Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-24 / 4. szám
2. oldal. "CT 2>T <34. szám ségét különösen becsessé teszi továbbá még az is, hogy ezen előnyei nincsenek más föltételhez kötve, mint ahhoz, hogy a melasze adagolásával bizonyos mértéket tartsunk. Ugyanis miután a melasze főleg csak szén- hydrátértékkel biró táplálóanyagokat tartalmaz, azt kellene hinnünk, hogy a benne hiányzó fehérjét más utón szükséges a takarmányozás alkalmával pótolnunk; azonban legújabban kiderült, hogy a kifejlődött erőtermelő s kizóállat nagyon csekély fehérjeszükséglettel birván, bármely abrakféléje (olajpogácsa, korpa, dara, stb.) melaszéval helyesbíthető a táptartalom arányában úgy, hogy a ló és jármosökör csakhamar nagyobb munkaképességgel, s a hizóállat nagyobb súlygyarapodással jutalmazza azt. S daczára ezen elvitathatlan előnyöknek, a melasze mégis csak lassan terjed istállóinkban, a mi főleg arra vezethető vissza, hogy a ragadós természetű cseppfolyós melaszéval igen kellemetlen bánni. Ezért a mi- veltebb államokban már évek óta úgynevezett melasze- keverékeket hoznak forgalomba, melyek daraszerü természetüknél fogva épp úgy kezelhetők, mint bármely más dara. s melyek e miatt nagyon egyengették is ott a melaszeetetés útját; azonban mi mindeddig nélkülöztük a melaszekeverékeket, illetve Ausztriában voltunk kénytelenek olyanokat vásárolni, minélfogva sok pénzünk ment már a szomszédba. Emiatt tehát jogosultságát látjuk annak, hogy végre nálunk is kezdenek melaszekeverékeket előállítani és forgalomba hozni minélfogva állattartóinkat nagyon közelről érdekli az a kérdés, hogy hazai gyáraink mivel keverik a melaszet, mert a melaszet lehet értéktelen anyagokkal, de lehet öbbé-kevésbbé értékes takarmányfélékkel keverni, melyek szerint azután természetesen nagyon eltérő takarmány értékkel biró melaszekeverékeket nyerünk. Miután minket most csak a „Derby“ melasze érdekel, már előre is kijelenthetjük azt, hogy annak gyártói nagyon helyes eszmét valósitottak meg akkor, midőn a czukorgyártás másik hulladék-takarmányát, a szárított répaszeletet választották egyik felitatóanyagul, mert semmi sem tartozik annyira együvé, mint a szelet s a melasze és most a szárított szelet amúgy is a legtermészetszerűbb, legtápdusabb s legkönnyebben emészthető abraktakarmányok egyike, minélfogva pl. Nyugot- európában nagyon sokat használják a lovaknál zab- pótlékul, s nagyon sokat etetik fejőstehenek, jármos- ökrök, hizóállatok, juhok és sertésekkel is. Végül a „Derby“ melasze harmadik alkotórésze a búza korpa, melyről fölösleges volna a nevénél többet említenünk, mert a korpát mindenki jó abrak-takarmánynak ismeri; pedig ha a „Derby“ melasze három alkotó részét egymással párhuzamba állítjuk, a korpát tartjuk közöttük a leggyengébbnek, a mi tehát a mellett bizonyít, hogy a korpánál jóval nagyobb takarmány- értéket tulajdonítunk a „Derby“ melaszénak. A „Derby“ melaszet természetesen nemcsak hogy minden állattal lehet etetni, de bizonyos föltételek mólét határozott előnynyel is. Ily föltételek mindenekelőtt, hogy a „Derby“ melasze ára ne haladja meg a zab s az árpa árát, mert a „Derby“ melasze táptartalma leginkább e két takarmány táptartalmával egyezik meg. A fejőstehenek és növendékállatok táplálásánál