Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-24 / 4. szám

XL1I. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904. január 24. 4. SZÁM. IG Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája­A szerkeszlőhöz intézendő minden köz­lemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kexirntok nem adat/ialr víhsxh,. Nyilttér soronbint 40 fillér. T7-IEG-TTIES HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek : Csak az ,,Ung4í lapra : Egész évre . 8 kor. | Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill, ,IIntr vármegye Hivatalos I,ap.já4í-val együtt : Egész évre 12 kor. - Félévre. . (> kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegy Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénze k a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Szinház-e vagy vízvezeték? Az utóbbi időben Ungvár városában meg­lehetősen lábra kapott az alkotni vágyás. Aszfaltjárók, Fehér Hajó, villanyvilágítás, a Fekete Sas lebontása s a térnek szabadon hagyása, 20 éves kövezetvámból útépítések, szinház-épités, stbbi, stbbi, mind lelkes támo­gatókra talált és talál, úgy, hogy ha csak a képviselőtestület tagjai erélyesen a lábukra nem állanak, biztosra vehetjük, hogy Ungvár város a legközelebbi években legalább is még újabb mitsem jövedelmező félmilliónyi adós­ságba fog keveredni. Különös azonban, hogy mig aszfaltjárót mindenki és mindenütt akar, különös, hogy mig a villanyvilágítás létesítése mellett majd­nem osztatlanul foglalt állást a képviselőtes­tület, — különös, hogy a sürgősen megalko- tandónak jelzett szinházépités mellett is vannak tekintélyes számú harczolók, — addig a víz­vezeték ügyéről alig beszél valaki s aki beszél, az is csak félve, holott szerintünk ennek a kérdésnek a megoldása, a vizvezei éknek léte­sítése sokkal fontosabb Ungvár város közön­sége testi jó létének emelésére, mint akármely mas, - a közel jövőben keresztül vinni óhaj­tott, vagy a közel múltban keresztül vitt terv, az általános kövezés és útépítés kivételével. Jelen soroknak nem czélja az összes tervbe vett alkotások helyes vagy nem he­lyességével foglalkozni, ezért kizárólag a czi- mül is választott két ügy az, ami a jelen eset­ben bővebben érdekel. Azok ugyanis, akik az állandó színház építésének pártolói, nemcsak hogy elkészíttették a Fekete Sas helyére építeni szándékolt szin- ház terveit, hanem emellett már a belügymi­niszter által is biztosítva vannak 30,000 K államsegélyről. (Elenyésző csepp ez ugyan a szinházépités és fenntartáshoz szükséges ten­gernyi összeghez, de hát mégis csak valami.) Akik pedig a vízvezeték létesítését s ezzel első sorban a közegészségügyet erősen elő­mozdítani óhajtják, nemcsak hogy néminemű segélyösszeggel nem rendelkeznek, de még papírra tett tervekkel sem bírnak, sőt még csak annyira sem tudták vinni, hogy a szük­séges előmunkálatoknak elkészítésére a fóld- mivelésügyi minisztertől szakerőt kértek volna. Mi ? hát csakugyan nagyobb közszükséget képezne a szinház-épités Ungvár városában, mint a közönség minden rétegének tiszta, egészséges és jó ivóvízzel való ellátása ? Nem hiszszük, nem akarjuk hinni, hogy igy lenne; ámbár a múlt napokban egy orvos­tudor tette többek előtt azt a kijelentést, hogy Ungvárnak vízvezetékre nincs, de színházra sürgős szüksége van. Hallva az ilyen és ehhez hasonló kijelen­téseket, látva a színházat létesíteni akaróknak azt az igyekezetét, melylyel még a város kö­zönségének nagyobb áldozatát is szívesen igénybe vennék, csakhogy minél előbb uj szín­házban üdvözölhetnék Ungvárt a muzsafiakat és leányokat: igazán gondolkodóba kell es­nünk az állapotok felett. Hisz tudott dolog, hogy a nagy-Ung vize a perecsenyi gyárak által nyert oly megfertő­zést, melyen már segíteni nem lehet. Emellett — ép úgy mint a kis-Ungot -— a városi csa­tornák és házi elvezetékek piszkitják s undorít­ják el, s teszik élvezhetetlenné vizét. Közkut- jaink sincsenek és nem