Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-06-04 / 23. szám
23. szám. TJNG 3 oldal. 1 rendes tagot 3 évre, 3 póttagot 3 évre. A IV-iknek elnevezendő kerület, mely áll a Kaposi-, Könyök-, Temető-, Minaji-, Radvánczi-, Sóház- és Füzes-utczából valamint az Újvárosból, választ : 7 rendes tagot 6 évre, 1 rendes tagot 1 évre, 4 póttagot 3 évre. A gyermekvédelem társadalmi szervezése. A gyermekvédelem a sociálpolitika összes törekvései között talán az egyetlen, mely az állami és társadalmi élet minden tényezőjének sympathiáját birja. Minden társadalmi osztálynak egyaránt rokonszenves a gyermekvédelem. Talán épp azért, mert a gyermekek jogviszonyai körül az érdekellentétek a legélesebbek, azért látja minden társadalmi osztály szívesen, hogy azok a jogtalanságok és igazságtalanságok, melyek a fönnálló jogrend természetes következményei, ha már nem szüntethetők meg, legalább enyhittessenek. A társadalom gyermekvédelmi törekvéseinek magyarázata ezen körülményben keresendő, másrészt ott, hogy minden ember lelkében lakozó természetes ösztön a gyermekek szeretése, a jótékonyság és könyörületesség, a reáutaltakon segíteni akarás emberbaráti nemes érzése minden embert arra ösztökél, hogy a maga módja és tehetsége szerint segítsen az arra rászoruló, elhagyatott, beteg, nyomorgó, züllő vagy egyéb okból szerencsétlen gyermeken. Védeni, oltalmazni, ápolni, gondozni akarjuk mindannyian az arra rászoruló kisdedeket, mert tudjuk, hogy nekik legkisebb az ellenálló képességük, hogy ők sinylik meg legjobban a sors csapásait, hogy őket és velük szülőik és embertársaik minden reményét legkönnyebben ragadja el a halál pusztító kaszása. A jószándék segíteni, a jóakarat a gyermekeket védelmezni meg van minden emberben. De sokan csak a jószándéknál maradnak meg. A társadalomnak csak nagyon kis számú tagjai vesznek érdemlegesen részt a gyermekvédelemben. A társadalmi gyermekvédelem nagyon szűk körben mozog, kivált azóta, mióta az államhatalom sociálpolitikából megteremtette az állami gyermekvédelmet. A mióta törvényhozásunk proclamálta azt a nagy elvet, hogy minden elhagyatott gyermeknek joga van ahhoz, hogy az állam gondoskodjék róla. A törvényhozás az uj intézménynyel, az állami gyermekmenhelyekkel segítségére akar sietni a társadalmi gyermekvédelemnek, mely a gyermekvédelem nemzetet, országot föntartó nagy föladatára egyedül, magára hagyottan képtelen. A társadalom, a társadalmi jótékonyság azonban félre értette az államhatalom intentióját. Nem lelkesedik többé úgy, nem vesz többé oly élénk részt a gyermekvédelemben, a mióta az állami gyermekvédelem az elhagyatott gyermekekről való gondoskodást az államhatalom teendői közé sorolta. E tévedést eloszlatni, a társadalmat a maga egészében a gyermekvédelemnek megnyerni, a társadalmi gyeimekvédelmet országszerte szervezni akarja egy uj újság. „Gyermekvédelmi, Lap“ a czime. Főszerkesztöjo Edelsheim-Gyulai Lipót báró, a nagy emberbarát, kit igaz lelkesedése és ügybuzgalma a társadalmi gyermekvédelmi mozgalmak vezérévé tett meg. A lap felelős szerkesztője dr. Torday Ferencz, a budapesti állami gyermekmenhely főorvosa. Mint gyermekorvos és mint orvos-iró egyaránt közismert nevű ember, kinek tollából kikerült beköszöntő élénk gondolatmenettel okada- tolja a gyermekvédelem társadalmi szervezésének és egy gyermekvédelmi lap megteremtésének szükségességét. A lap munkatársai a társadalmi és állami gyermekvédelmi intézmények vezető embereiből és a társadalom egyéb terén is szerepet vivő előkelőségeiből sorakoztak össze. Vaszary Kolos, Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert, Bókay János, Chorin Ferencz, Kossuth Ferencz, Rákosi Jenő, Széli Ignácz, Széli Kálmán, Teleki Géza gróf, Wlassics Gyula, Zichy János gróf, Zichy Aladar gróf stb. stb. hazafias