Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1904-07-31 / 31. szám

2. oldal. 31. szám. “CT 2<r Or Fiume és New-York között kéthetenkint pontosan meghatározandó rendes hajójáratot tart fenn. Szabadságában áll a társaságnak Fiúméból New- Yorkba menet Messiát, Palermói vagy Nápolyi, de ezek közül is egy útban csak két kikötőt, ezenfelül még Algirt és Gibraltárt is érinteni, de csak első és második osztályú utasok felvétele vagy kihajózása vagy áruk be- és kirakodása végett. Algír és Gibraltár ki­kötőkben való tartózkodás időtartama 4—4 órát meg nem haladhat. New-Yorkból Fiume felé ugyanezen kikötőkön felül még Trieszt kikötő is érinthető és ezen kikötők mindegyikében bármely osztályú utasok be- vagy ki- hajózhatók és áruk be- vagy kirakhatok. Triesztben minden hajó csak oly számban vehet fel utasokat, hogy a Fiumében behajozandó összes uta­sok számára elegendő hely álljon rendelkezésre. A Cunard-társaság kötelezi magát, hogy Fiume és New-York között három kettős csavaru első osztályú legalább 10.000 br. reg. tonna tartalmú és próbajára­ton legalább 13 fél, 14 fél tengeri mértföld menetse- bességü gőzöst állít szolgálatba, melyeknek utasok és áruk elhelyezésére a legalkalmasabb módon kell be­rendezve lenniök. A Cunard társaságnak megengedik, hogy ama utasokat, akik a Fiúméból induló hajókon hely hiányá­ban már be nem hajózhatók, Fiúméból szárazföldön Antverpenen és Liverpoolon, vagy a m. kir. belügymi­niszter előzetes engedélyével más észak-nyugati kikö­tőn át szállíthassa Newyorkba, de ezektől a szárazföldi és tengeren való szállításért és élelmezésért együttvéve több vételdij nem szedhető, mintha Fiúméból közvetle­nül hajón szállíttattak volna Newyorkba. A Fiume-Newyorki vonalra a menetárak a kö­vetkezőleg állapíttatnak meg: a) Azon hajókon, melyeknek átlagos menetsebes­sége a tengeren óránkint 15 tengeri mértföldet meg nem halad, egy 12 éven felüli egyén után I. osztályú 360 korona, II. osztály 275 korona, III. osztály 180 korona, egy 1—12 éves gyermekek után I. osztály 180 korona, II. osztály 137 korona 50 fillér, III. osztály 90 korona, felnőttek kisóretóben utazó egy éven aluli gyermekek díjmentesen szállíttatnak. b) Azon hajókon, melyeknek átlagos menetsebes­sége tengeren óránkint 15 tengeri mértföldet meghalad, a vételdij 12 éven felüli egyének után I. osztályon 410 korona, II. osztályon 300 korona, III. osztályon 200 korona, 1—12 éves gyermekek után I. osztály 200 korona, II. osztály 150 korona, III. osztály 100 korona és felnőttek kisóretóben utazó egy éven aluli gyerme­kek díjmentesen szállíttatnak. A fent megállapított vóteldijakkal szemben a tár­saságot a következő szolgáltatások terhelik: a) Az utasoknak két napon át ingyenes teljes ellátása Fiúméban, azoknak a hajón való elszállásolás­sal New-Yorkig való elszállítása, élelmezése és kiszol­gálása az utazás egész tartama alatt a behajózástól egész a kihajózásig, valamint podgyászának 2Ö angol köbláb terjedőimig való ingyenes elszállítása az 1. és II. és 10 angol köbláb a III. osztályú utasok számára. b) Megbetegedés esetén ingyenes orvosi kezelés, ápolás és gyógyszerekkel való ellátása. c) A kivándorlási alap javára 12 éven felüli egyé­nek után 10 korona, 1—12 éves gyermekek után 5 korona dij levonása, mely negyedévenkint és pedig minden év január, márczius, julius és október elsején a magyar kir. állampénztárba befizetendő. d) Az észak-amerikai Egyesült-Államokban min­den partra szálló nem amerikai honosságú utas után fejenkint fizetendő legfeljebb 2 dollárnyi adó (Head tar) levonása. A Cunard társaság köteles Newyork és Fiume között közlekedő hajón az Amerikából Magyarországba hazatérő vagyontalan magyar állampolgárokat évenkint legfeljebb 500-at, kik az észak-amerikai Egyesült-Ál­lamokban és Kanadában székelő osztrák és magyar konzulátus által erre kiállított utalványnyal vannak el­látva, III-ad osztályon és pedig 12 éven felülieket fe­jenkint 50 korona, 1—12 éves gyermekeket fejenkint 25 korona díjért és felnőttek kíséretében utazó egy éven aluli gyermekeket ingyen New-Yorkból Fiúméba szállítani. A Cunard társaság kötelezi magát, hogy azon ha­zatérő állampolgárokat, kik a magyar kir. belügymi­niszter vagy az általa megbízott hatóságtól látlamozott igazolványnyal vannak ellátva, New-Yorkból Fiúméba 150 korona vételdijórt fogja elszállítani. Ilyen igazol­vány kiállításától számított három évig érvényes. A Cunard kötelezettséget vállal az iránt, hogy a fiúmé—newyorki vonalon közlekedő hajóin Fiúméból elhajózandó utasok számára szükséges élelmiszereket és anyag-készleteket Magyarországon magyar termé­sekből fogja beszerezni még az esetben is, ha ezeknek ára 10 százalékkal Fiúméban drágább, mint beigazol- hatólag más piaczokon. Amennyiben ezen beszerzések tekintetében valamely szállítóvállalattal szerződés léte­sülhet, ezen szerződés a m. kir. belügyminiszternek felmutatandó. A Cunard társaság gondoskodni tartozik, hogy a Fiume-New-Yorki vonalon közlekedő hajóin lehetőleg •egy fiumei m. kir. tengerészeti akadémiát végzett, magyarul tudó tiszt és hajóslegénység és a kiszolgáló­személyzet között is lehetőleg minél több magyarul és az utasok nyelvén beszélő egyén is legyen alkalmazva. A szerződés tartama 1904. junius hónap 4-étől kezdődőleg 10 (tiz) egymásutáni évben állapittatik meg és ezentúl változatlanul tovább tart mindaddig, mig egy évvel előzőleg a telek valamelyik fel nem mondja. . A Cunard társaság kijelenti, hogy jelen szerző­désből általában és utasok szállításából származó vitás ügyekben a magyar törvényeknek és a bíróságoknak magát aláveti. A jelen szerződés szövegének és szelle­mének értelmezéséből netán származható vitás kérdé­sek tekintetében a felek bármelyiknek joga van perre- lépés előtt választott bíróság döntését indítványozni. A választott bíróságban mindkét fél egy-egy tagot küld ki, kik egy harmadikat választanak elnökül. A válasz­tott bíróság Budapesten vagy Londonban ülésezik, íté­letét a felek meghallgatásától számítva 8 napon belül hozza meg és a költségek a felek közt egyenlően meg­osztanak. Vasúti bejárás. E hó 27-én tartatott meg az ungvár-csapi állami vasútvonalnak Il-od rangú főpályává való átalakítá­sát megelőző közigazgatási bejárása, mely alkalommal Ung vármegye közönsége, közigazgatási bizottsága és Ungvár város közönségének képviselői azon kívánsá­gukat terjesztették elő, hogy a zúgótelepen egy fel- és lerakodásra szolgáló kitérő létesittessék, továbbá, hogy az ungvári állomáson a tolatások az ungvár- szerednyei állami ut nagy forgalmára való tekintettel vennie. Azt hiszi, mert tudja, hogy mikor kelt a prag­matika szánkczió és hogy Deák Ferencz minő szivaro­kat szokott szívni — az teljesen elegendő ahhoz, hogy a napi eseményekről ezreket és ezreket tájékozhasson. És hogy minő kavarodás támad & szegény fiú agyá­ban és lelkében a nyomdafesték szagától, azt már egy kissé bajos leírni, hanem annál inkább élénkebben bi­zonyítják a következmények. De hát ők erről nem tehetnek. Azt hiszik, hogyha valaki csupa passzióból fest, bicziklizik, zongorázik, párbajozik és egy topolyafára mászik, hát ép úgy le­het csupa passzióból azokat a birkatürelmű apró ólom­betűket is egymás mellé sorakoztatni. A lapok vezető­ségében van a hiba. Ott a jelszó: „olcsón bármit, drá­gán semmit.“ Derüre-borura hurczolják az érettségit ép hogy letett fiatalembereket a redakczióba, csakhogy tele legyen a lap. Tele is van és prüszköl tőle min­denki. A közönség azonban azt tartja, hogy ő az or­rát és gyomrát még más czélokra is felakarja hasz­nálni és azért egyszerűen azt teszi, hogy nem olvassa a lapot. Pénzéért nem hajlandó eltűrni, hogy természet- adta jó ízlését hasábokon keresztül ütik, verik, püffö- lik és darabokra nyúzzák. Ezért van azután, hogy folyton abajgatják: a közönség ilyen, a közönség olyan, hideg, meleg, langyos, részvétlen, kegyetlen, kőszívű, mert nem őrült meg a bolondok ama lajstromába ma­gát fölvétetni, melyet közönségesen előfizetődnek ne­vezni. Tessék jó lapot a közönség kezébe adni, meg fogják látni tisztelt laptulajdonosok, hogy mindenhol megvetheti a lábát egy újság. Mert ünönmagával a közönség nem fog daczolni. Mert egy jó helyi hírlapra nagyobb szüksége van, mint egy pár czipőre. De természetes, ha az a czipő agyonnyomoritja a lábát, inkább lerúgja és mezítláb jár. Van azonban a vidéki „zsurnalisztikában“ még egy speczialitás, melyet az Arizona Kickerek elől ha­lásztak el. Azt hiszem, hogy ez a sietség fölösleges volt, mert ilyen babérokra még az arizonai sajtó sem reflektál Ugyanis azzal mulattatják egymást a hirlapiró urak és bosszantják halálra a publikumot, hogy egy­más hajából óvatosan szálakat tépdesnek ki. Másutt, ha az előfordul, midőn a szenvedélyek hullámai elborítják a józan észt, ezt a műveletet egyszerre végzik és az­után békében hagyják egymást. Nem úgy a vidéken. Itt csak szálanként tépdesik egymás haját és szakállát, hogy valahogy ki ne fogyjanak a szuszból. Oh, tisz­telt kollegáim, ha csak egyszer megnéznék magukat ilyenkor egy tükörben, tudom, hogy nem volna kedvük hasonló mulatságokhoz. Mily csuuya, mily visszataszitó mily undorító! félretéve az ízlés utolsó porczikáját is, egymás legbelsőbb ügyeit hánytorgatják fel, me­lyek a nyilvánosságra abszolúte nem tartoznak, sőt az ember még magamagának is csak röstelve ád számot róla. És nem érzik azt a fojtó szagot, mely ilyen ké­ny éririgységgel bekent polémiákból szerte árad? Mit szóljon a közönség ahhoz, hogy azok, kiknek hivatá­suk mindig a legmagasabb régiókban serényen a köz javára munkálkodni, leszállanák a sáros piaczra és piszkos golyóbisokkal dobálják egymást! Elfordul és hirtelenében ítéletet és fogalmat alkot magának az egész sajtóról és képviselőiről. Mondhatom, hogy az nagyon sikerült arczkép! Hogy azután azt a véleményét, mi módon és miképen plántálja át a gyakorlatba, azt tes­sék megkérdezni azoktól a hirlapiróktói, kik szeren­csétlenségükre kénytelenek a közönséggel közvetlenül érintkezni. Bizony nagyon csinos meséket fognak azok az urak elmondani tudni. A küzdő feleknek a felhők felé fognak kívánkozni a hajszáluk. Sok, nagyon sok gyógyítani való van a vidéki hírlapirodalmon és sajtóviszonyokon. E rövid czikk ke­retében nem igen lehet valamennyi eszmét papírra sze­gezni. Lesz még alkalom arra. Reketye BáUnt akként eszközöltessenek, hogy ez által az említett ut elzárva, illetve annak forgalma egyáltalában zavarva ne legyen. E czélból vagy egy utfelüljáró építését vagy pedig a tolatásoknak Sziirte-feló való terelését kívánják. A jelenvolt vasúti szakértők kijelentették, hogy a rakodó állomást indokoltnak nem tartják, az állami ut zavartalan forgalmát pedig akként javasolják biztosí­tani, hogy az amúgy is csekélyebbé váló tolatások ide­jén a sorompók öt perczenként felvonassanak. E kérdésekben a m. kir. kereskedelemügyi mi­niszter fog dönteni. A bejárás vezetője: Petényi Vendel m. kir. vas­úti főfelügyelő az ideiglenes építési engedélyt a hely­színén élőszóval megadta. Megjegyezzük még. hogy a vasútvonalon levő összes fahidak helyett vasszerkezetű hidak fognak épülni. Az Ungon át vezető uj vashid a régi fahíd helyén épül és gyalogjáróval lesz felszerelve. A for­galom a bid építése alatt szünetelni nem fog, csupán azon az egy napon, mikor a régi fahidat elrombolják s a vasszerkezetet annak helyébe, a már előbb elké­szült pillérekre rátolják. A vasúti töltéseket szélesbités által erősitik meg s a síneket nehezebbel cserélik ki úgy, hogy a vona­tok 60 km. óránkinti sebességgel fognak közlekedhetni. Az ungvári uj vasúti állomás teljesen modern mintára a jelenlegi állomás fölött fog épülni s a meg­levő régi épületek csak alárendelt czélokra szolgálnak. A nyiregyháza-csapi vonal bejárása is megtarta­tott már. Nyíregyháza és Demecser állomások kibő­vülnek s négy uj hadi kitérő épül a vonalon. A közönség köréből. A temetők rendezetlensége. A Kálvária-temetőben támadt tüzeset alkalmából Lukács Géza dr. hosszabb czikk keretében a követ­kezőket Írja az Ungvári Közlönyben : Hogyan gyuladhatott ki a temető, mi okozta az égést? Gyermekek csavarogtak évtizedes szokás sze­rint a bozótos sűrűségben s valószínűleg ezek gyúj­tották fel a száraz füvet, mely alig pár pillanat alatt jó darabon felperzsolödött. S nem is annyira a kis kár, mint inkább ez a körülmény az, mely megszólal­tatja a közönséget is. Mert azt az ember alig tapasz­talja más városban, hogy a temető minden hivata­los gondozás és íelügyelet nélkül olyan bitangra legyen hagyva, mint Ungváron. Másutt, hasonló városokban a temető körül van kerítve, a temetőre állandó őr vigyáz, másutt a temető nem lakóhelye a csavargóknak, hanem arra szolgál, hogy az ember kegyelettel fölkeresve elhalt szeretteit, kegyeletével és virágokkal áldozzon emléküknek. Nálunk a teme­tőt részeges csavargók lakóhelyül használják fel, bárki bármikor szabadon bejárhat, mert nincsen kerí­tés és nincsen felügyelet, mely az illetőt egy szen­telt helyhez nem illő czéljaiban megakadályozná s innen van, hogy nálunk a temetőben nem lehet egy szebb koszorút, egy szebb virágot a sírra tenni, mert azt a következő pillanatban ismeretlen tettesek ellop­ják, nálunk nem lehet egy díszesebb síremléket föl­állítani, mert azt mihamar bemocskolják s a temetőt tehenek, lovak, s egyéb Isten adta állatok keresztül- kasul tapossák. Ezért aztán, mig más helyen — fő­leg Észak-Olaszországban, vagy például Genuában az ember úgy érzi magát a temetőben, mint egy az ősök emlékezete által megszentelt helyen s a temető benne az emberiség dicső múltját újítja fel, a szép rendben elhelyezett, sokszor művésziesen kiállított síremlékek művészi harmóniájukkal a fenséges csend és nyugalom egy-egy magasztos érzetét lopják át bensőjébe, egy-egy fenséges jegenyefás Böcklin kép támad a merengő lelkében, nálunk az ember keze ökölbe szorul, látva azt a fásult czinizmust, melylyel elődeink emlékének áldozunk, de ami az ungvári temetői állapotoknál fogva nem is lehetséges, hacsak minden pillanatban nem akarjuk magunknak azt a bosszúságot megszerezni, hogy az egyik pillanatban ültetett virágainkat a másik pillanatban már ellopják és nem akarjuk magunkat annak kitenni, hogy az irtózatos rendetlenségben, amelyben egyik sir a másik mellett fekszik, saját halottunk sírja keresésé­ben is minduntalan eltévedjünk. Kinek, mely hatóságnak az ügyköréhez tartozik a városi temető rendben tartása, se nem tudom, se kutatni nem akarom, de hogy ilyen ügykörnek lennie kell, mert a temető ügy éppen úgy hozzátar­tozik egy város egészségügyi és szépészeti közigaz­gatásához, mint akár az építési vagy más közigaz­gatás és hogy azok, kiknek a hatáskörébe tartoznak ezen rendészeti ügynek a lelkiismeretes ellátása, ezen kötelességüket egyáltalán nem teljesítik, az kétségtelen, mert ha nem igy volna, a bokrok között játszó gyermekek nem gyújthattak volna fel fényes nappal egy meglehetősen exponált és veszélyessé válhatott területet. Mint a városi temetői bizottság tagja köteles­ségemnek tartom e sorokra nehány felvilágosító ki­jelentést tenni. A Kálvária-, kaposi- és Bercsényi-utczai temetők rendezetlensége, elhanyagoltsága és kellő felügyelet hiánya évek óta panasz tárgyát képezvén, — az 191)3. évi városi költségvetés tárgyalása alkalmával indít­ványomra bizottság küldetett ki, melynek kötelességévé Siro/iit9 A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen labbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljük, hogy minden Üveg- . - —-------------------- ■— alanti czégyel legyen ellátva: --------------------------------------------------------­F. Ho ff mann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). 731,52—1G

Next

/
Thumbnails
Contents