továbbá még azt a föltételt is kell említenünk, hogy miután ezen állatok nagy igényekkel viseltetnek a takarmány- fehérje iránt, a „Derby“ melasze mellett fehérjében gazdagabb abrakfólét pl. olajpogácsát, maláta-csirát, stb. vagy legalább pillangós virágú szénát tanácsos velük etetni, mert a „Derby“ melaszéban csak mérsékelt mennyiségű a fehérje. Ellenben a lovak, jármos- ökrök és hizóállatok nem viseltetvén a takarmány fehérjetartalma iránt különös igényekkel, ezeknél teljesen fölösleges a fehérjének más takarmányokkal! pótlása Ezzel azonban ne legyen mondva, hogy a „Derby“ melasze főleg csak erőtermelő s hizóállatoknak való, mert a melasze, a répaszelet s a korpa tudvalevőleg egyenkint is nagyon jó tej-takarmányok (de előbbi kettő természetesen csak akkor, ha a fehérjét más utón pótoljuk, a mit tehát a „Derby“ melasze etetése alkalmával is meg kell tennünk.) A fehérjéről továbbá czélszerünek tartjuk még külön hangsúlyozni, hogy ma távolról sem tulajdonítunk már a fehérjének akkora értéket, mint azelőtt, a mi pl. abból vehető ki, hogy a melasza emészthető alkatrészeit többre becsüljük bármely más takarmánynem alkatrészeinél, daczára, hogy a zöld melaszéban egyáltalán nincs valódi fehérje, mig más takarmányok igen. gazdagok benne. A melasze fehérjehiányát azonban jórészt ellensúlyozza az, hogy mintegy 5% N. tartalmú amidanyag foglaltatik benne, mely feliérjekimélő hatást fejt ki s melyet fűevőállataink annyira megkívánnak, hogy azok hálásabbak az olyan takarmány iránt, melyben a N. tartalmú anyagok %—Vö-része amid, mint midőn csupa valódi fehérjék. Különösen fogékonyak az amid iránt a fejőstehenek s ez az oka annak, hogy -mgy a malasze valamint a szárított szelet igen jó tejtakarmányok. Arról, hogy mennyi „Derby“ melaszet adhatunk állatainknak, a benne foglalt melasze tájékoztat minket, mert csak a melasze az, mely hashajtó hatásánál fogva mérsékelten etetendő, mig ellenben a szelet s a korpa nem igényelnek más megszorítást, mint a melyet az észszerű takarékosság ir elő. — Általán azt mondhatjuk, hogy a 40—44% melaszet tartalmazó „Derby7“ melaszéból maximálisan 2V2-szer annyi etethető, mint a esepp- íolyó melaszéból, vagyis a ló, jármosökör s fejőstehén mintegy 3—4 kg-ot s a bizómarha 5—6 kg-ot. kaphat fejenkint s naponta, a kis állatokkal pedig testnagy- sagukhoz viszonyított mennyiségben etethetjük azt. A „Derby“ melasze etetési módja nem igényel különös megbeszélést, mert azt úgy adjuk az állatoknak, miDt más abrakot; csak vízben áztatni, vagy azzal leönteui nem szabad a „Derby“ melaszet, mert a viz kioldaná belőle a melasset. Mint minden az állatoknak szokatlan takarmányra, a „Derby“ melaszera is fokozatosan szoktatjuk őket, de azok néhány nap alatt annyira megkedvelik azt, hogy később majdnem nehezebb az állatokat róla leszoktatni, mint eleintón hozzászoktatni Cselkó István, gazdasági akadémiai tanár. Két gyermekbetegségről. Irta : Kármán Samu. I. A mi leginkább pusztítja a csecsemőket. A csecsemőket leginkább a bélhurut pusztítja. Átlag véve a csecsemőkorban elhaltak egy negyedénél a halál oka: bélbaj. A bélhurut a czélszerütlen táplálás következménye. Czélszerütlen pedig minden táplálék, a melyet a csecsemő nem tud megemészteni, vagy a mely romlott Az első hat hónapban a csecsemő csak a tejet tudja megemészteni, a különféle tejek közül pedig legkönnyebben az anyatejet. A tehéntejet már nehezebben emészti meg, mert a gyomorban túró képződik belőle. Azonkívül a tehéntej — különösen nagyvárosokban, a hová messzi vidékről szállítják a tejet — sokszor romlott, vagy nem tiszta, a mi szintén bélhurutot okoz. A bólhurut elkerülésének legjobb módja tehát, ha az anya maga szoptatja a csecsemőjét. Azonban a munkásnépnél az asszonyok is dolgoznak és pedig sokszor lakásuktól messze fekvő gyárakban stb. s igy nem érnek rá szoptatni. Ez azonban semmiképen sem szolgálhat akadályul a szoptatásra. Nem kell ugyanis azt hiniink, hogy a csecsemőnek folytonosan kell szopnia, némely anya például minden órában szoptat. Ez nemcsak hogy hasznára nincs a gyermeknek, hanem egyenesen ártalmas, mert a folytonos táplálás (tultáplálás) kólikát és bélhurutot okoz. Teljesen elég, ha a gyermek három órában egyszer szopik, illetve ha huszonnégy órában hétszer-nyolczszor kapja az emlőt. Ilyen módon pedig még a gyári munkasnő is szoptathat. Hajnalban, reggel, mielőtt elmegy hazulról, délben, este és éjjel megszoptathatja odahaza a gyermeket. Délelőtt és délután pedig elhozhatja a gyárba, ha a körülmények és az idő engedi; ha nem, akkor a deczi gyermektejet (steriziált) kell neki a délelőtt és délután folyamán adni. Természetesen az anyának, a mig szoptat, jól kell táplálkoznia. Egyék húst egyszer napjáoan, továbbá főzeléket, tésztát. Sört, bort vagy pálinkát nem szabad inni. Téves az a hit, hogy a sör tejet csinál. A lebetegedós után 6—8 hétig nem szabad munkába járnia, illetve nem szabad nehéz muukát végeznie, mert ez a szoptatósnak is art és a gyermekek is kárára van. Külföldön a gyárakban a munkások egyesületet alapítottak, a melyeket a gyárosok és jótékony emberek is anyagilag támogatnak, melynek czelja a munkásnőt a lebetegedós utáni első hónapban anyagilag segélyezni, hogy ne kelljen dolgoznia, hanem sajat magának és gyermeke gondozásának élhessen ezen idő alat. A szoptatás az anya legszentebb kötelessége. Ez alól az anya csak akkor van felmentve, ha az orvos eltiltja tőle. Az anya átal szoptatott csecsemők többnyire egészségesek, főleg ha az anyjuk godjukat viseli, gondosan ápolja, táplálja őket, gondoskodik róla, hogy a lakás gyakran szelőztessók, enyhe időben pedig kiviszik a levegőre. Az ilyen gyermekek töobnyire szépen fejlődnek, erőteljesek lesznek, nem lesznek angolkórosak, sőt ritkában betegednek meg, mint a szopóüvegen neveltek, ha pedig megbetegesznek, könnyebben állják ki a betegséget. Egyszóval kevesebb bajt és gondot okoznak szüleinek (kevesebbet keli költeni a patikára és az orvosra'is), a mi éppen a szegény munkás embernél fontos, mert a beteg gyermek folyton nyűgös, folyton sirdogái és a munkába elfáradt szüleinek még éjjeli nyugalmukat is megzavarja. Ha a csecsemő az első félévet betöltötte, akkor már kevés levest, tejecskét, tej befőttet is kaphat, 8 hónapos korában már zsemlyét, tojást is adhatnak neki. Hiba már ezen korban mindenféléhez szoktatni, a mit a nagyok esznek, mert rendesen bélhurut lesz ennek a következménye. Bármit is adjunk neki, ügyeljünk arra, hogy az ne legyen romlott és hogy gondosan tiszta edenyben főzessék meg. Az eledeleket nem szabad kóstolgatni, főleg olyannak, a ki köhogos, mert a baj csirája, például tüdóvésznól, átmehet az eteibe is, és a kis gyermek is megkaphatja, Ha ezeket a tanácsokat szem előtt tartaná minden anya, akkor kevesebb csecsemő pusztulna el beihurutbau és még kevesebb lenne csenevesz. Elég betegseg van úgyis, a mely ellen nem lehet előre megvédem a gyermeket, legalább azon bajoktól mentsük meg, a melyeknek meggatlása hatalmunkban van. A bólhuruttói pedig egy kis előrelátással — mint azt lentebb vázoltuk ~- megóvhatjuk a csecsemőt. II. A roncsoló toroklob (difteritisz). A roncsoló toroklob egyike a legveszedelmesebb gyermekbetegségeknek. A betegség többnyire lázzal és torokfájással kezdődik Ha benézünk a torokba, feltűnnek a vörös dagadt mandulák, amelyeken kisebb-na- gyobb fehéres foltok láthatók, néha az egész torok fehér lepedőkkel van bevonva. Ha pedig a difteritisz a gégében lép fül, akkor az ugató, száraz, rekedtes köhögés és fuldokló, hörgő légzés hívja fel figyelmünket arra, hogy a gyermek beteg. Ilyenkor természetesen minden gondos szülő azonnal orvos tanácsát veszi igénybe, mert a torokfájástól minden anya reszket. Jól is teszi, ha rögtön orvost hivat, mert minél hamarább jut orvosi kezelés alá, annal több a kilátás a felgyó- Igyulásra. Nem ritkán azonban a roncsoló toroklob lappangva fejlődik, úgy, hogy a szülők csak akkor veszik észre, ha a betegség már súlyosra fordult. Sza bály legyen ennélfogva minden esetben, amikor a gyermeknek a kedélye lehangolt, étvágytalan, szóval nem olyan, mint máskor szokott lenni, orvost hivatni. Különösen fontos ez a roncsoló toroklobnál úgy a beteg, mint testvérei érdekében. A roncsoló toroklob ugyanis, mely azelőtt rendkívül sok áldozatot követelt, amennyiben átlagosan száz gyerek közül meghalt hatvan, ma már sokkal sikeresebben gyógyítható, ha azt idejekorán megkezdjük. Manapság már nem orvossággal vagy torokfecskendezéssel gyógyítjuk, hanem a bőre alá fecskendeznek egy szert (szérumot), azaz beoltják a beteg gyermeket. Minél hamarább oltunk, annál biztosabb a siker, minél később, annál kevésbbé használ. Legtöbb kilátásunk van a gyógyulásra, ha a betegség első napján oltjuk be a beteget. Ez az oltás nem jár sem veszedelemmel, sem fájdalommal, még lázat sem okoz a gyermeknek. Éppen olyan ártatlan szer, mint a himlőoltás, nem kell tehát félni tőle. Ha valakinek a családban difteritisze van, akkor mindazok, akik a beteggel egy lakásban élnek vagy érintkeznek, megkaphatják tőle a bajt, mert a difteritisz nagyon ragályos. A beteg leheletével a betegség csirái a levegőbe jutnak és igy mindazon, különösen gyermekek, akik ott tartózkodnak, belehelhetik azokat és igy ők is megbetegedhetnek. A beteg nyála, köpete, orrváladéka szintén nagyon ragályozók, úgyszintén mindazon tárgyak (zsebkendő, ágynemű stb.), amely- lyel érintkezésbe jutnak. Nem elég tehát, ha csak a beteget gyógyítják, hanem meg kell óvnunk a többi gyermekeket is a ragályozástól. Erre pedig csak egy mód van, az tudniillik, hogy a beteget elkülönítjük, illetve egy külön szobában tartjuk, amelybe másnak, mint aki ápolja, nem is szabad belépnie. A betegnek ruháit, fehérneműit stb. pedig egy sublimattal vagy 5% carbololdattal telt edénybe tesszük és azután kifőzzük. A saját lakásában azonban csak az különítheti el a beteget, akinek nagy a lakása; akiknek csak egy szobájuk van, azoknak erről le kell mondaniok. Ezek sokkal okosabban teszik, ha beteg gyermeküket a kórházba viszik, ahol a gondos ápolás és kezelés alatt sokkal könnyebben gyógyulhatnak meg. Nem kell ám a kórháztól félni! Emberszerető kezek gondozzák a beteg kicsikéket és szerető gonddal, fáradságot nem kiméivé, éjjel-nappal egyaránt törekednek, minél többet megmenteni az életnek. A difteritisznél manapság már nemcsak a betegeket oltják be sikerrel, hanem a beteg egészséges testvérkéit is, nehogy megkapják a betegséget. Ezt védőoltásnak hívják és ugyanolyan, mint a himlő elleni védoltás. Az okos anya szívesen fogadja el az orvos ajánlatát és megbetegedés esetén az egészséges testvérkéket is beoltatja. Sokan félnek az oltástól és sem a beteget, sem a házban lakó egészséges gyermekeket nem engedik beoltani. Pedig ez megbosszulja magát. Nem egy gyerek halt már meg difteritiszben, mert az anyja nem engedte beoltatni és gyakran az egész család kapta meg a bajt, egyik a másiktól, holott ha idejekorán beoltották volna őket, életben maradhattak volna. Németországban roncsoló toroklob- járvány alkalmával olyan általános már a védoltás, melyet most már kötelezővé akarnak tennni, mint nálunk a himlőelleni védoltás. Tisztelettel íelkérjiik lapunk mindazon vidéki olvasóit, akik az előfizetést meg nem újították, avagy hátralékaikat ki nem egyenlítették, hogy úgy az előfizetést megújítani, mint a hátralékokat kiegyenlíteni szíveskedjenek, különben kénytelenek leszünk lapunk küldését beszüntetni. Tisztelettel az „UNG“ kiadóhivatala KÜLÖNFÉLÉK. * Áthelyezés. Bariss Árpád m. kir. csendőrszázadost, a helybeli szárny parancsnokát a honvédelmi miniszter hasonminősógbeu Kassára helyezte át. Városunkból való távozását élénken sajnáljuk, mert nemcsak társadalmilag, hanem hivatalos érintkezésben is mindenkivel szemben előzékeny volt. * Jászai Mari Ungváron. A Szeretet izr uőegyesület jövő szombaton, e hó 30-án, a Koronaszálloda nagytermében saját pénztára javára hangversenyt rendez, amikor hazánk legnagyobb tragi- káját, Jászai Marit, a nemzeti színház örökös tagját is szerencsénk lesz viszontláthatni, s előadásában gyönyörködni. A hangversenyen részt fog venni Jászai Marin kívül Szamossy Elza, a budapesti Király-szinház ifjú, de máris nagy szeretetnek örvendő, és igaz sikereket aratott primadonája és Bárkány Etelka zongora- művésznő. A hangverseny műsora: 1. Chopin: Nocturne, zongorán Bárkány Etelka. 2. a) Három a daru, Tompától, b) A sors és a magyar ember, Vörösmartytól, szavalja Jászai Mari. 3. Részlet. Cenerentola operából Rossinitól, énekli: Szamossy Elza. 4. Liszt: Rossignol, zongorán Bárkány Etelka. 5. a) A béka, Kozma Andortól. b) Ágota kisasszony. Kis Józseftől, c) Szózat, Vörösmartytól, szavalja Jászai Mari. 6. a) Részlet Carmen operából Bizettől. b) Aria Aranyvirág operettéből, Huszká- tól, énekli : Szamossy Elza. A hangverseny kezdete pontban 8V2 órakor. Az előadások alatt az ajtók zárva lesznek. Ülőhely 1—ö sor és oldalülések 4 K, a többi sor 3 K. — Állóhely 2 K. Diákjegy a karzaton 1 K. Jegyek előre válthatók Székely és Illés könyvkereskedésében. A hangversenyt vacsora és ezt táncz követi.
