Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-01 / 9. szám
XLÍ. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903, márczius 1. 9. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Uagvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre :2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttér soronkint 40 *11. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Saturnalia. Carneval herczeg, az ő tarkabarka, jókedvű kíséretével elvonult. A márczius rügyfakasztó enyhe melegét érezzük már. A természetben minden megmozdul, fejlődni fog s idestova a virágzó kikelet örömeit fogjuk élvezni. A városháza elavult falai között a dermedtséget: az enyhülés, az életrekelés azonban még mindig nem váltja töl. Keblünket nprn melengeti a hit, hogy ott jobb napok bekövetkeznének. Lomha a vérkeringés, mintha a város ügykezelésének idegrendszerét a megmeszesedés veszélye fenyegetné, a mikor már közelállónak tartjuk a katasztrófa bekövetkeztét. Hiába számítunk tehát arra, hogy a jobb rendszer felé ha csak egy lépéssel közelednénk ; a személyekben némi változás történt, az ügykezelésben semmi újat nem látunk. Hol az 1903-iki költségvetés, a város helyes administraciójának ezen sarkköve ? A képviselőtestület szigorúan meghagyta a költségelőirányzatnak január végéig való elkészítését. Aliért ? Hogy február havában a költségelőirányzat a pénzügyi bizottság és a képviselőtestület részéről elintézve legyen, hogy legalább február utolsó napjaiban a költségvetés ott feküdjék már a vármegyei közgyűlés asztalán. Mert a mit a polgármester tett, hogy a költségelőirányzatot csak kinyomatta, szétosztatta, hat hét óta ellenben tovább nem tárgyaltatja, ezzel nem tesz eleget a kivánalmaknak. A polgármester ur felfogásától eltérőleg a város közönségének igenis főgondját képezi a költségvetés elintézése is. Nemcsak az, hogy a város utczáin városi paloták hosszú sora épüljön s ezek irányában a villamos drótok egész hálózata íys§Qn végig. Ap adófizető közönség már egyszer elérni szeretné azt is, hogy az év első hónapjában tudja meg, mennyi a pótadója, hogy azután pp kelljen az év vége felé arról értesülnie, hogy költségvetési °/o értelmében kifizetett pótadójára még rápótolni kell. Persze a költségve'és készítéséhez kora őszszel kellene hozzáfogni s azt legalább az év utolsó hónapjában a vármegye elé terjeszteni. Ilyen azonban emberemlékezet óta nem történt meg, a mostani vezetéstől pedig ilyet kívánni a képtelenséggel határos volna. Az ósdiságból való kibontakozás egyhamar aligha fog bekövetkezni. Eltekintve a vezetés gyengeségétől, maga a képviselőtestület sem emelkedik föl annyira, hogy ő rá bízvást számíthatnánk a tekintetben, hogy a kibontakozást akadályozó köteléket széttépje, A közgyűléseken kevésnek van egyszerre mind a két szeme nyitva. Odabenn félszemmel dolgozunk. Egyszer egyik hunyja be a szemét a másik kedvéért, holnap meg a másik visszaadja a szívességet. Ma a tanács alszik, holnap a közgyűlés. Az előzékenységek, szivessegek, elnézések szakadatlan lánczolata az, amit városi igazgatásnak neveznek. A városháza sebeit tehát nem gyógyíthatja meg ő maga. A költségelőirányzat, amit az 1903. évre mutattak be, nem Öntudatosan, de csakis a régi sablon alapján van összeállítva. A változó jövedelmek évről-évre ugyanazon összegben vannak előirányozva, minXá szerződésen alapulnának. A kövezetvám bevétele belevegyül az általános mérlegbe; a jövedelmezőkül feltüntetted értékek daczára ezek kamatjövedelme feltüntetve nincs; az épületek értékének apadására, a valóságtól eltérőleg kevés van felvéve; van-e az ingóvagyon értékéről leltár? Nincs hát semmi uj az idei költségelőirányzatban. Más egyébben sem látunk újat tervezve. A hét éven aluli gyermekek