Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-16 / 16. szám

2. oldal. 16 szám. Az eredméuy a múlt év hasonló havához mérten álta­lában kedvezőtlenebb. A törvényhatósági állatorvos jelenti, hogy lépfenében elhullott Ungdarócz, Hegyfark, Szenteske, Kapás, Dióska és Nagykapos községben 1—1 drb szarvasmarha. Rühkórban megbetegedett Vámoslucskán ő drb és Mérésén 2 drb ló. Veszettség miatt kiirtatott Ungcsepelyen 1 sertés és Szenteskén 1 kóbor kutya. A kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a vall. és közokt. m. kir. miniszter az ókemenczei áll. iskola kibővítését engedélyezte, a karcsavai, székói és vajnai áll, iskolák építését elrendelte. A kir. államépitészeti hivatal jelentése sze­rint úgy az állami, mint a törvényhatósági közutak sok helyen a rendkívüli nagy hó s a levegő enyhülése folytán meglazultak, ezáltal hósüppedések keletkeztek, mely körülmény a közlekedést igen megnehezítette. A jégzajlás a záhonyi tiszai közúti hid jégtörőit és a hidjárom külső faboritékát megrongálta. A helyreállí­tás tekintetében a kellő intézkedések megtétettek. A közigazgatási bizottság ezen jelentéseket tudo­másul vette. A kassai kir. posta- és távirda igazgatóságnak megkeresése folytán a közigazgatási bizottság hoz­zájárult ahhoz, hogy Tárná község a vinnai postahivatal kézbesítési kerületébe osztassák be. A m. kir. belügyminiszter értesítése folytán, a vagyontalansági bizonyítványoknak beható meggyőző­dés nélkül, szabálytalanul történt kiállítása miatt Ungvár város polgármestere ellen a fegyelmi vizsgálat elren­deltetett. Zigelhofer Ödön fenyvesvölgyi jegyzői írnoknak helyettes anyakönyvvezelővé leendő kinevezése tárgyá­ban a m. kir. belügyminiszterhez folterjesztés intézése rendeltetett el. A Nagyhét. A Husvétot megelőző hét egészen az ájtatos ün­nepeknek van szentelve. A katholikus egyház gyá­szolja a Megváltó földi halálát, majd meg örömünne­pet ül, hogy — miután a Golgotlián isteni vérét ve­szítő — ismét feltámadott és felszállt a menyekbe, hol az Atyaisten jobbja mellett foglal helyet. A nagyhét szertartásai Krisztus szenvedéseit, meg utóbb — Nagyszombaton — feltámadását jelzik. Lelki szemeink előtt elvonul az ő egész élete, hall­juk tanításának bölcseségét, látjuk üdvözítő cseleke­deteit, látjuk határtalan türelmét és látjuk, amint ke­serves kínokkal czipeli a keresztet, melyen halálát kellene lelnie emberi ítélkezés szerint, s melynek súlya alatt emberi gyenge teste összeroskad. Óh, a Golgotha a szenvedések, a kinok és gyöt­relmek örökön-örökké emlékezetes gyászos színhelye ! Miként a tiszta búza közzé a gaz konkoly, úgy keve­redik a legnemesebb, a legfenségesebb, az emberek­nek a legszentebb isteni alak mellé a gonoszság, az elvetemültség dudvája: az a két zsivány, akik a na- zarónusi Jézus kínzó helyétől jobbra-balra keresztre feszittetnek. Szenvedésük sem nagyobb, sem nem ki­sebb, mint az Üdvözítőé : bizonyság arról, mily vé­ges, sokszor mily gyarló az emberek ítélkező tehet­sége. Súlyos, kemény büntetés a gonoszoknak a ha­lál, mely az Isten fiának jutalom, mert az üdvüzitós nagy munkájának sikeres befejezését jelenti. Nézzetek körül, emberek ! Nem-e ma is egy go­molyban vegyül össze a gonoszság az erényekkel? Nem látjátok-e, mily nehéz megkülönböztetni őket egymástól ? S nem-e napjainkban is szinte egyforma kínnal kell-e elviselnie mindenkinek a maga Golgo- tháját, akár az erény, akár a bűn utján haladunk ? S nem-e mégis csak látszat a szenvedések egyforma­sága, mert ami a rosznak büntetés, jutalom az a jónak ? Az igazságszolgáltatás egyedül megbízható for­rása az az oltár, melyet szivünkben emelünk : a sze­retet. Megmutatta a Megváltó példája. Cselekedeteink, ítélkezéseink csak akkor jók, ha szeretetből fakadnak, — lelki megnyugvást csak ebből meríthetünk. Ha nem igy volna, el kellene veszítenünk a világ rend­jébe, sőt a Mindenhatóba vetett hitünket is, látván, hogy a földön nem ritkán jólétben dőzsöl a rossz, s elpusztul, aki állhatatosan csak jót cselekszik. A Te­remtő azért állított itélőszóket a szívben, hogy tulte- hessiik magunkat az emberi gyarlóságokon és az igaz­ságot csak a szeretetben találhassuk. A szeretetet hirdette, tanította Jézus. A Nagyhét, mely életét, halálát és feltámadását jelképezi: a sze­retet igazságának az ünnepe. Tanulságos, lélekemelő és jóra buzdító ez az ünnep. Ne a templom szimboli­kus formaságaival foglalkozzatok ! Ne bibliai törté­netet tanuljatok a templomban! Gondolkozzatok és XJ ŐST o­érezzetek, hogy megértsétek á szertartások eredetének isteni gondolatát és megtanultok szeretni! Amikor elalusznak a lámpák, elnémulnak a ha­rangok,, jól tudjátok ugye, hogy lesz ismét világosság s újra megfogjátok hallani a harangok érczhangját? A mikor a szent sírba fektetik az isteni halottat, meg vagytok győződve, hogy fel fog támadni. Csiiggedés nem fogja el lelketeket, mert bizalmatok erős és meg- rendithetetlen. Gond nélkül távoztok a sötét templom­ból és folytatjátok világi dolgaitokat. De ha sors vé­letlenül csapást mér reátok, ha szemeitek előtt elbo­rul a látóhatár, ha reményeitekben csalódtatok, sivár­nak látszik előttetek az egész világ és zúgolódtok igazságtalansága ellen. Pedig a világosság itt se ma­rad el, csak bízzatok benne! A harangok ismét vissza­térnek és gyönyörködhettek majdan érczes zenéjükben — az Isten nem hal meg! Él és őrködik felettetek a halálig és a halálon túl is! A nagyhót ájtatosságai erősitsék meg tehát a bi­zodalmát az isteni gondviselésben és nemesítsék a lelket és szivet, hogy örömet és vigaszt találjunk ab­ban az igazi szeretetben, a melyre Jézus Krisztus tanít! B. Az öngyilkosság problémája. A társadalom minden rétegében találkozunk oly fölkentebb gondolkozásuakkal, kik a társadalomban lábrakapott és burjánzani kezdő kinövések ellen a har- czot felveszik, azokat visszafejleszteni törekszenek, az ellenséget keresik és mindent elkövetnek, hogy a nagy társadalom mételyeit kiirtsák és egészségesebb állapo­tokat teremtsenek. Mindennemű pályázatokat tűznek ki, az irodal­mat, a sajtót mozgósitják, statisztikát gyűjtenek, szer­vezkednek, gyüléseznek, verdikteznek, perorálnak, szó­val mindent elkövetnek, hogy a lábra kapott társa­dalmi kinövéseket, vagy pedig tradiczionális, a sötét korszakból reánk úgy szólván testált visszaélések kór­ságát elimináltassa. Mondanunk sem kell, hogy a haladás korszaká­ban, a melyben mi jelenleg élünk, a számtalan prob­léma megfejtése képezi azon szükséges és el nem odáz­ható feladatot, melynek alapján a társadalomban rejlő káros előítéletek által vezetett, létjogosultságát már régen veszített institucziók átalakítása kiformálódhassák. Hogy az öngyilkosságok rémes szaporodása és mindennapiassága felriasztja és felizgatja még a leg­erősebb és legellentállóbb idegzettel megáldott egyé­neket is, oly rég elismert dolog, hogy erről sokat Írni, vagy bővebb magyarázatokba bocsátkozni felesleges munkának tartunk. Azonban nagyon hasznosnak, czólszeriinek és elodázhatatlannak tartjuk ezen epidémiális jellemű probléma megfejtésén fáradozni, lélektani okait kiku­tatni, kifürkészni, tanulmányozás tárgyává tenni és a mennyire lehetséges, ezt az irtózatos, a társadalom minden rétegét megfertőző ragályos kóros tünetek eli­minálásán közreműködni. Hogyha körültekintünk, azon sajnos tapasztalásra jutunk, hogy az utolsó évtizedekben az elmeháborodot- tak száma irtózatos, megijesztő szaporodást mutat. Ezen kétségbe nem vonható jelenség a kutatót önkéntelenül arra a gondolatra tereli, hogy az elme­betegek nagy szaporodása, és az öngyilkosságok túl­ságos emelkedése között valami lélektani összefüggés­nek kell lennie. Mind a kettő egy és ugyanazon orgánumból kapja a tápanyagot, mindkettőnél az idegrendszer centrális pontjából fakad a kóros állapot, mindkettőnél az agy működése abnormálisnak mondható. Mi nem érezhetjük magunkat arra hivatva, hogy e kérdés bővebb fejtegetésébe és ezen probléma meg­oldásába bocsátkozzunk. — Mi csak a szakértők és a társadalom figyelmét akartuk e szerencsétlen állapotra terelni. — Talán sikerülne oly mozgalmat előidézni, mely az érdeklődő köröket foglalkoztatná. — Ezek társadalmi utón igyekezzenek propagálni és e probléma megíejtése ezéljából pályázatot hirdetni oly miire, mely e tárgyra vonatkozó összes kér­dések megoldásával foglalkozzék. Budapest, 1905. április 6. Dr. Thomán Dávid. Az orth. izr. hitközség válsága. Csúfos vereséget szenvedett az ungvári ortb. izr. hitközség intelligensebb eleme a napokban lefolyt hit­községi képviselőtestületi tagok választásánál. Meg­esett az a szégyenteljes, és nemcsak a hitközséget érintő dolog, hogy 8—10 kaftános, legnagyobbrészt nem is magyar honos, magyarul irni-olvasni nem tudó hitközségi tag kibuktatta a hitközség vezetésére hiva­tott képviselőtestületből épp azokat, akik eddigi tevé­kenységükkel, intelligencziájukkal, s a mi a fő : ma­gyarságuknál fogva első sorban hivatottak oly, az egész országban mértékadó hitközség vezetésére, minő az ungvári orth. izr. hitközség. Szégyenteljesnek, csúfosnak mondjuk e választás eredményt nemcsak a hitközségre, de magára Ungvár városára is, melynek kebelében megtörténhetett az, hogy a minden haladástól irtózó, magyarul nem tudó, jórészt nem is magyar honos, ünnep- és szombatnapon kaftánban járó, számra alig negyvenet tevő Szefardim-ok oly merészségre mertek vállalkozni, minő a hitközségi ügyek vezetéséből az intelligensebb elemnek majdnem teljes kiszorítása. A dolog úgy esett meg, hogy az intelligensebb elem a most lefolyt hitközségi képviselőtestületi tag­választásoknál csekély számban s csekély érdeklődés­sel véve részt, ezt a Szefardim-ok arra használták fel, hogy hamis jelszavakkal a szavazók egyrészétől a ki nem töltött, de aláirt szavazólapokat összegyűjtötték s azokat saját szájuk ize szerint töltve ki, adták át a választási elnöknek. Az igy beadott szavazólapok száma 181-et tett ki, mig a kisebbség által 1ST lap adatott be. A 181 lapon a következő nevek szerepeltek : Adler Sámuel, Berger Ábrahám, Binéth Jakab, Berman Jakab, Blei Nathan, Diamant Lipót, Eisen- staedter Májer, Friedman S. Hermann, Fischmann Sá­muel, Gottlieb Ábrahám, Grosz Ábrahám, Guttmann Herman, Grünberger Herman B., Grünvald Gyula, Gotlieb Vilmos, Goldblatt József, Glück József, Gerstl Manó, Ganzfried Bertalan, Gellisz Miksa, Gerstl Májer, Herskovics Májer, Herskovics Bernát, Juszkovits Iz- ráel, Jakubovics Ignácz, Klein Ábrahám, Kiinger Ja­kab, Ifj. Klein Jakab, Krausz Lipót, Kaufmann Mór, Krausz Menachem, Lang Jakab, Leuchtag Gyula, Láng Mór, Mittelmann Herman, Mermelstein Vilmos, Mezei Gyula, Moskovics József Sámuel, Moskovics Miksa, Mittelman Mór, Nimberger Béla, Ornstein Fü- löp, Propper Lipót, Propper Mór, Rosenfeld ^ rou, Reisman Bertalan, Rothman Lipót, Rosenberg József, Reichfeld József, Róth Pinkász, Szántó Herman, Schaf­fer Májer, Sicherman Henrik, Schulman Jakab, Schpire Ignácz, Schulman Ignácz, Stern Fülöp, Weinberger Izidor, Zinner Salamon. Kibuktak a következő tagok : Brody Herman, Gelb Márton, Gottliob Honrik, Güntzler Henrik, Gutt­mann Mihály, Halpert Emánuel, Krón Majer, Keleti Dezső, Kesztenbaum Májer, Krausz Adolf, Nebenzahl Mór, Preusz Májer, Reismann Arnold dr., Reismann Ignácz, Roth Herman, Rothmann Mór, Schwarz Albert, Sigelmann Izidor, Schaechter Adolf, Schwarz Lajos, Schwarz Herman, Szepesi Sándor, Tirmann Samu, Tüchler Károly, Weinberger Zsigmond, Weinberger Mór, Zipszer Mór. A szavazás eredménye általában óriási visszatet­szést keltett, csak a Szefardim-ok dörzsölik kezeiket örömteljesen, hisz e választás folytán elcsaphatják már a kántort, gátat vethetnek minden haladási törekvés­nek, a tervbe vett magyar nyelvű hitszónoklatok tar­tására irányuló mozgalmat pedig teljesen megsemmi­síthetik, kiirthatják az uj templom körül ültetett fákat és cserjéket, visszaállíthatják a német (zsidó) nyelvű jegyzőkönyvezést, . . . hisz már ők vannak többségben. Mert hát a Szefardim-ok, s mondjuk ki nyíltan, a velük szövetkezett Löw Lázár ungvári rabbi, már rég óta rossz szemmel nézték azt, hogy az ungvári orth. izr. hitközséghez tartozó, intelligens zsidóság a szó-szoros értelmében hitközségi életet akart teremteni, s megtartva a vallás parancsolatját, egyúttal a korral is haladni kívánt, s épp mert kívánt, törekvését oda irányította, hogy a legközelebbi rabbiválasztásnál már oly egyén üljön a főpapi székben, aki édes magyar hazánk nyelvén is tudja imádni az Istent . . . Hogy pedig ez be ne következhessen, szükségük volt oly képviselőtestületre, melyben ők (a Szefardim-ok) vannak többségben. No ezt a vágyukat most elérték, de elérték ezzel azt is, hogy az intelligens , hitközségi tagokat a tömö­rülésre, erejük érvényesítésére késztették. A megválasztott képviselőtestületi tagok közül ugyanis Rotthmann Lipót hitküzs. elnök, Reismann Bertalan, Mittelmann Mór, Rosenberg József, Grosz Áb­rahám, Mezei Gyula, Nimberger Béla, Propper Lipót, Schulmann Jakab, Weinberger Isidor, Schulmann Ignácz, Szántó Herman s még többen : látva hogy a Szefardim-ok többségre jutottak, s igy tudatára jőve annak, hogy ők is tényleg csak a látszat kedvéért lettek beválasztva, — nyert képviselőtestületi tagságukról lemondottak És mert a rabbi, aki az egyetemes izr. gyűlés által alkotott, s ő felsége a király által 1869. évi julius 14 én kelt légi. elhatározásával megerő­sített szabályzat 22. és 23. §§-ait a szavazólapok összeszámlálásánal figyelmen kivül hagyta, — azaz nem konstatálta az összes szavazólapok tartalmát, hanem csak a Szefardimok által beadott 181-ét, s a másik 157 szavazólapot pedig megsemmisítette anélkül, hogy tartalmukat jegyzőkönyvbe vétette volna, — ez okból most a lemondottak helyére nincs, akit behív­hassanak. Az említett szabályzat 23. §-a ugyanis igy szól ; „A választás befejezésével a kiküldött bizottság elnöke a választottak neveit azonnal kihirdeti, ha a válasz­tottak egyike vagy másika a választást el nem fogadja, annak helyébe megválasztottnak tekintetik az, ki a szavazatszedés eredményénél fogva viszonylag legtöbb szavazatot nyert.“ Mivel pedig a lemondottak helyére nem hívható be senki, mert a választási eljárásnál egyáltalán nem tartattak be—jóváhagyott helyi alapszabályok hiányában A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamarhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljük, hogy minden üveg----------------------------------—-------------------- alanti czéggel legyen ellátva: ------------------------------------------------ ■ 1— F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). 731,32—52C

Next

/
Thumbnails
Contents