Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-26 / 13. szám
13. szám. XJ IST GAz osztrák forgalmi társaságok nagy barátsága a legutóbbi napokban is nagyon világosan nyilvánult meg az összos osztrák vasúti szövetkezetek azon határozatában, melylyel a magyar terményeket, különösen a magyar lisztet boykottálták. Ilyen ellenszenvvel s az osztrák agrárizmus folytonos fejlődésével kell küzdenünk az osztrák piaczon, mely pedig csak úgyszólván közvetítő piacza a magyar mezőgazdaság terményeinek. Ily viszonyok között kötötte a kormány a kereskedelmi szerződéseket, melyekben a magyar mezőgazdaságnak tekintettel kellett lennie az osztrák iparra s minthogy ezért a külföldi államok ipara elől elzárkóztunk, ők is felemelték terményeink vámtételeit s ezáltal szintén megnehezítették kivitelünket. Ha tehát szegényedett az ország a közös vámterület idején, ha eddig is 70—80 ezer ember — s ezek között túlnyomó részben mezei munkás — volt kénytelen kivándorolni, mert a mint a kormány „Emlékirata“ mondja, a magyar föld nem képes több embert foglalkoztatni, úgy ez hatványozott mértékben fokozódnék a közös vámterület későbbi folyamán. Ezért kénytelenek vagyunk a külpiacz elzárkózása miatt a fogyasztást emelni, ez pedig csak az ipar fejlesztése által érhető el. Évtizedek óta erős iparfejlesztési actiónk daczára azonban kisiparunk tönkre ment, nagyiparunk nem fejlődött, sőt bármennyire hihetetlenül hangzik, a „Népszámlálási Statisztika“ szerint az önálló férfiiparosok száma is sülyedt, mert mig 1890-ben az anyaországban 298,343 önálló férfiiparos van, addig ezek száma 1900-ban csak 284,362, Vagyis a közös vámterület áldásos hatása alatt nemcsak az önálló gazdák száma fogyott 77,000-rel, hanem az önálló férfiiparosok száma is 13,981-el, vagyis évenként 1398-al lett kevesebb! Meszlényi Gyula püspök temetése. A legjobb, a legnemesebb szivii emberek egyikének, a szatmári egyházmegye 17 éven át volt szerető főpásztorának: Meszlényi Gyula püspök holttestének temetése e hó 21-én ment végbe országos részvét mellett, A temetési szertartást Várossy Gyula dr. székesfehérvári püspök végezte, aki hétfőn, a délután 2 órai gyorsvonattal érkezett Szatmárra, Várady Árpád dr. czim. püspök és kultuszminiszteri osztálytanácsos, valamint Krencz Ignácz és Szuborics Jenő székesfe- hétvári kanonokok kíséretében. Részt vettek még a nagy püspök végtisztességén: Palota.v László és Fetser Antal kanonokok a nagyváradi lat. szert, káptalan, dr. Laurán Ágost püspöki helynök, kanonok a nagyváradi gör. szert, káptalan, Matyaczkó Tivadar kanonok a munkácsi szókeskáp- talan, Fábián Péter dr. tlieol. tanár a szamosujvári püspök, Molnár János prael. kanonok az esztergomi főkáptalan képviseletében. Az egyházmegye területén lévő vármegyék és nevezetesebb városok szintén küldöttek képviselőket. Szatmár vármegye részéről jelen volt: Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző, gróf Károlyi György, Kölcsey Antal, Jékev Mór, Jékey Zsigmond, Böszörményi Sándor, Boór Endre, Kemény Alajos pénzügyigazgató és még számosán. Szatmár * *város törvényhatósága testületileg vett részt a temetésen Pap Géza polgármester vezetése alatt, jelen voltak továbbá a város területén levő hatóságok, testületek, egyesületek. Nagykároly város küldöttségét Debreczeni István polgármester