magas fokát érte el napjainkban, hogy az áru külseje a legtöbb esetben el nem árulja a hamisítással elkövetett elváltozást. A hamisítás fölfedezése mai nap rendesen behatóbb, csak hozzáértők által eszközölhető vizsgálatot igényel, maga a fogyasztó azonban tehetetlenül áll vele szemben s élelmiszerét jóhiszeraüleg kénytelen elfogadni. Ez az oka annak, hogy világszerte az élelmiszerek megvédelmezósére megalkotott törvények végrehajtásában hatósági jellegű élelmiszervizsgáló-intézeteket állítottak föl, melyek nemcsak panasz felmerülése esetén, hanem a nélkül is, rendszeresen vizsgálják a piaczra hozott élelmiszereket. Az élelmiszerek táp- és ennélfogva pénzbeli értékét meghatározó alkatrészei az úgynevezett tápláló anyagok, mint fehérnyék, zsir, szénhidrátok, bizonyos ásványi anyagok. A hamisítás föladata többféle: részben vagy egészében megfosztja az élelmiszert az értékes tápláló anyagaitól ; az elvont értékes tápláló anyagokat pótolja más, kevésbbé értékes tápláló anyagokkal, vagy éppen egészen értéktelen anyagokkal; az eredeti élelmiszert felhígítja értéktelen anyagokkal; bizonyos származású, minőségű és értékű élelmiszerek helyett más származású és kisebb értékű, hasonló élelmiszereket hoz forgalomba, amannak az árán és neve alatt. Mindenkor pedig oda törekszik, hogy a hamisítvány külsőleg az eredeti megszokott élelmiszerhez legyen hasonló s a vevő fel ne ismerhesse. Ezen az utón éri el a hamisító végczélját: a nyerészkedési vágy kielégítését. Tehát rém az által, hogy a hamisítatlan élelmiszer olcsóbb forrásait fölkeresné, és kisebb nyereséggel megelégedne, hanem az által, hogy a fenti módon az élelmiszer súlyát tápértéke rovására megszaporitva, azt mégis a hamisítatlan czikk árán eladhassa. A hamisító üzelmei nemcsak pénzbeliig, hanem egészségileg is károsítják a fogyasztót. Pénzbelileg azért, mert a vevő kevesebb tápanyagot kap, mint a monnyit a vásárolt élelmiszer mennyiségében a lefizetett árért joggal várhatott és ennélfogva joggal követelhetett volna; egészségileg pedig azért, mert a tápanyag előre várt mennyiségének leapasztása következtében hiányos a táplálkozás. A hamisító üzelmei folytán azonfelül nembánom- ság vagy hiányos szakismeretek következtében néha ártalmas, mérges anyagok is kerülhetnek az élelmi; szerbe, tehát oly anyagok, melyek közvetetlenül ártalmasak az egészségre. Más esetben ismét az élelmiszerekben foglalt tápanyagok eredeti sulyarárnya meg- bolygattatik, a mi ismét hiányos táplálkozást, sőt — különösen a gyermekeknél — végzetes eredményekhez vezethet. Tisztátalanul előállított és kezelt élelmiszerekben szintén vagy veszedelmek rejlenek. Az ilyen élelmiszerekbe a ragályos betegségek okozói, bizonyos baktériumok juthatnak, melyek szervezetünkben felszaporodnak s annak megbetegedését eredményezhetik. Az élelmiszerek ellenőrzésének egyik főfeladata oda hatni, hogy a piaczra lehetőleg tisztán előállított és kezelt czikkek jussanak. Egyes esetek kivételével a bakteriológia ma még nem rendelkezik azokkal a vizsgálati módszerekkel, a melyek az élelmiszerek ellenőrző vizsgálatánál a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelő gyorsasággal és biztonsággal alkalmazhatók, annak megállapítása által azonban, hogy mi értendő a „tisztaság“ fogalma alatt, a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségnek. A baktériumok életmódját, továbbterjedését s befolyásukat az ember egészségére kipuhatolva, lehetővé tette az élelmiszerek