lelkesedéssel megirt aphorismákkal adnak erkölcsi súlyt és tekintélyt az irodalmi vállalkozásnak. Irodalmi értéket kölcsönöz a lapnak a nagynevű drámaírónak, Bosnyák Zoltánnak, az állami gyermekvédelem belügyminiszteri osztályfőnökének „Előre“ czimü czikke, melyben költői lendülettel, de egyúttal széles alapokon nyugvó, messze tekintő látkörrel vázolja a gyermekvédelem jogosultságát, a mellett ráutal azon irányelvekre, melyekkel a közel jövőben megoldandók a gyermekvédelem még elintézetlen nagy problémái. Az állami gyermekvédelem mai rendszerét az ügy iránt viseltetett igaz szeretettel ös- merteti meg Ruffy Pál, az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője, kinek oroszlánrésze van az állami gyermekvédelem intézményeinek megteremtésében.N ne- mann Árminná éles kritikával reámutat a gyermekvédelem nagy hiányosságaira. Teleki Géza gróf a szünidei gyermektelepről ir. Több társadalmi gyermekvédő egyesület és iutézmény beléletének ismertetésével végződik az ujságcsinálás szempontjából is érdekes és változatos tartalmú lap, mely rendeltetését csak akkor fogja teljesíteni, ha sikerül neki egy nagyszámú, a gyermekvédelem iránt érdeklődő olvasóközönséget megszerezni. Tekintve a gyermekvédelem emberbaráti törekvését és társadalmi és nemzetgazdasági nagy fontosságát, ezért olvasóink figyelmébe ajánljuk a most megindult olcsó (évi négy korona) havi folyóiratot. Mutatványszám a kiadóhivatalban (Budapest, IX., Tiizoltó- utcza 7.) kapható. Az ígéret földje. Az Amerikába való kivándorlás vármegyénkben évről-évre nagyobb mérveket ölt. A meggazdagodási vágy mindig több és több embert késztet arra, hogy itt hagyva hazáját, az uj világban kísérelje meg szerencséjét. A kivándorlási kedvet nagy mérvben emelték azok a levelek, melyeket egyes szerencsés helyzetbe jutott kivándorlottak írnak haza hozzátartozóiknak, — na meg a postán érkező dollárok. Népünk abban a hitben él, hogy elég ha megváltja hajójegyét és kiutazik. A szerencse biztosan tárt karokkal várja az ígéret földjén. Tagadhatatlan, hogy sokan köszönhetik vagyonukat Amerikának. De vájjon hány ember hagyta már ottan minden reményét, sőt életét is. Az, a kinek a sors kedvezett, fennen hirdeti szerencséjét. De azok, akik anyagilag és erkölcsileg tönkrejutottak, hallgatnak. Hiszen senkisem fog balsorsával, melyet maga idézett fel, dicsekedni. Azok pedig, kiket az Amerikában bámulatos pontossággal ismétlődő és méreteikben is rettenetes katasztrófák sújtanak, nem beszélhetnek többé. A szerencsétlenül elpusztultak hozzátartozóinak hangját elnémítja pedig annak a pénznek csörgése, melylyel őket a nagy vállalatok kielégítik. Amerikában a modern haladás országában, melyet az egyéni szabadság paradicsomának szeretnek hirdetni, az ember még részben áru. Nem az amerikai polgár, ki már megtanult szabadságával élni, hanem a bevándorolt tömeg. Lelketlen vállalkozók ezerszámra fogadják fel ezeket a szerencsétleneket, kik hazájukat elhagyva szerencsét keresni mentek oda. Ők megfizetik a munkát, sőt az emberéletet is. De ezért a pénzért dolgozni is kell és kocz- kára is kell tenni a létet. Azok, a kik telt zsebekkel érkeznek Amerikából, vagyonosságuk feletti örömükben nem érzik többé azokat a megerőltetéseket, melyeket ki kellett államok, nem látják többé a veszélyeket, melyeknek a bányák mélyében vagy a gyárak izzó levegőjében ki voltak téve. Nem gondolnak azokkal sem, kiket a véletlen gondatlanság által okozott balesetek soraikból kiragadtak. Nem gondolnak arra, hogy azzal a munkával, melyet ott végeztek és azzal koczkázattal, melynek lépten-nyomon ki voltak téve, itthon szintén megtalálhatták volna a boldogulás útját. Ők csak a pénzt érzik kezükben, minden egyéb feledve van. Egy szomorú küldemény érkezett a napokban a miniszterelnök utján vármegyénk