Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-26 / 13. szám
2. oldal. 13. szám XT 2<T Or sát, az egyes államok mintegy versenyre kelve egymással, a régi vámtételeket felemelik, eddig meg nem vámolt czikkekre magas vámokat raknak s ezzel a nép megélhetését megnehezítik. Szivünkből irigyeljük tehát az északamerikai Egyesült Államokat s Angliát, fájó szívvel irigyeljük azért, hogy kedvező fekvésük s nagy hatalmukra támaszkodva nélkülözhetik az állandó hadsereget s nélkülözhetik a vámsorompók önálló felállítását. Irigyeljük ez államokat, de példájukat akár a hadsereg feloszlatásában, akár a vámsorompók nélkülözésében követni részünkről, sajnos, öngyilkosság volna. Ez szerény válaszunk Bartal Béla ur czikkónek első részére. De mi nem vitatkozni akarunk, hanem tanulmányozva hazánk múltját, megismerni a jelenét s ezek alapján megállapítani kívánjuk a jövő irányt, megkeresni hazánk gazdasági előrehaladásának s fejlődésének útját. Mit köszönhetünk a közös vámterületnek ? Magyarország még néhány évtized előtt Európa éléstára, tejjel-mézzel folyó Kanaán volt, ma egy kiszipolyozott, adósságokkal túlterhelt ország vagyunk. Mig 1867-ben a jelzálogterhek összege 174 millió K volt, ma 10 milliárd korona terheli hazánk ingatlanait és ez adósságok folyton és ijesztő mérvben szaporodnak akár van jó termés, akár nincs s még oly esztendőben is, melyen olyan bő aratásnak örvendtünk, minőre gazdáink visszaemlékezni sem tudtak: igy az 1902 év folyamán 439.773,480 K-val, 1903-ban pedig 543 millió 120,200 K-val nőtt a íöld adóssága, ezenkívül szerződés és végrehajtás utján 431 millió K lett e két esztendő alatt összesen egyéb ingatlanokra bekebelezve s 20,000 árverés tartatott átlag ez években 120 millió K tartozás behajtása czéljából! Elsősorban agricultur állam vagyunk, a lakosság 70 százaléka fölmiveléssel foglalkozik s kizárólag ezért kívánják sokan a közös vámterület fentartását, pedig a közös vámterület mérhetetlen áldásai közé sorolhatjuk, hogy 1890-től 1900-ig 76,650-el csökkent az önálló gazdák száma. S e pusztulás nem 1890-ben kezdődött s 1900-ban nem ért véget, hanem feltartózha- tatlanul sietünk a végromlás felé! Nem folytatjuk a pusztulás torábbi részleteinek felsorolását, mert hisszük, hogy fenti számok kétséget kizárólag igazolják, hogy valahol nagy bajnak kell lenni s hogy e baj sürgősen gyógyítandó ! Talán a magyar föld vesztette el termékenységét? vagy a nép felejtette el ősi mesterségét? vagy talán könnyelműen pocsékoljuk Isten adományát ? Nem ! a nép izzad reggeltől estig, józan, takarékos életet él, de jövője felett mégis annyira aggódik, hogy megye- szerte meghonosította az egy és két gyermekrendszert, mégis a nyomor elől ezrével kénytelen kivándorolni idegen világtájak felé. A közös vámterület tehát, melyet — az ipar és kereskedelem rovására — kizárólag a mezőgazdaság érdekében vélnek fentartandónak, mindeddig nem éreztette áldásos hatását. Az a sok millió, melyet néhány ur mérlegünk activitásának igazolására oda vet, minket nem vezet tévútra. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a Bartal Béla ur átlagos 930 millió K kivitele nagyon hiányos, felületes számítás eredménye, mert igaz ugyan, hogy Ausztriába való kivitelünk épen a vámterület közösségénél fogva nagyon nehezen állapítható meg, sőt teljes pontosan épenséggel meg sem határozható, mégis egy dolog bizonyos: nevezetesen az, hogy tényleges kivitelünk a feltüntetett összegnél sokkal kisebb. Csak néhány tételt kívánunk itt térszüke miatt — mit egész értekezésünk folyamán szem előtt tartunk — felsorolni. Magyarország