Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-19 / 12. szám
2. oldal. "CT ÜST <312. szám. A márczius 15-iki ünnepélyek. Egy szívvel, egy lélekkel ünnepelte meg ez év márczius 15-ét Ungvár város és Ung vármegye közönsége. Jó formán nem volt község, a hol egy-egy lelkesítő beszéddel, szavalattal és énekkel ünneppé nem avatták volna a nagy márczius lo-ének ötvenhetedik évfordulóját. Az ünnepélyek mindegyike annak volt teljes tanúbizonysága, hogy nézeteink, véleményeink a politikában ép úgy, mint társadalmi kérdésekben különbözők lehetnek ugyan, de a hazaszeretetben, nagyjaink emlékének megbecsülésében : minden ellentmondást kizáróan egygyek vagyunk. A tavaszi szellő által vígan lengetett lobogók, a szónokok lelkesítő beszédei, a nemzeti szinü szalagból készült csokrok, a kereskedők feldíszített kirakatai, az ablakokban kigyult gyertyák f'nyei, fáklyák égnek szálló füstje, az ezer és ezer torokból énekelt hymnus, az utczákat, tereket, templomokat, iskolákat, gyülekezési helyeket színükig betöltő ünneplőbe öltözött közönség mind-mind annak volt bizonyítéka, hogy pártos nemzet lehet ugyan a magyar, szivéből a haza- szeretet szent tüzét azonban nem bírja kioltani senki és semmi földi erő, mert felgyűl az minden alkalomkor, forró lángjával országokat világítva be mindenkoron, a mikor arról kell tanúbizonyságot tennünk, hogy mindnyájan, kik e honban élünk: az édes magyar haza igaz gyermekei vagyunk. A városunk és vármegyénkben lefolyt márcziusi ünnepélyekről általában épp azért szeretnénk bővebben megemlékezni. Erre azonban nincs módunk. Ameny- nyire terünk engedi, mégis megkíséreljük lehetőleg hü képét adni a lefolyt márcziusi ünnepélyeknek, azon sorrendben, amint azok megtartattak. Ungvár város ünnepe. Ungvár város ünneplését ez évben különösebben nevezetessé tette azon körülmény, hogy részt vett abban városunk minden tényezője. Már az e hó 14-ének délutánján sűrűn felbukkanó lobogók is sejteni engedték, hogy tényleg nemzeti ünnepet ülünk, s hogy nincs városunkban senki, aki az ünneplésből magát kivonni akarná. Mikor pedig bekövetkezett az esti sötétség, a házak ablakaiban kigyuló gyertyák fénye jelezte az egész közönség együttérzését. Alig néhány perczczel hat óra után a Drugeth- térről megindult a fáklyásmenet. A főgimnázium ifjúsága nyitotta meg Öröm volt nézni az ifjúságot, amint nemzeti lobogók alatt, fáklyák és lampionok világítása mellett megkezdte a felvonulást a Dombalja-utczán keresztül a vármegyeháza felé. A diákságot közvetlen követte a polgárság fáklyás felvonulása, lelkesítve a Lányi Gyula és zenekara által játszott szebbnél szebb hazafias dalokkal. Közbe- közbe harsány éljenzés reszkettette meg a levegőt, majd a Kossuth-nóta éneklésébe fogott az egész közönség, így ért a több ezer főből álló menet a vármegyeháza felé, ahol Bene Jenő VIII. o. t. szavalt. Őt követte Czibur Sándor, aki hazafias beszédben emlékezett meg az 57 év előtti márczius 15-ről. Innen a menet a Szé- chenyi-tér felé kanyarodott, ahol a Kishid-uteza és Szé- chenyi-tér torkolatánál Rubin Jenő VII. o. t. szavalt és FischerJózsefVII. o. t. beszédetintézett az egybegyűltekhez. A Széchenyi-téren Tárnái Ferencz és Rejtő Alfréd VII. o. tanulók szólották a közönséghez, mig Du- liskovics Arnold VII. o. t szavalt. A föl vonulás a Teleki, Káptalan és Nagy-utczán át a Fehér Hajó épület elé vonult. Itt az épület erkélyéről Sirokai Albert gimnáziumi tanár a polgárság uevében emlékezett meg márczius idusáról. A Társaskör előtt Gaar Iván üdvözölte Komjáthy Béla o. gy. képviselőt, mint a ki az ünnepélyen az országgyűlési függetlenségi párt képviseletében ennek küldöttjeként jelent meg. A képviselő rövid, de tartalmas beszédben köszönte meg a közönség