Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-08-14 / 33. szám
XLII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904. augusztus 14. 33. SZÁM. Szerkesztőség1: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak viaaza. Nyilttér b or önkin t 40 fillér. VEGTE3 ÜETIL^P. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Csak az „Uug“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre . . . 4 kor. Egyes szám 20 fill. „Dug vármegye Hivatalos I,apjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Állami polgári leányiskola. Ha Ungvár város elhaladásának egyedül kulturális intézményeinek fejlődése volna a fokmérője, akkor bátran, megnyugvással nézhetnénk a jövőbe. Nagy volna a mi örömünk akkor is, ha minden egyes minisztérium annyi jóindulattal viseltetnék városunk, vármegyénk érdekei iránt, mint a mennyire gondoskodik a közoktatásügyi kormány az újabb időben tanügyünk szervezése, fejlesztése, emelése iránt. Eltekintve attól, hogy a vármegye területén az allami iskolák száma rövid 4—5 év alatt megkétszereződött, ezen intézetek tanerőinek szama ma már a 100-at felülmúlja, mirtdenfelé modern iskolai épületek emeltettek és ma is készülnek; nem tekintve azt, hogy néhány évvel ezelőtt épült a gymnásium, most a diszes reáliskola, két évvel ezelőtt két szép állami iskola, egy óvoda, most került tető alá két újabb óvóintézet és a tanfelügyelői hivatal, — a közoktatásügyi kormá ly mindezek mellett most rendelte el egy állami polgári leányiskolának az uj tanév elején való megnyitását, sőt a katonáék minisztériumának figyelméből a városra szakadt kaszárnya egy részét emberbaráti intézetek czéljára akarja felhasználni. Ez utóbbi által a mi pénzügyi viszonyaink közt valóban csak a veszett fejszének a nyelét menti meg, de jóindulatát, az ügygyei és a város érdekeivel való törődésnek mégis fényes jelét adja s mi culturális intézetet nyerünk, melynek hatásköre 5—6 megyére fog terjedni. A sajtónak, mint a közvélemény szócsövének, a felsorolt tényeket el keli ismernie s midőn mi ezeket készséggel és igaz örömmel constatáljuk is, első kötelességünk, hogy a közoktatásügyi minisztert, Dr. Ber{epic{y Albert urat, tanácsosát, Dr. Morlin Emil urat s mindazokat, kiknek az uj iskola létesítése körül részök van, üdvözöljük és annak az örömnek és hálának adjunk kifejezést, melyet a rendelkezés a közönség körében keltett, melyet sok szülő érez a felett, hogy leánygyermekeinek neveltetése, tanittatasa megkönnyitve, biztosítva van, mely az apró leánykák szivet áthatja azért, hogy nem kell idegenbe menniök, itthon, szülőik mellett, vagy legalább azok közelében folytathatják tanulmányaikat! Az uj intézet czélját, hivatását fejtegetnünk e helyen, hol annak szükségessege ismételten és bőven megvitatva volt már, felesleges. Ezen intézet hézagot fog pótolni és rövid időn belől be fog bizonyosodni, hogy népes iskolává növi ki magát anélkül, hogy a helybeli másik intézetnek, a gör. kath. paparva leánynynevelő-intézetnek artana. Be fog igazolódni, hogy Ungvar és igen nagy környéké a kellő számú növendékkel képes ellátni két polgári leányiskolát; be fog bizonyodni, hogy ezen intézet szervezői ismerték a viszonyokat, tudták, hogy van itt annyi intelligens es intelli- gentiára törekvő család, mely két magasabb nőnevelő intézetet igényel, azt fentartani kepes. Az uj intézet megteremtése körül kétségét kizárólag nagy érdeme van az ungi ev. reform, egyházmegyének, mert ez volt az, mely evekkel ezelőtt elsőnek hangoztatta, hogy Ungvári