Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-08 / 19. szám

2. oldal.

rr 3sr <319. szám.

ben arra kére őt,1 hogy a kerületnek és választóinak sorsát viselje igazán szivén, mert csak igy lesz az a bizalom, melyet választói neki mintegy előlegeztek, s a mely nélkül eredményes együttműködés nem képzelhető, általa viszonozható.

A megválasztott képviselő meleg szavakkal köszönte meg a személye iránt megnyilvánuló bizalmat, és ígérte, hogy mindenben azonosítja magát kerületével, melynek atyja óhajt lenni, s mely őt most már idegennek többé nem tekintheti.

A választást reggeli, majd ebéd követte a vasúti vendéglőben, hol a felvidék egész intelligencziája összegyűlt az uj képviselő ünneplésére. Az ebéd alatt számos toszt hangzott el.

Az első beszédet, mint házigazda Lónyay tartotta, poharát ürítvén a kerület virágzására és jólétére.

Adamkovich Jenő plébános gróf Török József főispánt éltette, Melles Endre Rónay Antalt és Bánóczy Béla választási elnököt, Szabó Zoltán főszolgabíró Lőrinczy Jenő alispánt, Ruttner Gyula Rochlitz Nándort majd Zachar Jakabot köszöntötte fel.

Az uj képviselő a délutáni vonattal Ungvárra és innen tovább Budapestre utazott.

A felvidéki vasútépítési munkások mozgalma.

\\

Lapunk legutóbbi számában hirt adtunk már arról a mozgalomról, melyet a felvidéken épülő vasúti vonalon dolgozó munkások körében egyes izgatók május elsejére készítettek elő. A hatóság messzemenő intézkedéseinek, melyekről már szintén szólottunk, meg volt a várt hatása. A május 1-e csendben folyt le. Bánóczy Béla vármegyei főjegyző május 2-ig Uzsokon tartózkodott. Ottléte alkalmával ismételten bejárta az épülő vonalat, különösen a Scserbina völgyet, hol a legnagyobb munkálatok folynak, s hol ennek folytán a munkások is legsűrűbben dolgoznak, és személyesen igyekezett kitudni a munkások óhajait. A munkásokkal folytatott érintkezés során merültek is fel panaszok egyes alvállalkozókkal szemben, melyek alapján a főjegyző még a helyszínén intézkedett. A munkásoknak, mint látszik, különben egyedüli óhaja a munkaidő leszállítása. Egyébként kellő oltalomban részesülnek a hatóság részéről, mely különös gondot fordít arra, hogy az alvállalkozók munkásaikat rendesen fizessék.

E tekintetben maga a vállalat is megfelel kötelességének, s az esetben, ha valamelyik accordans nem képes munkásait kifizetni, a vállalat teszi ezt helyette.

A karhatalom ott időzése alatt sikerült a csend- őrségnek több egyént kinyomozni azok közül, kik a tervezett mozgalmat szervezték. Ezeket, számszerint tizet, a szolgabirói kirendeltség vezetője nyomban le is tartóztatta s büntetésük kiállása után illetőségi helyükre tolonczoltatja. Egyes főkolomposok azonban nem vártak már erre, hanem a katonaság megjelenésének hírére átszöktek Galicziába. A mozgalom szervezői különben is nagyobbrészt lengyelországi munkások, még pedig ugyanazok, kik az elmúlt évben az ottani vasútépítésnél kitört zavargásnak rendezői voltak.

A karhatalom kirendelése rendkívül megnyugtatta felvidékünk lakosságát, melynek esetleges zavarok esetén a legkellemetlenebb következményektől kellett tartania.

A nyugalom helyreálltával f. hó 3-án a katonaság nagy része bevonult, csak egy század gyalogság maradt még Splichal százados vezetése alatt Dolveth főhadnagy, Krauss, Pitsch és Baksy hadnagyokkal Uzsokon.

Bánóczy Béla főjegyző, kinek a nagybereznai képviselőválasztáson elnökölnie kellett, dr. Nagy Béla szol- gabiróval együtt másodikán szintén Ungvarra érkezett, s helyette Ur. Nehrebeczky György rendeltetett a katonaság ottléte tartamára Uzsokra.

Országos gyorsíró verseny Ungváron.

A f. hó 21—23-án városunkban megtartandó országos gyorsiróverseny előkészületei serényen folynak. A rendező bizottság f. évi április 30-án tartotta első teljes ülését a főgimnázium tanácskozótermében. Ezen ülésen mindenekelőtt Medvigy J. bizottsági elnök beszámolt a tett intézkedésekről s bemutatta a bizottsághoz érkezett bejelentéseket. A bizottság örvendetes tudomásul vette, hogy az ünnepségek védői tisztét Fir- czák Gyula v. b. t. t., munkácsi püspök, gróf Török József főispán, Kende Péter országgyűlési képviselő és Rónay Antal főerdőtanácsos urak voltak szívesek elvállalni, a hangverseny védőiül pedig gróf Török Józsefné, Kende Péterné, Patay Gyuláné és Markovics Ivánné úrnőket sikerült megnyerni.

A hangverseny f. hó 22-én, vasárnap, a Társaskörben lesz megtartva s nagyszabásúnak Ígérkezik, a miről a Plotónyi-müvészcsalád és Kerekes Istvánné úrnő közreműködése már magában is kezeskedik, ezenkívül a dalárda s más helybeli erők szereplése is biztosítva van.

A hangverseny tiszta jövedelme részben Dayka Gábor, részben Markovics Iván, a magyar gyorsírás egyik megteremtőjének szobra javára lesz fordítva.

Hétfőn, 23-án kirándulás van tervbe véve Nevicz- kére, mely szintén igen sikerült programmpontnak Ígérkezik. Mivel a bizottság e czélra külön vonatot rendel, ez utón is felkéri a résztvenni szándékozó hölgyeket és urakat, hogy a kirándulást rendező albizottság következő tagjainál levő ivén magokat előjegyeztetni szíveskedjenek: Aigner F., Berzeviczy I., Csűrös F.,' Dortsák Gy., Gulovics T., Dudinszky L, Heverdle F., Mazuch E., Popovics M, Reismann Bertalan, Rónay György, Rochlitz Nándor, Szabó József, Takács

L. uraknál, mert a résztvevők pontos számát — a külön vonat miatt — a rendező bizottságnak már előbb kell tudnia.

Behatóan megbeszélte a bizottság a vendégek fogadása és elszállásolására vonatkozó intézkedéseket s e czélra is két albizottságot küldött ki. Több mint 150 főnyi vendégeink elhelyezése elég gondot okoz, legnagyobb részéről ugyan már gondoskodva van, magánosok és intézetek is szívesen fogadnak vendéget, de még mindég szükség van társadalmunk áldozatkészségére. Az érkező tanuló ifjak helybeli iskoláinkban lesznek elhelyezve.

Itt közöljük az ünnepségek programmját és a rendező bizottság tagjainak névsorát.

Május 20-án: Az érkező vendégek fogadása.

Május 21-én: D. e. Vall órakor: Gyülekezés a főgimnázium tornacsarnokában és az Országos Gyorsíró Egyesület rendkívüli közgyűlése a verseny tárgyában. Ezután szintén a tornacsarnokban az Országos Diák Gyorsíró Egyesület választmánya ülést tart.

D. u. 2 órakor: Versenyirás a vármegyeház nagytermében. Záró idő 6 V2 óra. Ezt követi a bírálat 6 Va—10 Va esetleg 11 óráig.

Május 22-én. (Pünkösd első napján). D. e. 11 órakor: LDiszünnepély a gimnázium tornacsarnokában.

D. u. 4 órakor: Az Országos Diák Gyorsíró Egyesület közgyűlése a megyeháza nagytermében.

D. u. 7 órakor: Hangverseny és utána tánc a Társaskör nagytermében.

Május 23-án. (Pünkösd másodnapján.) Kirándulás a neviczkei várromokhoz. Indulás reggel 7 óra 12 perczkor.

Az ünnepélyek részletes programmját a következő számban közöljük.

Ezúttal is felkérjük a gyorsíró versenynyel kap- cso'atos ünnepségek rendezőbizottságának tagjait, hogy a f. hó 9-én hétfőn d. u. 6 órakor a gimnázium tanácskozó termében tartandó rendezőbizottsági ülésen megjelenni szíveskedjenek.

A rendező-bizottság névsora: Aigner Ferencz p. ü. titkár, Bánóczy Béla megyei főjegyző, Benkő József apátptébános, Berzeviczy István rendőrkapitány, Blanár Ödön főgimn. tanár, Boksay János kép. tanár, Bradács Gyula kir. közjegyző, Brujmann Béla dr. főorvos, Csűrös Ferencz postafőnök, Dortsák Gyula reálisk. igazgató, Göndi Ede tanító, Gulovics Tivadar főgimn tanár, Haraszthy Gyula főgimn. tanár, Hidassy Sándor tanfelügyelő, Hodula Károly cs. és kir. kapitány, Kelecsónyi Ferencz erdőfelügyelő, Kerekes István dr. orvos, Kozma Gyula járásbiró, Lőrinczy Jenő alispán, Laudon István dr. főgimn. tanár, Mazuch Ede főgimn. tanár, Márton Nándor főgimn. tanár, Medreczky István főgimn. tanár, Mocsáry Béla adóellenőr, Mijó Kálmán megyei főorvos, Papp János igazgató, Pogány Gyula főgimn. tanán, Popovics Miklós sztszóki ügyész, Reizmann Bertalan ügyvéd, Rochlitz Nándor főerdész, Rolaizek Mátyás, főgimn. tanár, Szabii József ig. tanító, Takács László igazgató, Zachár Jakab főerdész és a főgimn. ifj. és gyorsírókor tagjai.

Pár szó a takarmánytermelésről.

Irta: Kaffka Béla g. e. titkár.

I.

Állati munkaerőnk takarmánytermésünkben van tulajdonképen elraktározva. Mert igás állatainktól csakis olyan mérvű munkaerő kifejtését kívánhatjuk, amilyen mérvben takarmányozzuk őket. Természetesen ez sem megy a végtelenségig. Ugyebár ott állhat a legjobb karban lévő gőzcséplőgépünk a kazal mellett, ha nem fütünk a kazán alá és gőzt nem termelünk benne, bizony nem vesszük annak mint mozdító erőnek semmi hasznát. Éppen igy igás állatainknál az erőfejlesztésre táplálók szükségeltetik. Amint a gép alá mentül intenzivebb fűtőanyagot használunk, a gőz még munkaközben is nevelhető, úgy az állatoknál az intenzív és egészséges táplálók az állati erőket még munkaközben is fejleszteni képes.

Tudva tehát a takarmány fontosságát a gazdaság üzemében, czélszerünes vélem az egyes takarmánynemek termeléséről pár szóban megemlékezni.

Vegyük tehát sorba őket:

Első helyen áll a jó réti széna; nincsen jobb, nincs megfelelőbb takarmányunk, amelyik magában foglalná mindazt a szükségletet, amely a füevő álla- toKnak testük felépítésére és erőik megtartására szükséges, mint a jó réti széna.

Azért hangoztatom, hogy jó réti széna, mert van van ám széna annyi, ahány rét van és ahány gazda van, de jó bizony nem sok akad, pedig csak egyféle szénának szabadna lenni, mert kisebb-nagyobb munkával minden retet jóvá lehetne tenni, jó rét pedig csak jó szénát terem, de a készítéssel rontják azután el. Ami nekünk a mindennapi kenyér, az a széna a füevő állatoknak, ugyanegy lisztből ahány ház, annyiféle izü, jó és rossz kenyeret sütnek, úgy történik ez a szénával is. Fü csak teremne majd mindenütt jó, de azután mint, széna már szóra sem érdemes, mert el van rontva teljesen és a szegény állat kénytelen rajta tengődni, mert nem jut máshoz.

Mi volna tehát a teendő, hogy minden gazdának jó szénája legyen ?

Megvizsgáljuk ősszel réteinket, igyekszünk azon minden halmot elegyengetni, hogy a téli hóié ne szaladjon le hamar egyik helyről a másikra, hanem földünk mentül több nedvességet igyon be. Ha pedig azt látnánk, hogy vízálló helyek képződtek rétünkön, akkor azokat igyekezzünk betölteni, vagy a vizet onnét elvezetni, mert amilyen rossz a sülevényes, fentes kaszáló, éppen olyan rossz, de még sokkal rosszabb a posványos. A száraz sülevényes kaszálón csak igen kevés fü terem, de legalább egészséges, addig a posványos, vizes helyek savanyu, értéknélküli füvet teremnek. Sánczolás, vagy ha a hely értékes, alagcsövezés utján igyekezzünk segíteni az ilyen bajon. Ott pedig, ahol van hozzá elég vizünk, a rétöntözéssel megkétszerezzük a takarmánytermésünket, de már ezt nem a gazda, hanem az adott viszonyok teszik lehetővé.

Télen vagy igen jókor tavaszszal, érett istálló- trágyával hintsük be minden 5—6 évben rétjeinket, nedvesebb, hidegebb talajon Thomasallak-liszt, super- foszfát, mészszegóny talajon gipsz és égetett mészpor igen háladatosnak bizonyultak, lehet mindezeket com- binálni és használni.

A fünövés megindultakor adjunk a rétnek egy erős boronálást, ha a rét mohos volna, akkor keresztbe kétszer boronáljuk, most azután szünetel a munka egész kaszálatig a réten.

A füvet — hogy jó szénát kapjunk — teljesen virágjában kell kaszálni, ez a titka a jó széna nyerésnek, mert ha virágzás előtt kaszálunk, gyenge erejű, igen kevés szénát nyerünk, ha pedig virágzás után történik a kaszálás, akkor meg csak értéknélküli górót, szalmát takarítunk fel.

Tehát el kell lesni mintegy az időt, hogy virágjában lekaszáljunk.

A lekaszált fü renden megszárad, ha csak lehet kerüljük a forgatást, mert a széna legértékesebb része, a virág, a forgatás által letörik. Azonban ha a forgatás nem volna elkerülhető, akkor az vagy a reggeli, vagy az esti harmaton történjék.

Ha a széna renden annyira megszáradt, hogy egy nyalábból gúzst csavarva bármilyen erőssen csavarjuk, nedvesség nem jön elő, villahegyekbe, pet- renczékbe gyűjthető, 2—3 nap múlva pedig az ilyen petrenczókből már szekeres boglyák rakhatók. Aratásig minden esetre hordjuk haza rétjeinkről a szénát, ha van fedett hely, padlás, csűr, hát oda, ha pedig ilyennel nem rendelkezünk, az esetben kazalba rakjuk. A kazalba rakásnál vigyáznunk kell arra, hogy az teljesen száraz legyen, mert itt sok teher fekszik egymáson, ha csak kevéssé nedves a széna, hamar be- füllik, vagy mint mondani szokás, pipálni fog a kazal. Ami magában még nem volna baj, ha tudnánk, milyen mérveket ölt ez a befüllés, de ezt csak azután tudjuk már, mikor a baj megvan és nem lehet rajta segíteni. Azért ha észre vettük, hogy valamelyik boglyánk vagy kazlunk befüllik és különösen napkeltével erősen gőzölög, azonnal vasrudat verjünk belé és ezen rudat napjában többször kihúzva, kezünkkel tapogassuk végig, hogy milyen meleg, ha már a melegség oly nagy volna, hogy azt karunk alig állja, azonnal czikkeket vágunk éles szónavágóval a kazlon keresztül, de ne hányassuk azért szét a kazlat, igy szépen ki fog hülni a megmelegedett kazal és egy édes szagot, zamatot fog szénánk nyerni, amit a szarvasmarha és juhok igen szívesen vesznek, de már a ló bizony nem nagyon szereti.

Fő dolog volna tehát a virágjában való kaszálat és a gyors szárítás. Azon a vidékeken, ahol gyakori a futó zápor és igen erős az esteli harmat, ott száritó ágasokat vagy háromlábút használnak, ami igen praktikus dolog és minden esetre, mert nem porozó- dik, sározódik a takarmány és minden körülmények között hamarább szárad.

Azon esetre, ha kaszálatkor tartós esős idő állana be és szénánk a renden nem száradhat meg, de talán a viz el is vihetne a lekaszált termést, igen helyesen teszi minden gazda, ha ilyenkor az egészen friss füvet elvermeli, azaz egy öl mély vermet ás, már olyan hosszút, mint azt a termés szükségli, fent 3, alul 2 méter széleset, ezt szalmával kibéleli, vagy még jobb a széleket kitapasztani és most a füvet bele tapossuk, azután szalmával betakarva, leföldeljük erősen; ez a takarmány a veremben összefüllik és gyenge savanyu lesz, igy szarvasmarháink részére igen jól értékesíthetjük a be nem takarítható szénát.

Vagy ha már fél száraz állapotban jönne a tartós eső, az esetben zsombolyai kazlat rakunk, ez ugyan az az eljárás, ami az előbbi, csak hogy nem jön verembe, hanem 4 méter széles kazlat rakunk 3 méter magasan, a kémlő rudakat beleütjük és összerakás után 2 nap múlva szorgalmasan nézegetjük a melegedést a rudak által, azután ha erősen kezd jnelegedni, akkor újra a tetejére hordunk körülbelül még vagy 2 méter magasan takarmányt és 1—2 napig állani hagyjuk, ekkor szalmát a tetejében jó bőven és 60—75 cmter magas földet hányunk a szalmára. Ha a földhányás után még mindig melegedne a kazal, az annak a jele, hogy kevés a föld rajta, tehát vastagabb réteget kell felhányni reá, ez is csak szarvasmarhának való takarmányt ad, ló a zsombolyázott szénát nem nagyon szereti.

Mindezen mesterséges eltevésnek csak ott van helye, ahol nem lehet természetes jó réti szénát készíteni, ahol ez van — azaz ahol olyanok a körülmények, hogy csinálhatjuk a réti szénát jól — ott se ne vermeljünk, se ne zsombolyázzunk.

Megesik, hogy vastagabb szálú széna bár úgy mutat, hogy száraz, de a csomóknál vizet tartalmaz még, ezek hamar szoktak penészedni; ezt a kellemetlenséget úgy kerülhetjük el, hogy szelelő kéményeket építünk a kazalban, ez pedig a Következőképen történik : Gönczi hordókat állítunk a kazalfenékbe, most felépítjük a kazlat jól megtaposva, különösen a hordók körül a szénát oly magasan, hogy a széna a hordó tetejét éppen elérje, most a hordót felhúzzuk és az építést igy folytatjuk. A hordó alatt képződő kéményt vagy 1 hónapig nem fedjük be, ezáltal a kazal jól ki fog száradni. Czélszerübb hordó helyett üres fenyüfa- ládát használni, könnyebb a felhúzása.