és Demidor Ignácz rendőrkapitány vezették. Felsőbánya öt tagú küldöttsége élén Farkas Jenő polgármester jelent meg. Máramaros vármegye 20 tagú küldöttségét a főispán, ifj. br. Perényi Zsigmond vezette. Ung- megye és Ungvár város küldöttségével Lőrinczy Jenő alispán és Fiucicky Mihály polgármester jött, akik, valamint Eperjessy Mátyás, Felföldy István, Flach Jakab, Gaar Iváu, Gyulai Endre, Pálffy Béla dr. és Spohn Ferencz az ungvári róm. kath. hitközséget is képviselték. Ugoesa vármegye küldöttei id. br. Pe- rényi Zsigmond, Benyovszki Aladár és Ujhelyi-Vitkai Sándor főszolgabirák, Kozányi Zsigmond és Battkay voltak. Komárom város képviseletében Domány János polgármester, Sárkány Ferencz főkapitány és Kucsera József plébános jelentek meg a küldöttség élén. A beregszászi gimnáziumot Schürger Ferencz igazgató képviselte, a nagybányai múzeumot Lakatos Ottó főgim. tanár. Munkácsról is többen voltak Dr. Nuszer Lajos kórházi igazgató-főorvos vezetése alatt. Megjelentek továbbá a temetésen Szieber Ede kassai tankerületi főigazgató, Báthy László lévai prépost-plébános, a szatmári papság teljes számban, (a beteg Kádár Ambrus prael. kanonok kivételével), Melles Emil szatmári görög katholikus főesperes, Hubán László szatmári román kath. lelkész, Forgách János beregi, Benkő József ungi prépost-főesperesek, Müller Károly máramarosi apát főesperes, Frank József ugocsai főesperes, szentgyörgyi Jordán Károly apát plébános, Csehticzky József apát, ungi esperes, Kozma Béla és Ulfert Alfonz máramarosi, Kosztra Ignácz nagykárolyi, Govrik János és Diemand Lajos ugocsai, Láng Ferencz erdődi kerületi esperesek, dr. Fibiger Sándor ungvári főgimn. hittanár, Soltész Imre, Schubert Viktor, Mat- laszkovszki Miklós, Hrabovszky István, Kerekes Mihály, Müller József, Ternyey Béla, Moldován Plndre, Fialkovszki József, Müller István, Tahy Ábrahám, Ilosvay Lajos, Czier Ferencz, Surányi Károly, Horá- czius Pál, Jóna József dr., Köncs László, Czimmerman János, Rónai István, Veszprémi Sándor, Einholcz József, Szatmári Lajos, Havasi József, Barna János, Mandics János, Szőke Béla, Takács Károly, ifj. Unger Lajos, Szépi Béla és Juhász Jenő plébánosok, Komka Vilmos, dr. Csókás Vidor, Kompasz Antal, Kertész Pál, Török Lajos, Antal Miklós, Varga József, Kursinszki Zsigmond, Schvegler Ferencz, Nádasi Ferencz s. lelkészek, ez utóbbi a püspöki patronátusból. Jelen volt Tímár Péter nagykárolyi kegyesrendi házfőnök, Hám József igazgató, Gönczy Antal gör. kath. esperes, lovag Pásztori Árkád, Masa Viktor kaplonyi ferencz- rendi gvárdián, Lakatos Ottó nagybányai minorita tanár s a katonai tisztikar teljes díszben. A temetési szertartás kedden délelőtt, kevéssel 9 óra után vette kezdetét. Már jóval azelőtt tengernyi nép lepte el az utczákat, mindenki szeretett volna bejutni a püspöki udvarba és a templomba, a mi természetesen hely sziike miatt lehetetlen volt. Több mint tízezer ember lehetett együtt s daczára ennek a nagy tumultusnak, semmi rendzavarás vagy szerencsétlenség nem történt. A papság a sekrestyében már felöltüzködve várta dr. Várossy Gyula székesfehérvári püspököt, ki egynegyed 10 óra tájban érkezett meg. Erre bevonult a klérus a szentélybe, hol a püspök felöltötte a temetéshez szükséges egyházi ruhákat. Ennek megtörténte után megindult a körmenet a