Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-03-12 / 11. szám
2. oldal. 11. szám. T7' ÜST G%rmőképes földnek amerikai farmerekkel való koloni- zálása indiai és ausztráliai szárazság megszűnte, az anatóliai, orosz, argentinai konkurrenczia fejlődésével, a Panama-csatornából végtére az importállamokban a nagy vámfokozással csökkentett belkonzum és fellendített beltermesztés, s az ott beállott, már most tapasztalható szaporodási stagnáczió és kivándorlás mellett nem számíthatunk. Vegyük tehát, bár a hót forintos importállami búzaárra is el kellene készülve lennünk, csak a 8 forintos búzaárnál beálló 26% árcsökkentést jövedelem- számításunk alapjául. Ez a 36% árcsökkentés azt jelenti, hogy az önálló vámterületnél (búza és rozsból) bécsi 8 forintos búzaárnál, a magyar gazdának kenyérgabonából bruttójövedelme 100 koronánál 36 koronával csökkenik. Az állatoknál, a tejnél, vajnál a mostani német tarifát véve alapul, a bruttójövedelem csökkentése 20—30%-ot tesz ki. A bornál az uj vámtarifa 60 koronás prohibitiv vámja, mely közös vámterületnél nekünk biztosított minden versenyt, kizárva Ausztria fő 30 milliós pia- czát, önálló vámterületnél ellenünk fordul, úgy mint most Apuliában 4—5 forintra estek le a hegyi borok árai, nálunk is ilyen árakkal kellene számolnunk. Hogy ez az egész homoki és hegyi bortermés katasztrófáját jelenti, erre kár csak egy szót is vesztegetnünk. Maradjunk csak a gabona és állatnál. Mit jelent a 30 és 25% bruttójövedelem csökkentés a gazdára ? 100 korona bruttójövedelemnél 50% rezsivel marad most 50 kor., 100 kor. bruttójövedelemnél 60% rezsivel közös vámterülettel 40 kor., 100 kor. bruttójövedelemnél 70% rezsivel közös vámterülettel 30 kor. tiszta jövedelem. Ebből a tiszta jövedelemből a 36% csökkentés az önálló vámterületnél elvesz 36 koronát, marad tehát a tiszta jövedelem az önálló vámterületnél: 50% rezsinél 50 korona helyett 15 korona 60% „ 40 „ „ 4 „ 70% „ 30 „ „ 6 „ (Vége következik.) A tisztítótűzről és a nyílt kapu döngetéséről. — Lévai Mór urnák a vármegyei levéltáros. A tisztitótüzről, terem nagyon csekély — hát csak annyit — hogy hozzájárulok elméletben és gyakorlatban is, hiszem és vallom, a mint vallottam is mindig, hogy mindenki, a ki bármily mérvben a közpályán működik, alá van vetve és alá vetve kell lennie a nyilvános ellenőrzésnek, a bírálatnak — hirdettem a magam körében s másokkal szemben is, hogy minél szigorúbb az ellenőrzés, annál könnyebb, annál jobb a közszolgálat. Isten őrizzen, hogy nálunk ez másként legyen — itt nem lehet Muszkaország, itt a közhivatalnok nebánts virág nem lehet. A szabadon megnyilatkozó közlelki- ismeret közszabadságaink egyik legfőbb biztosítéka — igy tartom. Ebben tehát egyetértünk. Már a gyakorlati kivitelben, fájdalom, eltérnek nézeteink. Én követelem, hogy a személyes felelősség feltétlenül érvényesüljön, ki miben védelmének meghallgatása s elfogulatlan mérlegelése után hibásnak találtatik — viselje a következményeit fölfelé mint lefelé — mindig szem előtt tartva a „mit? ki? mikép?“ stb.-t és az emberiességet, mely egyrészt azt diktálja, hogy a ki bűnéért bűnhődött, bűne neki többé fel nem hányható, másrészt egyes tagok esetleges hibái vagy vétkei miatt testületek, társadalmi osztályok el nem ítélhetők feltétlenül. Végül a bírálatnak nem lehet sem eszköze, sem czélja a hajsza. Lévai ur lapja más irányt követ. Nem azt vonja felelősségre, a ki talán hibás, a ki talán megérdemelné, hanem egyesek mulasztásait, hibáit, vétkeit, akár gonosztetteit, ha neki úgy tetszik, általánosítja, támad egy egész testületet általában, elnevezi azt rászoktatott, ránevelt köpenyforgatóknak, a kik csak a köpenyforgatásból tudtak boldogulni, bűnpártolók, bünpalástolók, önkényeskedők, concessió vadászok, közönség sanyar- gatók, közvagyon kaparitók s ilyenek pártfogóinak, vármegyei területek elsikkasztásának szándékával