Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1905-04-09 / 15. szám

4. oldal.

TT IST <315. szám.

Sokat lehetne írni Dunántúlnak erről a szép vármegyéjéről, a melyhez az ottani emberek nagyon ragaszkodnak, még ha „somogyi bicskás“-nak akarják is csúfolni őket. Ezt a nevet a somogyi ember nem veszi gúnynévnek, sőt mint egy nemesi előnevet szívesen használja maga is, mert úgy érzi, hogy abból a névből ősi virtus árad ki.

Még csak egyet említek fel Somo/yból, aztán utazhatunk tovább. Ott van a Balaton, a kis magyar tenger. Büszke is erre a felső somogyi nép. Ott halász- gat, ott teremnek az igazi dalok, melyek regélnek szép lányról, hűtlen legényről. Este a viz közepén ladikok lengenek, vig tréfák, kedélyes dalok közt folyik a halászat Az enyhe, játszi szellő súg-búg, el-elkap attól a vidám társaságtól egy-egy szót s kihozza a partra; az ott andalgónak úgy tetszik, mintha tündérek regélnének, mulatnának a vizen. Mennyi emlék, édes emlék fűződik e helyhez.

1891. év nyarán jártam a környékén. A Balatonhoz Siófoknál értem, a mely gyors fejlődésével, di- szes nyaralóival s szép fekvésével megragadta lelke- met. Azóta persze sokat fejlődött. Siófoknál már lehet látni a zalai partot, mely oly csábitólag integet. Ennek a szives meghívásnak úgy tettem eleget, hogy gőzösön átmentem Balatoníüredre. Tollal lefesteni nem lehet ezt a helyet. Vászon, ecset, művész és ihlet kell ahhoz. Azért csak pár szóval emlitem fel a látott dolgokat.

Kisfaludy Sándornak, a ki a Balatont és vidékének minden pontját megénekelte, szobra van e helyen. Méltóbb helyre nem kerülhetett volna.

A balatonfüredi szeretetház, a melynek nagylelkű alapitója Molnár Aladár volt, Arács község határában van. Lehetetlen meghatottság nélkül elhagyni ezt az intézetet, a melyben menedéket talált már s talál sok elhagyatott fiú s lehetetlen, hogy minden látogató szivében, lelkében ne támadjon az óhaj: Adjon Isten hazánknak sok oly nemesleíkü hazafit, mint a minő volt Molnár Aladár, kinek legyon áldva még pora is.

A festői tájat a Peter- és Tamás-hegyekről lehet kellőképen szemlélni. Álomszerű még most is előttem minden. Mosolygott a fa, virág, fűszál, a tó s minden.

Mintha csak a vízből emelkednék a tihanyi két tornyu templom, úgy tűnik fel Balatonfüredről.

Tihanynak nevezetessége a kecskekörömnek nevezett kagyló és a visszhang. Jobban mondva: az utóbbi csak volt. ügy olvastam, hogy ma már nincs meg a visszhang, mert a vonalába épületet emeltek. A régi adoma szerint angol nyelven nem tudott a visszhang; most pedig már a magyart is elfelejtette.

Tihanyból kompon Szántódra, onnan vasúton Boglárra, majd gyalog jöttem Somogy belseje felé. Czélom előtti utolsó faluban, úgy d. u. 4 óra tájban, betértem az első házba vizet inni. A. kút kávájára ültem le s szóba álltam a gazdával, egy jóképű magyar paraszttal. Megkérdezte, hogy honnan jövök.

— A Balatontól; ma reggel indultam Boglárról.

, Az ..ut lehetett kb, 45.—.50: km.- Az-én-emberem

csavargatja a fejét s igy szól:

— No már ifiuram (akkor még nem volt olyan dús bajuszom, mint most, igy bátran szólíthatott ifiur- nak), ez az ut elég volna egy lónak is.

Ily díszes kifejezésben adta tudtomra, hogy gyorsan jártam.

*

1892. év nyarának a derekán Somogyból kiindulva a Nagy-Alföldre utaztam. Mohácsnál, a hol valamikor „holló szárnyaival lebegett a zordon enyészet“, ültem hajóra. Mily édes nyugalom a Dunán utazni! A Duna apró szigetéi, rajtok egy-két ház, halászkunyhó, mind az igazi bo'dogság tanyái.

A dunai hajóról a tiszaira szálltam, mely Tűéiig vitt; onnan Nagybecs kerekre mentem. Afféle vidéki város, a melyet eleget láthat, az ember. Azt a házat, a melyben nemzetének és a magyar irodalomnak élt debreczeni Bárány Ágoston, Torontál hajdanának és a délraagyarországi részek történetének koszorús írója, emléktáblával jelölte meg a vármegye kegyelete.

Nagykikindát, aztán Szegedet néztem meg. Azóta többször megfordultam ez utóbbi városban. Mindig nagyobb és nagyobb hatást tett rám e tiszta magyar város, a hol mintha csak a magyar föld szívverését éreztem volna.

Félegyházán, Kecskeméten, Nagykörösön, Czegléden és Budapesten megfordulva tértem vissza Somogyba.

*

Az 1893. év nyarának kezdetén levelet kaptam egy jóbarátomtól. A többek közt ezt irta: „Jöjj minél előbb. Az állomásnál két elöljáróval várlak. Meglátod, milyen szép vidék az Ormányság.“

Semmi uton-módon nem bírtam kisütni, hogy miért lesz a két elöljáró az állomásnál? Bandériumot vezetnek-e, vagy mozsarat sütögetnek-e a tiszteletemre ?

Az állomásnál jobbra, balra tekintgettem, hogy hol van a két elöljáró. Bandériumot sem láttam, mozsa- razást som hallottam.

Kocsira ültünk. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, megkérdeztem azért barátomtól, hogy hol vannak az elöljárók. O nagy flegmával a lovakra muta- : tott:

— Ezek az elöljárók, mert a kocsik előtt mennek.

Ez ormánysági vicz.

Ormányság Baranya vármegyének délnyugati része a Dráva és Ókor folyók közt. Huszonkét községet számlál e vidék. Lakossága tisztán magyar és csaknem mind református. Spe’cztális daluk:

Ha meglátod a papot.

Ne vedd le a kalapot;

Nem köszönök, nem biz én :

Kálvinista vagyok én.

Nehéz volna a nyitjára jönni: miért éneklik, hogy nem köszönnek a papnak, mert nagyon is illemtudó nép, szívesen köszönti papját.

1893. év őszén Somogyból Máramarosba tettem át székhelyemet.

A viszonyokkal tájékozatlan ember azt hiszi, hogy ha belép a máramarosi hegyek közé, akkor már a sötétség birodalmában van, a hol a művelődés ismeretlen fogalom, a hol a maczkó-komák garázdálkodnak. Talán még azt- is hiszik némelyek, hogy a medvék a házak ablakain is bekandikálnak.

A mikor terveztem az áttelepülési, a somogyi bicskástársak igy biztattak :

— Hát hiszen jó helyre mégy te, a medvék országába. Ott hideg van, ennélfogva megfagysz, aztán maczkók garázdálkodnak, azok megesznek. (Dupla halált jósoltak.)

Milyen kellemesen csalatkozik az efféle hitben élő ember, ha elmegy a magyar Svájczba. A természet nagyszerű panorámája mellett a műveltség haladása: a munka eredményei köszöntik.

Máramarossziget a székváros s a megyének legnagyobb és legszebb helysége. A legmagyarabb folyó mellett, a Tisza partján találjuk, ott a hol az a kedves íz át öleli keblére s ez utóbbi pedig a kis Rónát. Itt már a Tisza széles, termékeny lapályon ringatja habjait.