előállítása és kezelésére vonatkozó szabályokat megállapítani, s ezeket óvóintézkedések gyanánt alkalmazva, számos és súlyos veszélyektől szabadulunk meg. Élelmiszereink a nevezetteken kívül még más okok miatt is válhatnak veszedelmesekké. Köztudomású ugyanis, hogy minden növényi és állati hulla csakhamar rothadásnak indul; ugyanaz történik élelmiszereinkkel is, mert hiszen azok egy-kettő kivételével részei a növényi vagy állati hullának. A hulla vagy egyes részeinek bomlását főkópen a levegőtől oda jutott baktériumok okozzák, melyeknek táplálékul szolgál. A rothadást okozó apró szervezetek magában véve nem kárt okozók, do igenis azok az anyagok, a melyekre a hulla alkatrészeit szétbontják és a melyek közt rendkívül mérgesek is vannak. Leggyakrabban léphetnek föl ilyenek a romlott hurkában, olykor tömeges mérgezéseket okozva. A rothadási baktériumok mellett természetesen kórt okozók is fordulhatnak elő, ha például az állat, a melyből az élelmiszer származik, fertőző betegségben szenvedett, vagy pedig, ha az étel utólagos fertőzésnek volt kitéve. A rothadás előrehaladásával az élelmiszer oly sajátságokat (idegen szagot, izt stb.) nyer, melyek undort gerjesztenek. A természet igy kívánt bennünket a fenyegető veszélyre figyelmezte.ni. Ámde az uj tulajdonságok fölismerése, tehát az undorérzés fölkeltése az észlelő, finomabb vagy kevésbbé finom érzékeitől függ; a bomlás fokozatának a megfigyelése e szerint minden embernél más és más. A tudomány ezért oda törekszik, hogy a bomlás kissebb fokozatait is fölismerje és pedig oly megfigyelési módszerekkel, melyek érzékeinktől függetlenek. Sok esetben sikerült ez már, de sajnos, még igen számos esetben nem. Az élelmiszerek romlását oly körülmények gyorsítják, melyek a baktériumoknak kedveznek, ilyen a megfelelő melegség és nedvesség jelenléte. Ezeknek elvonása viszont az élelmiszer tartósságát emeli, miért is az élelmiszernek gyors megromlása megakadályozható, ha például megszáritjuk, vagy magas hőfokon a benne levő csirákat megöljük és élőknek újbóli oda- jutását kellő módon megakadályozzuk (befőttek, sze- lencze-konzervek stb), vagy oly anyagokat (konzerváló szereket) keverünk hozzá, melyek a csirákra mérgező hatásúak s igy elszaporodásukat s azzal együtt az élelmiszer bomlását akadályozzák stb. A konzerváló anyagokra meg kell jegyeznünk, hogy azok nemcsak a csirákra, hanem az emberre is káros hatásúak, különösen akkor, ha igy konzervált élelmiszereket gyakran fogyasztunk, miért is ilyenek közfogyasztásra nem bocsájthatók. A szelencze-konzer- vek akkor válhatnak ártalmassá, ha mérges fémeket vesznek fel a szelencze falából vagy forrasztó féméből (például ólmot). A hatósági élelmiszervizsgáló-intézeteknek feladata a következő három pontban foglalható össze röviden. Általuk az élelmiszer vizsgálandó az iránt, vájjon: 1. hamisított-e vagy nem; 1. tartalmaz-e az egézségre ártalmas anyagokat s ha igen, milyen mennyiségben és minőségben; 3. romlottnak tekintendő-e. A kórt okozó baktériumok kimutatása külön szakintézetekhez tartozik, a rothadási baktériumok hatása pedig a romlottság megállapításánál nyilvánul. A fönlieken-kivül a vizsgáló-intézeteknek működése az összes használati czikkekre terjed ki, a melyeknek minősége, illetve ártalmas volta vegyi utón állapítható meg. Ilyenek például a kelmék, tápétek, főzőedények, szappan, világitó- és fűtőszerek, fertőtlenítőszerek stb. Ä gyógyszerek, szépítő- és titkos- szerek