vádol. Hát ez az, a mit én nem tudok tűrni. Más mit mond, mit tart ezekről vagy az én fellépésemről, azzal nem törődöm. En ezt az eljárást nem ellenőrzésnek tartom, nem jogosult bírálatnak — hanem piszkolódás- nak, hanem hajszának, ez nem tisztitótüz, hanem iszapvulkán. A ki ellen panasza van, álljon vele szembe, mondja meg neki, mi a kifogása a nyilvánosság előtt, hogy a vádlottnak is módja legyen védekezni, a közönség is tisztán lássa a tényállást s az a testület is elbánhasson bele nem illő tagjával. Az általánosításban mindig benne van a különleges tendentia, jókora adag igazságtalanság, igen nagy praeoccupált vélemény és a személyes felületesség mellőzése, azért tiltakozom ellene. A mi a nyílt kapu döngetósét illeti, csodálkozom, hogy Lévai ur azt mondja, hogy a sztrajnyáni ügyet ismeri s mégis azt irta felőle, hogy abban Ung vármegye vezető férfiai a kaposi járás fajmagyar részéből s a szobránczi járás laborczszögi katholikus tót részéből egy részt elakartak cserélni Zemplénmegye hitvány, züllött népü, kopár stb. egyrészeért, csupán azért, hogy Lobkovitz herczeget lekötelezzék s kérdi, ki mert volna ez eszmével nyíltan szembe állani stb., idéztem a múlt számban szóról-szóra. Abból s a közölt okmányokból arról győződhetett meg mindenki, hogy Lévai ur a sztrajnyáni dologról a mit tudott is, rosszul tudta — utána nem járt a dolognak — mert ha alaposan informálja magát, lehetetlen, hogy a tényeket olyan czélzatosan, olyan hamis színben állította volna a közönség elé, mint tette. Kérdem tőle, hol volt itt szó a megyei vezérférfiak kezdeményezéséről ? hol volt itt szó Lobkovitz herczegnek teendő szívességről? Ha ismerte az ügyet, úgy ismernie kellett Sztraj- nyán község kérvényét is s akkor miért kéri tőlem számon. Sajnálom, most sem közölhetem, a múltkor időm nem volt lemásolni, most pedig az Ung lapban hely hiánya miatt nem adható közre, ha azonban Lévai ur hajlandó lapjában közzétenni, rendelkezésére áll Sztrajnyán községnek a belügyminisztériumhoz intézett kérvén37e, melyről megirtam hogy hol van s melyről Lévai ur már jó előre azt állítja, hogy a közgyűlésben fel nem olvasták. Felolvasták-e, nem-e — miután 1893- ban történt — nem tudom, de azt bizonyosan tudom, hogy az állandó választmányban föl kellett olvasva lennie s igy sokkal többen tudhattak róla, mint Lévai ur képzeli. A vármegyei levéltáros. * * * Amit Lévai ur Kende István urnák irt — miután az csupán kettőjükre tartozik — e helyütt csak is annyiban térek ki, hogy az ott mondottakat azzal az örömmel vettem tudomásul, a melyekkel eddig is barátomnak tudtam. Személyét megbecsülöm, intentiójának becsületességéről nem kétkedem, de eljárása módját nem tehetem magamévá. Kende István. A tiszti bál. Rendezte a 66. gyalogezred tisztikara márczius 4 én. Karneval herczeg uralkodásának már utolsó napjait élte. De hogy e hosszú farsangon át is kitartó, fáradhatlan híveinek hozzá méltó bucsuestélyt rendezzen, e hó 4-én fényes kísérete társaságában bevonult házi ezredünk tiszti kaszinójának ragyogó termeibe. Az uj laktanya tiszti pavillonja előtt f. hó 4-én este hosszú egymásutánban robogó kocsisor hirdette, hogy ma van az idei farsang igazán legszebb — eseményszámba menő — ünnepe, a tiszti bál. Eddig is minden évben fényes sikerrel dicsekedhetett ez a mulatság, de disz és elegánczia tekintetében túltett ez a bál a tisztikar összes mulatságain s a résztvevők nagy számával is felülmúlt minden várakozást. A fenyőlombokkal ízlésesen diszitett előcsarnoktól kezdve, ahonnan szőnyeges lépcsőn juthatott az ember a káprázatos fényben úszó nagy fehérterembe s az étteremmé és dohányzóvá alakított többi helyiségbe, mindenütt csíny, ízlés, eleganczia. A női toilettszobák pedig valósággal szenzácziót keltők. A páratlanul gyöngéd és figyelmes rendezőség élő virággal szórt be minden kis helyet a raftiinált diszszel berendezett toilettasztalokon is; és ibolyák, rózsák, szegfűk között elhelyezve megtaláltak ott a nők mindent, a gombostűtől — az illatszer és puderdobozig. Nem csodáltam tehát, mikor egy kaczér barna szépség (kit ugyan én inkább szőkének tartok) az elragadtatástól kipirulva igy sóhajtott fel: „Oh ezek a tisztek!