Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-16 / 16. szám
16. szám TT ünT <33 oldal. — az országos törvényes intézkedések, az egész választási eljárást megsemmisíteni kérik azok a hitközségi tagok, akik a Szefardim-ok megválasztatását a hitközségre hátrányosnak és károsnak tartják. E fellebbezésnél veszik elsőizben igénybe a polgári közigazgatási hatóságot, mely első fokon a polgármester, s másodfokon a közigazgatási bizottság. Hisszük és reméljük, hogy a fellebbezésnek minden forum helyt fog adni, s megsemmisítve a jelzett választást, alkalom és mód fog nyujtatni, hogy az öntudatra ébredt intelligens zsidóság teljesen háttérbe szoríthassa azokat a hitközségi tagokat, akik magyar földön élnek, magyar kenyeret esznek, a magyar törvények védelme alatt állanak, — mégis irtóznak mindentől, a mi magyar, aminek használata és alkalmazása arról tenne tanúbizonyságot, hogy ők magyar izraeliták és nem — lengyel zsidók. j’ügy hitközségi tag. A közönség köréből. Az ungvári bútorgyár részvénytársaság villamos telepe részéről az alábbi közlemény nyilvánosságra hozására kérettünk fel: Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! A szerkesztésében megjelenő „Ung“ f. hó 9-iki, utolsó számában „Már megint a villanyvilágítás!“ czim alatt közlemény jelent meg, mely közlemény adatai azonban a valóságnak nem felelnek meg, miért is bátrak vagyunk a tek. Szerkesztő urat, úgy a magunk, mint az „Ung" reputácziójának érdekében oly irányban megkeresni, szíveskedjék azon téves hirt a következő adatok alapján helyreigazítani. Telefonkönyvünk tanúsága szerint, melybe minden, épugy a rendőrség, valamint a magánosok részéről tudomásunkra juttatott világítási zavarokat, esetről- esetre feljegyezzük, a közlemény megjelenése előtti hétnek folyamán, vagyis f. hó 1-től 8-áig, csak egy esetben és pedig f. hó 6-án értesültünk a rendőrség utján, hogy a városban az előző éjjel 3 utczai lámpa elaludt — s a szerkesztő urnák módjában van ezen állításunk valódiságáról a rendőrségnél meggyőződést szerezhetni, s tény az, hogy ezen lámpákat még a bejelentés Dapján kijavíttattuk. Nem kívánjuk rosszakaratú gáncsoskodásnak minősíteni a hirt beküldő azon megjegyzését: „Nincs nap, hogy 10—15 izzóláng meg ne tagadná a szolgálatot“, — hanem ezzel szemben, a fentiek alapján, csak azt konstatáljuk, hogy ezen állítás nem felel meg a valóságnak, hisz egy egész héten át csak 3 drb lámpa aludt el, mely körülmény, tekintettel a városi hálózat nagy kiterjedésére s a nagymérvű építkezések folytonosan okozta rongálásokra, épen nem mondható soknak. Hogy pedig — több mint félév után egyszer 4 ívlámpa is megtagadta a szolgálatot egy negyedórára, annak oka az volt, hogy a 4 ivlámpát biztositó ólom- lemez ismeretlen okból kiégett, ennek meggátlására pedig a technikai tudomány ezideig még nem talált orvoslást, különben pedig mind a négy ivlámpa újra égett alig negyed óra múlva. Nem bocsájtkozunk e helyen szakszerű magyarázatokba, nehogy ez által oly látszatot adjunk a dolognak, mintha mi az e téren talán laikus emberekkel szemben ily utón akarnánk mentegetőzni — hiszen erre nincs is szükségünk — csupán azon téves adatokat tartalmazó hir helyreigazítását kérjük Szerkesztő úrtól a száraz tény egyszerű konstatálásával s e szívességéért k-öszönetünket kifejezve vagyunk teljes tisztelettel Ungvári bútorgyár részvénytársaság villamos telepe Quittner. Midőn o sorokat közreadjuk, egyúttal kijelentjük, hogy a „Már megint a villanyvilágítás“ czimü közlemény írójának is szívesen adunk alkalmat és módot, hogy észleleteit a villanyvilágítás hiányosságáról lapunk legközelebbi számában közzé tegye. CSARNO K. Hazai és külföldi úti benyomások. Irta s a Közművelődési Egyesületnek február 25-iki ülésén felolvasta Folytatás. Deák Gyula. II. Egy szobrot, két emlékoszlopot s egy emléktáblát találunk Máramarosszigeten. A szobor Szilágyi Istváné, a lyczeumnak volt tudós igazgatójáé, akit az Akadémia is kebelébe választott. Szilágyinak különös érdeme az, hogy ő volt mint nagyszalontai tanár Arany János buzditója. Tudós emberek vallják: „Hogyha Szilágyi Nagyszalontára nem jő vala, Arany nagy tehetsége a magyar irodalom nagy kárára örökké meddő marad. És ha Szilágyinak úgy az irodalom, mint kiválóan a taniigy terén szerzett páratlanul nagyszerű érdemei nem volnának is, maga az a lelkes buzdítás, a melylyel Aranyt az irói pályára ösztönzé, elévülhetetlen dicsőségére szolgálna.“ Az egyik emlékoszlop a szabadságharczban küzdő két jeles honvédtiszt Asztalos Sándor és Móricz Soma emlékére állíttatott. Mindkettő máramarosi származású s magasrangu tiszt volt a honvédségben. Az 1849. febr. 8-iki aradi csatának Asztalos Sándor volt a hőse. A másik emlékoszlop Leövey Klára jeles honleány emlékét őrzi, aki erős hazaszeretetéért börtönt is szenvedett Kufsteinban. Egy díszes palotán elhelyezett emléktábla azt jelzi, hogy annak az épületnek a helyén állott az a ház, amelyben Prielle Kornélia, hazánk nagy színművésznője született. Máramaroshoz II. Rákóczi Ferencz legendás alakja is fűződik. Huszton szép, kerek hegy tetején emelkednek régi várának romjai, hirdetői a régi szent időnek, amikor az igazság bírókra ment a zsarnoksággal. A községben még ép a szabadsághős kastélya. Szent áhítattal járunk a termekben, imádságot rebegnek ajkaink az egyik végső kis szobában, amelyik Rákóczi kápolnája volt, ahol ő is buzgón imádkozott Nem érdektelen dolog megtekinteni a fürdőhelyeket. Elég csinos fürdők a visk-várhegyi, szlatina- íüredi, gyertyánligeti és brébi Viskvárhegyről, a melyen várnak semmi nyoma sincs, a rege azt mondja, hogy hajdan a viski várban Báthory Gábor neje lakott, a ki nagyban terjesztette a szövés, fonás mesterségét. Visk korona város, Máramarosnak olyan falualakja, mint a milyennek Rátótot emlegetik. Sok mindent ráfagnak a jó viskiekre, erre a derék, értelmes magyar népre, pedig igaztalanul. Hunfalvi is felemlíti ezt nagy földrajzában s mint tényt Írja, hogy a vis- kiek rápingálták templomukra : Épült helyben. Pedig hát, ha ez igy is volt, vagy van, akkor bizonyára fatemplomról van szó, a melyet szoktak más községben (a hol olcsó a fa s olcsón dolgoznak) kifaragni s aztán darabokban hozzák el s úgy állítják össze. Egypár viski anekdotát én is hallottam. A múlt század hetvenes éveinek elején építették a máramarosi vasutat Szigetre. Úgy tervezték, hogy Huszttól átvezetik a Tisza baloldalára Visk mellett. Éppen valamelyik bátyám-uram osürjének irányában haladt volna a vonat. A nagytekintélyű uram-bátyám minden befolyását latba vetette, hogy a vonatot a túlsó parton vezessék, mert bizony ő nem nyitogatja a csiir- kaput — a vonatnak. De aztán nagyon megbánták e tettüket. Nagyon sokáig el voltak zárva a világtól. Ha a legközelebbi vasúti állomáshoz akartak menni, akkor hid hiányában vagy kompon, vagy kis vízállás esetén kocsival a vizen kellett átmenniük. Egy ilyen átjárónál a Tisza közepére póznát állítottak e felírással : Ha e póznát nem látjátok : Akkor erre ne járjatok ! A viski biró utazni indult. Az állomáson figyelmeztették, hogy szálljon fel, mert rögtön indul a vonat. Ő azonban igy felelt: — Nem lehet az, mert itt van nálam a biléta. A vonat azonban nem hajiandó még a viski bíróra sem várni. De a mint meglátta a biró uram, hogy fele sem tréfa, a vonat elindult, — utána kiáltott : — Álljon meg, én vagyok a viski biró ! Az anekdótázók a végre nézve kétfelé oszolnak. Egyik azt mondja, hogy a vonat fütyült a biró urnák, a másik pedig azt állítja, hogy bizony a vonat megállt, de a biró ur 100 pengő „sleróf“-ot fizetett. A falunak egyik utczáját hosszában szeli egy kis patak. Száraz időben jámboran viseli magát, de esőzés alkalmával megárad s akkor egyik házsor lakói a másik sor lakóival nem közlekedhetnek. Ez bizony nagy baj, mert Orzse néni nem továbbíthatja a másik soron a legfrissebb pletykát, a Jancsi gyerek pedig nem udvarolhat szive választottjának. A nemes korona város tanácsa ezen okok alapján határozatot hozott, hogy a két házsor lakói közakarattal készítsenek hidat. Igen ám, de ezek nem tudlak megegyezni. Egyik sor lakói mintegy 50 méterrel lejebb akarták, mint a hol a másik sor lakói óhajtották. Végre is, mivel nem tudtak zöldágra vergődni, mindegyik sor lakói másmás helyen készítettek hidat, — de csak a patak közepéig. A viskiek mulatni akartak; tehát bált rendeztek. Ehhez pedig meghívó is kell. Elküldték azért az egyik rendezőt, hogy csináltasson meghívókat Úgy gondolták, hogy a meghívó szövegét is a nyomdász készíti el. — Milyen bál lesz ? kérdi a nyomdász. A mi emberünk ötölt, hatolt kezdetben, de aztán kivágja nagy büszkén: — Hát, kérem, hát — emberbál. Azt meg kell adnunk a derék, józan életű viski- eknek, hogy sok jeles embert adtak a hazának, szü- kebb értelemben véve a vármegyének. Lassú István, hazánknak alapvető statisztikus-tudósa, Visken született 1797-ben. (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK * Legfelsőbb elismerés. (J felsége a király elrendelte, hogy Arky Ákos m. kir. honvédszázadosnak, az Ungvárt állomásozó honvédzászlóalj parancsnokának a legfelsőbb elismerés tudtára adassék. * Gyászmisék Meszlényi Gyuláért. A szatmári egyházmegye nemrég elhunyt püspökének, Meszlényi Gyulának lelki üdvéért, e hó 12-én, az elhunyt püspök védőszentjének ünnepén, az egész egyházmegye területén gyászistentiszteletek tartattak. Ungváron d. e. 9 órakor vette kezdetét az istentisztelet. Benkő József apátfőesperes végezte a gyászmisét, Schmelz Lajos pusztadobosi lelkész és Fibiger Sándor dr. főgimn. hittanár, szentszéki ülnökök, valamint Duliskovich Elek alap. ellenőr, Komka Vilmos és Boross Bertalan káplánok segédkezése mellett. A gyászistentiszteleten részt vett a közös-hadsereg, a m. kir. honvédség és csendőrség tisztikarának küldöttsége, a városi hatóságok képviselői, Jakovics János nagyprépost és Turjay János kanonok, a gür. kath. papnövendékek, az állami és rkath. iskolák és tanintézetek növendékei, s nagyszámú közönség. — Szatmárott a püspöki székesegyházban a gyászmisét Rehelein Károly prelatus-kanonok mondotta. Mise után Wolkenberg Alajos dr. theol. tanár lépett a szószékre, s gyönyörű összeállítású, nagyhatású beszéljen méltatta az elhunyt püspök életét. A szent beszéd után volt a gloriosum, vagyis ünnepélyes nagymise fehérben, melyet Pemp Antal káptalani helynök, praelatus-kononok mondott. A boldogult lelkének üdvözülését akarja ezzel jelképezni az egyház, midőn a 30 napra terjedő gyász eltelik. Április 11. A lezajlott nagyszabású inárczius 15-iki ünnepség utóhatása gyanánt városunk hazafias közönsége a 48-iki törvények szentesítésének évfordulóját is kegyelettel ünnepelte. Különösen az iskolák vették ki részüket az ünnepélyből. Nagyszámú közönség gyűlt össze a m. kir. állami polgári leányiskola házi ünnepén és élvezettel hallgatta a bő és szép Programm egyes pontjait. A tapsokból bőven kijutott a bájos szereplőknek és az ünnepet rendező Deák Gyula igazgató megnyerő személyének egyaránt, ki sokoldalú munkálkodásával nemcsak az ifjú intézetet virágoztatja tel, hanem lassan társadalmunk egyik kiváló tényezőjéül mutatkozik be. A programmot a Szózat nyitotta meg, melynek elhangzása után Leuchtag Ella I. o. t. Pósa „Magyarország“ ez. versét szavalta bájos kedvességgel. Az ünnepi beszédet Csécsi Nagy Julia tanítónő tartotta, ki ez alkalommal mély tudásu tanerőnek bizonyult, előadása mint tanulmány és mint lelkes hazafias beszéd egyaránt dicséretet érdemel, a közönség a lebilincselő, kiváló előadást lelkes tapsokkal honorálta. Igen kedves benyomást tett Székely Sarolta IV. o. t. hegedüjátéka, ki a vonót nagy ügyességgel kezelte; úgy ő, mint DalnolciHelén IV. o. t., ki zongorán kisérte nagyon szépen, sok tapsot kapott. Követte egy II. o. t. babaarczu leányka, Deák Anica szavalata, Rudnyánszky : „A honleány“ versét oly tűzzel szavalta, hogy a kis arezok pírba borultak. A IV. osztály növendékei karéneke alkalmat adott sok bájos gyermekhangban gyönyörködni. Pár szoprán gyönyörűen kicsengett az énekből, Szőlőssy Margit szépen szólózott. A programra következő pontja Lehoczky Agatha IV. o. t. szavalata volt. A kiválóan szép, bátor és hévvel telt szavalat igen sikerült fellépése volt a szép leánykának. Szvoboda Etelka meglepően ügyes és kifogástalan czimbalomjátókát a közönség tapsaira és kívánságára megismételte. A kis Vidonyi Ánna III. o. t. „Szeresd hazád'“ ez. szavalata külön dicséretet érdemel. A szavalat egyszerűen kitűnő volt. A IV. o. énekkara után még Rózsa Relli IV. o. t. Farkas: „Czinka Panna“-t otthoniassággal és közvetlenséggel szavalta, különösen a hazafias kuruez részletek igen tetszettek. A Himnusz lélekemelő hangjai zárták be a minden tekintetben jól sikerült ünnepséget. A 48-as törvények szentesítésének évfordulóját a helybeli főgimnázium intézeti ünnepélylyel ülte meg. 8 órakor mindkét szertartásu kát. ifjúság ünnepélyes istentiszteleten vett részt. 9 órakor a tanári kar és az összes ifjúság a tornacsarnokban gyűlt össze, hogy a nap történeti fontosságát méltató előadást meghallgassa. A történeti vonatkozásokban gazdag ünnepi beszédet Gulovics Tivadar főgimn. tanár mondotta. A keretet az ifj. zenekar Erkel F. Hunyadi László nyitányának, Gavozza Luigiajának és a Rákóczi induló lelkes eljátszásával, valamint az ifj. vegyes énekkar a Szózat és a Kuruez nóták precziz eléneklésével alkotta. Volt két szavalat is: Kelecsényi Z. VI. o. t. szavalta Vörösmarty Himnuszát és Medveczky J. VI. o. t. szavalta Él a magyar-t Ábrányi E.-től. * Uj plébános. Az őrdarmai róm. kath. egyház plébánosává Havasi József gyertyánligeti lelkész neveztetett ki. * Ev. ref. lelkészválasztás Budapesten. A budapest-józsefvárosi ev. ref. lelkészi állást ma fogják választás utján betölteni. Mint bennünket is érdeklő hirt megemlítjük, hogy az egyik, és megválasztatásra erős kilátással biró jelölt Juhász László újpesti ev. ref. segédlelkész és iró, aki hosszabb ideig tartózkodott Tibán, mint a báji Patay Gyuláné gyermekeinek nevelője. Juhász megválasztatása érdekében 1000 tagú végrehajtó-bizottság alakult, melynek egyik védnöke Báró Nyáry Jenő, a főrendiház háznagya, inig a végrehajtó-bizottság elnökei között ott találjuk Bernáth Dezsőt, a nagykaposi kér. v. orsz. képviselőjét, Bernáth Dezsőnét szül. Patay Máriát, özv. báji Patay Gyuláné sz. Szathmáry Király Annát. * Gyászhirek. Kubowich Gáspár, dobóruszkai körjegyző, e hó 8-án, életének 53-ik évében elhunyt. A megboldogult 29 éven át volt körjegyzője a kerületnek. Halálát özvegye szül. Vályi Erzsébet, valamint gyermekei : Dr. Kubowich Géza beregszászi ügyvéd, a Beregszászi Lapok szerkesztője, Kubowich Zoltán és Kubowich Matild, s nagyszámú rokonság gyászolja. — Néhai Jaszencsák Ágoston gör. kath. lelkész özvegye, szül. Homicskó Katalin, e hó 6-án, életének 69. évében Ungv-árt elhunyt. — Schmelz Henriette, az ungvári tanitónőképző-intézet III. éves növendéke, e hó 9-én, életének 19. évében megszűnt élni. Béke hamvaikra 1 * A budapesti gör. kath. egyház lelkészévé, az e hó 12-én tartott törvényhatósági bizottsági rendkívüli közgyűlésen Melles Emil szatmári főesperes választatott meg. * Katonai kinevezések. Schemüa Balázs ezredes, az ungvári 66. gyalogezred parancsnoka az 55-ik gyalogdandár parancsnokává, — lovag Sturm- hali Müller Károly ez ideig a 66-ik gyalogezredbe beosztott ezredes, házi ezredünk parancsnokává, — Sixl Péter ezredes, ki szintén házi ezredünkbe volt eddig beosztva, a 95-ik gyalogezred parancsnokává neveztetett ki. * Eljegyzés. Dr. Reisman Henrik, helybeli ügyvéd eljegyezte Weinberger Géza miskolezi lakos leányát, Ilonkát. * Az ungvári függetlenségi párt megalakítása czéljából e hó 14-én előértekezlet tartatott. Az értekezlet a 48-as függetlenségi párt megalakításának szükségességét kimondotta és a párt szervezésének