a megszűnt magánintézet helyebe uj polgári leányiskolára van szükség. Ezen egyházmegyének szegény lelkészei és még szegényebb tanitói voltak azok, kik a Horvath Maria-féle alap egy részének saját magoktól való elvonásával 3 évvel ezelőtt Ungvart az ev. ref. polgári leányiskolát megnyitották. Ez uj iskola irányítottá a kormány figyelmét e vidék nőnevelésének kérdésere s az ev. reí. egyházmegye volt az, a mely nyiltan ki is mondta, hogy az itteni viszonyok közt állami feladatot kepez e Kérdés megoldása s tulajdonképen allami feladatot teljesít, mikor polgári leányiskolára áldoz. S a mily áldozatkész volt az egyházmegye lelkész! és tanitói kara, a mily egyértelmű volt a világi elem allasfoglalasa akkor, a mikor az intézet megnyitásáról volt szó, épen olyan fenkölt, minden felekezeti szemponton, érdeken felülemelkedő, nemes gondol- kozasu volt akkor is, mikor a kormány az allami polgári leanyisKola feJállitasaval kezdett foglalkozni. Nem támasztott nehezsegeket, sőt örömmel üdvözölte a tervet, iskolájának fokozatos beszüntetését és messze menő áldozatokat ajánlott fel, ha az állam a maga nagy erejevel rendezes ala veszi e kérdést, ha az allam vállalja el ama feladat megoldását, melyre hazafiságboi, több jóakarattal, lelkesedéssel, mint anyagi erővel vállalkozott az egyházmegye. Ma teljes a harmónia, az állam fogja szervezni es rendezni a polgári leányiskola ügyet, az egyházmegye pedig anyagi erőit egy leányinternátus felaliitasara fordítja. Az allami polgári leányiskola egyelőre az ev. ref. iskola es bérhelyiségben folyó évi szeptemberben nyílik meg olykepen, hogy az ev. ref. intézet í—ill. osztálya felett a iV-dik osztályt az allam szervezi mar, az intézet azonban az uj tanévtől kezdve egeszben allami jellegű lesz, tanerői az allam fegyelmi es rendelkezési hatásköre ala tartoznak, fokozatosan allami szolgalatba vetetnek at, de a költségek viselese csak 3 év alatt 'megyen at a kincstarra. Ungvar varosa pedig, mint tudvalevő dolog, az uj iskola költségéhez hét even at évi 1000 koronával járul, mely összeg fedezetet nyer a reáliskola lakbérének megszüneseben. Ha ezek aiapjan egy pillantást vetünk a jövőbe; na figyelembe vesszük, hogy a róm. kath. hitközség a Gizellahaz mellett vidéki tanulók szamara internatust mar létesített, az ev. ref. egyházmegye ilyent szervezni íog ha figyelmet forditunK arra is, hogy a mar szük- nek bizonyult gór. kath. paparva leanyintezet az uj allami polgári leányiskola felallitasa áltál képessé tetetett több vidéki leánytanuló befogadására : akkor a nőnevelés kerdesenek latkepe eleg szép kilátással kecsegtet, nemcsak az oktatás, hanem az énnél sokkal fontosabb neveles kérdését is helyesen megoldva találjuk. Mi Színfalak mögött. Tegnap temették el testvéréi, Ma már dalolt a színpadon, Mosolygó arczán meg nem látszott A bánatszülte izgalom, Szegényke tánczolt és dalolt, S a szive lassan haldokolt. A taps felzúgott, mint az orkán, És véget ért a felvonás. A tapsot szépen megköszönte Hajlongva, mint az már szokás, Aztán a színfalak megett Hullatott égő könyeket. Szivét nagy, fojtó kín emészté, Lesujtá őt a fájdalom, > Fáradt szeme mjg elmerengett A frissen ásott hantokon, Megtörte a nagy zokogás . . . De jött a másik felvonás. Vidor Marcsi. A szobrász. (Drámai költemény. Színre került folyó hó 4-én. Irta: Vidor Marczi.) Valahányszor helyi szerző darabjával kell foglalkozni a színészeknek, előre meg lehet jósolni, hogy az előadás fölületes, elhamarkodott és hiányos lesz És ez némileg érthető, mert a munkával úgyis túlterhelt színészek, egy előadásért nem szívesen erőltetik meg magukat. De a legtöbbször nincs is miért, mert bár semmi mondani valójuk sincs, mégis sokan följogositva érzik magukat arra, hogy színdarabot írjanak s ha azt a fővárosi színpadok visszautasítják, akkor befolyásuk érvényesítésével rákényszerítik a vidéki színészekre, a kik természetesen minden kedv nélkül hozzák szinre azt. Vidor Marczi drámai költeményének előadásánál ennek ellenkezőját láttuk. Az előadás fényes, összevágó és igazán művészi volt. És ez a legigazibb bírálata e pár jelenetben megrajzolt drámai költeménynek. Szinte látszott minden szereplőn, hogy örömmel teljesiti feladatát, mert a szobrász szerzőjével együtt érzett. Alkotásukból látni lehetett, hogy nem a kényszer, hanem a művészet ihlete szállotta meg őket, a mit a színész csak akkor érez, mikor olyan művel kell foglalkoznia, amelynek tartalma lelkét megragadja. „A szobrász“, habár csak rövid kis drámai költemény alakjában, egy pár tömör vonással egy hatalmas drámát tár elénk. János szobrász rajongó szerelme tárgyát, nejét, Margitot, mint múzsáját is imádja egy személyben. A nő és múzsája iránti szerelme nejében elválaszthatatlanul van egybe forrva. Művészete diadalmában hite oly nagy, amilyen csak azé a férfié lehet, aki imádata tárgyát, szerelmét tekinti múzsájának. És valóban győzelme biztos is volna már, ha vetéiytársnak a sors egy nőt nem hoz elébe, aki ragyogó szépségével megvesztegeti a bírálókat s elviszi Janos elől a pályabért. A mellőzött művész megsemmisülve látja összes reményeit s múzsájának látszólagos bukásával, a nő iránt érzett szerelmét is megsemmisültnek képzeli a az imádott nő vigasztalásában enyhet nem találván, kétségbeesése határtalan. A szegény Margit, az önfeláldozó női szív mintaképe, látva imádott férjének reményvesztett csüggedését, kitér az útból, hogy uj múzsának adjon helyet s hogy a művész ihletét uj eletre keltse, öngyilkossá lesz. Zengzetes szép nyelven egy pár jelenetben játszódik le az esemény. S habár szmszerüség- ben némi kivánni valót hagy is maga után, mint drámai költemény igazán szép munka. Vidor Marczinak van mondani valója és amit mond, költői lendülettel van tele. A közönség is érezte ezt, mert minden jelenet után zajos tapsokban adott tetszésének kifejezést. Bugliy Gyula. Heti krónika. Még nincsen ősz és más vidékre szállnak, — Nem fecske, gólya — más jobb madarak, Szebb vidék hallja vidám csicsergésük, Itt csak daluknak emléke marad . . . Egy könny, egy sóhaj, mit elhullat értük, Ki a múzsákért nyáron lelkesül, Éi ide majd csak a suttogás hallszik A távol egri kulisszák mögül. Már int Eger. Uj színház várja őket, Hol magyar szóért folyhat a tusa, A nemes harczot reménységgel kezdi Gárdonyi Géza szép prológusa. És rá a Szózat, s Hymnus hangja csendül E százszor szentelt bús melódiák . . . Megihletve, s szivükben fölemelve A hires, egri asszonyok fiit. Csak mi maradunk árván, elhagyatva, Ha kiürül a múzsák csarnoka ; Legfeljebb egy-egy lump, ha odatéved, Kit odacsábít Rózának bora ; Vagy a konczert, mit a kánikulában Az izralita nőegylet rendez . . . Sok családapa fölsóhajt sötéten : Amit reméltünk ah, nem ez, nem ez! Kell újság még ? A tennisbajnok végre, Tanácsos ur Szobránczról hazatért, S szent Huberthusnak nevére esküdve Tágas orrúkkal szagolja a vért . . . Boldog nyulak, kik gondtalan szaladtok, Nyomotokban majd a vadász szalad : Ne féljetek, amig reátok czéloz, Meglő a légben egy kis madarat. Márton.
