Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-12 / 11. szám
XLIIL ÉVFOLYAM. UngTár, 1905. márczius 12. 11. SZÁM. Szerkesztőség-: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér soronkint 40 fillér. VEGYES T-A.IEST.A.ILjlwdLTT HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Citnk ne „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill „Ung vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Ilié« könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Márczius 15. A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! — — És Hadúr, Árpád hadának hatalmas Istene meghallgatá a szent esküvést, amelyet márczius Idusán a tavaszként ébredő emberi önérzet a százados rabigában görnyedő, a múltat és jövendőt megbünhődte milliónyi nép ajakéról az égbe felkiáltott. Gázolja el bár durva zsoldosoknak ezernyi hada a hímes rétet, reá harmatozza a jóságos Isten áldását és az éltető napsugár csillanó fényén minden egyes fűszál, minden egyes kis virág ismét életre ébred; borítsa el bár sűrű fellegfátyol kék egünket, a gonosz kezekkel rejtegetett igazság napja kisüt s tündöklő sugarával bearanyozza már-már csüggeteg reményeinket és égi derűt varázsol homlokunkra; tiporja bár porba ezernyi vérszomjas zsarnok a népek szabadságát, végre is kitör az agyonzaklatott keblekből a rég elfojtott sóhaj és üvöltő orkánként söpri el a néphóhérokat a föld színéről. Zsarnokok tiporták a népek szabadságát és a magyar szabadsága is börtönbe vala zárva; de eljött az istenítélet és a márcziusi szellő fuvalma ledönté az erősnek vélt börtönfalat. Szabad lett a magyar ! . . . Feltárul előttem a csodás múlt. Látom a márcziusi ifjúságot, a haza reményét, bimbaját; a szabadság érzetének mámorától hévül szivük, az uj, független Magyarország érdekében száll el ajkukról a szó; lelkesednek s lelkesitnek, a „Talpra magyar!“-t szavalják, a szabad sajtó első termékeit osztogatják; megszabaditják a szabad szó áldozatait a börtönből. Bekiáltják a börtön dohos odújába : Oh jöjjetek ki, lánczravert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok! Majd égzengésként zendül bele a levegőbe: A síkra magyarok! Fegyvert ragadjatok! És bérczen, rónán visszhangja kel e nótának : Kossuth Lajos azt üzente, Hogy nincs neki regimentje. Nincs?! ... De van. Félistenek támadnak Kossuth lába nyomában mindenfelé s a szent szabadság oltalmára vészbe-halálba rohannak a honvédek. Midőn hazánkra törtek hét felől, Őket szülé a nemzetbecsület! Apa és fiú egymás mellett küzdenek, az ur nem szégyel a paraszttal egy sorban haladni. Megható kép ! A fiú búcsút vesz anyjától, a férj nejétől, a vőlegény menyasszonyától. Hallgasson most a szív szava, midőn a haza forog koczkán. A szeretett anya, feleség, menyasszony csókja ott ég még a honvéd arczán, midőn már is vérrózsák festik azt pirosra. Csodálatos ifjú sereg, Mely nem tudni: hogyan támadt, Napok szülték s mégis mintha Szülte volna három század. Most rohannak . . . pusztító tűz . . . A fele már ki van dőlve . . . Most elnyeli a füstfelleg . . . Meghaltak tán ? —.— nem 1 ott mennek ! Ott hallatszik, hogy : Előre 1-------És mindenfelé dicsőség! Csodával határos dolgokat visz végbe a magyar haderő, dicsőség dicsőséggel ölelkezik, a haza bérczei visszhangozzák az örömmámorban úszó nép ujjongását; Branyiszkó, Szolnok, Szeben, Piski, Isaszeg csodákról regélnek; igen mert Csatájok a védelmezett Népjog csatája volt. A magyar fegyver diadalmasan ropogott és villogott mindaddig, mig a zsarnok hatalom óriási ellenséget zuditott fejünkre . . . Elértünk Világoshoz. S mi aztán történt . . . Fáj a jelenés . . . Félistenek kezén bilincs . . . hóhér kifárad, Börtön megtelik . . . S kettétört kardját Bilincsbe vert kezében tartja a Szabadság.-------S a Szabadság fája újra kivirult, lombot hajtott, gyümölcsöt hozott. A szent szabadság emléknapján esküdjünk meg, hogy mindnyájan ott leszünk, mert mindnyájunknak ott kell lenni, ha még egyszer hangzik: Talpra magyar! Deák Gyula Európai vámunió — vagy izoláczió ? (Néhány szó az önálló vámterület kérdéséhez.") Irta: Bartal Béla. (Folyt.) Nézzük most röviden : mit hagyunk el. Elhagyjuk 1. a nagy vámegysóg összes előnyeit, a szabad piacz korlátlan forgalmát, 600000 kilométer és 50 millió fogyasztóról 325000 négyszögkilomóterre és 20 millió fogyasztóra redukálódik a legolcsóbb importáló világverseny hajnalán 1 2. Elhagyjuk a hitelünk legbiztosabb bázisát, a rendezett pénzügyeket, a valutaszabályozást is, hisz egy passzív fizetési mérlegü önálló vámterületen valutát szabályozni nem lehet. Elhagyjuk az európai nagy- pénzforgalom bázisát, hisz kiválva az osztrák-magyar bank köréből, a külön banknak már gyengesége is kizárja, hogy az európai pénzpiaczon azt a szerepet, azt a helyet foglalja el, mint a mostani. 