kitüntető figyelmét és üdvözlését. Beszédének végeztével Orosz Ádi VII. o. t. szavalt, majd Lang Lajos VIII. o. t. mondott csinos beszédet. Ezután a menet az Uj-tér és Nagyhidon keresztül a Kossuth- térre vonult, ahol újból Duliskovics Arnold VII. o. t. szavalt, mig Farkas Ernő és Juszkovits Mór VIII. o. tanulók szólották. A Hymnus eléneklésével ért véget a fáklyásmenet, mely, ismételjük, a lehető legszebben sikerült. A fáklyásmenet befejezése után még hosszú időn át hullámzott az utczákon a közönség, a férfiak nagy része pedig a Korona-szálló nagytermében rendezett társasvacsorára vonult, ahol az asztalfőn Komjáthy Béla orsz. képv. foglalt helyet. A társasvacsorán mintegy 190-en vettek részt, köztük Lőrinczy Jenő alispán, Fincicky Mihály polgármester, valamint a város, vármegye, pénzügyigazgatóság, kir. posta stbbi hivatalok tisztviselő- nagy számban. A vacsora megnyitójául a ,,Szózat“-ot' énekelte a közönség. A felköszöntők sorát Fincicky Mihály polgármester nyitotta meg, a haza boldogságáért és a szent koronát viselő királyért mondott, többször lelkes éljenzésekkel megszakított tósztot. Utána Komjáthy Béla o. gy. képviselő emelkedett szólásra, a ki nagy figyelemmel hallgatott beszédjében átvezette a hallgatóságot nemzetünk történetének mindazon kiemelkedő és korszakot alkotó eseményein, a melyek lerakták az alapozást az egyenlőség és szabadság biztosításához. A beszéd után felhangzott lelkes éljenzés csillapultával Fülöp Árpád főgimnáziumi tanár olvasta fel ez alkalomra irt ódáját. Majd Berzeviczy István rendőrkapitány emelt poharat, nagyon szépen sikerült beszédben köszöntve Komjáthy Bélát. Szólották még Orosz Ádám kir. járásbiró, Bánóczy Béla vm. főjegyző, Aigner Ferencz p. ü. titkár, Lőrinczy Jenő alispán, Dortsák Gyula reálisk. igazgató, Lukács Gyula dr. és Reismann Henrik dr. ügyvédek, Mocsáry Miklós dr. t. szolgabiró, mig Vidor Marczi és Dobrovszky József saját szerzeményű költeményeiket olvasták fel. Tizenegy óra is elmúlt, amikor a társaság oszladozni kezdett. Másnap, 15-én, reggeli 9 órakor halaadó istentiszteletre gyűlt össze a közönség a r. k. plébánia templomban, amikor is a szent misét Benkő József apát-főesperes mondotta, Boross Bertalan és Komka Vilmos káplánok segédletével. A szentmisét Te Deum előzte meg. Mise végeztével a nagyszámú közönség, valamint a diákság Kölcsey Hymnuszát énekelte orgonakisérettel. Istenitisztelet után a közönség a különböző tanintézetekbe vonult, az ott rendezett ünnepélyekre (Ezekről alább számolunk be), de már 11 óra felé ismét együtt volt, a vármegyeháza nagytermében, hogy részt vegyen a város díszközgyűlésén. E közgyűlésen a képviselőtestület tagjain kívül igen nagy számú közönség vett részt, s ott volt mint vendég Komjáthy Béla orsz. képviselő is, a ki az elnöklő polgármester balján foglalt helyet. A közgyűlést kevéssel 11 óra után nyitotta meg Fincicky Mihály polgármester, aki rövid, hazafias beszédben jelezte a közgyűlés czélját, s ezután átadta a szót Benkő József apát-főesperes. képviselőtestületi tagnak, ez alkalomra felkért ünnepi szónoknak. E beszéd szövegét alább közöljük egész terjedelmében. De azt a hatást, amit ezen, a szokásos márczi- usi beszédeket felette túlszárnyaló igazi ünnepi beszéd idézett elő : nem vagyunk képesek visszaadni. A sűrűn felhangzott éljenzés, a helyeslés kitörése, mely a szónok szavait kisérte, ecz öröm és megindultság köny- nye, mely igen sok szemben ragyogott, s az ismét beállott néma csend, a közönség óriási és szokatlanul erős figyelmének jele, mind-mind annak volt igaz kifejezője, hogy a szónok minden szava a hazáját szerető férfiúi szív igaz érzelmének megnydatkozása volt, mely gyújtott, lelkesített és magával ragadott. Benkő