stb. vizsgálata szintén a nevezett intézetek működés-körébe tartozik s általában minden oly vegyi vizsgálat, mely a közegészség és közélelmezós érdekkörében fekszik. Nézzük meg most már, hogy a föntiekben elore- bocsájtott általános elvek miként alkalmazhatók egynéhány fontosabb élelmiszer elbírálásánál. Á hús és húsfélék. A hús, mint ilyen, nem tárgya a vegyi vizsgálatnak; ilyennek csak akkor van helye, ha a tápértékét megállapítani kívánjuk. Hogy ha azonban tudni akarjuk, nem veszedelmes-e az egészségünkre, akkor az állatorvoshoz kell fordulnunk, a ki azt az iránt vizsgálja meg, hogy nem származik-e az például oly állatból, mely az emberre átvihető betegségben szenvedett, vagy hogy nem romlott-e stb. Hogy ártalmas bust ne lehessen közfogyasztásra bocsájtani, létesültek a közvágóhidak, a hol állatorvosok vizsgálják meg az állatot levágás előtt és után s szükség esetén a húst a forgalomból kivonják. Más húskészítmények, mint különösen a kolbászfélék, ellenben vegyi utón vizsgálhatók meg, például idegen husfajokra (lóhus), konzerváló anyagokra, mesterséges festésre, töltő anyagokra (liszt, keményítő), túlságos víztartalomra. A kolbászáruk elbírálásánál a bevett és köztudomású szokás dönt; mindenki tudja, hogy szalámi, párisi, gótai, stb. kolbász név alatt minő fajta áru értendő; ha ugyanezen név alatt ettől eltérő összetételűt hoznak forgalomba, kihágást követnek el, még akkor is, ha a pótáru nem ártalmas az egészségre. A tej. A higiéné követelményeinek megfelelő tej termelése nem könnyű dolog. Mindenekelőtt kell, hogy az állat egészséges legyen ; azután, hogy romlott vagy egészségtelen takarmánynyal esetleg ártalmas minőségű vizzel ne tápláltassék, továbbá, hogy az istálló tiszta és -szellőzött legyen ; a tisztaság betartására különösen a fejősnél és a rákövetkező kezelésnél fektetendő súly. így föltétlenül követelendő, hogy fejes előtt a tőgyet megtisztítsák, hogy az edényeket használat előtt forró- vizzel vagy gőzzel tisztítsák, hogy a fejőssel foglalkozó ember egészséges és kezei, valamint ruhája tiszta legyen. A tej külön helyiségben gyűjtendő össze, a hol elszállítása előtt erősen lehűtendő. A borjuzást vagy ellést követő nyolez nap alatt fejt tejet a forgalomba hozni nem szabad. Egyetlenegy más élelmiszerünk sem okozhat annyi bajt, mint a tej. Olyan tej, mely a fönt jelzett elvek mellőzésével termeltetett, okozója lehet ragályos betegségek terjedésének, melyek különösen a gyermekek között pusztítanak. Másrészt pedig nincs más élelmiszerünk, mely oly könnyen hamisítható, mint a tej. Többnyire úgy hamisítják, hogy vizet öntenek hozzá kisebb-nagyobb mértékben ; vagy pedig lefölözik és mégis egész tej néven és árán árusítják; vagy mind a két műveletet egyszerre végzik, s mégis mint hamisítatlan tejet adják el. Istállószagu és trágyától szennyes tej majdnem mindennapi jelenség. A fönnálló rendeleteink értelmében idegen anyagokat tartalmazó tejet forgalomba hozni tilos. Tehát konzerváló szereket sem szabad hozzákeverni. Bár ez intézkedés a közönséges konzerváló szerekkel szemben üdvösnek tekinthető, mégis említést érdemel, hogy az. újabban előkelő helyről ajánlatba hozott hydrogén- superoxid és formalin nevű két konzerváló szer is alig más megítélés alá lesz helyezendő, ami a jövőben végzendő nagyobb kiterjedésű kísérletek eredményétől függ. Gyakorlati szempontból a tej tartósabbá tételére legelőnyösebbnek bizonyult annak erős lehűtése vagy fülforralása, mely utóbbi eljárás egyszersmind ragályos betegségek csiráitól is megszabadítja, már akkor, ha csak 60—65° C.