Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-22 / 4. szám

XLIII. ÉVFOLYAM. üngvár, 1905. január 22. 4. SZÁM. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. VEGTSS T^.TvX’^.nL.a^L'Cr HETILAP. Ny il ttér sor önkin t 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Csak az „Hug“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill ,,üng vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt: Egész évre 12 k. — Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. A községi pótadók. Az adók nagysága és a jól működő adó­prés nem Achilles sarka a mi társadalmunknak. Baj van mindenütt elég, s szerencsétlensé­günkre mi sem maradtunk nélküle. Az adót azonban kénytelen-kelletlen megszoktuk vala­hogy, mert adónak kell lenni. Állam nélküle nem állhat. Ez talán az összes „muszáj“-ok között a legkeservesebb. Adót senkisem tizet szivesen, mert az adó sohasem cseppen, ellen­ben mindig csurran, még pedig özönnel. De van az adónak egy faja, az u. n. pótadó, amely sok helyütt valósággal áradattá teszi az úgy sem csekély terjedelmű adót. Közös baja ez mindenkinek. A csodálkozás és az irigység egy nemé­vel olvassuk tehát a pénzügyminiszteri statisz­tika alapján készült összeírást, amelyben sze­repel egy bizonyos meseszerü, Mecenzéf nevű kisközség, a hol a pótadó nemcsak hogy 0°/o, hanem az egyénekre valósággal minus. A községi jövedelmekből fizetik ugyanis meg bizonyos arányban az egyesek adóját is. A Mecenzéf-belieknek igy áldás a községi pót­adó, amely nemcsak hogy nincs, de még jö­vedelem is. Sajnos azonban, mi csak egy Me- cenzéf-fel birunk. Ez az egy kivétel pedig nem az egész társadalmunkkal egyező. Ellenkező­leg. Túlontúl bőviben vagyunk az oly közsé­geknek, amelyek Meczenzéf község szélsőségig vitele a másik irányban. Az átlagos számítás szerint az adónak 33%-át teszi a községi pótadó. Az egyenes adóhoz tehát még annak egyharmada járul. Sőt szerencse, ahol ennyi, mert bővivel vannak városok, ahol ez jóval több. íme egy kis sze­melvény a városok pótadójáról: Kecskeméten 15%-ot, Pozsony, Selmecz- bánya, Bélabánya és Temesvár városokban 30%-ot tesz ki a pótadó. Nagyvárad 37, Deb- reczen 38, Szabadka 39, Kassa 41, Pécs 47, Arad, Kolozsvár 49, Marosvásárhely, Szeged. Zombor 50, Baja 53, Székesfehérvár 55, Győr 58, Sopron 65, Hódmezővásárhely 67, Új­vidék 70, Versecz 74, Komárom 85, Szatmár- Németi 88 és Pancsova 90%-kal szerepelt a lisztán. Ijesztő számok ezek. Pedig a kisebb községek ezekből ki vannak véve. Igaz ugyan, hogy átlagos számításban a kis és nagy köz­ségek aránya roppant változó. Meczenzéf-től egészen a hihetetlen Kravoláig, ahol a pótadó 572%. Ez pedig éppen a kis és amúgy is ne­hezen tengődő existentiákat sújtja. A rendezett tanácsú városoknál is horribilis az arány, 48 6%. Ha mindezek okát keressük, a mondabeli labirint útvesztőibe tévedünk, mert annyi a fennálló hiba, s társadalmi baj, téves és rossz gazdasági intézkedés, hogy egyhamar nehéz Ariadne fonalára akadni. Kétségtelen azonban, hogy az egesz adórendszer alapos és gyöke­res reformra szorul, különösen pedig a köz­ségi pótadórendszer. Tagadhatatlan, hogy a nagyközség, ren­dezett tanácsú és törvényhatósági joggal fel­ruházott varosok fokozottabb igényekkel bír­nak, ami viszont több kiadással is jár. Más­részről azonban az is kétségbevonhatatlan, hogy a legtöbb város helytelen és káros gaz­dasági politikát folytat. Az intenzív, belterjes gazdálkodást nem elég szakszerűen végzik. A czélszerüség és a reális