Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-31 / 31. szám
TT 1>T Or 31. szám. tétetett a rendezés és állandó felügyelet ügyében javaslatot tenni. A bizottság tagja volt a három keresztény felekezet lelkésze, s még három képviselőtestületi tag. (Ugyanazok, akik most a városi szervezési szabály- rendelettel megalkotott temetői bizottság tagjai.) A kiküldöttek össze is jöttek tanácskozni, eredményre azonban a tanácskozás nem vezetett. A javaslat ugyanis az volt, hogy a róm. kath. hitközség az állandó temetőőr lakásául átengedi a hitközség tulajdonát képező, s a Kálvária-temető mellett levő szőlő borházát, a gör. kath. és az ev. ref. hitközség pedig fizessen az állandó őr évi fizetéséhez 50—50 koronát, az egyéb szükségletet (kerítés, rendezés, ut- fentartás) pedig a város fedezze. A róm. kath. és az ev. ref. hitközség lelkészei ki is jelentették hozzájárulásukat e kivánalomhoz, nem úgy azonban a gör. kath. hitközség lelkésze, aki a czehol- nyai hitközség szegénységére hivatkozva oda nyilatkozott, hogy az ügyet majd a hitközséggel tárgyaltatni fogja. Ez történt 1903. év ápril havában. Hogy tárgyalta-e a czeholnyai hitközség a temetőrendezés ügyét, megszavazta-e a temetőőr fizetéséhez az évi 50 koronát, nem tudom, minthogy a bizottsághoz sem Írásbeli, sem szóbeli válasz nem érkezett a hitközségtől. Arra a kérdésre tehát, hogy miért rendezetlenek még ma is Ungvár város temetői ? — mindenki megtalálhatja a feleletet a fenti sorokban. Gaar Iván Színház. (vmcz.J Szombaton, e hó 23-án a Drótostót ez. operett került színre. Már az első előadás alkalmából tapasztaltuk a színház vezetőségének azt a féltő gondoskodását, melyet a darab lényegén kívül annak külső kiállítására fordít. A kifogástalan díszletek és a szép ruhák megszerezték nekünk azt az illúziót, melytől majdnem megfoszt bennünket a színpad kicsisége és közelsége. A művészi színvonalon álló ensemble gondos és egybevágó előadással igyekezett a közönség tetszését kinyerni és ez a legnagyobb mértékben sikerült is nekik. Kiváló alakítást nyújtott Günther szerepében Rátkay Márton. Ez a fiatal művész előttünk bontogatta tehetségét — Németh társulatánál lépett először színpadra — és a fejlődésnek olyan fokán ment keresztül, a művészi tudásnak azt a mértékét szerezte meg, melyet csak a hivatottak tudnak ilyen könnyen és gyorsan megszerezni. Nyílt színen is sokszor megtapsolták. Balláné Csík Irén Zsuzska bájos szerepében kiváló alakitóképességről tett bizonyságot; hangja üde, erős és egyenletes, skálája terjedelmes. Temperamentumos játéka az egész közönséget magával ragadta. Lányi Edith k. a.-ban is elsőrendű színésznőre ismertünk, sikkes játéka és énektudása már első este megszerezte számára a közönség rokonszenvót. Jó tenorista Barna Andor, játéka azonban nem volt eléggé élénk és kifejező. Gáthy Kálmán Milos huszárkáplar szerepében mutatta be pompás baritonját. Sziklay Miklós Pfefferkornja nem tudta velünk feledtetni Kövessy kitűnő alakítását. Kisebb szerepekben kitűntek Almássy Lola, Harmath Józsa, Balazsy Sándor. Az előjáték szereplői közül Czakó Miczi és Dulich Mariska kedves és friss játékukkal okszcelláltak. Vasárnap Huszka és Martos Aranyvirág ez. operettje került színre pazar kiállításban, gyönyörű jelmezekkel; a színház ez alkalommal is megtelt. Nagy lelki gyönyörűséggel élveztük Huszka könnyű és dallamgazdag muzsikáját, Martos érzelmes és ötletes librettóját. A szép játék és jeles rendezés érvényre juttatták a darab összes szépségeit könnyre és kaczagásra indítva a közönséget. Lányi Edith Aranyvirágja csupa szin és hangulat. Szép énekén kiviül fordulatos és ötletes játéka most sem tévesztette el hatását. Több dalát megkellett ismételnie, Rátkay Gauld Harryját finomsága jellemzi. Énekhangja azonban gyönge es igy kupiéi nem keltettek különösebb emóciót, Lányi Edittel el- tánczolt cake walkeja azonban frenetikus hatást keltett; háromszor kellett megismételniük. Harmath Józsa k. a. egészen formásán alakította Ellen szerepét, énekhangja kicsi, kellemes. Gáthy Kálmán kitűnő Beppó- ját nagy tetszéssel fogadták, szép énekéért meg is érdemelte. Sziklay Miklós Potyoviev szerepében megfelelőt nyújtott; jóízű játékával megkaczagtatta a közönséget. Kisebb szerepekben Vandory Gusztáv, Czako Vilmos, Ligethy Lajos mutatták meg, hogy jeles kvalitású színészek, kikre alkalomadtán egy-egy nagyobb szerepük után visszatérünk. Hétfőn A titkos rendőr ez. franczia bohózat, a. Vígszínház kedvelt müsordarabja tartotta állandó derültségben a közönséget, mely elég szép számmal töltötte meg a vadaskerti pavillont. De ez a darab, s különösen az előadás megérdemelt volna ötszörannyi közönséget. Ilyen pompás drámai személyzet, minden túlzás nélkül állíthatjuk, még sohasem játszott Ungváron. Az előadó személyzet művészetén kívül bámulatba ejtett bennünket az a leleményes rendezés, mely képes volt ezt a helyzetkomikumra épített bohózatot ilyen élvezhetőén elénk tálalni. A darab lelke Markovics Margit k. a. volt; ez a fiatal hölgy perfekt művésznő, ki helyét az ország legelső színpadán is méltóan meg- állaná. Mi négy-öt év előtt láttuk utoljára, azóta levet- kezve minden modorosságot, csiszoitan és kiforrva, a művészet tüzében megtisztulva egyike lett legkiválóbb művésznőinknek. Játéka distingvalt, s csupa grácia, a legfinomabb nuanceokat is művészettel dolgozza ki és semmitsem ejt el, ami a szerep tökéletes kidomborításához szükséges. »Méltó partnere volt Bállá Kálmán, ki de Mergancy hadnagy szerepében, rendkívül elegáns megjelenésén kívül, előkelő és művészi játékával hódította meg a közönséget. Almássy Lola, Balázsy Ban- dor, Czakó Vilmos, Bátkay Márton remekül beleilleszkedtek az összjátékba és feledhetetlen estét szereztek a közönségnek. Ligethy Lajos, ki egy titkos rendőr szerepében valóságos kabinetalakitást nyújtott, külön kell kiemelnem. Kedden Bob herczeg, az öreg és elpusztíthatatlan Bob került sorra. Az előadás kissé vontatottan indult, mintha a szereplők egytől-egyig indiszpozicióval küzdöttek volna, később azonban föllendült az előadás és a második felvonástól kezdve zavartalanul élveztük a szép operettet. Balláné Csik Irén kedves és vidám Bob urfit kreált, megvesztegető egyéniségének bája szinte leáradt a színpadról. A második felvonásbeli bordalt és szerenádot a közönség sürgető kívánságára meg kellett ismételnie. Lányi Edith hangja kissé fátyolozott volt és igy Annieje nem érvényesült kellőleg. Fehér Laura a királynő szerepét méltósággal játszotta és nagy óvatosan ült le arra a törékeny székre, amit trónus helyet hoztak be a színpadra. Szerencsére nem történt semmi baj. Sziklay Miklós, Bátkay Márton, Czakó Vilmos, Balazsy Sándor és a többiek mind jók voltak; Sziklay Miklós utolsó felvonásbeli dalával —- Volt egyszer egy sötét holló — megragadta a közönség szivét. Szerdán A dolovai nábob leánya Herczeg kitűnő darabja került színre szép, folyékony előadásban, melynek keretében minden egyes szereplőnek alkalma volt bemutatni képességeit. Eöltétlen elismerésünket csak megismételhetjük; Markovics Margit minden egyes jelenetében — bár némelykor túlságosan szentimentális volt — művészi magaslatra emelkedett, Almássy Lola született Szentirmayné, mintha testére szabták volna e szerepet, Fehér Laura gonddal alakította Domaházynót, a férfiak közül Bállá Kálmán ideális Tarján volt, egyes jelenetei annyira megkapták a közönséget, hogy jelenések alatt tapsokban tört ki. Kívüle es Markovicson kívül az est pálmája egészen a Bogoz Imréé, ki Bi- liczky szerepét megkapó közvetlenséggel és kedvességgel játszotta. Bogoz, ugylátszik, egyike a legtalen- tumosabb színészeknek, kiknek fejlődése elé nagy várakozássa^nézünk, Balázsy Sándor, a szögletes Merhn báró ma is méltó volt művészetéhez. Játéka reális volt, szerepéhez nincs hozzátenni való, s nincs belőle elvenni való. Jók voltak Gere, Vandory és a többi kis szerepüek. Csütörtökön Molnár Ferencz kaczagtató bohózata, A doktor ur volt soron. Kantay-Balla-Rátkay, e hármas csillagzat alatt született meg az előadás kitűnő sikere. Bállá Kálmán Csatója valósággal klassikus alakítás; a léha és huszárkodó rendőrfogalmazót meglepő élethüséggel és következetességgel játszotta. Bat- kay Márton Buzsérját még tavalyról ismerjük, örömmel láttuk viszont az agyafúrt betörőt Iiátkay személyében, ki tetetségének minden szépségét megcsillogtatja ebben az alakításban. Kantay kitűnő komika, ahogy ebből a szerepéből ítélni tudunk. Sohasem túlzott, s mégis pompás karikatúrát csinált Marosinéból. Nagy dicsérettel keli szólanunk Harmath Józsa kisasszonyról és Almássy Loláról. Előbbi üde megjelenésén kívül tehetséges játékával, utóbbi az elsőrendű színésznők rutinjával hatott. Bogoz is kitett magáért, Az előadáson kevés közönség volt jelen. Pénteken a Postastiu és a húga ez. bohózat került színre félhelyárakkai. Szombaton Strausz József nagyhírű operettéjének a Tavasz-nak volt premiéreje. Ez előadásról jövő számunkban fogunk megemlékezni. Heti műsor: Ma délután Babszem Jankó az emberevő óriások között; este újdonság másodszor „ Tavasz.“ Héttőn újdonság „Egyenlőség.“ Ez alkalommal lép föl először Tarján Irma, szép tehetségű drámai hősnő és Baghy Gyula, az ungvári közönség régi kedvencze, kinek sok klasszikus alakítására emlékezünk. Kedden először „Fifin“ operette. Szerdán Gorkij „Éjjeli Menedékhely“-e. Csütörtökön kerül színre Vidor Marczi „A szobrász“ e. dramolettje, melynek szereposztása a következő: János szobrász . . ................ Gáthy Kálmán Margit, felesége ................... Markovics Margit Péter, apja............................. Balázsy Sándor Kornélia, szobrásznő .... Tarján Irma * A szinügyi bizottság csütörtökön d. u. 5 órakor a rendőrkapitányi hivatalban ülést tartott, melynek folyama alatt felülbírálták a jövő heti műsort, egyúttal elhatározták, hogy a színigazgatónak társulata kiváló szervezéséért és a kitűnő előadásokért jegyzőkönyvi köszönetét szavaznak. TARKASÁGOK. Kánikulában. Tollrajzok. JRátkay éhes. Rátkay Marczit láttam búsan lecsüggött fejjel baktatni a nagy-utezán. Szemével az aszfaltot szántotta, nyelve fehéren és elkeseredetten lógott ki a szájából — ijesztően nézett ki. Celsius tobzódására és a kánikulára való tekintettel a lehető legrosszabbra gondoltam és félve közeledtem hozzá; igazán veszett kedvében volt. Meg voltam róla győződve, hogy olyan állapotban leledzik, mikor az ember a legkegyetlenebb kritikusnál is harapósabb (t. i. kutyaliter van) és csak tiszteletteljes távolból mertem hozzá kérdéseket intézni: — Mi bajod Marczi? Dühös pillantást lövelt felém, melyből kisugárzott egy tönkresilányult élet minden szenvedése és vadul hörögte : — Éhes vagyok. Ez a kijelentés, mely nem felelt meg az én diagnózisomnak, némileg megnyugtatott és nyugodtabb tónusban folytattam; — Éhes, Marczi? Talán a dicsőségre? Szemrehányóan nézett rám. — Dehogy, a gyomrom korog! ?? ? — Róza nem ad kosztot a szegény színészeknek. ? ? ? — Csak a gazdagoknak ! Folytatta rapszodikusan. ??? A bizalom megrendítő, szólt és zokogni kezdett. — Csak 30 forintért havonta . . . fuldokolta. — Csak 30 forintért . . . biihühühü, mikor láttam én 30 forintot egy csomóban bühühü . . . Nem vagyok én se Morgan, se Carnegie . . . A részvét szemembe könnyeket csalt. — Hát Herz ? — Nem ad. — Hát Leblovics? — Nem ad. — Hát Erzsébet ? — Nem ad. — Savanyu ? — Nem ad. — Fehér ló? — Nem ad. — Ki ad? — Ki ad ! Ki ad! Susogta kimerülve; e pillanatban érkezett oda Ligeti, a zálogháztulajdonos. Gyors és szakértő pillantást vetett Rátkay Marczi ujjaira, hol tekintélyesen nyárspolgári gyűrűk csillogtak és karonfogva az éledő komikust, igy szavalt: — Én adok, adok. S boldogan elrohantak. Drámai jelenet. Tarján Irma, van, ki e nevet ismeri? Ő a drámai hősnő, kinek még eddig nem volt alkalma semmiféle Monnavannázásra. Pedig e rettentő hőségben eped a hüs szerep után . . . hiába! Addig kiizködik az ambicziójával és habozik — Özvegyinél és Lányi Edithnek panaszolja el keserveit. Szóval, mig hivatását betölti, eltölti az idejét és elkölti a pénzét sokkal gondtalanabb könnyelműséggel, semmint az egy drámai színésznőhöz illik. De a drámai momentumok itt se hiányoznak, ami némi elégtételt nyújt a megkínzott ambicziónak. Bejön Rátkay. Tarján a zsebéhez kap. — Micsoda telepathia 1 Csodálkozik Lányi Edith. — Fizetsz Irma? így szól: Rátkay. Merényi, a pinezér szolgálatkészen siet felszolgálni a különböző fagylaltokat, habokat és tortákat. Ez a dráma. És a jobb sorsra érdemes színésznő játssza a főszerepet benne. Drusza KÜLÖNFÉLÉK. Heti krónika. A hétről mit is Írhatnék mást : Hogy harmincz fokos a meleg, Egyéb thémát bárhogy kutassak, E forró nyárban nem lelek. Ilyenkor dalt minek dalo'ni, Ilyenkor csak pihenni jó, S szép hársak közt a vadas kertben Hűsölni ah mi passzió ! Vadaskert ... ez most aktuális . . . Óh múzsám te! Örvendj neki, Az ihletnek, s a hangulatnak Nem lesz se száma, se szeri . . . A sétatéren Thespis baktat, Repedt kordája nyikorog, Köszöntsed őt, s társadnak múzsám Rímekben kivánj jó napot. Kék ég alatt, platánok alatt Emelkedik a pavilion, Hol egyszer Bob legény a talpán, Máskor más, mondjuk Francillon ; Hol egyszer Lányi Edith játszik, Máskor meg Lola., a szirén, S ki mindnyájukat lepipálja, Balláné, olvasd Csik Irén. Hol a márkija Kornevillnak Tekint ide, tekint oda, Hol egy nap kunyhó emelkedik, Másnap királyi palota . . . Hol egyszer dal csapong az égnek, Máskor meg könny foly, szív zokog, S hol meglátod, ha nem láttad még A szép Markovics Margitot. A hétről mit is írhatnék mást : Kedves közönség nincs egyéb, Ha nem sok, nincs több és egy hétre Azt hiszem, talán épp elég ; Slágernek utoljára hagytam, Tudják meg, ime kibököm, A szobrász czimmel premiere lesz Most szerdán vagy csütörtökön. Márton. * Személyi hir. tBáró Mertens altábornagy, kassai hadtestparancsnok e héten városunkban időzött és megvizsgálván a 66. gyalogezred csapatait, a kitűnő kiképzés fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. Báró Mertens péntek délután visszautazott Kassára. * A szatmári püspök aranymiséje. Meszleni Meszlény i Gyula szatmári megyés püspök, valóságos belső titkos tanácsos, e bő 27-én teljes visszavonultan a mármarosi Pável-fürdőben ünnepelte pappá szentelésének 50. évfordulóját. K,/ Aa 3. oldal.