A mint leszállunk a vonatról, kellemes kép tárul elénk. Fákkal szegélyezett tiszta és szép utczákon megyünk be a piaczra. Az első utczán csinos, nyaraló- szerű épületek vonják magukra íigyelinünkrt. Á piacz óriási derékszögű négyszög, egytől-egyig emeletes házakkal Ez olyan élénk pontja a városnak, mint Budapestnek a vasutak. Különösen este népes ez a hely, a sétálók százai hullámzanak a villanynyal világított és aszfaltozott téren.

(Folytatása következik.)

KÜLÖNFÉLÉK

* Üdvözlések. Ungvári Rónay Antal főerdő- tanácsosnak miniszteri tanácsosi ezimmel történt legfelsőbb kitüntetése alkalmából az ország minden részéből igen nagyszámú üdvözlő-sürgöny és levél érkezett a kitüntetett férfiúhoz. Személyesen üdvözölték vármegyénk és városunk előkelőségei, köztük Firczák Gyula püspök, a székeskáptalan tagjai és mások. E hó 7-én a Bantlingyárak tisztviselői kara testületileg tisztelgett Rónay Antalnál, közéletünk e kiváló fórfiánál, s a tisztviselői kar nevében Dr. Bantlin Ágoston mondott üdvözlő beszédet.

* Ä közművelődési egyesület előadása.

Utolsó előadását rendezte f. hó 1-ón az e téli időszakban a közművelődési egyesület. Nagy és díszes közönség jelenlétében folyt lé-'az előadás, a melyet Berzqr viozy István rendőrkapitány nyitott meg, a ki különböző aktuális kérdésekről értekezett érdekesen. A leánynevelésről mondott megjegyzései nagyon figyelemre méltók s ez a tárgy hálás thérna lenne részletesen kidolgozva egy felolvasás keretében Zákány Hersilia, városunk egyik legjobb szavalója, Kiss Józsefnek a „Kincses Lázár leánya“ ez. hatásos költeményét adta elő. A sürü taps mutatta, hogy miként sikerült a szavaiénak a közönség leikéhez jutni. Ez után az uribanda játszott. Élén dr. Ország Jakab állt. A karmesteri teendőket Boksay János teljesítette lelkesen. A szabatos előadással nagy tetszést ért el a zenekar. Végül Medreczky István tanár a regényes tájakról olvasott fel. Csinos vetített képeket is mutatott be felolvasása közben.

* Kinevezés. Fedák Gyula ungvári kir. járás- birósági dijnok a gölniezbányai kir. járásbírósághoz írnokká neveztetett ki.

* Az ungvári dalárda f. hó 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor az ungvári kir. kát. főgimnázium II. emeleti nagytermében tartja ez évi közgyűlését. Tárgy- sorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az utolsó választmányi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. 3. A titkár évi jelentése. 4. A pénztárvizsgáló bizottság jelentése a pénztár 1904. évi állapotáról; a íelmoqtvény megadása. 5. A szertárvizsgáló bizottság jelentése a szertár 1904. évi állapotáról. 6. A pénztáros évi jelentését. 7. Indítványok. 8. Tisztikar választása és a választmány kiegészítése.

* A nagybereznai vasútépítésnél fellépett typhus járvány. Az „Ungvári Közlöny" f. hó 6-iki számában „Járvány“ czim alatt rövid közlemény jelent meg a „Nagyberezna—határszéli“ vasútépítő munkások között fellépett typhus járványról. E közleményben foglaltak nem egészen helyes informátión alapulván, a tényállásnak megfelelőn, következőket hozzuk a közönség tudomására. A vasútépítési munkások sokféle helyekről sereglenek a vasútépítés színhelyére s igy nem csoda, hogy egyikük-másikuk különböző járványos betegségek csiráit hozza magával, mely betegségek felléptét megakadályozni teljességgel lehetetlen. így történt ez óv elején a vasútépítés mentén levő Hajasd községben; azon munkások között, kik a telet itt húzták ki : egyszerre fellépett a typhus betegség. A betegség terjedésének meggátlása czéljából a nagybereznai járás főszolgabi- rája f. évi február hó 16-án a járási orvossal azonnal a helyszínére utazott s a szükséges óvintézkedésről személyesen intézkedett. Miután azonban a betegség ezentúl is terjedt, a járási főszolgabíró szigorú intézkedéseket léptetett életbe a Grünwald testvérek és Schiffer fenyvesvülgyi vasútépítő vállalkozó czéggel szemben, hogy a járvány terjedésének megakadályozá- val érdekeltségüknek megfelelőleg közreműködve, haladéktalanul barakk-kórházakat építsenek; a vállalati orvosok számát a szükséghez képest-szaporítsák, a jár-'

ványkórházba azon beteg munkásokat is felvegyék, kik különben még nem, vagy már nem munkásai a vállalatnak ; továbbá, hogy a kórházba került beteg munkások ruhái azoknak felgyógyulások után csak kellőleg fertőtlenítve adassanak ki, a munkáslakások tisztasága és szellőztetése szigorúan ellenőriztessék, a peczegödrök, árnyékszékek időnkint fertőtlenitendők slb. A nagybereznai főszolgabíró lett intézkedéséről az alispánnak jelentést téve, azok az alispán által megfelelőknek találtattak és helybenhagyattak. Minthogy pedig a járványnak rövid időn belül való m egszünte nem igen várható s ez időszerintj körülbelül 52 (és nem mint az Ungvári Közlöny írja 160) hagymázos beteg van ápolás alatt, a járási hatóság az alispáni hivatal utján a belügyminisztertől egy járványorvos kiküldését kérte. Ez a való tényállás. A mi pedig az „Ungvári Közlönyében jelzett „bujakór“ betegséget illeti, azt a járási hatóság szakértőjével s a községi elöljáróságokkal állandóan ellenőrizteti s a legcsekélyebb gyanú esetén a szükséges intézkedéseket megteszi.

* Méhészeti előadások. Ung vármegye területén Rózsa János sárospataki méhészeti vándortanitó e hó folyamán a következő helyeken tart előadásokat: 11-én Ungváron a gör. kath. tanitóképezdénél; 12—13-án Szürtén, 14-én Dobóruszkán, 15-én Ung- uyarádon, 16-án Vajkóczon, 17-én Mokcsában, 18—19-én Vajánban, 20-án Iskén, 21—22-én Bésen.

* Már megint a villanyvilágítás! Úgy látszik, hogy már soh’sem s'zakad vége a villany világítási mizériáknak. Nincs nap, hogy 10 —15 izzóláng meg ne tagadná a szolgálatot; az izzólángokhoz az utóbbi hetekben azonban már az ivlámpák is csatlakoztak. így tegnapelőtt este három helyütt feledkeztek meg magukról az ivlámpák, nagyobb dicsőségére az ungvári bútorgyárnak, mely napról-napra erősebb bizonyítékát adja annak, hogy előtte a közönség, a város érdeke egyenlő a semmivel. Igazán botrányos állapotok. Hogy a helypénzbérlők, kavicsszállitók, kul- csinálók és egyéb városi al- és fővállalkozók és a várossal szerződéses viszonyban állók uton-utfólen igyekeznek a várost megkárosítani, szerződéses kötelezettségeik alól menekülni, ez még érthető, ámbár ez sem menthető; de hogy az ungvári bútorgyár, ez a külföldön is előnyösen ismert részvény társulat se akarjon vagy tudjon megfelelni elvállalt kötelezettségének, ez igazán érthetetlen.

* Előfizetési felhívás. „A végzetes levél“ cziraü regényemet szándékozom kiadni, amely két fiatal szív örijmót, bánatát, vívódásait és küzdelmeit széles folyású mese keretében tárja elő. A regény egyik előkelő fővárosi ezég kiadásábau 8° rét alakban, tetszés betűkkel és finom merített papíron husvétkor jelenik meg. Terjedelme körülbelül 10—12 iv (200—240 oldal) lesz. A czimlapot Virágh Gyula festőművész rajzolta. A könyv esetleges tiszta jövedelme felerészben a Bercsényi szobor alapja, felerészben az ungvári . siketnémá intézet javára lesz fordítva. Előfizetési ára 2 köróöá." A könyv bolti ára nagyobb lesz. Az előfizetési pénzek és gyűjtői vek legkésőbb husvét első napjáig Venczel József ungvári siketnéma-intézeti igazgató ur czimére küldendők. — A könyvet az előfizetők posta utján bérmenlve kapják. Ungvár, 1905. április hó. Mocsári Miklós vármegyei t. aljegyző.

* Gyászhir. Özv. Gazdag Jánosné szül. Da- róczy Julianna, Gazdag Jenő ungvári r. k. isk. tanító édesanyja e hó 5-én életének 69 évében Ungvárt elhunyt. Béke hamvaira j

* Életmentés. Mas lej Jánosné 75 éves tibai lakos e hó 7-én meglátogatta a Dayka Gábor-utczán lakó rokonát, Snyezsek Lászlót. A látogatás azonban majdnem életébe került az öreg asszonynak, amennyiben a házbeliek figyelmeztetése daczára vizért^ment a nagy Unghoz, melynek partján egyensúlyt vesztett, s az erősen megáradt Ung vizébe, esett, honnét hosszas fáradtság és saját életének koczkáztatásával a szomszédban lakó Merényi Bernát főpinezér mentette ki a már teljesen a viz alá merült asszonyt. Merényinek ezen tette annál is inkább megérdemli az elismerést, mert mint beteges ember igazán áldozatot hozott, amidőn a fuldokló asszony után a vízbe ment.

* Az ungvári kath. kör ma délelőtt 11 órakor saját helyiségében tartja évi rendes közgyűlését.

* Körjegyző-választás. Havasközi (lyutai) körjegyzővé Pukan Emil oki. jegyző választatott meg.

* Ami több a reklámnál. Van a Széchenyi- téren egy uj szappankereskedő, aki nem átallotta rek- lámczéduláit igy kezdeni: „Kossuth Lajos azt üzente", hogy aki ott vásárol stb. Azt hisszük ez több a megengedett reclámnál s jó lenne, ha a rendőrség betiltaná a ezédulák osztogatását.

* Iskolai építkezések. Figyelmeztetjük vállalkozóinkat, hogy a kir. tanfelügyelő a vnjnai (vajua- tinai), székói és karcsavai állami iskolák építkezésére az árlejtést f. hó 25-nek délelőtti 9 órájára hivatalos helyiségébe kitűzte. Az árlejtési összegek : 12361 korona 02 fillér; 12515 kor. 54 fillér; 11711 kor. 53 fillér. — Az állami építkezéseknél szokott feltételek és a munkakivonatok a hivatalos órákon belől a kir. tanfelügyelőségnél megtekinthetők.

* Arczképeket, táj- és genre-képeket fest üvegre, vászonra vagy fára, lovag Butkievicz Tódor lengyel akad festő, aki festészettel foglalkozva, már 15 éve ól Magyarországban s most Ungvárra, Herz Bernát vendéglőjébe tette át lakását.

* A tüdővész pusztítása. A belügyminiszter jelentése szerint a magyar birodalomban 1904. deczem- ber havában 6025 egyén halt el tüdővészben, Ungme- gyében 36.

* Áthelyezés. A kassai m. kir. posta és távirda- igazgatóság Armágyi Kálmán sátoraljaújhelyi posta- és távirdatisztet Ungvárra helyezte át.