követelményeinek sok­szor nem felelnek meg. Ilyenformán aztán felette káros hatással vannak a város egész lakosságának, vagy annak nagyobb részének anyagi fejlődésére. Vannak varosok, amelyek­nek fejlődése számos lakosának törtkrejutása árán indult és nyert befejezést, holott az el­kerülhető lett volna. Karos ez a túlságos adó­kivetés a városok lakóira, a városra magára is, a kisközségekben pedig éppen pusztító. Nem nagy fantazia kell hozzá, hogy az ember a kivándorlással és ennek sok más szomorú fajával hozza kapcsolatba. A községi pótadó­rendszer mai állapotával, következményeiben kimondhatatlanul káros, s jóllehet a bajt fel­ismerték már régen, történt is intézkedés érde­kében csaknem egy évtizeddel ezelőtt, a terv azonban még mindig a kezdetlegesség stádiu­mában van. A bajon azonban immár segitve lesz; erre mutat Tis\a István gróf miniszterelnök pro- grammbeszéde, melyből az erre vonatkozó rész igy szól: ... Ennyit t. uraim a szervezeti kérdésekről. De talán fontosabb a szervezetnél a dolog pénzügyi oldala. Ma jóformán közhelylyé vált az a jelszó, hogy a városok és ezek közt a főváros is állami teendőket végeznek és ezekért az államtól kárpótlást igényelhetnek. Én azt hiszem, hogy a kérdés igy nincs szerencsésen formu- lázva. Én nem ismerem el annak a megkülömböztetés- nek a jogosultságát, hogy állami és nem állami fel­adatok. Közczélokat nagyon önkényes dolog és elvi alapon nagyon kevéssé indokolható dolog állami és helyi ügyek között külömbséget tenni. Én azt hiszem, az igazi önkormányzat quintessenciája és léuyege az, hogy az önkormányzat ne csupán alárendelt fontosságú helyi ügyekkel foglalkozzék, de lássa el az állami ügyeket is, mert hiszen akkor válik az önkormányzat a nemzeti élet egyik éltető, fontos elemévé. És nem­csak a városokban, de az utolsó kisközségekben is nagyon fontos állami ügyek is azok, amelyek az ön- kormányzat hatáskörébe utaltatnak. Nem ez tehát az az ut, amely, legalább az ón szerény nézetem szerint, a kérdés helyes megoldásához vezet. Hanem igenis a varosoknak egy jogos panasza egy szempontból, amelyre helyezkedve joggal hivatkozhatnak az állam pénzügyi segélyére és ez a következő : A rendezett tanácsa \arosok viselik az elsó' íoku hatóságok költségeit is amelyeket községekre nézve az állam­pénztár utalványoz; törvényhatósági városok nem­csak az elsőfokú, de a középfokú hatóságok költségeit is viselik, ezenfelül pedig a közbiztonsági szolgálatot is saját erejükből látják el, ameiy falu helyen az állami csendőrségre nehezedik. Én azt gondolom, itt van a helyes jogczim, amelyre helyezkedve, teljesen igazol­ható a városoknak pénzügyi segélyezés iránti kérdése. És felmerült az az eszme már régebben, hogy e czélból az állam a bor- és husfogyasztási adót bo­csássa a városok rendelkezésére. Én tanulmányoztam ezt a kérdést és arra a meggyőződésre jutottam, hogy a bor- és husfogyasztási adó egyes városokra nézve Bercsényi-kultusz. (Három közlemény.) III. (a.) Ki volt Bercsényi Miklós? Rákóczi Ferencznek igaz hive, helyettese, főhad­vezére, jó kuruez, Ung vármegyének hazafias főis­pánja. A mióta Rákóczi kitűzte magának a czólt: Ma­gyarország alkotmányának megmentését, élete össze­függ Bercsényiével. Rákóczit, aki családjának hagyományos magatar­tása miatt gyanús alak volt a bécsi kormány előtt, elfogatták, Bécsbe vitték, de hű neje segítségével sike­rült megszöknie börtönéből, aztán Lengyelországba ment, ahol hű barátja, Bercsényi Miklós is, aki az el- fogatás elől szabadult