3. Feladjuk forgalmi és tarifapolitikánk stabilitását. Hisz nyugat felé ki sem mozdulhatnánk a Dunát eltekintve, melyen állatot egyáltalán nem s a többit is csak egy irányban Passauig szállíthatunk, ha Ausztriával elébb tarifakonvencziót nem kötünk ! Egész szőlőexportunk megszűnne, ha Berlinig két határon, ausztriai és porosz vámállomáson kellene az elvámolás pro- czeduráját elszenvedni; kezébe volna adva Ausztriának, hogy a magyar exportot vonatlassitással és tarifaome- léssel épp úgy lehetetlenné tegye vagy megdrágítsa, mint Európa hozzánk való bevitelét. Ki fog velünk egyáltalában alkuba állani, mielőtt Ausztriával eziránt ki nem egyeztünk volna? Már abból is látható, hogy bizony még az önálló vámterület esetén is csak az volna az első dolgunk, ami most, t. i. hogy megalkudjunk Ausztriával. 4. Lemondunk arról, hogy mérlegünk javuljon. Exportunk megcsappan vagy megszűnik; importunk megmarad, mert a fent említett okokból (a szétválással járó mezőgazdasági hitel- és valutakrizis), de a kellő emberanyag hiánya miatt is szó sem lehet arról, h°gy a jövő 10 évben a külföldről való ipari függésünk számbavehetőleg csökkenjen. Végtére pedig — és ez a fő — mezőgazdaságunk az önálló vámterületen 20 millió kommenze lévén csak, de 26—28 millióra produkálván, közös vámterületi import-államból abszolút export-állammá száll alá. Védtelenül lesz a gyarmatállamok versenyének kitéve, annak áraival kell dolgozni, másszóval európai terhekkel, egymilliárdos állami budgettel, 10 milliárd adóssággal, védkötelezettséggel, olyan árakkal kell nekünk 325000 négyszögkilométeres kis országnak dolgoznunk Európa közepén, mint a minőkkel a katonamentes, adómentes, szüzföldes, 10 millió négyszögkilométeres nagy Argentina vagy Kanada dolgozik. Vegyük csak a búza- és rozsárakat. Itt persze nem úgy mint sokan teszik, az elmúlt vámtételeket kell bázisul venni, hisz nem visszafelé, hanem a jövő 10 évre csináljuk a vámpolitikát, hanem az uj vámtételeket, tehát a 6 K-ás, vagy hogy érthetőbb maradjak, a 3 forintos gabonavámot kell vennünk. Ez a tipikus vám, ez a minimális vám, melynél jobbat még, mint a német példán látjuk, még ipari konczessziók mellett sem kaphatunk, sőt melyet csakis akkor kaphatunk, ha viszont — az iparfejlesztést kizáró — iparvámkon- czessziókat adunk a külföldnek 1 Mit jelent ez a 3 forintos vám a gazdára. Ha Bécsben 8 forint a búzaár, akkor a közös vámterülettel — a fuvardijat eltekintve — nálunk 8 forint a búza, a határon pedig a világár a szerb, orosz, amerikai búza ára o frt. Vagy visszaszámítva: ha a világár 5 forint, akkor a magyar búza ára közös vámterülettel 8 forint, önálló vámterülettel 5 forint. Ez egy elvitázhatlan axióma, ezt semmiféle okoskodással megdönteni nem lehet, itt export-prémium, mint azt a czukorkérdósnél láttuk, nem használ, mert a külföld ugyanannyival emeli a vámját, mint amit exportprómiumnak adunk, ezt tarifaredukczióval pláne nálunk, ahol már az anyagamortizácziót beszámítva, vasutainkra már most is ráfizetünk, paralizálni nem lehet, iparvám konczessziókkal szinte nem, hisz ez a vám ma minimumot képez, melyet csak ellenkonczesz- sziók esetén kapunk, mert különben a maximális vámokat alkalmazza a külföld. Hiába várjuk a Sándor Sál propozicziója szerint azt is, hogy ha mi a fél autonom vámtarifára megyünk le, majd az osztrák is azt teszi; nem teszi, mert hisz akkor ők is, mink is csúnyául ráfizetnénk a dupla financzármádiára, az időveszteséget számba se véve. De hol marad akkor az önálló vámterület állítólagos iparfejlesztő hatása, ha híveinek első dolga az, hogy iparvámcsökkenóst ígérnek Ausztriának 1 Hisz ez csak formában az önállóság, lényegében a mostani vámközösség, csak annak stabilitása és szabad forgalma nélkül és egy közbenső vámvonal költségeivel, frikczióival, csempészetével megterhelve. Ezzel a vámmal tehát számolnia kell mindenkinek, ez elől ki nem térhet senki, aki az önálló vámterületet akarja. De mit jelent ez a vám a gazda jövedelmére? 50 millió búza- és rozstermést véve, abból 15 milliót véve vetőmag és belfogyasztásra; az árkülönbség az önálló vámterületnél 35 X 3 = 105 millió forintot, illetve 210 millió koronát tesz ki. Mit jelent ez á jövedelembe átszámrtva. A bruttó jövedelemnél 10 forintos árnál a 3 forintos csökkentés 30%-ot tesz ki. A 8 forintos árnál a 3 forintos csökkentés 46%-ot tesz ki, 7 frtos árnál a 3 frtos csökkentés 43%-ot tesz ki. A 10 forintos búzaárral számíthatunk most, de a jövő 10 évre a nagy vámterületeknek a dolláros búza által adott óriási impulzus folytán a kanadai nagyon AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES'IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