főispánjához. Öt ezer nyolczszázharmiuczegy korona 70 fillér. Ugyebár szép összeg ? Csak nyolcz emberéletnek az ára! 728 K 96 fillér egy-egy ember életre. Vájjon mit érezhetnek azok az anyák, özvegyek és árvák, midőn ezt a pénzt, melyhez hozzátartozóiknak, a család fenntartójának vére tapad, átveszik. Vájjon ők is azt fogják hirdetni, hogy Amerika a boldogság hazája, mert hiszen ott még az ember életét is megfizetik ? Talán lesznek olyanok, kik ennek és hasonló hírek hallatára mégis csak magukba szállanak s a kik meggondolják, vájjon mi előnyösebb : dolgozni itthon, vagy kimenni egy ösmeretlen országba, hol a munka erő épen azért, mert bőségben van és mert az oda szándékozók kényszerítve vannak a keresetet bárhol megragadni, olcsó. Ideje lenne, hogy a nép ne csak azokra hallgasson, kik neki Amerikát mint az Ígéret földjét festik le, hanem azok szavát is vegye figyelembe, kik őt a kivándorlás veszélyeire is figyelmeztetik. De ha ezek a figyelmeztető szavak sem elég hangosak, úgy talán, meghallja azoknak a haldoklóknak segély kiáltását és elhaló sóhaját, kiket a lezuhanó földtömegek temetnek maguk alá, vagy gépek és kazánok izzó szilánkjai tépnek véres darabokra. Jegyzői egyleti gyűlés. A szobránczi járás jegyzői egylete f. é. május 28-án a jószai fürdőben tartotta meg rendes negyedévi gyűlését, melyen az elmaradását igazolt Köröskényi Béla felsőhalasi és az igazolatlanul elmaradt Gerzanits István alsóhunkóczi körjegyző kivételével jelen volt a járás egész jegyzői kara, segédjegyzői s jegyzőgyakornokai. Az elnöklő id. Pajor Bertalan üdvözli a szép számmal megjelent kartársakat s a gyűlést megnyitva, napirend előtt bemutatja a vármegye alispánjához — a fizetési többlet mielőbbi kiutalásának kieszközlését kérő folyamodvány tervezetét, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadván, annak beterjesztésével az egyleti jegyzőt bízta meg. A jegyzőkönyv hitelesítése után bejelenti előadó egyleti jegyző, hogy a mai napra köteles kétrendbeli felolvasás czime közölve nem lévén, a tárgysorozatba felvehető nem volt, Tahy Béla felolvasása megtartásában pedig akadályozva volt. Mind a három köteles felolvasó kötelező Ígéretet tett, hogy a felolvasásokat a legközelebbi gyűlésen megtartja. Ezután áttért a közgyűlés az „Ung“ f. é. 18. számában közzétett alapszabálytervezet bírálatára s beható vita s bírálat után 7 szavazattal 2 ellen kimondta, hogy azt sem általános, sem részleges tárgyalás alapjául nem fogadja el, mert az sem alakilag, sem szerkezetileg s még kevésbbé tartalmilag a mai kor alapszabály-követelményeinek színvonalán nem áll. Strausz Mihály tibai körjegyző felolvassa az általa szerkesztett s alább egész terjedelmében közölt „Ung vármegye községi és körjegyzői Egylete alapszabályai“ tervezetét, melyet a közgyűlés általános tárgyalás alapjául elfogadott. A részletes tárgyalás során Fekete István szobránczi körjző indítványára az alapszabálytervezet 2. §-ába, az egylet czéljai közzé a közgyűlés felvette „a saját hibáján kívül segélyre szorult rendes tag segélyezését“ is. Ugyancsak Fekete István indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a 40. §-t megváltoztatandónak tartja, a következő szöveget fogadta el: „feloszlatás esetén az egylet összes vagyona a jegyzői árvaház alapja javára fordítandó “ Egyébként a többi részekben a tervezetet változatlanul elfogadván, elrendeli, hogy e tervezet a vármegyei egylethez beterjesztendő, a hol elfogadásra ajánlja. Több kisebb indítvány letárgyalása után a jövő negyedévi gyűlés helyéül Szobráncz jelöltetvén ki, a gyűlés bezáratott. Ung vármegye községi és körjegyzői egyletének alapszabály-tervezete. I. FEJEZET. 1. §. Az egylet czime: „Ungvármegyei községi és körjegyzők egylete.“ Az egylet pecsétje : „Ungvármegyei községi és körjegyzők egylete 1905.