Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1904-04-17 / 16. szám

2. oldal. TT IST ö­16. szám. és Borkereskedők Országos Szövetkezete en­nek következtében elhatározta, hogy hathatós intézkedésekkel elejét vegye az olasz bor be- özönlésének. Különösen most aktuális ez a kérdés, mert Olaszországgal való kereskedelmi szerződésünk megkötése, illetőleg megújítása küszöbön áll. A szövetkezet a szerződés meg­újítása előtt a következő kérelmekkel járult a kormány elé: 1. Az Olaszországgal megkötendő kereske­delmi szerződésben Olaszországnak semmilyen czikknél, semmi czim alatt és semmi tormában kedvezményt ne adjon; 2. hogy a borvám-kérdésről, mint külön kérdésről ne is tárgyaljon Olaszországgal, sőt hogy a borvám-kérdést a szerződés komplexu­mából kikapcsolja és az autonom vámtarifa borvámtétele semminemű mérséklésébe bele ne egyezzék; és 3. hogy a kereskedelmi szerződés szak­szerű megvitatása czéljából egy az érdekelt termelőkből és kereskedőkből álló szaktanács- kozmányt összehívja. Valóban kívánatos volna, hogy e kérelme­ket figyelembe vennék s igy a magyar bornak biztosítsák azt a kelendőséget, melyet meg­érdemel. Saját fánk alá vágjuk a fejszét, ha elősegítjük, hogy az olaszok borukkal hatá­raink közé férkőzhessenek. Tengeri termelés. Miképen a búza a kalászosok között, éppen úgy a tengeri a kopárok között, az első helyet foglalja el a magyar-gazda által termelni szeretett gazdasági nö­vények csoportjában. Meg is érdemli ezt az előszeretetet, mert úgy a lazább, mint a kötöttebb talajokon elég jól termelhető és mint a friss trágyát igen jól megháláló növény, ki­tűnő előveteményt ad kalászosainknak, ha pedig min­den kapálása idejében és helyesen történt, az esetben gazmentes vetést várhatunk a jövő évben utánna. Fajra megkülömböztetünk kétfélét, u. m. : a puha magú és kemónymagu fajokat, ezen két fajnak azután számtalan fajtája van, igy a nagycsövü szamosháti, alföldi magyar, kanadai, Prair, amerikai, lófogu, ma­zsola, nemes székely, nemes alcsuthi, pignoletto, csin- kantino, stb. fajtákat. Azonban mindenik fajtának van egy nagy hátránya, hogy igen hamar elkorcsosodik. Alig termettek tiszta fajmagot egyszer, a második ve­tés után a honositott mag már korcsosodni fog, pláne, ha közeliben más tengerifajta termeltetik. Mindamellett ha tisztában vagyunk azzal, milyen tengeri fajtára van szükségünk, minden esetben a helyi viszonyok és cél­nak megfelelőleg tiszta, korcsosodásmentes magot ves­sünk, mert kevés vetőmag-szükségletünk lóvén, meg­érdemli a költséget a vetőmagvétel minden esetben. A termelés körüli teendők a következőkben vol­nának összefoglalhatók: Ősszel a tengeri alá egy jó mély szántást végezünk, ez minden esetben elmarad- hatlan kelléke a jó tengeritermés nyerésének. Tavasszal még a tél folyama alatt kihordott trá­gyát egyenlően elteregetjük és közepes mélyen alá­szántjuk. Április lió 15—20-ig a jól alászántott és el- boronált földbe a magot elvetjük és a kikelés után azonnal fogasolunk, ami úgyszólván egy kapálással ér fel. Amint a tengeri 10 cjm magasra nőtt, megadjuk az első kapát, 30 czentiméternól a második kapálást és egygyelést végezzük, azaz egy helyen csak 1 tő, vagy Gyarló halandó nem léphet oda, Kisasszony, ez az öltöző szoba. Teréz: Az öltöző? Ödön: Hát mondjuk vetkező, Vagyha úgy tetszik, virágos mező, Hol a zöldelő, illatos bokorba Lakik a tündér, s lepelét megoldva Kisurran néha, ki a levegőre . . . S a merre jár, oh megrészegszik tőle A szűzi táj, szemérmes völgy, halom, S szépséget hintve, szórva, gazdagon, Ahol ő ól, e tüudérke, az áldott, Mámorba fonja az egész világot. (Nevet) Hevem biz' Isten megint elragad, Nem kell egyéb, csak néhány pillanat, S megejt a láz. Kegyed megbabonáz Modell kisasszony, s ha nem vagyok merész, Hogy igy nevezzem: bűbájos Teréz . . . De képzeletem messzi tájon jár, Vezessük vissza e világba már. Az idő sürget. Fel, hát munkára fel, Oldja meg övét végre a modell. A lány vonakodik, heves zokogásban tör ki és a festő csodálkozó kérdésére elmondja, hogy neki nem ez a kenyere. Sohasem volt modell; de otthon nagy a nyomorúság, özvegy anyja és testvérei éheznek. Elbukhatott volna, de nincs ereje hozzá, modell akar lenni. A festő érdeklődik, kérdezősködik családi kö­rülményei felől és Teréz szerencsétlensége annyira meghatja, hogy megígéri, segít rajta. Arczát fogja modellirozni. Beszél a művészet szépségeiről, annak lényegéről, s a leány, ki eddig a művészetet csak külsőségei után ismerte, rajongással hallgatja az uj tanokat, melyeket mohón szív föl a leikébe. És meggyőzve és megittasodva késznek nyilatkozik modellet állani. A festő, kit a lány szépsége már előbb megigézett, a leány odaadása folytán heves szerelemre gyullad és most már ő utasítja vissza a leány ajánlatát, mert hisz most már megtalálta az ihletet, hogy nagyot és szépet alkothas­son. Terézt, szerelmét keblére öleli. Vidor Marczi. legfeljebb 2 tő tengerit hagyunk. 50—70 %, magas tengerit 3-adszor kapálunk és töltögetünk, ekkor a fattyúhajtásokat kitörjük a tövekről, mert az anya­tengeri tövet igen elhúzza, elsatnyitja a mellókhajtás. Ez volna tehát a termelési eljárás. Vetőmagszükség­letünk sokféle, mert kisgazdáink, akik a tengerit kapa után vetik fészekbe, 12 litert vetnek kát. holdankint; a 3—4-ik barázdába való szóráskor 20 liter ; sorosvető­géppel 30—35 liter mag vettetik el holdankint. A maga nemében mind a három vetési mód jó, csak a tő és sortávolságokra kell ügyelnünk; jókorább érő kisebbszáru tengeri 50—60 czentiméter sor és tőtávol­ságra, nagy szárú és hosszabb fejlődési időt igénylő tengeri pedig 80 czentiméter tő és sortávolra vetendő. A harmadik kapálásnál szokásos töltögetés nem elkerülhetlenül szükséges; nagyobb, bujább gyökér ve­résre ösztönözzük evvel ugyan a tengerit, de a ter­méskülönbség a töltögetett és feltöltetlen tengerinél igazán nem megállapítható. A szemmel látható előpye a töltögetésnek az, hogy a szélnek jobban ellent áll tengerink. Sok helyen szokásban van a tengeri szakái meg- száradása után a legfelső cső felett egy tenyérnyi ma­gasságban a szárat a czimerrel egyetemben levágni; az érést czélozzák siettetni ezen munkával; hát hiszen takarmánypótlékot ezen eljárással minden esetre nye­rünk, de az érést bizony evvel a munkánkkal nem siettettük. A czimer igaz, hogy igen könnyen törik a szárról, igy ezen úgy értékesebb takarmányrószt meg­mentjük, azonban a munka nem lesz megtérítve a több- lettakarm ánnyal. Ha látjuk, hogy tengerink megérett, akkor a tö­réshez fogunk. Nagyon háládatos munkát végezünk avval, ha a csöveket a fedő levelekből kibontva, tisz­tán csuha nélkül törjük le, a száron hagyva a fedő­leveleket. A tiszta tengerit összehordjuk kisebb gar­madákba. így a megfüllés veszélyét elkerültük és a fosztás munkáját is megtakarítottuk. A tengeri szárral pedig, melyet a lehető legmélyebben vágunk le, egy nagy mennyiségű takarmánypótlékot nyertünk, mely minden esetre többet ér a csuha nélküli tengeri szár­nál. A tiszta érett tengerit külön választva a zsengés­tül, száraz, szellős górébau (kasban) tartjuk morzso- lásig. Ha saját termésünkből akarunk magot szerezni jövőre, akkor a magszerzós ideje is most történjék, mert a legszebb benőtt csöveket külön rakjuk és eze­ket tavasszal kézzel morzsoljuk le, de úgy, hogy minden egyes csőnek a két végét letörjük morzsolás előtt és csak a csövek közepén levő szemeket hasz­náljuk vetőmagul. A vetőmagnyerés czéljából, eltett csövek száraz, szellős helyen (legjobb felakasztva) tar­tandók. Az éretlen zsengés tengeri azonnal feltakarmá- nyozandó, mert rövid állás után is penészes lesz. A tengeri szárat a legjobban úgy értékesítjük, ha a törést követő levágás után azonnal szecskának vágva, egy verembe tapossuk és megfülledt állapot­ban étetjük fel szarvasmarháinkkal. Tengerit vetünk még két más okból. Városok­hoz közel vetik a tengerit, hogy mint zöld zsenge tengerit árusíthassák. Ungvárhoz közel fekvő gazdasá­gok igen szép nyereséggel tudnák itt 3—4 hold ten­geri termésüket értékesíteni, de itt minden körülmé­nyek között paszuly és répával vetendő a tengeri, mert julius 30-án már a tengeri mint védnövény le kerül a földről és a répa meg a gyalogpaszuly jól beérik még a nyár folyamán. Továbbá vetik a tengerit csalamálónak, tehát ta­karmánynak. Elég drága, de igen jó nyári és korai őszi takarmány szarvasmarha részére, jó közép kö­tött trágyázott talajban nagyon szép hozamot biztosit a gazdának. Jól teszi mindenki, ha a tengeri közzé czukor-czirkot, kölest, homoki borsót kever, mert ezek mind javítják és tömegesebb takarmányt adnak a tisz­tán vetett tengerinél. Röviden vázoltam a tengeritermelés főbb mozza­natait, már most az a kérdés, kifizeti-é magát a ten­geri termelés, vagy Ung megyében más kapas nö­vényt cultiváljunk helyette ? Erre könnyű a felelet; ott ahol a tengeri jól diszlik, mindenesetre érdemes a termelésével foglalkozni. Hogy pedig hol diszlik jól, azt azt hiszem mindenki tudja már a maga gazdasá­gában. Lapályos, rónás, szelíd hajlású, dombos, meleg vidéken a tengeri megterem jól ; igy Ung megyében ha egy választó vonalat kellene huzni, úgy bátran el­mondhatnánk, hogy ez a vonal Ungvár városán hú­zandó keresztül, mert mig Ungvár városától Csap és Kapos felé eső oldalon a tengeri igen szép terméssel hálálja meg a vele foglalkozókat, addig Ungvártól Be- rezna felé — szóval a városon felül — már tengerit vetni nem érdemes. Ung megyében határozottan a rö­vid tenyészidőt igénylő tengeriket vessük csak, mert ezek hálálják meg igazán a velők való fáradságot, pl. a nemes székely és alcsuthi tengeri az, ami nekünk való, mert rövid tenyészideje alatt jól beérik és nagy termést ad még nálunk is. Aki zsengés tengerit akar piaczra termelni, az a mazsola-tengerit vesse 45—50 czentiméter sor- és tő távolra. Csalamádénak pedig a canadai és amerikai lófogu féleségek vetendők. Ha valaki gazdatársaim közzül nem sajnálja a fáradságot kísérletezni tengeri féleségek termelésével, az forduljon a magyaróvári m. kir. gazdasági akadé­mia maghonositó és termelő osztályához. Onnét küldenek díjtalanul 1—1 katasztrális hold földbe való vetőmag tengeri féleségeket, akár 6—7 félét is. Ezeket egymástól jól távol vetve kisérletké- pen igen jó szolgálatot tesz úgy magának, mint gazda­társainak, mert megtudja mondani, melyik féleség sze­reti azt a talajt és éghajlati viszonyokat a legjobban. Én 3 éven folytatott kísérletezés eredményeként mondhatom, hogy a nemes székely tengeri Ung me­gyében a legjobban prosperál. Még csak pár szavam van a tengeri termelés­hez. Gyalog paszulynál egyebet ne tűrjünk meg a tengeri között, tök, mák, répa, napraforgó mind nem oda való dolgok és éppen a napraforgó nem, nincsen semmi, ami jobban kizsarolná földjeinket, mint épjen a kevés hasznot hajtó olaj-növény. Kaffka Béla, g. e. titkár. Városi közgyűlés. — Április 15. — Élénk, és igen szépen látogatott rendkívüli köz­gyűlést tartott az elmúlt pénteken Ungvár város kép­viselőtestülete Ország Jakab dr. h. polgármester elnök­lete alatt. A napirend előtt elnöklő h. polgármester a részvét meleg hangján emlékezett meg arról a váratlan veszte­ségről, mely a képviselőtestületetjegyik köztisztelet és szeretetben állott tagjának: Grabovszky Románnak aznap bekövetkezett halálával érte. Indítványára a kép­viselőtestület az elhunyt halála feletti részvétét jegyző­könyvbe iktatni s erről a gyászoló családot értesíteni rendelte. Majd jelenti az eluök, nogy a törvényszék visszaállítása ügyében Reismann Bertalan és társai indítványt nyújtottak be, melyben arra kérik a képvi­selőtestületet, hogy amennyiben a beruházási kölcsönök­ből nagyobb összeget czéloznak a beregszászi törvény­szék uj épületére fordítani, s ebből az tűnik ki, hogy a beregszászi törvényszék területe nem kisebbittetnék, tehát Ung vármegye ismét nem kapna törvényszéket, — ragadja meg az alkalmat, s nagyobb küldöttség utján arra kérjék a bel- és igazságügy minisztereket, hogy az ungvári törvényszék még azelőtt állíttassák vissza, mielőtt a beregszászi uj épület elkészül, nehogy a nagy befektetés akadályul szolgáljon az ungvári törvényszéknek visszaállithatására. Áz indítványhoz hozzájárultak Fényosj Vilmos dr., Hampel János és Komjáthy Gábor, kinek felszó­lalása különös értékkel birt, amennyiben kijelentette, hogy jól értesült helyről azt a felvilágosítást nyerte, hogy a törvényszéknek visszaállításával a minisztérium­ban komolyan foglalkoznak. A képviselőtestület az indítványt elfogadta, s meg­keresni határozta Ung vármegye fő- és alispánját, valamint a vármegye országgyűlési képviselőit is, hogy a miniszterekhez járuló küldöttségben résztvenni, s igy a törvényszék visszaállitási ügyét támogatni szíves­kedjenek. Bemutattatván ezután az uj virislisták névsora, abból Fiala Ferenczné és Sternlicht Cecilia kihagyattak, s helyettük Sárkány Imréné és Weinberger Zsigmond vétettek fel. Következvén ezután a tulaj dón kép eni napirend. Annak első pontja az Ungcsatorna mentén elhelyezendő árucsarnok feletti határozathozatal volt. A szavazás megtartatván, az építés mellett 24-en, ellene 35-en, s egyáltalán nem szavaztak 6-an. A szükséges többség sem az építés mellett, sem az építés ellen tehát meg nem lévén, az ügynek ujabbi tárgyalására május hó 16-ika tűzetett ki. A jelenlegi tűzoltó-laktanya bérlete lejárván, a telektulajdonosok csak úgy hajlandók azt továbbra bérbe adni a városnak, ha 6 éves bérleti szerződés köttetik, ha évi 700 korona bért fizet a város, s ha e bér után járó adót is a város vállalja magára. A képviselőtes­tület a pénzügyi bizottság javaslatához képest a fel­tételeket nem fogadta el, hanem hajlandónak nyilat­kozott egy évre a helyiséget 700 K bérért továbbra is megtartani. Ha a tulajdonosok ezt el nem fogadják, úgy a tűzoltóság május 1-től kezdve a laktanyában fog elhelyezést nyerni. Az anyakönyvi hivatal elhelyezésére Nehre- beczky György házában óhajtott a város lakást bérelni. A szerződés azonban oly terhes volt a városra, hogy a képviselőtestület azt el nem fogadta, de kibérelni határozta a városházával szemben levő Komlóssy ház­ban az e czélra megfelelő lakást, évi 360 K bérért. Dortsák Gyulának a képviselőtestületi tagság­ról való lemondását a képviselőtestület sajnálattal vette tudomásul. A Fekete Sas lebontása ügyében — amennyi­ben a belügyminiszter az előbbi határozatot meg­semmisítette — újabb határozathozatal napjául május hó 16-ika tűzetett ki. Mocsáry Géza városi ügyésznek 4 heti szabad­ságidő engedélyeztetett. Szabadságának tartamára Fin- cicky Mihály választatott meg 37 szavazattal, Tüchler Sándor dr. 25 szavazata ellen. A 20 éves kövezetvám terhére teljesítendő utcza- kövezési és csatornázási munkálatokra vonatkozó­lag kitűnt, hogy az pénzügyi szempontból nincs teljesen előkészítve, s igy ismét a képviselőtestület elé került, annak megállapítása végett, hogy tulajdonképen mily összegért teljesittessenek munkálatok. Molnár Mór dr. igen különösnek találja az egész ügyet. Ő bead egy felebbezóst az aszfalt ellen, s a helyett hogy felebbezését az iratokkal együtt a vármegyéhez felterjesztenék, a tanács és a pénzügyi bizottság per sundám-bundám újabb tervekkel áll elő, csak azért, mert félnek a febbezésétől. Kemény szavak­kal ítéli el ez eljárást, s különösen aposztrofálja a fő­jegyzőt, akinek tulajdonképen a felebbezést felterjeszteni kellett volna. Ország Jakab h. polgármester igazolja, hogy a tanács és a pénzügyi bizottság helyesen járt el. A képviselőtestület ezután határozatilag kimondotta hogy a kövezósi és csatornázási munkálatokat 230,000 K-ra szállítja le.

Next

/
Thumbnails
Contents