József beszéde ez : Tisztelt közgyűlés! Ne várjon itt tőlem ez alkalommal senki tudományos fejtegetéseket, széles alapokra fektetett politikai szónoklatot. Sem jogász, sem történettudós nem vagyok. De hogyha helyén való most itt és önöknek elég egy szív, melynek minden, — még utolsó dobbanása is — a hazáé, akkor én elhoztam ide az én szegény szivemet honfiuijér- zelmeinek egész lelkesedésével s teljes odaadásával s tanukul hívom fel az ég csillagait, — melyek : hasonlóan az igazság örök elveihez változatlan1 fénynyel ragyognak kiszabott pályáikon, — tanú-! kul hívom a sirhalmokat, melyekben őseink megszentelt hamvai nyugosznak, hogy nekem nincs más czélom, nem akarok sem pártérdeket sem személyi tekinteteket szolgálni, még csak eredetiségre sem törekszem, hanem legjobb akaratommal akarom szolgálni a márcz. 15-iki magasztos eszméket, melyek a párt-szempontok fölött magasan kiemelkedve, az egész nemzet közkincsét képezik, s melyek között a honszerelmi remények édes álmáig annyi vonzó, annyi elbájoló képre akadunk. Midőn igy egész bensőmben meghatva állok e helyen, lelki szemeim előtt kibontakoznak a múltak emlékei, belenézek a századok verőfényébe s lelkem gyönyörködik a múlt idők dicsőségében s megfürdik az édes visszaemlékezés üde illatában,— mert látom, hogy a gondviselő Isten, — a népek sorsának intézésében ez a legfőbb hadvezér, — minden kornak megadta hazánkban is az ő láng- elmü, nagy férfiait és ha valamely korszakot alkotó mozgalom a múltakból merített tapasztalásoknál fogva szükségessé vált, sohasem hiányzott hazánkban sem a vezérlő egyén, a ki épen oly mélyen tudta átérezni a szükségest, mint a mily bizonyosan rendelkezett az annak kielégítésére alkalmas tulajdonokkal. Látom, mint lép e haza földére a magyar nemzet, melynek 1000 éves története, ha tán nem i is szebb minden nemzet történeténél, de minden-1 esetre véresebb és zivatarosabb. Látom a tatár- j dulást, a mohácsi vészt, a törökigát, de látom azt is, hogy az elhatározó nagy események válpont- ján a magyarok gondviselő Istene mindig elküldte ■ A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljük, hogy minden üveg--------------------------------------------------------- alanti czéggel legyen ellátva: --------------------------------------------------------F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). 781,27—25G r az alkalmas egyént, a ki hivatva volt megakadá- lyozni, hogy a nemzet végórája megkonduljon. Hogy azonban közelebb jussak tárgyamhoz, i kibontakoznak lelki szemeim előtt a Rákóczy hős , kuruczainak örökemlékezetü küzdelmei; hallom a ) véres csaták riadó tárogatói között a győzelmi- örömtől mámoros diadalmi énekeket, de a nemzet : ősi jogaiért „pro patria et libertate“ vívott e dicső- küzdelmek leveretése után a hősök sírjaival bera- 3 kott mezők fölött, — fájdalom, — látnom kell azt i a delejes álmot is, mely a bécsi udvar kápráztató i fényében mint valami sürü felhő, valami vastag t hályog ereszkedett legjobbjaink szemeire, hogy ne f láthassák többé az ősi, a történelmi jogok ösvé- , vényét, ne érezhessék többé a lelkiismeret égető , furdalásait, hanem legyenek vakok és süketek, 3 legyenek végkép érzéketlenek minden nemes és . szent sugallat iránt, mely mint a hazafiui köteles- f ség utolsó hangja telkeikben felzokog. A bécsi • császári palota sima padlóján, az udvari könnyű élet csábos bűvkörében, a részegítő illattól áradozó puha termekben nemzetünk legnemesebbjei is csak elvétve s legfeljebb némi tisztesség kedvéért öltenek magukra nagy ritkán egy kis nem- , zeti mezt, — sem gondolataiban, sem érzelmeiben, ; sem nyelvében, sem külső megjelenésében nem . magyar többé a magyar s még az életet és vért . is idegen nyelven