“ Oh ezek a tisztek!“ És igaza volt, én is azt mondom : „Oh ezek a tisztek !“ De tartsunk rendet. A nagyterem bejáratánál a tisztikar élén Microys Vilmos tábornok, Schemua, Müller és Sixl ezredesekkel és a figyelmes rendezőség fogadta az érkezőket, a hölgyeknek remek tánczrendet és virágcsokrot nyújtva át. A leányok ragyogó szemekkel, boldog mosolylyal, a mamák pedig meghatva fogadták e gyöngédséget. S a pillanat hatása alatt egy gondos mama szemrehányólag mondta nekem : „Bizony ideje lenne már, hogy a vármegye feliratot intézzen a kauczió eltörlése iránt, mert hiába, csak ezekből lesznek a figyelmes férjek.“ Kilencz és fél órakor a terem már teljesen megtelt előkelő közönséggel. Beismerjük, kevés bálteremnek volt még oly festői képe. — A tisztek uniformisainak élénk színei, a frakkok feketesége s az elegáns női toilettek remek szinpompában egyesültek. A sok virág, a hölgyek bűbájos serege s a pajzán jókedv, a tavasz meleg derűjét varázsolták a fénytől ragyogó terembe. De felhangzik a zene s a tánczban a daliás tisztek méltó párjai voltak a szép asszonyoknak, leányoknak. Öröm volt nézni, oly gyönyörűen tánczoltak. Ezt látva, hány öreg s magam- forma öregedő ur sóhajtott fel: „Istenem, csak ma éjjelre lehetnék még fiatal.“ Bizony, bizony, „tempi passati.“ Az ezred régi ezredeseinek olajfestésü képei pedig ott a falakon, mintha engedtek volna a fegyelem szigorából s mintha önelégült mosolylyal ösmerték volna el, hogy a csapatok magatartása nemcsak a gyakorlatokon, de itt a tánczterem parkettjein is kitűnő volt. Hagyjuk tánczolni a fiatalságot, az övék az élet, a jövő, mulassanak gondtalanul. Bent a tiszti kaszinónak étteremmé és dohányzóvá alakított többi helyiségeiben oszlottak el a már többé nem tánczos papák és a többi öregedők, hol már várták őket a különféle és finomabbnál finomabb hideg ételekkel s a kitűnő boroknak festőileg rendezett ütegeivel a pazarlásig túlterhelt asztalok. — A smokingos, fehér keztyüs inasok egész százada sürgött-forgott, lesve, hogy senkinek; se maradjon pohara egy perczig sem üresen. Nagy tálczákon szolgálták fel a füstölni valót s bent a bálteremben a hűsítőket. Mit szóljunk arról az igazán magyaros és páratlanul szives vendégszeretetről? Bámulatos az a mindenre és mindenkire kiterjedő figyelem, előzékenység és szeretetreméltóság, amelylyel vendégül látta a tisztikar a város, a megye intelligens közönségét. Szünórakor a tánczolók is bevonultak a bálteremből s ime, alig pár perezre rá jelentették, hogy a vacsora tálalva van. Mintegy varázsütésre alakult át a tánczterem étteremmé s a közönség helyet foglalt a fényesen terített asztalok körül, hogy élvezze a pompás vacsorát az ezred zenekarának rég elismert művészi játéka mellett. Magasra csapott a jókedv, egyik-másik asztaltól még ének is hangzott fel. Szünóra után újra kezdődött a táncz, a többi helyiségekben pedig folytatódott a mulatás. így tartott ez reggelig és tartott volna talán estig is, ha a reggel felé elveszett ajtókulcsokat egy fáradt apának nem sikerül 8 órakor megtalálnia. Es képzeljék, még akkor is durczáskodott a sógornőm: „Miért is van vége ennek az éjszakának is ? S miért van oly messze a jövő tiszti bál?“ Bizony édes kis húgom, minden jónak végének kell lenni. Gyorsan repül az idő s észre sem vesszük, hogy újra itt leszünk, de hátha addig főkötő kerül arra a kis fejre s a férjuram majd azt mondja: „Mi nem megyünk?“ „Hogy is ne, az fog történni, amit én akarok!