is létesíthetők oly módon, hogy a város minden részében legyenek. A házi kutak vize oly csekély, hogy na­gyobb szárazság, vagy az Ungok vizeinek lea­padása vagy leeresztése esetén csak egy mé­ternyi vagy semmi tartalommal birnak. Ez pedig nemcsak a háztartáshoz szük­séges viz beszerzését nehezíti meg, de a víz­hiány tűzvész esetén valóságos átka Ung­várnak. A köztisztaság, az utczák, terek rendben- tartására is óriási hátrány az, hogy az öntöző­szekerek nehezen telithetők meg, s innét, hogy nyári időben seprés idején valóságos porfelhő terjed el a városon, a mi nem­csak az utczán járókra hat kellemetlenül, de sok kárt okoz a kereskedőknek s egyéb üzlettel biró adózóknak az a finom por, mely a seprés idején üzleteikbe még a zárt ajtókon és ablakokon keresztül is behatol. Úgy vagyunk ma Ungváron az ivó-vizzel, hogy teljesen tiszta, feltétlenül élvezhető vi­zet sehol sem lelünk a város belterületén. És mégis sokan vannak, vagy legalább is többen, mint a vízvezeték harezosai, akik azt hangoztatják, hogy Ungvár városának legsür­gősebben megoldandó ügye a szinház-épités kérdése. Mi azt hiszszük és ez erős és meg- ingathatlan véleményünk, hogy Ungvár váro­sának nincs általánosabb, megoldás esetén a közönség minden egyes tagjára nagyobb el >ny- nyel, valóságos áldással járó ügye, mint a vízvezeték kérdése. Azért írjuk tehát e sorokat, hogy a köz­figyelmet erre felhívjuk, s ha lehet, a meg­oldást siettessük. Az, vagy azok, akik az ungvári vízveze­ték létesítői lesznek, teljes joggal kiérdemlik a közönség közé fognak tartozni, akika , hogy nevük, Ungvár történetében aranyblmkkel örökittes- sék meg. ' ^ ^ A korcsolyaegyesületi jelmezestély. Mágus színvonalon álló fényes mulatság színhelye volt a „Társaskör" tágas helyisége az elmúlt szomba­ton, midőn az ungvári korcsolyázó egyesület tartotta ott jelmez-estélyét. A lópcsőfeljárő zöld fenyőlombbal és fényes lampionokkal volt díszítve s a fényesre csi­szolt tánezterem ragyogott a villanyos izzó és ivlám- pák fényözönében. A rendezők Ízlésesen készült piros szallagcsokrokba tűzött fehér korcsolyajelvényt vi­seltek. Pont kilencz órakor Lányi Gyula a Rákóczi indulót játszotta tüzesen, eleven temperamentummal, s ez­alatt a titokban felsurranó álarczosok a tanácsteremben gyültekeztek, honnan nemsokára ezután párosán csopor­tosaivá bevonultak a tánezterembe. Gyönyörű lát­ványban volt részünk. A szebbnél szebb leányok festői pompás öltözékben a tarka jelmezes férfiakkal, karon­fogva lépdeltek előttünk. Megindult a találgatás, s bár a mamák jelenlétéből egyik másik jelmezes kilétét sejteni lehetett, az inkognito az álarezok levetéséig teljes maradt Víg és zajos jelenetek fejlődtek az álar­czosok hullámzó soraiban, hová lassankint a közönség többi része is elvegyült, hogy egy-egy szép maszknak találomra odasugja: Ismerlek ! Egy pirosruhás hosszúorru bohócz, jelmezéhez illő ügyességgel ugrándozott és a ügyeimet sokáig magára vonta sikerült mókáival és durranó confetti rakétáival. Amott egy vörös szakállas barát sétál . . . mezítláb, mig — óh fátum — elveszti az egyik raezitlábát, me­lyet immár a bohócz húzott fel keztyü helyett. Egy másik barát szörnyen barátkozik, s bár mindenkit is­mer s mindenkivel diskurál. őt senki sem ismeri fel. De sajnos, e szűk keretben nem bocsátkozhatunk részletekbe; hiszen minden jelmezt sorra kellene ven­nünk, mert valamennyi — de különösen a hölgyeké — érdekes és bájos volt. Az alábbiakban adjuk a jelenvoltak névsorát. Asszonyok: Berzeviczy Istvánná (Dominó), Bradács Gyuláné, Csuha Mihályné Szobránczről, Darvas Adolfné, Fekete Istvánná Szobránczről, Ferenczy Lajosné Turjareme- téről, Fényes Vilmosné, Gutman Sándornó, Haidinger Ottóné Dubraváról, Haraszthy Lajosné, Homicskó Ala- dárnő, Komjáthy Tihamérnó (Dominó), Kozma Gyuláné, Knsnyiry Gyuláné Nagykaposról, Lavota Ödönné Szob- ránczról, Lorenez Viktorné lllubokáról, özv. Lukacs Jánosnó, özv. Mudrony