püspöki palotába, hol a ravatal az udvar közepén volt felállítva. Elől mentek a papnövendékek, utánuk a felszentelt papok, esperesek, főesperesek, czimz. prépostok és apátok, czimz. és valóságos kanonokok, a püspök segédlete dr. Fechtel János és dr. Irinyi Tamás diakónusok, Pemp Antal káptalani helynök és Csehticzky József apát, esperes-plébános, mint diszdiakonusok, a ténykedő dr. Várossy Gyula székesfehérvári püspök, dr. Binder András czimz. kanonok, mint főczeremonarius és a fungáló püspök titkára, Komka Vilmos és Török Lajos turi- ferek. Utánok még jöttek többen a papság tagjai közül, majd a beláthatatlan néptömeg. A. ravatalt a gyászoló család tagjai és a papság vette körül. A püspöki udvaron ment végbe a temetési szertartás, mely után a papnövendékek énekkara adott elő szivrehatóan egy gyászéneket. Az utolsó akkordok elhangzása után megindult a menet ugyanazon sorrendben vissza a székesegyházba. A koporsót felváltva a klérus tagjai vitték. A templomba a küldöttségeken kívül csak kevesen juthattak be, mégis zsúfolásig telve volt a nagytemplom. A ravatalt közvetlen a szentély előtt állították fel, ide helyezték a gyászos koporsót melybon a boldogult főpásztor földi részei pihentek. Várossy Gyula dr. püspök azonnal hozzáfogott az ünnepélyes gyászmise végzéséhez, mely alatt a székesegyházi énekkar énekelt. Mise után következett az absolutió, mikor az énekkar Liszt gyönyörű liberáját adta elő. Végre megindult a menet a temető felé, melyet a zárdabeli növendékek nyitottak meg, az ott levő intézetek után jöttek az elemi fiú iskola, a kópezde, a kir. kath. és ev. ref. főgimnázium növendékei, majd a papság ugyanazon sorrendben, mint már fentebb leírtuk. A koporsót gyászkocsira helyezték, mely mellett két oldalt tűzoltók lépdeltek díszbe öltözve, a koporsó előtt a koszorúkat vivő kocsi haladt, a koporsó után a gyászoló család tagjai, a püspöki aula személyzete: Szabó István praelátus, Hámon Róbert püspöki titkár, pápai kamarás és Székely Gyula aktuarius, majd a különböző küldöttségek végtelen hosszú sora és tengernyi nép, mely az utczákat mindenütt ellepte. A temetési menet a templomból kiindulva a Deák-téren, Eöt- vös-utczán és Kossuth Lajos-utczán haladt át, ki a hi- dontuli temetőbe. Az ablakok tömve voltak mindenütt emberekkel, kivált hölgyekkel. Mikor kiért a szomorú menet a temetőbe, felvitték a holttestet a kápolna terraszán épült sírbolt elé, hol dr. Várossy püspök elvégezte a szokásos szertartást, utána a fórfidalegyesiilet adott elő két gyászéneket peifekt harmóniával. Ezalatt elhelyezték a koporsót a sírboltban, a püspök kíséretével és a papsággal eltávozott. Mikor üres volt a tér, akkor kezdett tódulni felfele a közönség, — látni kívánták a jó főpásztor nyugalmának helyét. Ez alatt helyezték el a koszorúkat a koporsóra. Szomorúan, megtört kebellel távozott mindenki a halottak komor országából azzal a fájó tudattal terhelten, hogy Szatmár jótékony püspöke nincs többé az élők sorában. Perkins Gilman Sarolta. Ez az érdekes amerikai asszony, a ki vigóczek módjára küriilutazta a confines majdnem összes nagy városait, hogy szaporítsa a feminizmus híveit, hogy lelkesítse és buzdítsa őket az önállóság kivivására, a napokban Budapesten is tartott felolvasást f. hó 12-én. A múlt óv julius havában Berlinben volt a