szavazza meg a pozsonyi or- i szággyülés. A magyar ifjúság szine-java a bécsi gárda fényes, aranytól csillogó díszruhájában elfelejti, hogy magyarnak született, pedig jaj a tavasznak, mely elhullatja virágait a nélkül, hogy gyümölcsöt érlelne belőlük, jaj az ifjú hazafinak, ; ki nyíló tavaszkora éveit léha mulatságok s udvari kisebb-nagyobb kalandok lángjaiban fölemészti s honfi-erénye fejlődő virágait leszaggatja, összetiporja! Minő lesz a haza aratása, ha ifjú munkásai tavaszszal nem vetnek a honfi-erény magvai- ból ? Minő lesz a haza öröme, boldogsága s nyugalma késő este, ha fiai minden reményét már kora reggel elpusztították ?! Mindez, mint a halálra váló bús hangja fájdalmasan kering a hon határain, s rémesen suttogja: jön az éj, — jön a halál! — ama rettentő, csillagtalan éj, midőn a nemzet napja rendszert veszítve összeomlik s a végtelen semmiségbe rohan, midőn csak egy hang fog sóhajtani, egy hang sírni és üvölteni a haza bérczei, völgyei s rónaságai felett s e hang: fűit — volt magyar, nincs többé! Ismerik önök a mákonyi ? melyet a keleti ember hazsisnak nevez s melytől a ki elmámorul, mézzel csepegő zuhatagokat, bóditó illatú szirázsi rózsaligeteket, ragyogó csillagfüzéreket, fényes tüzkarikákat, ezeregyéjszakái tündérpalotákat, szi- várványöltönyü lenge bajadéreket lát kaleidosz- kop-féle változatokban lebegni felizgatott képzelete előtt s mindezek mellett úgy ég az agyveleje, úgy szorul a szive s oly fájdalmas, keserű és nehéz a felébredés. Az öntudat még az álom ólomsulyával küzd, a láznak, a mámornak ugyan már vége van, de a lomha, elsatnyult, elernyedt tagok még nem engedelmeskednek az életerőre ébredt akaratnak s tehetetlenségében csak azt érzi az ember, mint tolul a forró, lüktető vér szivébe s agyába s mint lihegnek éltető levegő után a száraz ajakak. A magyarnemzet társadalmának ama napokban bécsi császári udvar volt ez a mákony, ez a hazsis. S itthon a politikai viszonyok talán még rosszabbak, vergődésükben talán "még kínosabbak vol- I tak. Európai népháboruk, a devalvatio súlyos ; áldozatai, az alkotmánynak mindenfelé keresztül- 'lyuggatott papirrongyai, ritka és akkor is sikertelen országgyűlések^ a gravaminalis politika minden nyomorával s tehetetlenségével. „Politikai életünk fent német, lent latin, hitvány mindenütt.“ Volt magyar kormányunk, de csak a neve volt magyar, mert német szellem és német szó uralkodott felette. Ez volt az a kor egész szánalmas- ságában. Ekkor küldte el a magyarok gondviselő Istene ama vezérlő egyént, kinek erős keze megragadta a nemzetet s ütőerét kezében tartva igy kiált: „Álomkórságban dermedez nemzetünk, de még van idő a felébredésre.“ És a „romlásnak indult, hajdan erős magyar meglátta Árpád vére miként fajul“ és ébredezett a nemzet; megvalósulásnak indult ama merészségében csodálatraméltó mondás: „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Széchényi volt a gondviselő Isten által a nemzeti élet eme válpontján küldött férfiú, ő volt az ébredés. Nem a corpus-juris, nem a megye terme az ő iskolája ; az ő szelleme a népháborukban, a bécsi kongresszus mozgalmai között, leginkább pedig Angliában fejlődött. Megismeri, áttanulmányozza, megérti és átérzi azon közps és nagy vonásokat, melyek az angol és magyar nemzetet oly közeli rokonokká teszik. Angliának is, Magyarországnak is „a nép souverenitdsán alapuló, jogfolytonosságában soha meg nem szakított alkotmánya van“, ahol a király és nemzet közötti viszony nem szerző- í désen alapul, hanem alapul ősrégi törvényeken. „A I franczia koronázás kötés Isten és király között, tanú a nép, — Angliában és Magyarországon a koronázás kötés a király és nemzet között, tanú ! az Isten.“ E közös vonásoknak, alkotmányunk e