“ Az egylet székhelye : Ung vár. Az egylet hivatalos nyelve a magyar. 2. Az egylet czélja. Az egylet czélja az önművelődés olősegitóse, a munkásság és szellemi élet fejlesztése, a tagok önképzésének és továbbképzésének előmozdítása, a községi közigazgatási ismeretek gyarapítása, a szakbavágó teendők egyöntetűvé, egységessé tétele, egyszerűsítése és könnyítése, a jegyzői testület érdekeinek megóvása s előmozdítása, a megye, a kormány és az országgyűléshez kérvények felterjesztése — és végre az orsz. jegyzői egyletbe való belépés. II. FEJEZET. Tagok. 3. Az egylet tagjai: a) rendes, b) pártoló, c) tiszteletbeli tagok. Az egylet rendes tagja a vármegyének minden megválasztott községi, kör- és segédjegyzője; továbbá mindazon okleveles jegyzőjelölt, a ki felvételét kéri. Pártoló tag lehet bármely fedhetlen jellemű honpolgár, aki felvételét kéri. Tiszteletbeli tag az, kit a közgyűlés a községi élet, az egylet s a jegyzők érdekei körül szerzett kiváló érdemei elismerése jeléül — zárt ülésben és titkos szavazás utján megválaszt. A rendes és pártoló tagok felvétele belépési nyilatkozat ellenében történik. A belépési nyilatkozat az egyleti főjegyzőhöz nyújtandó be. Ennek kötelessége minden újonnan megválasztott községi kör- vagy segédjegyzőt a belépés iránt felkérni s a beérkezett nyilatkozatokat a választmány elé terjeszteni, mely a felvétel iránt határoz. 4. §. Az egyleti tagság megszűnik : a) általában — elhalálozás által, b) rendes tagoknál hivatalvesztés vagy a megye területéről való végleges elköltözés s végre c) kilépés folytán. A kilépés az egyleti elnöknél benyújtandó s három havi előző kilépési szándékot kijelentő Írásos nyilatkozattal jelentendő be. Kilépés esetén a folyó évre eső tagsági dij még kifizetendő. III. FEJEZET. A tagok joga s kötelességei. 5. §. Minden tagnak a közgyűlésen szólási, in- ditványozási, előterjesztési és kérelmezési joga van. Szavazati joggal csak a rendes tagok bírnak. A rendes tagok ezeken kívül még cselekvő és szenvedő választási joggal bírnak. 6 §. A rendes tagok közül a községi vagy körjegyzők 5 kor., a segédjegyzők, vagy jegyzőjelöltek pedig 2 kor. évi tagsági dijat kötelesek az egylet pénztárába fizetni. A közgyűlésnek joga van az évi tagsági dijat 10 koronára felemelni. A tagsági dijak előleges évi részletekben minden év január 1-én esedékesek. A pártoló tagok dija a felvétel napjától számítandó s egyszer s mindenkorra 15 nap alatt fizetendő 20 korona. A tagsági dijak közigazgatási végrehajtás utján (a járási főszolgabirák által) behajthatok. 7. §. Minden rendes tag köteles az egylet minden egyes közgyűlésén, a választmányi tag minden egyes választmányi ülésen megjelenni. Akadályoztatás esetén az elmaradás a közgyűlés napját követő 8 nap alatt az elnöknél igazolandó. Az igazolatlanul elmaradó köteles a jegyzői árvaház javára 2 korona rendbüntetést fizetni az egylet pénztárába. Az igazolás felett a választmány határoz. A rendbüntetés a tagsági dijak módjára hajtandó be. fl X TVlTTlf I 1 t kPSPPÍÍVÍ7hPn -^-rta'matlanna teszi, azonkívül gyorsan és alaposan eltávolítja a gyomorban és belekK A III II III A/ P T I I ll I I I I I &cg>clüY1*‘UPU' ben fészkelő csiráját számtalan kezdődő komoly betegségnek, elejet veszi ezzel a kór- •TTAUlUlll JYL anyag elhatalmasodásának a szervezetben. — Megrögzöttebb gyomor-, bél- s egyéb belső bajokban mint ivókúra rendkívüli gyors hatású. — Csak a fele mennyiség veendő, mint a nem radioaktiv hashajtóvizekből szokás, vagyis fél ivópohárral, sok esetben elegendő már néhány evőkanállal is. — Kapható minden jobb gyógyszertár és fiiszerüzletben. — Nagy üveg 50 f, kis üveg 30 f. Föszétküldés a forrás tulajdonosa; SCHMIDTHÄUER LAJOS gyógyszerész által Komáromban. Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van.