Sornáné, özv. Nehrebeczky Györgynó, Dr. Nehrebeczky Györgyné, Plotényi Nán- dornó Nagylázról, Pogány Gyuláné, Preusz Elemérné, Sicherman Adolfné, Szóráth Jánosné Szobránczről. Leányok: Balogh Paula Budapestről (Kéményseprő), Ber­zeviczy Hona (Négylevelü lóhere), Darvas Boriska (Bébé), Fekete Margit Szobránczről (Vadrózsa), Gulácsy Anette Szobránczről (Pierette), Gulácsy Ida Szobráncz- ról (Dominó), Haidinger Jolán Dubraváról (Czigány- leány), Haraszthy Jolán (Napraforgó), Komjáthy Lolli (Pierette), Kusnyiry Leona Nagykaposról (Nefelejts), Lin- ner Erzsi (Vörösszegfü), Manajlo Anna (Rózsa), Molnár Margit (Spanyol czigányleány), Plotényi Antonia Nagy- lázról (Erdei tündér), Plotényi Ilona Nagylázról (El- sassi leány), Pogány Ilona (Madame Polischinelle), Pogány Aurora Nagymihályból (Aranyoska), Pólyák Ida Szennáról (Pierette), Sicherman Etelka (Oláh fáta), Sznistsák Gizella Szobránczről (Spanyol tánezosnő). A karzatot megtöltő szép közönség soraiban so­kan voltak, kiket a bálteremben reméltünk látni. A íérüak közül a következők voltak jelmezben. Bene Ferencz (Spanyol grand), Bobko Sándor (Csikós), Bónis Kálmán (Kinai mandarin), Braun Dezső (Bandita), Gergelyi Antal (Udvari bohócz), Glück Jenő (Matróz), Hegyi Elemér (Angol tengernagy), Juszkovics Mór (Kámzsás barát), ifj. Kende Péter (Feketecsuhás barát), Nemes József (Bohócz), Osztermann Ernő (Bo­hócz), Reisman Henrik dr. (Olasz jambó), Riedl Ernő (Bohócz), Scheffer Ernő (Bohócz), Szabó Ernő dr. (Mezítlábas barát), Varsányi Leo (Gigerii). A mulatság íesztelen jókedvben reggeli 6 óráig tartott s a mi fő, tánezosokban ezúttal sem volt hiány. A hölgyek csinos plüsskönyvecskébe foglalt, korcsolyajelvénynyel diszitett tánezrendet kaptak, melyet bizonyára kedves emlékként fognak megőrizni. A mulatság anyagi tekintetben is sikerült, miután a csaknem 800 korona bevételből, bár az estély igen tetemes kiadásokkal járt, körülbelül 200 kor. tiszta jövedelem jut az egyesület javára. Felülüzettek: Gróf Török József, Bánóczy Béla, 20—20 K, Lőrinczy Jenő, Guttman Isidor 7—7 K, Bra­dács Gyula, Nemes Emil 6—6 K, Rónay Autalné, Bra­dács Gyuláné 5—5 K, Haidinger Ottó, özv. Weinberger Henrikné, Székely Simon 4—4 K, Pólyák Arthur, Scheffler György, Plotényi Nándor, Skultéty Vijytor dr., Lauko Sándor, Roth Sándor 3—3 K, Fényes Vilmos dr., 2 K, N. N. 1 K. — Fogadják az egyesület hálás kö­szönetét. A „Derby“ melasze piint takarmány. A rópaczukorgyártásnál két takarmány keletkezik, melyek egyikéhez, a szelethez már régóta jussa van a gazdának, mig a másik, a melasze csak néhány év óta kezd tért hódítani, a mióta ugyanis a külföldi kísérleti állomások két dolgot derítettek ki, a melyeket a gya­korlat is csakhamar beigazolt’; nevezetesen először azt, hogy a takarmány táphatása nemcsak táptartalmától, bauern attól is függ, hogy mily gyorsan emészti azt meg az állat, s másodszor, hogy bizonyos állataink nagyon csekély fogékonysággal viseltetnek a takarmány- fehérje iránt. Az első dolog, a gyors emészthetőség előnye, könnyen érthetővé válik akkor, ha tudjuk, hogy az emésztőcsatornában végtelen sok baktérium tartóz­kodik, melyeknek az az életczéljuk hogy a takarmány szénhydrátjait elerjesszék s értéktelen légnemekkó ala­kítsák át, a mit természetesen annál inkább képesek megtenni, minél nehezebben emészthető valamely takar­mány. Ámde a melasze — a nálunk takarmányszámba még nem menő nyers czukorral együtt — a legkön­nyebben emészthető takarmány, minélfogva a melasze tápláló anyagai gyorsabban képesek magukat az emlí­tett baktériumok romboló hatása alul kivonni s a vér­körbejutni, mint bármely más takarmány tápláló anyagai. Ezért nem is ismerünk más takarmányt, melynél ugyan­annyi táplálóanyag akkora súlygyarapodást, vagy akkora izomerőt lenne képes eredményezni, mint éppen a melasze, melynek páratlan hizlaló és erőtermelőképes­Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents