Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-08 / 10. szám

10. szám.

3. oldal.

A Szeretet nőegylet hangversenye.

Az ungvári Szeretet izr. nőegylet holnapi hangversenye iránt általános az érdeklődés, a mi teljesen érthető is, tudva, hogy az Lindh Marczella, világhírű énekművósznő közreműködésével rendeztetik

E hangverseny, illetve Lindh Marcellának fellépése alkalmából közöljük az Ország-Világ után a két alábbi közleményt.

Lindh Marcella.

A Grünfeld-Sopronyi-Berkovits-Bürger kamara- négyes társaság szép és méltó befejezéssel búcsúzott a múlt vasárnapon tartott nyolczadik és utolsó hangversenyén a közönségtől Sikerült közreműködésre megnyernie Lindh Marcellát, a budapesti közönség dédelgetett kedvenczét és evvel nemcsak rendkívüli örömet szerzett a hallgatóságnak, hanem egyúttal a kamara- négyes társaság hangversenyei magas művészi színvonalának maradandó emlékét is biztosította.

Lindh Marcella kétszer is szerepelt a műsoron. Első Ízben elénekelte Gounod Sába-királynőjéből a nagy áriát és evvel fényes bizonyságát adta, hogy az operaénekesnők sorában elsőrangú helyet foglal el. Másodízben mint hangversenyénekesnő mutatkozott be, illetve szerepelt, mert hisz bemutatkozásról már nem lehet szó, hisz kedves, jó ismerőse ő már nehány éve a budapesti hangversenylátogató közönségnek. Négy dalt énekelt. Kettőt magyar szerzőktől, kettőt külföldi szerzőktől A jelenlévő magyar szerzőket, Lánczy Edithet és Dienzl Oszkárt a brilliáns énekelőadásával szép iinnepel- tetéshez juttatta Lindh Marcella, a ki igazán magyaros érzéssel hozta kifejezésre a költői gondolatokat.

Lindh Marcella Mexikóban született, de már gyermekkorában került az amerikai Egyesült-Államokba, a hol csakhamar felfedezték gyönyörű hangját és igy az énekben nyert alapos kiképzést. Majd mint serdülő leány Németországban és Olaszországban folytatta ónektanulmányait a legkiválóbb mestereknél. Ezután visszatért Amerikába, ahol mint opera- és hangversenyénekesnő fényes diadalt aratott. Lindh Marcella külföldi vendégszereplései alkalmával megfordult udvari körökben is és többi között külön meghívásra énekelt a szász trónörökösné előtt is. Visszatérve Európába, az operai színpad mellőzésével kizárólag a hangversenyének terén maradt és letelepedett nálunk Budapesten.

Lindh Marcella hangja széles skálában mozog és a mély hangok épp oly tisztán és élesen csendülnek meg nála, mint a magas hangok. Középhangjai pedig szívhez szóló lágyságukkal valóban megragadják a hallgatót.

Az énekművészet terén mérkőzhetik a legkiválóbb művésznőkkel. Eltekintve attól, hogy spanyol, angol, franczia, német és magyar nyelven eredeti szöveggel és gyönyörű, korrekt kiejtéssel énekel, előadása a művészi tökély legmagasabb fokán áll. Minden legelrejtettebb szépsége a legkomplikáltabb dalnak Lindh Marcella előadásában remekül érvényre jut. Pianói tisztán csengenek, a fortissimókban pedig az erős, markáns kifejezés mellett mindig tud melegséget és simultságot kifejezésre juttatni. Csak sajnálnunk kell, hogy az operai színpadtól teljesen elvonult, mert temperamentuma és előadási művészete rendkívüli sikert és sok diadalt biztosítanak Lindh Marcellának ezen a téren is.

Az elmúlt évben Lindh Marcella hangversenyzett Berlinben is, a hol a berlini sajtó osztatlan dicsérettel adózott páratlan művészetének és a legkritikusabb német lapok áradózan emlékeztek meg Lindh Marcelláról, sajnálva azt, hogy nem vallhatják a magukénak.

A budapesti közönség rajongva tiszteli Lindh Marcella isteni adományát és mi büszkeséggel valljuk őt a magunkénak és boldogok vagyunk, hogy a mi hazánkat választotta második hazájának és nálunk telepedett le állandóan Megtanulta és folyékonyan beszéli a mi nyelvünket és művészi életünk folytonos emelkedését mint a zenei múzsa felkent papnője folytonos tanulmányozással segíti felemelni arra a magas színvonalra. a melyen bátran kiálljuk a versenyt a külföld minden nagy városának zenei műveltségével.

Dr. Fáik Zsigmond.

Egy pár keztyü.

—- Visszaemlékezés a szász trónörökösnére. —

Irta: Lindh Marcella..

Most, hogy napról-napra olvasom a szomorú híreket az újságokban a szász trónörökösnéről, a ki olyan sok élettapasztalatok árán tanulta meg, hogy a romantika csupán a költészetben és zenében nem bűn, gyakran gondolok vissza arra a ragyogó estére, a mikor szemtől szembe álltam s szászok népszerű és dédelgetett trónörösnéjével.

Nem hittem volna akkor, hogy egy közelgő tragédia hősnőjét látom magam előtt.

Néhány év előtt történt.

Abban a nagy megtiszteltetésben részesültem, hogy meghívtak egy udvari hangversenyre Drezdába. János György szász herczeg palotájában volt az estély és a gyönyörű teremben a királyi család több tagján kívül sok arisztokrata is volt jelen.

Mialatt énekeltem, közvetlenül előttem ült Lujza herczegnő, a ki akkor még nem volt trónörökösné. Rögtön feltűnt nekem érdekes feje, ábrándos tekintete és nyugtalanságában is fejedelmi magatartása. Nem tudtam, hogy kicsoda, de olyasmit éreztem, mintha csak neki énekelnék és a világért se tudtam volna róla levenni tekintetemet

Sejtelmem se volt róla, hogy kinek énekelek, hiszen idegen vándormadárként szálltam ebbe az országba és csak a hangverseny után mutattak be a királyi fenségeknek és az udvari embereknek: grófnőknek, kegyelmes uraknak stb.

Csak neki nem mutattak be.

*CT 1ST <3A többi név és arcz csakhamar összefolyt szegény fejecskémben, senkit se tudtam magamnak megjegyezni.

Következett a vacsora.

Ismét szemközt láttam az érdekes arczu fiatal hölgyet, a ki azonban egy másik asztalnál ült. Most már nem állhattam meg, hogy szomszédomat, valami öreg kegyelmes urat meg ne kérdezzem, hogy ki a mi bájos vis-á-vis-nk.

— Lujza herczegnő — volt a válasz.

Egészen el voltam fogúivá és észre se vettem,

a mint a főudvarmester, a ki a szemével János György herczegre tapadva, leste, mikor rendeli el az asztalbontást, végre megadta a jelet, hogy felálljunk.

Zavaromban észre se vettem, hogy keztyümet leejtettem és minden etikettszabály ellenére igy vonultam be az asztali szomszédommal a fogadó-terembe.

— Nehány pillanat múlva Lujza herczegnő ő Fenségének be fogom mutatni, ő Fensége parancsára, — szólt hozzám a főudvarmesternő.

Most vettem észre, hogy eltűnt a keztyüm. Visz- szamentem az étkezőterembe, a hol egy öreg lakáj ro- kokó-mosolylyal nyújtotta nekem át a már megtalált keztyüket.

Kipirulva, lelkendezve siettem vissza a fogadóterembe.

Lujza herczegnő, a ki az egész jelenetet megfigyelte, mosolyogva fogadott, mialatt nagy buzgósággal iparkodtam ujjaimmal be a keztyübe. De zavaromban nem tudtam beletalálni.

A főudvarmesternő merev szertartáeszeriiséggel nézte gyötrelmeimet, — én meg valami bocsánatkérés- félét hebegtem.

— Ugyan, nem baj, —- nevetett föl Lujza herczegnő, — elvégre mindnyájan keztyü nélkül jöttünk a világra !

Es a hangban, a melylyel ezt mondta, benne volt az a szabadságszeretet és egyenlőségi tudat, ugyanaz az ösztön, a mely most erre a végzetes lépésre ragadta.

És a mint ma a szerencsétlen Lujza herczegnő egy verse kezembe került, fönyezve olvastam a dallamos sorokat. Az ő hangján csendültek meg fülemben a rímek.

Önkéntelenül megzenésítettem a költeményt.

TARKASÁGOK.

Czenczi néni beszél . . .

Megérkezett, megjött a ragyogó kikelet. A fehér hóvirág szégyenlősen nyújtja elő fejecskéjét. Illata nincs, de azért kedves az ébredő természet első gyermeke. Pajtása, a márcziusi ibolya is pár meleg nap után kikel s díszelegni fog a női keblek felett. Én már nem virágozom föl magamat, mint sok korombeli dáma teszi, akik asszott keblük fölé élő virágot tüz- nak, mely szeg enkezve összehuzódik, ahogy szirmait az arczról aláhulló festék és rizspor befertőzteti.

Az ungvári világ már fölavatta a kikeletet. A Nagy-utcza ismét találkozóhelye az előkelőségeknek, ami különösen délelőttre szól, amikor a társaság női tagjai elárasztják a Nagy-utczát déli haranghuzásig, mikorra hazavonulnak s férjeiket ellátják az ungvári hires szakácsnők ebédfőztjevel. A férjecske ugyan savanyu arczczal nyeli le az ételeket, de hallgat, nehogy a jó amazon egy hétre való patáliát rögtönözzön. Rendkívüli fashionable továbbá ezidőszerint sétaközben Grosz Rezső-íóle selyem bonbont szopogatni, Feuerlich- ték árudájában pedig, mely7 a barokképitészet remeke, képes levelezőlapot vásárolni. A bon ton alkonyatkor megengedi a Krausz-féle szögleten a járdát ellepni s az arra szállingózó demimondokat szólongatni.

Azt hiszem, teljes képét adom ezzel a tavaszi nappaloknak. Mire kígyóinak a bútorgyár izzólámpái és fénytszóró ivlámpái, megkezdődik az esti élet. A közpout most is a nagyuteza, a hol azonban a najy fény miatt nem hallani többé, úgy mint tavaly, édes bugást, sőt a megbeszélésre felette alkalmasnak talált sikátorokat is a villanyfény világítja be. Idővel az emberek a nagy fényt is megszokják majd és egymás kedvéért a változott viszonyokhoz fognak alkalmazkodni.

Különben nem is rossz az, hogy a villanyvilágítás óta az emberek az utczákat a szó szoros értelmében elárasztják, mintegy őrködő szolgálatot teljesítve. Ifjú kapitányunk úgy is odáig van már, hogy rendőrei sorra elhagyják a szolgálatot, mert a mint egyikük lemondó levelében kifejezte: „a csekély fizetéssel egy irányatosan az urak se pártolják a rendőrt, csak ha az urak bajaival van viszonyban.“ Különben a vár kasszájába betörőket rendőrségünk erélyesen nyomozza

A Fehér Hajó épület helyét már csak törmelék jelzi. Még emberi csontváz se került elő az ódon falazatból, a mint ez már szokásos. Ősz végén tehát ezen a helyen fog állani a magyar stylusban épült kétemeletes ház, melynek ablakaiból a szobaleányok ép oly kedélyesen szórják majd a szemetet az utczán járók nyaka közé, mind ez itt általán szokásban van. Mert hogy azért város a város. Bele is jöttünk az építkezési kedvbe, s ha e tekintetben szenvedélyünket nem fékezzük, még egy rendes tűzoltó őrtanyát is építenek majd, a mivel különben most még alig törődnek.

Különben bízzuk ezeket a város vezetőire, a kik mind itteni őspatriczius családok ivadékai s egyetlen „jött-ment“ sincs közöttük. Igaz, hogy a minap az egyiknek azért mondtak föl, mert öreg már, úgy hallottam azonban, hogy ez is maradni fog a teljes létszám kedvéért, mert egyike ő is ama 12 öregnek, a kik a városházán ássák jövő fejlődésünk alapjait. Lábmosás kegyeletének azonban részesei nem lesznek.

Mossák e helyett azonban egymás fejét, mert a fizetésemelésnél meg a jutalmazások kiosztásánál nem akarnak egymással egyetemlegesek lenni s a kit kielégítenek, bölcsen hallgat. Van is valami igazuk, minden szentnek maga felé húz a keze. Hja, mentői korlátoltabb az ember, antul ravaszabb. Reméljenek azok is, akiket a pénzügyi bizottság a jótékonyságba nem részesített, a képviselők szivének jégkérge felolvad majd s a sok éve hangoztatott ígéretet egyszer csak beváltják csengő pénzzé. A képviselet nem marad mindig zsugori. Jut majd mindenre, még gyufára is.

Csak az hiányzik még, hogy egészségi okból a csókot korlátozzák s a szerelmes leányzó egészségi orvosi bizonyitvány felmutatását kérje, mielőtt szerelmesen az ifjú vállaira borulna. Nagyon kétlem azonban, hogy a csók korlátozásának lenne valami gyakorlati haszna is. Csókolódzni nem igen szoktak nyilvánosan s igy az ellenőrzés lehetetlen lesz. A csók is, a szerelem is akkor a legédesebb, ha édes titok marad, a titokkal szemben pedig lehetetlen az ellenőrködő vigyázó szem.

Hát vége lett a hosszú farsangnak is, a mely nehány kedves mulatságot szolgáltatott. Most tartózkodjunk a zajtól s ne zavarjuk piczi Kleint, Tüchler H-t és a többieket, a kik a számlákat most állítják össze. Különben fizetésrendezés meg fiz été sja vitás indult meg minden vonalon. <g

KÜLÖNFÉLÉK

* Firczák Gyula püspök e hó 10-én, a déli vonattal érkezik vissza Ungvárra.

* Elmaradt tisztelgések. Meszlényi Gyula szatmári megyés püspöknek valóságos belső titkos tanácsossá történt kinevezése feletti közörömöt kifejezni, úgy Ungmegye törvényhatósági bizottsága, mint Ungvár város képviselőtestülete, valamint a róm. kath. papság, az ungvári rk. hitközség és a kath kör küldöttség utján óhajtott a kitüntetett egyházfejedelemnél tisztelegni. E tisztelgések azonban Meszlényi Gyula püspök gyengélkedése miatt elmaradnak.

* Uj királyi tanácsos. A király Sulyovszkv Istvánnak, Andrássy Dénes gróf uradalmi jószágigazgatójának, a közügyek terén kifejtett buzgó működése elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta.

* Egyházi kinevezés. Ő felsége a király Laurcnszky Ferencz őrdarmai plébánost a szatmári székeskáptalanhoz czimzetes kanonokká nevezte ki.

* A biróság köréből. Tochtermann Vilmos fehértemplomi kir. törvényszéki jegyző az ungvári kir. járásbírósághoz albiróvá neveztetett ki.

* Uj egyetemi tanár. A király a közoktatás- ügyi miniszter előterjesztésére dr. Pikier Gyula budapesti tudomány-egyetemi nyilvános rendkívüli tanárt, városunk szülöttjét, ez egyetemen a jog- és állambölcsészet, a nemzetközi jog és a jog- s államtudományi enciklopédia nyilvános rendes tanárává nevezte ki.

* A kath. kör évi közgyűlését márczius hó

22-én. d. e. 11 órakor tartja a kör helyiségében.

* Hivatalos órák. Az ungvári m. kir. főerdő- hivatalnál a hivatalos órák f. év márczius 10-étől reggeli 8 órától délután 2 óráig fognak tartatni.

* Áthelyezett segédlelkész. Az ungvári róm. kath. plébániához, a nagyzalacskai plébánossá kinevezett Sirola Károly helyére Boros Bertalan felsőbányái segédlelkész helyeztetett át.

* Ungvár város adóhivatala közhírré teszi, hogy az 1903. évi IV. oszt. kereseti adó kivetési lajstroma a helybeli kir. pénzügyigazgatóság által felülvizsgáltatván, érvényesített, és a városi adóhivatalnál az 1883. évi XLIV-ik t.-cz. 16. §-a értelmében előre kihirdetett 8 napi közszemlére kitétetett és folyó évi márczius hó 9-től a hivatalos órák alatt mindenki által megtekinthető és a kivetés elleni netáni felszólamlásaikat lő nap alatt a helybeli kir pénzügyigazgatóságnál Írásban benyújthatják; elkésve benyújtott felebbezések az 1889. évi XXVIII. t.-cz. 13. §-a értelmében figyelembe vétetni nem fognak.

* Az „Ungvári Dalárda“ e hó 15-én (vasárnap), a „Korona“ szálloda dísztermében hazafias emlékünnepet rendez, melyre a nagyérdemű közönséget ez utón is meghívja Műsor: 1. Hymnusz Erkel Ferencz- től, énekli a Dalárda. 2 Ünnepi beszéd, tartja: Zánk Gergely főgimn. tanár. 3. Szent hamvak Dr. Várady Antal — Gaal Ferencztől, előadja: a Dalárda. 4. Márczius 15-én Ábrányi Emiltől, szavalja: Török Ferencz.

5. Népdal-füzér (Sir a Tisza, sir a Duna) Lányi Ernőtől, énekli: a Dalárda. 6. A vén czigány, melodráma, Farkas Ferencztől, előadja: Gergelyi Antal,

zongorán kiséri Szász Sándor. 7. Nemzeti zászló, Huber Károlytól, énekli: a Dalárda. Belépődíj szemé- lyenkint 1 korona. — Családjegy 2 korona. Á pártoló tagok és családjaik belépő dijat nem fizetnek. Jegyek válthatók este a pénztárnál. Kezdete este 8 órakor.

* Gyászhir. Özv. Rudó Györgynó szül. Dier Jozefa, Dier Lajos aranymisés áldozár, ny. főgimnáziumi tanár nővére, m. hó 27-ón, életének 84. évében elhunyt. Temetése, a súlyos betegen fekvő Dier Lajos házából e hó 1-én történt. Béke hamvaira!

* Bronzérem pékkészitményekért. Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállítás alkalmával Kottás János ungvári pékmester volt az egyedüli magyarországi pék, a ki ott pékkészitményeket állított ki. E dicséretes tettét a jury meg is honorálta bronzéremmel, mely az okmánynyal együtt — a Kereskedelemügyi miniszter utján — a napokban érkezett meg a kitüntetetthez.

* Az ungvári közkórház 1901-ik évi zárszámadásaiból eredőleg a magy. kir. belügyminiszter vizsgálatot rendelt el, melyre a múlt hó 27-én érkezett Ungvárra Gogolyák Károly belügyminiszter számellenőr, aki a kórházi bizottság elnökségének közre- vonásával azt e hó 2-án fejezte be. A vizsgálat során — miként azt a kórházi bizottság is már koráb-