hires női congresszus, melyre a világ minden részéből ösz- szesereglettek a szabad eszmék terjesztése czóljából. — Példátlan szívósságot tanúsítanak és bámulatos energiával, logikus érvekkel küzdenek a maguk vélt igazságuk mellett. Perkis Gilmann Sarolta asszony érdekes jelenség, kinek fellépése oly határozott, elokvencziája oly hatásos, hogy képes a hallgatóságot elragadni és tapsvihart előidézni. Azonban, hogy ha igazságosak akarunk lenni, bátran állíthatjuk, hogy a feminizmusnak hazánkban való térfoglalása még mostanig nagyon sziik határokba vau szorítva. A talaj, úgy látszik, nem igen alkalmas ily extrakagans eszmék kolportázsára. A magyar nők józanságára vall ez a rezervált állásfoglalása, nem úsznak az árammal, hanem — tradicziójukhoz híven ragaszkodnak az ezer év óta betöltött hivatásukhoz. Vannak ugyan kivételek, ezek száma azonban oly csekély, hogy nagyobb akczióra egyelőre nincsenek hivatva és reméljük, hogy Perkins Gilman Sarolta megjelenése és felolvasása csak efemer hatással volt és a józanabb felfogásba rést nem ütött. Hogyha oly elveket akarnának vallani, mint a minőt Aberdeen grófnő kifejtett Berlinben tartott előadásában: „A nőről, mint szocziális nevelórőF, akkor több híveket lehetne toborzani. — Az elmés grófnő azt mondta, hogy a legszebb és legfontosabb feladat volna: a család körét tágitni annyira, hogy a nő nemcsak anyai és nevelői hivatást töltsön be, hanem nevelje mások gyermekeit is. Hogy a jő módú anyák szerezzenek saját gyermekeiknek barátokat a munkások körében is, mi által alkalom nyílik a különböző életviszonyok megismerése és a szocziális munka elvégzésére. A nők egyenjogúsága kérdéséről kimerítőn értekeztem 1902. évi decz. hó 6-án a „Zemplénmegyei Kazinczy-kör“ estélyén, mely a kör 1903. évi évkönyvében egész terjedelmében meg is jelent. Ezen oknál fogva nem terjeszkedem ki ezen kérdés bővebb taglalásába, ismétlésekbe nem bocsátkozhatom, annál kevésbbé, minthogy e tárgyra vonatkozó nézeteim azóta nem változtak. Budapest, 1905. márczius 15. Dr. Thomán Dávid. KÜLÖNFÉLÉK * A siketnéma-intézet mellé megalakított ungmegyei gyűjtő és segélyző-bizottság f. hó 23-án, csütörtökön tartotta első ülését a vármegyeháza kistermében, melyen Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő bevezető szavai után Benkő József apát-főesperest egyhangúlag elnökké, Kardos Emil tkp. igazgatót alelnökké, Szabó József áll. isk. igazgatót jegyzővé választották, az előadói és gazda tisztét pedig Wentzel József, a siketnéma intézet igazgatója tölti be. A bizottság ügykörének megállapítása után elhatározta, hogy Hock János orsz. képviselőt s kőbányai plébánost, az országos hirü hitszónokot felkéri, hogy jöjjön el városunkba s tartson itt a róm. kath. templomban egy alkalmi beszédet ; az ungvári dalárdát, egyes hölgyeket és a katona-zenekar egy részét pedig felkéri, hogy azon alkalomra együttesen tanulják be Haydnnak „A megváltó utolsó szavai a Keresztfán" czimii hires oratóriumát, mely ugyancsak a templomban, Hock János szónoklata után adatnék elő. Miután a bizottság az egyházi főhatóságtól engedélyt nyert arra, hogy a rk. templomban ez alkalommal a szegénysorsu növendékek részére adományokat gyűjtsön, e gyűjtést olyformán állapította meg, hogy a templom bejáratánál asztalkákat helyez el, melyeknél arra felkérendő hölgyek a templom-látogatók önkéntes adományait veszik át. Elhatározta a bizottság továbbá, hogy az igazgató-tanácsot egy ismeretterjesztő füzetke, valamint a gyűjtéshez szelvény- tömbök kiadására felhívja, valamint hogy perselyek utján is fog adományokat gyűjteni. A jó ügy érdekében is kívánatos, hogy a bizottság működése minél sikeresebb legyen. Számítunk arra, hogy a város és megye közönsége azt a leghatósabb támogatásban fogja részesíteni. * Eljegyzés. Dr. Rácz H. Lajos ungvári orvos e hó 23-án váltott jegyet Markovics Rózsikéval, Mar- kovics József debreczeni lakos leányával. * Uj ügyvéd. Málai László Ferencz jogtudor, lapunknak munkatársa e hó 17-én Budapesten ügyvédi oklevelet nyert s irodáját Munkácson megnyitotta. * Mérnöki irodát nyitott Nagymihályban Zi- monyi Henrik oki. mérnök, Schwarz Herman ungvári kereskedő fia, miáltal egy, a szobránczi járás területén régen érzett hiány nyert kielégítést. * Márczius 15-ének ünneplése. Márczius 15-ét a perecsenyi állami iskolában ünnepelte a járási intel- ligentia délután 3 órakor. Ez ünnepélyt a perecsenyi állami tantestület kezdeményezésére a perecsenyi intel-J ligentia a tantestülettel együttesen rendezte. A szabadság, egyenlőség, testvériség megünneplésében nemes versenyre kelve vett részt mindenki tehetségéhez képest. Különös említést érdemel a gyár tisztviselőinek megható lelkesedése, kik tőlük telhető előzékenységgel segítettek közreműködni az ünnepély sikeres voltában. Az állami iskolai énekkar a Kossuth-énekkel nyitottal meg az ünnepélyt, mely után Kovássy Elemér főszol-l gabiró mondotta el saját szerzeményű Apotheosisót. Al történet változatos eseményein, magas szónoki tehetsé-l gével lelkesedést keltve, vezette végig hallgatóit, a| 48-as események ecsetelése s a „Nemzeti dal" szava-l lásakor pedig magával ragadva a hallgatóságot, a for-l radalmi láz fokára hevitette a hallgatóságot. Elöl adását zenekar kisérte, korszerű zenedarabokat játszval Az ünnepély többi részét ének, zene és szavalat égéi szitette ki. Énekelt Sterzinger Mariska és WacAíel Emilia kisasszony. Bájosan kellemes énekükkel nagyi hálára kötelezték a hallgatóságot. Örültünk hogy megl ismerhettük szép hangjukat. Szabad lesz remólnünkl hogy a jövőben rendezendő ünnepélyeken is gyönyörl ködtetnek kedves, csengő, iskolázott hangjukkal. Maja Scheííler György játszott hegedűn, zongorán kísért« dr. Rohn Severin. Magas készültsógü zenei tudással és praecisitással előadott játékukat nagy élvezettel hallI gáttá a közönség. A zajos „hogy volt ?“-ra újabb egyl veleggel kedveskedtek. A gyermekek szavalatából kJ emeljük az ifj. Kovássy Elemér Ill-ad o. tanuló szál valatát, ki vidékünk országos hirü költője : Bárd Miklól versei, Bacsó Páljából szavalt el egy részletet. Kedl vesen s összhangzatosan énekelték a gyermekek népi dalokat, mely után még Merényi Ignácz hegedűn mai gyáros érzéssel, gyakorlott határozottsággal játszottl a Batthyányi indulót, zongorán Wachtel Emilia k. ;l kisérte. Az ünnepélyt batyubál követte, hol szokál szerint beszédekben sem volt hiány. Kovássy Eleméi a közreműködő kisasszonyokra Sterzinger Miczi él Wachtel Emiliára, úgy a batyubál rendezésében rés» vettt hölgyekre emelte poharát. Dr. Gulácsy Árpád I tantestület tagjaira, kik üsszetartóan buzgólkodtak al 3. oldal.
