Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-08 / 10. szám
2. oldal. TJ 3ST G10. szám. időjárás — 1—2 óra vagy napon — bekövetkezhet februárban vagy márczius elején is, de a fentebb említett rossz szokás miatt a méhettartó gazda takácsmá- csonya bugájával, vagy sarju csutakkal — ha a méhek repkedését észreveszi — a kas nyílását (röplyukat) még erősebben bedugaszolja. Mondám, hogy a meleg növekedésével a inóz- fogyasztás is növekszik, mi által a bélsár mindjobban kényszeríti méheinket annak lerakására, mit — ha a kirepülésöket akadályozzuk — kénytelenek lakásukban letenni, s igy magunk idézünk elő oly bajt, melyet orvosolnunk sem lehet; mert nemcsak a köpüt vagy kaptárt, hanem az összes építményüket, mézkészletet, fiasitást, sőt egymást is annyira beronditják, hogy többé hasznukat nem vehetjük, s ezért tanácsos az ilyen családot megsemmisíteni. Nem elzárni, de inkább elő kell segíteni ezen első kirepülésre verőfónyes napok déli óráiban az által, hogy a netán még resteket vagy félőket gyenge kopogtatás vagy egy-két füst befuvása által mintegy kény- szentsük őket a kijövetelre ; méhesünk környékét pedig szórjuk körül szalmával vagy más száraz giz-gazzal, hogy ne legyenek kénytelenek hideg, nedves földre szállani. Könnyebb megtisztulásukat pedig elősegithetjük az által, ha egy kis fahéj-forrázatot ugyanannyi méz összevegyítésével etetjük (hashajtó). Itt az ideje a haszonból (spekulativ) etetésnek. Az etetés mindig este és nagyobb adagokban, — pl. hetenként egyszer — történjék, eleinte fele méz, fele viz s fokozatosan mindig kevesebb méz és több viz legyen összevegyitve s ezen etetés tartson mindaddig, inig a mézhordás, — a természet teljes virágpompával — be nem következik; ezen etetés eredményezi csa- ládaink népesedését, a korai rajok eresztését és a tu- lajdonképeni méhészkedésünk czélját: bő mézhozamot. Etetés által a hanyagságra, restségre való szoktatás ki van zárva; minél jobban etetjük méneiaket tavasz kezdetén, annál nagyobb lesz a hasznunk. A méhek any- nyira takarékosak — ritka a kivétel — hogy a természet kinyiltával a raktáron levő befödezett mézkész- letökhöz hozzá se nyúlnak, inkább éheznek és a fiatal nemzedéket is éheztetik. Ha ily jelenséget tapasztalunk, karczoljuk fel a befödezett mézet s ez által ingereljük, kényszeritsük őket a fogyasztásra. Repay László, áll. tanító. Gazdasági ügyek. Az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület vezetősége minden szép és jóért lelkesül, annyi életre való sok szép dolgot, tervet tűzött ki ez évi munkapro- grammjába, hogy szinte örömmel tölthetné el a gondolkozó gazda lelkét. Nagy segítség az, én legalább azt hiszem, ha tudja a gazda, hogj' ezen mostoha időkben, melyek csak válsággal vannak tele, van egy segítő kar Ungmegyében. a melyik mindenkor, a midőn az akadályok összetorlódnak az előrejutás előtt: csak a hóna alá nyúl az illetőnek és átsegíti rajta. Igen, de ha ebben a segítségben senki sem akar részesülni, ha ezen segítő kart senki igénybe nem akarja venni. Mert igy van ez;— ismerjük, tudjuk, hogy létezik ez az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület, de hogy az mit csinál, avval (tisztelet a kivételeknek) senki nem törődik. A közelmúlt 1902-ik év deczember hó 29-iki igazgató-választmányi ülésen kimondatott a lótenyésztés előbbrevitele czéljából, hogy az Egyesület legelőt bérel. Kapott is olcsó jó legelőt, a melyik minden kívánalomnak megfelelt, és mi lett a resultátum, — csikót nem kapott rá egyet sem. — De igy van ez minden dologgal, ami csak szőnyegre kerül, meg tárgyalva meglesz, azután el is ejtődik, hogy soha többé fel ne hozassák. Mindazonáltal az Egyesület nem szűnik meg munkálkodni a gazdák érdekében és azt hiszem, már igen közel van az az idő, mikor befogja látni a gazdaközönség az Ungvármegyei gazdasági egyesület életrevalóságát és nólkülözhetlenségét. Legújabban megkereste a m. kir. földmivelésiigyi miniszter az alább közölt körlevelében az Egyesületet: 1177ÍS/V1I-2. M. kir. földmivelésiigyi miniszter, ein. J902. sz. Körlevél valamennyi gazdasági tudósitónak, közgazdasági előadónak és gazdasági egyesületnek. A „Magyar földhitelintézet“ és a „Kisbirtokosok országos földhitelintézote“ működési körüket lehetőleg kiterjeszteni óhajtván, arra törekszenek, hogy a földadó cataster adatai mellett, melyek az érték- viszonyok időközi változása következtében az érték- becsléseknél egyedüli alapul ma már el nem fogadhatók, előforduló egyes esetekben az ingatlanok mai értékére vonatkozólag megbízható becsüvéleményekre tehessenek szert. E czél elérése végett nevezett intézetek esetleg a Czim közreműködését is ki szándékoznak kérni s hozzám azt a kérelmet intézték, hogy említett törekvéseiket a Czim jóindulatú figyelmébe ajánljam. Minthogy mezőgazdasági szempontból kívánatos, hogy a kisgazda hiteligényei minél teljesebben s minél gyorsabban kielégittessenek: a „Magyar földhitelintézet“ és a „Kisbirtokosok országos földhitelintézete“ által a Czimhez intézendő fennebbi irányú megkeresések lehető teljesítése közgazdasági szempontból is kétségtelenül fontossággal bir s azért erre a körülményre a Czim becses figyelmét ez alkalommal felhívom. Kelt Budapesten, 1903. évi február hó 14-éu. Darányi. Ha tehát a'gazdaközönség tagjainak felvilágosításra volna szüksége, kérném egész bizalommal a titkári hivatalhoz fordulni, minden esetben készséggel fogok a reám bízottaknak megfelelni. Kaffka Béla, ungvármegyei gazd. egyleti titkár. Uj intézkedés a tankötelesek összeírásáról, nyilvántartásáról és az-iskolai mulasztásokról. A vallás- és közoktatásügyi miniszter múlt évi november hó 25-én 4120. ein. szám alatt rendeletet adott ki az óvó- és tankötelesek összeírása, a tankötelezettség teljesítésének ellenőrzése s az óvó és tankötelesekről vezetendő statisztikai kimutatások tárgyában. Miután ezen rendelet s az ehhez kiadott „Utasítás“ úgy a községi elöljárókra, mint a tanitókra nagy- fontossággal bir, nem végzek felesleges munkát akkor, amidőn megismertetem e nagyjelentőségű rendelet azon pontjait, melyek az eddigi eljárástól eltérőleg uj intézkedést szabnak elő úgy az elöljáróságnak, mint á tanítóknak. Az „Ung“ múlt évi utolsó számaiban „A tanügyi közigazgatás uj rendje“ czim alatt e rendeletnek az óvó- és tanköteleseknek összeírására vonatkozó része már ismertetve volt; azért jelen alkalommal csakis a tankötelezettség teljesítésének nyilvántartása és az iskolai mulasztások körül követendő eljárásról (Utasítás II. fej.) lesz említés téve. Az óvó- és tankötelesek összeírása az 1903. 1904. tanévtől. — mely ez évi ápril 1 -tői veszi kezdetét, egy-egy példányban lesz elkészítve. (Az uj ösz- szeirási lapokat, illetve iveket ápril 1-ig kell hogy a községi elöljáróság az összeíró tanítónak adja át.) Az összeirási ivek — a hozzájuk tartozó összesítési segédtáblával együtt — a község irattárában őrzendők (16. §). Az összeirási lapokat a beiratkozás megtörténte után, köteles a községi elöljáróság a községben levő iskolák vezetőinek átadni a felvételi naplókkal való összehasonlítás végett. A mely községben több iskola van, ott a községi elöljáróság — az érdekelt iskolák vezetőit valamely szünnapon meghívja a községházára, vagy valamely iskolába s ott az összeírást összehasonlítják a felvételi naplókkal, hogy az adatok bevallása egyező, s a hibás bejegyzések kiigazittas- sanak (18. §). Midőn az összeirási ivek a községbeli iskoláktól visszaérkeznek, a községi elöljáróság mindazon tankötelesek szülőit (gondviselőjét), kiknek gyermekei az iskolai felvételi naplóban nem találhatók, a községházára megidézi, s felszólítja őket, hogyha gyermekeiket 8 nap alatt be nem iskoláztatják, akkor ezekkel szemben a törvényben előirt fokozatos bírságolást fogja alkalmazni. A miniszter ezen rendeletével szabályozza az iskolai mulasztások körül követendő eljárást. Eddig ugyanis nem volt egyöntetűség a mulasztási kimutatások kiadása s ezeknek elbírálásánál; némely vármegyében (MáramarosJ- a kir. Tanfelügyelőség a tanév- elején küldött minden megyebeli iskolának 20 drb. mulasztási kimutatást, ugyanannyi megczimzelt bori- tékKal, s a tanító minden kéthétben köteles volt a mulasztási kimutatást — kitöltve — a kir. tanfeliigyelő- séghez beküldeni; volt vármegye, hol csak akkor kellet a mulasztási kimutatást beküldeni, ha a félhónapban igazolatlan mulasztás előfordult, ellenben nem kellett; mig a mi vármegyénkben, ha üresen is, be kellett küldeni a község elöljárósághoz a mulaszlási kimutatást. — A rendelet e tekintetben az egész országban egyöntetűséget teremtett. E rendelet értelmében 1903 évi január hó 1-től a mulasztási kimutatást az iskola vezetője minden hó 15-én és utolsó napján lezárva kiállítja — kimutatva benne a lefolyt időszak alatt igazolatlanul mulasztó tanulókat — s azt kézbesítő könyv mellett, — a rá következő napon — az isk. székneK, gondnokságnak, — átszolgáltatja. Az iskolaszék a múl. kimutatást megvizsgálja — az igazolatlanul mulasztó tanulók szülőit megidézi, őket kihallgatja s ha a szülő a mulasztó gyermeke mentségére kellően beigazolt s a törvény szerint elfogadható okot fel tud hozni, az elnök a felmentést megadja, — mit a jegyzet rovatba megjegyez; ha a szülő nem tudja igazolni a mulasztást, akkor a mulasztási kimutatást az átvételtől számítva 7 nap alatt a községi elöljárósághoz teszi át további eljárás végett. (22 §). A bírságolási skálák a régiek maradnak, csak a bírságolásból befolyó összeget a községi elöljáróság azonnal köteles az iskolai pénztárba — átvételi elismervény mellett beszolgáltatni (23. §.). A községi elöljáróság köteles „Iskolai mulasztási kimutatási könyvet“ vezetni, melyben a hozzá beérkezett inul. kimutatásokat sorszám szerint kell bevezetni. Ezen nyilvántartási könyvet a főszolgabíró minden évben legalább egyszer a helyszínén személyesen megvizsgálja s aláírja; mig a kir. tanfelügyelő úgy a nyilvántartó könyvet, mint a mulasztási kimutatásokat ellenőrző megtekintés végett bármikor bekivánhatja (25-ili §■). A főszolgabíró azon községi elöljárót, kit e tekintetben mulasztás terhel, 2—10 koronáig terjedhető rendbírsággal köteles megbüntetni (30. §) A miniszter uj nyomtatványmintáról is gondoskodott, melyeket a központi statisztikai hivatal díjtalanul bocsát a községek rendelkezésére. Mulasztási kimutatás három féle, u. m.: ovodai, mindennapi és ismétlő-, valamint tanoncziskolai; valamennyi a régitől eltérő praktikusabb rovatolással s beosztással. Erre nézve véleményt nyilvánítani most még korai dolog volna, a tapasztalat fogja megmutatni az újításnak előnyét, esetleg hátrányát. Grigássy Károly, áll. tanító Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Az ungmegyei mezőgazdasági bizottság a füldmi- velésügyi miniszter ur gondoskodása folytán mezőgazdasági és háziipar-tanfolyamot nyitott a megye különböző vidékén, s ezen tanfolyamok előadóiul a tanítók — köztük alólirott is — szólittattak fel: hogy ki — a felszólítottak közül — mikép oldotta fel a tárgyat, illetve, mikép emésztette meg a hallgatósággal: az az ő dolga; azonban én tek. szerkesztő ur engedelmével beszámolok b. lapjában arról, mit tettem, s mily erkölcsi eredményt értem el. Ezen kitüntető fetszólitásnak a legnagyobb örömmel óhajtottam eleget tenni, s hogy mennyire sikerült, legjobban igazolja azon körülmény, miszerint s kijelölt estéken mindig szép számmal jelentek meg úgy a felnőtt, valamint az ismétlő iskola mindkét nembeli tagjai. De igazolja továbbá az is, hogy a jelenlevők látható örömmel hallgatták előadásomat, s talpra esett kérdésekkel iparkodtak öregbíteni tudásukat; pedig ez a nép oly kimagyarázhatat anul vonakodik minden összejöveteltől, mely idegenkedésnek ha okát keresnők, alig lehetne megtalálni; most azonban, hogy fent nevezett előadásra sikerült őket összehozni, aligha ott nem nyeri magyarázatát, miszerint, ha helyesen és tapintatosan bánok a néppel, s mintegy kürülhálózzuk, lebilincseljük ludnivágyásukat, lehet azokkal czélt érni. Bár én is felsültem már két ízben is jó szándékommal; nevezetesen egy alkalommal tűzoltó-egyletet és dalárdát, akartam közöttük alakítani: nem sikerült. Máskor olvasókört szándékoztam létesíteni — mire felette nagy szükségük lenne — dugába dőlt, pedig egy napi lapot: és két heti lapot ingyen akartam közrebocsájtani; mind-| össze négy tagja van velem együtt; hogy ezek is meddig tartják ki, a jövő titka. Végre a harmadik próbám i sikerült, lehet hogy azért, mert a felsőbb hatóság aj helybeli biró közbejöttével dobszó által is felhívta e rá-l juk nézve szükséges és tanulságos összejövetelre. Hogy pedig áttérjek valódi tárgyamra, becses I engedőiméből leirom rövid kivonatban előadásom tárgyát: Az első előadás f. év január 3-án esti 6 órától 10-ig tartatott meg, mely alkalommal, valamint ad utána következő más két estén is megismertettem velük a fatenyósztés hasznos voltát; kezdtem pedig előadásomat avval, miszerint a fatenyésztés úgy közgazdasági, valamint közegészségügyi szempontból egyike a mezőgazdasági termelés legfontosabb ágainak, mégis a gyümölcstermelés nem részesül nálunk abban a méltánylásban, melyet megérdemel; pedig ha tekintetbe vesszük azon adatokat, melyek gyümölcstermelésünk hasznos voltának bebizonyítására rendelkezésünkre állanak, látni fogjuk, mennyivel járul a hasznos gyümölcsfa nevelés, termelés a nemzet közgazdasági gyarapodásához ; nem tekintve azt, miszerint ott, hol í gyümölcsfa tenyésztés virágzó állapotban van, ott t mindennapi megélhetés is könnyebb. De viszont figye lemmel kell lenni arra is, hogy a befásitott vidél mily előnyös tényezője ott az éghajlati viszonyra, mennyire teszi ott a lakást is kellemesebbé, a levegőt tisztábbá. A legutolsó összegyűjtött adatok azt igazolják miként egyes vidéken, hol már a gyümölcstermelés meghonosodott, a nép vagyonosabbá lett Hiszel igazolva van, miszerint egy-egy gyümölcsfa 20—30 sőt 100 K-t is jövedelmez egy évben. Ha p. o. valak fél hold kertjét 6 méteres távolságban beülteti jó fajt; nemesitett fával, elfér 30—40 drb.; most már darabon kint csak 20 K-t jövedelmezzen, könnyű kiszámitan mily kamatot ad fél hold föld. Ily hasznot hajtó tér melési ág befektetési költsége alig jöhet számításba, mei egy-egy nemesitett fának beszerzése, ültetése, karózás alig haladja meg az egy K-t; ellenben a fának értéke mire az termővé válik, 60—80, sőt lOU K is. A fö det pedig addig, mig el nem lombosodik a fa,lkapás növénynyel lehet használni. Hol van az a takarékpénz tárba helyezett tőke, mely oly kamatot adjon, mint gyümölcsös létesítése? Itt ne számítsuk a mostoh évet, hiszen az a gazdálkodás minden ágában ele fordul. Hogy ennek daczára még sem barátkozik me népünk a gyümölcsfák ültetésével, ápolásával, enne okát a következőkben vélem föltalálni: 1. Mert nem ismerik a gyiimölcstermelésne hasznos voltát. 2. Mert nem ismerik, nem tudják a talaj és éj hajlati viszonynak megfelelő fajtát kiválasztani. 3. A gyümölcsfa-ültetés és ápolásban járatlauo 4. Sajnálják idejüket, a földet és a csekély k adást e gazdálkodási ágnál. Megmagyaráztam nekik tehát a gyümölcsfa t nyésztés, nemesítés, ültetés, fák ellenségeit, azok elh a védelmet, s végre a gyümölcsüsbeni teendőket év különböző szakaiban. Felöleltem ezúttal tárgyai ban azt is, hogy csak jó kerítéssel védett helyen leh czélunkat elérni. Különösen ajánlottam a Glediti eleven sövény létesítésére, miután ennek gyökér nem hajtanak be a kertbe, de mig úgy a kártékoi ál átok, valamint a tolvajok ellen is legjobb védő szí A gyümölcsfa-nevelés, ápolás tételénél fentiek értettem meg hallgatóimmal három estén. A negyed estén a szőlőmivelés lett előadva és folytatom mi három estén. Ilazaíias tisztelettel maradtam Homokon, 19( február 15. Somogyi László, áll. tanító.