meg, menedéket talált Rákóczi Ferencz szive sugallatát követve, bejött az országba. Csapatok termettek. A kuruezok előre­nyomulása valósággal diadalmenet volt, vezéreltetve az isteni gondviseléstől, s kisértetve a nemzet jobbjainak szerencsekivánatától. A szabadsághőst jeles vezérek veszik körül, köz­tük Bercsényi Miklós, kinek különös fényben tündök- lik egyéni becsülete, jellemének kristálytisztasága. A fejedelem egyedül Bercsényi Miklóst avatta be összes külföldi érintkezéseibe, melyeket személyesen szokott vezetni. A szécsényi országgyűlésen, amelynek tanácsko­zása kissé zavarosan indult meg, Bercsényi teremtett rendet. Ő indítványozta, hogy Rákóczit a hazának tett szolgálatai elismeréséül „a haza szabadságáért össze­szövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelmévé“ vá­laszszák. A hareztéren is hű támogatója volt Rákóczinak és ügyének Bercsényi. Amikor vége lett a harcznak, s elaludtak az őr­tüzek, elnémultak a tárogatók és megköttetett a szat­mári béke, a nagy Rákóczi önkéntes száműzetésbe ment több hívével. Bercsényi is követte. Fájdalmasan hang­zott a búcsúdal : Bölcsőm, vigasztalóm, Dajkám és ápolóm : Szép Magyarországom ! Jaj, szörnyű fájdalom, — Meg kell tőled válnom. Vizeid folyását. Erdeid nyílását, Mezeid kalászát, Lovam lába nyomát Te áldott földeden Már többé nem látom. Úgy lett, mint e dal mondja. Rákóczi, Bercsényi, s mások, akik mindenüket feláldozták a haza boldog­ságáért, a hontalanság keserű kenyerét ették. Sohasem látták többé hazájukat. A Márványtenger partján hall­gatták „tenger mormolását, s tenger habja fölött futó- szél zúgását." Ott lebegett és minden igaz honfiban ól Rákóczi és Bercsényi szelleme, mely például szolgál mindeneknek : mikép kell szeretni a hazát és miként kell érte áldozatokat hozni, ha a sors úgy kivánja. * * * Állítsunk Bercsényi emlékére szobrot! A legkö­zelebbi vármegyei közgyűlés bizonyos összeget meg­szavaz a szoborra, s egyúttal gyüjtőiveket bocsát ki a vármegyékhez. • A szobor lesz a Bercsényi-kultusz harmadik alapja. Összegezve az eddigieket, a Bercsényi-kultusznak alapul szolgálnának: Bercsényi sirja, Bercsényi nevé­ről elnevezett szoba és emlékére emelt szobor. Valósítsuk meg ezeket hazafias lelkesedéssel! Régi kortesuóták. Régebben sem folytak le nyugodtabban a válasz­tások és az azokra való előkészületek, mint ma. Bizo­nyítják az alább közölt kortesnóták, amelyek az 1869. évből valók. Akkor is télviz idején ejtették meg a válasz­tásokat, körülbelül az év ugyanabban az időszakában, mint az idén. Csakhogy akkor természetesen más volt a „vivát!“, mint most. Kiválogatjuk a kortesnótákból a következőket: Hódmezővásárhelyi kortesnóta. Hódmezővásárhely derék magyar népe Sohasem ragad a baloldali lépre, Itten meg is buknék, lenne bár akárki, Ki ellene állna jelöltül — Tanárky! Arad városában. Jellemed is aczél, a neved is zél, Előtted a haza boldogsága a czél, Évek óta vagy már derék polgárnagyunk, Mi tehát melletted szivesen szavazunk. Kecskemét városában. Kecskemét népének szine, java, zöme Hangosan kiáltja: Éljen Horváth Döme 1 Ő a haladásnak igazi embere, Kezében törvény az igazság fegyvere. A sátoralja-ujhelyi kerületben. (Deák Ferenczre.) Nagyhirü követe ezen kerületnek: Miniszterelnöke a magyar nemzetnek, Bölcs, bátor, szivében a hazaszeretet, Körülveszi fénynyel az egész nemzetet. A sárkeresztúri kerületben. Fel magyar nép ! hí a haza, Zendüljön a nép szózata;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents