Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-15 / 11. szám
XLI. ÉVFOLYAM Ungvár, 1903, márczius lő. 11. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- eménv, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttér soronkint 40 fill. LNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Márczius 15 Üdvözölve légy szent nap: nemzetünk : háromszázados téli álmából való ébredésének \ tavasz-hirdetője, politikai megváltatásunk ka- 1 rácsony-ünnepe! Üdvöz légy ez ötvenötödik ’ visszontlátáskor. Mint földünk a hó és jégbilincseit leoldó, i rügyfakasztó márczius idusát: úgy várja, úgy < óhajtja jöttödet a romlatlan magyar nép, hogy i hitet, reményt, üdvöt árasztó sugáraidban 1 megfürösszed lelkét. < Most még csak a nép; mert a nagyok i és hatalmasok nem akarnak ismerni, nem akarják hinni, hogy tavasz kezdete vagy, hogy i belőled fejlődik ki a nyár, mely nemzetünk vágyainak, reményeinek vetését kalászszá érleli. 1 így van ez a természet életében is. A ; márcziusi nap gyér sugarai csak a szende 1 ibolyát, primulát, kökörcsint s a növényvilág- i nak szerényebb igényű alsó néposztályát költhetik életre: a tölgy-arisztokraták, a büszke rózsa-királynők szive meg se dobban langyos csókjának érintésétől. Igen, mert ezek előre látó, bölcs diplomaták, kik tapasztalatból tudják, hogy a télnek zsarnoki önkénye nem könnyen szokta átengedni jogát; csellel, a fortélynak minden eszközével annyiszor megkísérli visszaállítani zordon birodalmát és ha zsoldosai: a dér és a fagy, rablócsapatok módjára előtörnek titkos rejtekükből, szegény kis virágok életükkel fizetnek azért, hogy hittek a tavasz csábos mosolyának. És mégsem tanulnak és még sem okulnak, a bizalmatlanság rajtuk nem bir erőt venni; levetve halotti leplüket, téli álmuk sírjából fölkelnek ismét az első hivó szóra, az eiső édes csókra. így van a magyar nép a márczius tizenötödikével : megérkezésekor megpezsdül a vére, megdobban a szive, szárnyat ölt a lelke, hasztalan ujul meg emlékezetében a sötét zivatar, mely 55 év előtt, nemzeti ébredésünk emez első tavaszán kinyílott ékes virágot: az egyenlőség, testvériség, szabadság háromszinü violáját megíagyasztotta; de a talajban: a magyar nép szivében, lelkében megmaradt a gyökér s kihajt ez mindannyiszor dúsabb ágazattal, illatosbb virággal, valahányszor márczius tizenötödike: nemzeti ébredésünk tavasz-hirdetője, politikai megváltásunk karácsony-ünnepe megérkezik hozzánk. Csodálatos! mennyire hasonló márczius tizenötödike a keresztyénség legvonzóbb, lcg- bensőségteljesebb ünnepéhez: a karácsonyhoz! A világmegváltó születésének szent éjszakáján angyali karok éneke hangzik a nyájaikat legeltető pásztorokhoz: „dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és az emberekben jóakarat!“ Márczius 15-én a nemzet géniuszának ajkain zendül meg az angyalokéhoz teljesen hasonló s a magyar nép lelkét mennyei örömmel elbűvölő szózat: „egyenlőség, testvériség, szabadság“! Karácsonyra nagypéntek, de utána húsvéti diadal következett éppen úgy, mint márczius tizenötödikére az aradi golgota s a nemzetnek nem harmadnapig, de 18 esztendeig tartó halotti gyásza, de utána mégis feltámadás, élet s elidegeníthetetlen jogainkért mai napig tartó, egyre fokozódó, folytonos küzdelem ! Karácsonyt, az emberiség legnagyobb jól- tevőjének születése napját, a szeretet és béke ünnepét a hivatalos egyház csak a IV. században fogadta el, addig szive sugallatát, lelke ösztönét követve ünnepelte az az egyszerű romlatlan nép, mely reményeinek, vágyainak teljesülését nem a trónok magaslatán, hanem a jászolbölcsőnél kereste s találta meg. És ma? Azok a tudósok és bölcsek, a kik a Jézus megnyílt sírja felett ádáz harczot viva, engesztelhetetlen ellenségekként válnak szét egymástól, Jézus jászolbölcsőjénél, karácsony ünnepén, testvérekként borulva egymás karjaiba békecsókot váltanak és együtt hullatják az öröm könyeit s a királyok bíbora nem kap foltot a koldus rongyaitól. El fog, el kell jönni az időnek, midőn nemcsak a nép, de a magyar nemzet nagyjainak s kicsinyjeinek milliói testvérekké ölelkezve, nemzeti ünnepként fogják megünnepelni a márczius 15-ét; mert ez a nép szivéből fakadt tavasz-virág s „a virágnak megtiltani nem lehel, hogy ne nyíljon, ha jön a kikelet. “ Komjáthy Gábor. A közigazgatási bizottság üléséből. — Márcz. 10. — Ung vármegye közigazgatási bizottsága az elmúlt kedden tartotta e havi ülését Lőrinc/.y Jenő alispán elnöklete alatt. Az ülésen előadottaki■■•'■1 kiemeljük a következőket : Az alispán február havi jelentése szerint a csendőrség a vármegye területén 338 esetben teljesített nyomozásokat. Tüzeset volt: Uugváron, Sztraj- nyánbau, Ruszinon, Sárosreviscsón, Rebrinben, Feketemezőn és Záhonyban. Összes kár 5980 K, melyből 1780 K biztosítás folytán megtérül. A beregszászi kir. ügyész jelenti, hogy a letartóztatottak összes száma 64 férfi és 19 nő, ebből vizsgálati fogoly 11 férfi. A varmegyei gyámpénztár forgalmi kimutatása szerint a január havi maradvány 1,106,335 K. Február havi bevétel 22,3ó3 K, kiadás 15,659 K, maradvány február végén 1,113,059 K. A várni, tiszti orvos jelenti, hogy az általános közegészségügyi állapot a járásokban és a vidéken kedvező volt. Ungvár városában azonban kedvezőtlenebbnek mondható, mint az előző hónapban volt. Légzőszervi és hurutos megbetegedések elég sűrűn fordultak elő. Roncsoló toroklob és torokgyík volt 9 eset 3 halálozással; vörheny 54 eset 12 halálozás; hasi hagymáz 6 eset 1 halálozás; hükhurut 45 eset, kanyaró 17 eset; trachoma 1 eset. Élve született 573 gyermek, meghalt 394 egyén. E szerint a születések száma 179 esettel múlta felül a halálozások számát. Orvostörvényszéki és rendőri hulla- bonczolások és hullaszemlék 2 esetben eszközöltettek. Népiskolák és óvodák 30 esetben vizsgáltattak; korcsmák, élelmiszerek és italok 73 esetbeu ; vágcszékek 22 esetben; gyárak, műhelyek és fürdők 9 esetben: ezenkívül lakházak, udvarok, sertésóiak és vásárterek többször vizsgáltattak. A kir. tanfelügyelő beszámol február havi működéséről s jelenti, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter Kotyó Márton, Siikösd István, Erdei György, Grigássy Károly, Ladányi László, Moncsák Gyula áll. tanítóknak 50—50, Bartha Pál rk. tanítónak 40, Dobej Mihály községi tanítónak 40, Friedmann Adóit magán- tanitónaü 40, Scsavnyiczky György gk. tanítónak 30, Tink András gk. tanítónak 40, Szalay Péternó koncz- házai volt rk. tanító özvegyének 25 K. államsegélyt engedélyezett, továbbá a szobránczi áll. óvodában az óvási dijat engedélyezte s igy az óvodát ingyenessé tette; a homoki áll. iskola udvarának kikaviosolására pedig 100 K-t utalványozott, Zékany Mária okleveles óvónőt Nagybereznára kinevezte és onnan Vastagh Anna óvónőt Soroksárra áthelyezte. Jelenti továbbá a tanfelügyelő, hogy a közoktatásügyi miniszter az ungvári sastéri iskola igazgatói lakására 8 328 K, az alső- domonyai áll. iskola építésére 10.944 K, a neviczkeire 10.984 K, a zaricsóira 22 937 K, a sztavnaira 10 930 K, az uzsokira 11.007 K, a csornoholovaira 11.426 K, a rákóira 10.589 K, a tupja-polenaira 11.182 K, a hegyfarkira 11.287 K, a kiszalacskaira 11.785 K, a lyutai iskolák és óvodákra 49.946 K-t engedélyezett. Mindezekre az árlejtések már kiírattak. A kir. pénzügy igazgató jelenti, hogy egyenes adó czimén februárban befolyt 66352 K, maradt hátralék 380582 K. Haddijban befolyt 368 K, hátralék 44077 K. Bélyeg- és jogilletékben befolyt 14406 K, fogy.- és italadóban befolyt 77484 K, dohányjövedékben 44633 K. Az eredmény a múlt év február havi eredmónynyel összehasonlítva kedvezőbb. A kir. államépitészeti hivatal jelentése szerint a veskócz-pálócz-nagymihályi thatósági közút Kráska és Pályin közti szakasz egy kis részén a Laborcz árvize átfolyt s rövid ideig a közlekedést is akadályozta. A thatósági állatorvos jelenti, hog}> lépfenóben elhullott Nagyráth községben 2 db. szarvasmarha, Csi- cserben 1 ló és 1 szarvasmarha, Sztrajnyánban, Za- harban, Bezőben és Ungváron 1—1 szarvasmarha. Rüh- kórban Sáros- és Felsőreviscsén 3 db.; Mátyóczon pedig 1 db. ló. Vajnatinán 2 db. sertés hullott el ser- tésvészben. A haszonállatok tavaszi vizsgálata a szobránczi, ungvári és nagykaposi járásban márczius 16-tól április 8-ig, a perecsenyi járásban márczius 16-tól 28-ig, a bereznai járásban márcz. 29-től április 16-ig, Ungváron pedig április 14-én fog megtartatni. Az ungvár-csap-záhonyi törvényhatósági közúton levő záhonyi közúti Tisza-hid helyreállítására vonatkozó és 14165 K 19 f-rel előirányzott műszaki műveletet a közigazgatási bizottság engedélyezte s elrendelte, hogy annak keresztülvitele házi kezelésben foganatosíttassák. A nagygeőczi körjegyzőségben rendszeresítendő segédjegyzői állás tárgyában a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztés intézése rendeltetett el. Egy humánus intézményről Az ungvári kerületi betegsegélyző-pénztár 10 éves fennállása alkalmából. Az 1893. év márczius hó 6-án, csendben, minden hivatalos dikcziózás nélkül, a Kishid-utczában levő, akkor még a régi Dietz ház egy kicsike szűk bolt- helyiségében iroda nyílt meg, mely fölé a következő cziiniratot helyezték: Ungvári Kerületi Betegsegélyző-pénztár. Bámulva nézték az emberek, hogy mi akar ez lenni, daczára, hogy az 1891. XIV. t.-czikk, mely a kereskedelmi, ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetére való kötelező biztosítását rendeli el, akkor már majd két éve szentesítve volt. Jóformán el sem akarták hinni az emberek, hogy — lehet mondani — ugyanabban az időben széles Magyarorságon 90-en felül nyittatott meg hasonló iroda, hasonló czéllal, — mely irodák, hogy a törvényhozásnak egyik legiidvösebb alkotásai, ma már kétség- tenül bizonyítva van. Tíz hosszú esztendő múlt el azóta; a kerületi betegsegélyző-pénztárak, s azok között az ungvári is, oly szép és áldásos működést fejtettek ki, melynek elismerése elől kitérni nem lehet, különösen tudatában annak, hogy az ungvári kerületi betegsegélyző-pénztár az érdekelteknek nagyfokú ellenszenve közt s minden anyagi segítség nélkül volt kénytelen megfelelni annak a nagy czélnak, amire őt a törvény kötelezte. Eleintén nehezen is ment a dolog. A hatóság figyelmeztetését, az alkalmazottaknak a pénztárba való bejelentésére serkentését úgy a munkaadók, mint az alkalmazottak figyelmen kiviil hagyni igyekeztek. Uj terhet, uj megadóztatást láttak csak a kerületi pénztár intézményében; egyebet semmit. Igaz, hogy a munkaadóknak a járulékokhoz egy- harmaddal való hozzájárulása újnak látszój teher volt, — de épen az, hogy ez oj tehernek vétetett, a legjobban bizonyít amellett, hogy a pénztár czéljával igen kevesen voltak abban az időben tisztában. Hisz a kerületi betegsegélyző-pénztárak létesitése előtt minden munkaadónak kötelessége volt az 1875. III. t.-cz. határozmáuyai alapján 30 napon át alkalmazottját gyógykezeltetui, esetleg érette ugyancsak 30 napi kórházi ápolási költséget fizetni. Ezt a terhet az 1891. XIV. t.-czikk megszüntette, — látható tehát, hogy nem rótt uj terhet a munkaadókra, a kerületi betegsegélyző-pénztár intézménye csak arányositotta az amúgy is meglevőket oly törvény keretében, mely a kereskedelmi, ipari és gyári alkalmazottaknak minden körülmények közt — még akkor is, ha a munkaadó a bejelentést elmulasztaná — húsz héten át biztosítja az orvosi gyógykezelést, gyógyszert, s a megélhetéshez szükséges pénzösszeget. Az ungvári kerületi betegsegélyző-pénztár ugyanis a férfialkalmazottak heti 36 fillér járulékával szemben Lapunk mai ssáma 6 oldalra terjed