kivitele főként mezőgazdasági terményekből áll elő s mi természetesen csak fölöslegünket visszük ki; ha azonban egy vaggon búza Romániából egyenesen Ausztriába vitetik, vagy pedig nálunk forgalomba kerül s helyette egy másik vaggon búzát visznek ki Ausztriába, e búza árával kivitelünk emelkedik, de csak látszólag, mert ebből a magyar gazda egy fillért sem kap s legfeljebb csak a magyar közvetítő kereskedelemnek és a vasúttársaságnak van haszna. Világos tehát, hogy kivitelünk összegéből levonandó a Románia- és Szerbiából jövő behozatalunk. Behoztunk pedig ez államokból az 1901 —1903. évben átlagosan évenkint: állat s állati termékek, nyers bőrök __ 70.070,078 K gabona ..................__ ... ... ... ... 17.482,325 „ bor és must ... .... ................... ... 17 969,309 „ s egyéb nyerstermények ... ... __ 31.496,254 „ összesen 137,017,966 K ehhez számítva 10% fuvardíj s kereskedelmi hasznot ... __ ... ... __ 13.701,796 levonandó tehát e czimen kivitelünkből 150.719,762 K A magyar mezőgazdaságnak azon milliókból sincs sok haszna, mely Fiúmén keresztül kerül Ausztriába s mely kiviteli összegünkben fel van véve. így semmi haszna a rizs, kakaó, déli gyümölcs stb. exotikus czik- kért befolyt kb. 10 millió koronából. A mint tudjuk, az osztrák czégek magyarországi bizományi raktárai az évad végével az el nem adott árukat visszaküldik czégüknek, úgyszintén minden kereskedő kisebb-nagyobb mennyiségben meg nem felelő, rongáltan érkezett, vagy a megrendeltnél nagyobb rneny- nyiségben küldött árukat visszaküldik, e tételek plane mint gyártmányok szerepelnek kiviteli statisztikánkban, holott kivitelünk összegéből épugy levonandók, mint a javítás végett visszaküldött áruk, melyek szintén mint ipartermékek vannak felvére és több millió koronát tesznek ki. Levonásba vesszük még azon termények árát, melyekben Ausztria maga is bevitelre szorul, mégis kivitelt eredményez, nyilvánvaló lévén, hogy ezen közös kivitel tárgyát csak magyar termény képezi ; tesszük pedig ezt annál szívesebben, mert önálló vámterület esetén ezen áru nem Bécs közvetítésével, hanem a magyar kereskedelem utján fog eladatni. Csak látszólagos kivitelt képez azon gazdasági termények értéke, melyek feldolgozva többszörösen nagyobb árban jönnek hozzánk vissza. Ha az I—V. tételeket és behozatalunk megfelelő tételeit levonásba vesszük, mérlegünk nem lesz többé oly fényes, sőt ellenkezőleg világosan megmutatja szegénységünk egyik bő forrását. Mindezen tételek levonása után kapjuk azon kivitelünk mennyiségét, melylyel mi az osztrák piaczon érdekelve vagyunk, csupán csak ez tehát azon áru- mennyiség, mely a vámsorompók felállításánál figyelembe jöhet. Lássuk, hogy mily kedvezményben részesültek ezen terményeink, lássuk, hogy mi az, a miért még hívei vannak a közös vámterületnek. Exportáltunk az utolsó 5 évben átlag évenkint különféle bőröket, szőr, serte, tollakat, fát, érczet, krétát, lent s kendert 75 millió koronáért. Exportáltuk pedig daczára annak, hogy ezen áruk más államokból is vám nélkül jöhettek Ausztriába, vagyis egyenlő feltételek mellett küzdve az európai piaczczal, sőt miután ezek nem romlandó áruk, a világpiaczczal is. Önálló vámterület esetén tehát exportunk ezen része érdekelve nincs, hisz ez árukat nem adtuk el drágábban az európai piaczi árnál, mert különben Ausztria ott szerezte volna be őket. Többi exportezikkünkben, igy a buzafélében vámvédelemben részesültünk. Ezért mondja Bartal Béla ur „Ha Bécsben 8 forint a búzaár, akkor a közös vámterülettel — a fuvardíjat eltekintve — nálunk 8 forint a búza, a határon pedig a világár a szerb, orosz, amerikai búza ára 5 frt, vagy visszaszámítva: ha a világár 5 frt, akkor a magyar búza ára közös vámterülettel 8 frt, önálló vámterülettel 5 frt.“ Ezen 3 irtokon alapszik azután egy hosszú számítás, melynek eredménye elrettentő például szolgálna | az önálló vámterület ellen, ha a kiinduló pont helyes volna, illetve ha a múlt le nem rontaná az agráriusok e szarvasokoskodását. Eddig ugyanis 3 K 60 f. vámvédelemben volt részünk, vagyis fenti számítás szerint búzánkat a világár felett 3 K 60 f.-rel kellett eladnunk. Hasonlítsuk tehát össze a londoni árakat budapesti árainkkal : budapesti londoni ár 1896. aug. 13-72 13*72 1897. márez. 14 02 14 40 decz. 16 78 1706 1898. márcz. 16'46 16 20 aug. 25 12 24'04 decz. 26-18 26 48 1899. márcz. 26 36 27-26 aug. 18-82 17-20 decz. 20-86 2L40 1900. márcz.' 20'48 20 30 aug. 17 26 18 20 decz. 15'78 16 58 1901. márcz. 15 42 15"79 aug. 15'44 15 97 decz. 16‘82 16 08 kor. Ezek a megfelelő hónapok statisztikailag megállapított árai s napnál fényesebben bizonyítják, hogy a londoni világpiacz s a budapesti piacz árai között fenti 5 év alatt sohasem volt nagy külömbség, egyszer Budapesten volt olcsóbb a búza, máskor pedig Londonban, minthogy pedig a magyar búza oly kiváló minőségű, hogy a világ átlag buzaárjánál legalább 1 koronával többet ér mm.-ként, minthogy továbbá a világ- búza ára a mig Ausztriába ér, 1—2 korona fuvarbór- rel emelkedik s igy Ausztria a mi búzánkhoz 2—3 koronával olcsóbban jut, mint a mennyibe a búza Angliából vagy Oroszországból kerülne, nem kell exportunkat a világversenytől féltenünk, ha Ausztriának szüksége lesz búzára, azt saját érdekében továbbra is tőlünk fogja beszerezni. Belénk nem volt szerelmes Apolló, Kassandraként minket jóstehetséggel meg nem áldott, mi tehát csak józan észszel számítunk s nem tudjuk felfogni, hogy miért szerepelne a jövőben a 3 frtos vám a búza árának alakulásánál, holott a multbani 3 K 60 f.-res vám a búza árának alakulásánál semmiféle befolyással nem volt. Mi csak a múltat, a jelent vizsgáljuk s ebből követke ztetünk a jövőre. Ha Ausztriában piaczunk gyengül, ennek nem az európai verseny lesz az oka, s nem az önálló vámterület, hanem azon nagyarányú mozgalom, mely Ausztriában termékeink ellen megindult. Ezek közül csak néhányról kívánunk itt megemlitést tenni. Az osztrák forgalmi vállalatok tarifapolitikájukkal a vámoknál is sokkal súlyosabban nehezednek kivitelünkre. Ismeretesek azok a harezok, melyeket a magyar malmok folytatnak úgy a Dunagőzhajózási, mint az osztrák vasúti társaságokkal a magyar lisztnek Ausztriába való szállítása miatt. Ezen örökös harezoknak elejét veendő, újabban a magyar liszt és korpaszállit- mányok a magyar szállítási vállalat hajójával vitetnek a Dunán felfelé Passauig s onnan a bajor vasutakon Csehországba. Itt magyar áru jut a közös vámterület másik helyére, de minthogy igy áruinkat tarifaintóz- ményeikkel meg nem drágíthatják, törvényjavaslatot készülnek beadni, mely szerint ezen áru külföldi áruként vámmal megterheltessék. A másik sérelem is hasonló természetű : Tirolba a fuvar hajón a fiúmé—velencze—alai vonalon át sokkal olcsóbb, mint vasúton. Ezért a Magyarországból Fiúmén keresztül küldött áru 1904. deczember 31-ig vámmentesen juthatott Tirolba, most ezen áru rnegvá- moltatik s igy kénytelenek vagyunk magunkat az osztrák Jvasutak termékeinket megdrágító tarifapolitikájának kitenni s áruinkat vasúton szállítani. Ida nemcsak nekem tetszett, sokan voltak egy ízlésen velem. Kadaron bárhová is ment, egyszerre úgy körülfogták, mint a méhek a virágot. Kisérte ez is, az is. A szép virágot órákig elnézik a virágkedvelők, s minél inkább van elrejtve zöld bokrok közé s minél több tüske van körülte, annál inkább igyekeznek közelébe. Más féltékeny lett volna; én nem voltam. Szerettük egymást s én bíztam nemes lelkében. Más megcsalhatna, ő nem fog engem megcsalni soha. Egy alkalommal csak ennyit mondtam: — Ida ! Ha lehet, kerülje ki, hogy olyan sokan kerülgessék ! — Ne féljen! Ön mellett vagyok, ha mással megyek is. Nehéz elutasítanom az udvariasságot; de megteszem, ha úgy akarja. Nem utasíthatta el. Másnap délután éppen előadásra mentem s láttam, hogy csinos fiatal ember halad a szép leány oldala mellett egy divatkereskedós felé. Az nap délutánjára Ígértem, hogy ismét elmegyek Harrayékhoz, de tanári tanácskozás miatt megkellett változtatnom szándékomat. Névjegyen akartam tudósítani Idát a közbejött akadályról. Nem találtam hamarjában embert, ki a névjegyet elvigye, sem levélboritékot, melybe a névjegyet zárjam, azért zsebre vágtam az egész tudósítást. Majd úgyis elmegyek másnap s elmondom magam személyesen, hogy miért nem jöhettem el. Ha tudtam volna, ami következett! Tiszta volt az ég, a felhőknek semmi látszata, az egész természet vidám. A madarak csicseregnek s dicsőítik a mindenség urát; az a langyos fuvalom, mely végig simul ágon, bokron: csupa kellem. A rendes ember nem várhat ilyenkor semmi katasztrófát, csak a természettudós sejti a következő zivatart. Éjjel tizenegy órakor valaki ajtómon kopogott. Első álmomban voltam, de azért azonnal felébredtem. Valami úgy elfogott, annyira zavart lettem, hogy alig birlam az ajtóhoz vánszorogni. Pedig ez ideig nem ismertem félelmet. — Ki az ? — Én vagyok, a Jóska, Harray uréktól. Tessék jönni hozzánk, mert nagy baj van ! Azt sem kérdeztem mi a baj, csak öltözködtem, mintha meggyűlt volna fejem fölött az épület. Gyorsan és konfuzusan dobáltam magamra a ruhadarabokat, csak az utczán kérdeztem meg Jóskát, a Harrayék inasát, hogy tulajdonkép mi is a baj ? — Az Ida kisasszony beteg, nagyon beteg. Ki tudja ? . . . Az inas nagyot sóhajtott. Azt sem tudom, hogyan rohantam tüskün-bokron át. Azt sem vettem észre, hogy az ég beborult, vihar kezdődik s nagy esőcseppek hullanak alá. Az égnek csak egy fénylő csillaga kandikált elő a felhők mögül s úgy mosolygott, mintha mondta volna: csak magam vagyok, mindjárt érkezik egy másik is . . . Akkor lesz igazán gazdagság az égbolton. Benyitottam az ajtót . . . Nem is kopogtam, nem is kérdeztem : szabad-e ? Nem láttam, nem hallottam. Ida haldokolt; küzdött a fiatal élet a halállal. Arcza piros volt, lázban égett. Következik a megváltás. Amint meglátott, felém fordult, rám emelé nagy szemét s csak ennyit szólt: llgy-e nem haragszol? Én sohasem csaltalak volna meg. Most először tegezett. Oda borultam ágya elé. * * * Helén elmondta, hogy szegény nővére azt hitte: szakítottam vele s azért nem jöttem el. Nagyon szeretett, s nem bírta elviselni még csak a gondolatot sem, hogy elhagytam. Oh, hogy nem világosíthattam fel előbb ! Mai nap ki gondolná, hogy akadnak még ily érzékeny szivek. Örökké gyászolni fogom ezt az angyalt, ki nagy sze- retetével boldoggá tett s halálával örökre boldogtalanná. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a kópéiét és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljük, hogy minden üveg--------------------------------------------------------- alanti czóggel legyen ellátva: -------------------------------------------------------F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). 7:ti, 27—25G