-on melegítettük huzamosabb ideig (pasteurizált tej). Nagy gyakorlatiasság kell ahhoz, hogy a vizzel való hamisítást a külső megtekintése által fölismerjük ; a megítélés még akkor is bizonytalan, ha a szakértő egyedül a tejmérővel vizsgálja meg. Hogy ha azonban teljes pontossággal még a zsírtartalmát is mérjük, akkor kisebb fokú hamisítás is földeríthető. A laikus ember csak nagyritkán lesz képes még a durvább hamisítást is fölismerni; mindenkor azonban óvakodjék oly tejtől, mely idegen szagu, például istállószagu és melyben nagyobb mennyiségű idegen testecskék úsznak, melyek egy-két órai nyugodt állás után az edény fenekén gyűlnek össze, továbbá olyan tejtől, mely nyúlós, keserű, véres vagy egyáltalában idegen szinü. A vaj. A vaj minősége nemcsak a tej minőségétől, hanem a készitósmódjától függ. Ha a kiköpült vajból tökéletlenül mossák ki az irót, vagy a nemkülönben az írótól megszabadított vajban hiányos gyúrás következtében túlsók viz marad vissza, akkor az ilyen vaj csakhamar megromlik s e miatt már néhány nap múlva élvezhetetlenné válhatik. Romlottnak akkor tekintjük, ha avas, faggyus, csípős, vagy karcoló, keserű, olajos, penészes, általában, ha külső kinózése, ize vagy szaga undort gerjesztő. Kifogás alá esik akkor is, ha ártalmas festőanyagokkal van festve, ha konzerváló szereket tartalmaz, ha idegen zsiradékokkal vagy más idegen anyaggal kevert. A vajat rendesen margarinnal, újabban pedig a kókusz-zsirral szokták hamisítani. A margarinnal hamisított vaj sokszor fagyus izü és szagu, nem szabad azonban elfelejteni, hogy néha a romlott vaj is az. A kókusz-zsirral hamisított vaj külsőleg a hamisítatlantól meg nem különböztethető. A margarin, saját neve alatt és előirt csomagolás mellett, mint olcsó vaj-szurrogátum közfogyasztásra bo- csájtható, mely, ha romlatlan és szabályszerűen készül el, úgy elég jó táplálószer lehet. Ugyanaz mondható az újabban forgalomba hozott kókusz-zsirról is, ha tisztán t'ehérsziuü, szagtalan és romlatlan; ezt a zsirfajtát, mely a kókusz-dióból származik, a legkülömbözőbb nevek alatt árusítják, például laureol, kunéról, palmin stb. név alatt. Sertés-zsir. Ezt a zsirfajtát nálunk a legritkábban szokták hamisítani. Követelnünk kell, hogy egészséges állatoktól származzon, hogy tiszta és romlatlan s víztől mentes legyen. Hamisítására a kókusz-zsir és az úgynevezett mesterséges ételzsir szolgál, sőt előfordul, hogy ez utóbbit sertés-zsir gyanánt árusítják. Úgymint a margarin a vajnak, úgy a mesterséges ételzsir a sertés-zsirnak a szurrogátuma s ez is rendeletileg szabályozott módozatok mellett hozható forgalomba. A növény olajok sorából eredetileg csak a legértékesebbet, az oliv-olajat használták ; most azonban más származású s kisebb értékű olajok is vaunak forgalomban. A ki a drágább oliv-olajat kívánja, az kifejezetten ilyent kérjen a kereskedőtől; a kereskedő kihágást követ el, ha az esetben oliv-olaj helyett más növény olajat ad A ki pedig „tábla-olajt“ kór, annak a kereskedő bármilyen olajat adhat. A forgalomba hozott növényi olaj, legyen az bármilyen származású, kell, hogy romlatlan legyen. A romlott olaj karezoló vagy avasizü, bűzös, vagy egyébként undort gerjesztő. Néha rezet is tartalmaz. A lisztet annak a gabonanemüeknek nevével kell forgalomba hozni, a melyből származik, azonfelül a finomsági szám megjelölésével.