“ Reáhagytam, hisz remélni szabad. Egy igazán kellemesen eltöltött éj után kedves emlékekkel távozott mindenki a mulatságról, melynek rendkívüli sikeréhez őszintén gratulálunk házi ezredünk tisztikarának. Most azonban kell, hogy beszámoljak a jelenvolt hölgyekről is, már amennyire a sok fény, szépség, virág és zenétől még mostan is kábult fejem engedi s ha valakit kihagytam volna, bocsássanak meg nekem hölgyeim s inkább fogják reám, hogy fejem nemcsak az önök szép szemeitől lett oly nehéz. Ezt is elviselem, hiszen oly felségesen mulattunk ! Jelen voltak. Asszonyok : Bánóczy Béláné, Boldizsár Andrásné (Beregből), özv. Csonka Béláné, Dőry Józsefné, Ducsay Dezsőné, Ferentzy Lajosné, özv. Kende Pálnó, özv. Komlóssy Jánosné, Komjáthy Tihamérné, Kusnyiry Gyuláné (Nagykaposról), Lám Gyuláné, Lő- rinczy Jenőné, özv. Lukács Jánosné, Microys Vilmosné, Móré Gáborné (Jenkéről), Nehrer Béláné, özv. Nebre- beczky Györgyné, Ország Jakabné, Porgesz Miksáné, özv. Réthy Pálné, Románecz Mihályné, Sterzinger Lajosné (Perecsenyből), Spliliál Jánosné és nővére, Tomcsányi Ödönné, Vidor Marczinó, Zala Józsefné. Leányok : Andrássy Ilona, Brujman Erzsiké, Buda- házy Margit, Csonka Margit, Dőry Carola és Ilona, Fincicky Ida. Heidinger Jolán, Jakab Hilda (Beregszászról), Kende Hajnal, Komjáthy Loli, Kusnyiry Nóra, Lám Lili, Lőrinczy Mariska, Molnár Margit, Móré Erzsiké, Plotényi Ilona, Réthy Sarolta, Románecz Margit, Ster- czinger Miczi, Sztankóczy Margit, Tomcsányi Emi. v Végleges leszámolás. Dicső emlékű Erzsébet magyar királyné emlékére Budapesten emelendő „ Örökimádás temploma“ építési költségeire az Ung vármegyei gyűjtő bizottság által gyűjtött pénzadományok kimutatása : 1899. november 3-ig befolyt ............ 2210 K 96 f Ezen összegről a részletes kimutatás közölve volt 1899. november hóban. 1899. nov. 3-tól 1900. decz. 31-ig befolyt 1443 „ 87 „ Ezen összegről a részletes kimutatás közölve volt 1901. január hóban. 1901. jan. 1-től 1901. okt. 31-ig befolyt 514 „ 13 „ Ezen összegről a részletes kimutatás közölve volt 1901. november elején. 1901. nov. 1-től 1902. okt. 26-ig befolyt 1004 „ 79 „ Ezen összegről a részletes kimutatás közölve volt 1902. november elején. 1902. okt. 26-tól 1903. okt. 28-ig befolyt 343 „ 89 „ 1903 okt. 28-tól 1904. nov. 30-ig „ 2075 „ 87 „ 1901. decz. 1-től 1905. február 18-ig a következő adományok folytak be : 1. Gróf Harrachné, szül. Taxis Mária grófnő, főudvarmesternő adománya . 50 „ — „ 2. Tőkésített kamat 1904. deczember 31. 12 „ 33 „ 3. Kamat 1905. február 18 ........................ 6 „ 55 „ 4. A 18-ik számú gvüjtőiven befolyt . 4 „ — „ 5. Özv. Lukács Jánosné gy.-ivón beérk. 17 „ — „ Tehát 1904. decz. 1-től 1905. febr. 18-ig befolyt........................................................ 89 „ 88 „ Ha ezen összeghez számítjuk 1899. nov. 3-ig befolyt..................................................2210 „ 96 „ és 1899. nov. 3-tól 1900. dec 31-ig befolyt 1443 „ 87 „ úgyszintén 1901. január 1-től 1901. okt. 31-ig befolyt....................................................514 „ 13 „ nemkülönben 1901. november 1-től 1902. október 26-ig befolyt ............................ 1004 „ 79 „ azután 1902. október 26-tól 1903. okt. 28-ig befolyt............................................. 343 „ 89 „ végre pedig 1903. október 28-tól 1904. november 30-ig befolyt ...................... 2075 „ 87 „ akkor az Ung vármegyei gyűjtő bizottság által 1905. évi február 18-ig eszközölt gyűjtés eredménye ................................. 7683 „ 39 „ Ezen összegből érmekért, postai költségre és más kiadásokra ki lett fizetve 244 „ 51 „ Maradt tiszta összeg ...... 7438 „ 88 „ SiroíúL A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainai, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljük, hogy minden üveg------------------------------------------------------- alanti czóggel legyen ellátva: ---------------------------------------------------— F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). 731,27—25 c