gondozásáról, a községben lakó munkaképtelenek ellátásáról máig sincs szabályrendelet alkotva, daczára, hogy ez már három éve meg van hagyva. A A sok hiány között ezt csak azért hozzuk föl, hogy bemutassuk, miként a socziális érdekek előmozdítása a vezetőknek legkisebb gondját képezi. Mikor fogjuk már a város adminisztrációjának felegyenesedését üdvözölni. Pedig a keringőzésnek vége már, a tavasz is küszöbön van. Vagy minduntalan a kegyetlen kritika lávájának kelljen ömleni a városháza felé?! Vármegyei közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága múlt hó 27-én d. e. 10 órakor tartotta ez évi I-ső rendes közgyűlését gróf Török. József főispán elnöklete alatt. Már 9 óra tájban gyülekeztek a vidékiek, jeléül annak, hogy a bereznai főszolgabirói állásnak választás utján leendő betöltése körül az érdeklődés nagyobb hullámokat vetett. Csakhamar megtelt a vármegyeháza nagyterme s a karzatot érdeklődő hölgyközönség foglalta el. A gyűlésbe küldöttségileg meghívott főispán megjelenvén, az elnöki széket hosszas éljenzés közben elfoglalta. Az elnök megnyitó beszédében üdvözölte a nagyszámban megjelent törvényhatósági bizottsági tagokat s kiemelte, hogy mindig büszke volt a más vármegyékkel szemben itt állandóan észlelt érdeklődésre, mely a közügyek iránt nyilvánul. Ez alkalommal, miután a közgyűlésen személyes ügyek is nyernek elintézést, nevezetesen választások lesznek, örömmel látja a megjelentek nagy számát. Mielőtt a közgyűlést megnyitná, egy igen örvendetes tényről kell megemlékeznie,- mely megyénket két oldalról is érte. 0 felsége két egynáz- nagyunkat: Firczák Gyula munkácsi gk. és Meszlényi Gyula szatmári rk. püspököt, kik magasztos hivatásukat hazafias szempontból is évtizedeken keresztül oly kiválóan teljesítették, — valóságos belső titkos tanácsosokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Nagy örömmel tölti el valamennyiünk szivét az egy- háznagyoknak e legmagasabb helyről jött kitüntetése, mely qrüiqnets a kitüntetett püspökök előtt való tolmácsolását az alispán évnegyedes jelentésében inditvány- képen felvette. Jelzi továbbá, hogy a ma betöltendő főszolgabirói állásra pályázat nem hirdettetett, mint máskor, miután arra az uj ügyviteli szabályzat szerint megszabott minimális 20 nap bevárására a legutolsó közgyűlés óta elég idő nem volt. Ezzel azonban törvénysértés nem követtetett el, mert sürgős szükség esetén az ügyviteli szabályzat a pályázat mellőzését megengedi. A bereznai főszolgabirói állást pedig az uzsoki A csap-utczán végig. — Az >Ung< eredeti tárczája. -r- Irta : Kiár István. Olyan forma idő volt. a milyenre azt szokták mondani, hogy a kutyát ölbe kell kivinni ugatni. Az eső már elállott ugyan, de azért valami olyan sürü vastag köd forma hullott alá, a melynek nedvessége jóval felülmúlta n csendesen csepergő esőét is. Az utczát valóságos dágvány bontotta. A fenéktelen sártengerbe mindössze annyi változatosság volt, hogy egy helyen valamivel higabb volt a habarczék, más helyütt meg a szuroknál is jobban tapadt. De azért egyforma vendégmarasztó volt mind a kettő. Ha meg helyenként a higabbnál is higabb kottyanó volt, az csak attól volt jó, hogy a bele tévedt szekér karfájába is kerüljön egy kicsi a szives vendéglátásból. Mivel pedig a községi elöljáróság határozata szerint az utcza kivilágítása ilyen förtelmes időben nem volt igényelhető, a szives vendéglátásból bőven kijutott az utczát járónak. De hát az az ü dóga — mondta rá a kupak tanács. — Az ő véleményük szerint ilyenkor minden tisztességes embernek otthon kellett ülni. A többiért meg ügy sem volt kár. Azok bátran törhették a nyakukat, vagy bele veszhettek a sárba is. És, hogy a sok évi tapasztalat bölcsességéből leszűrt eme határozat mennyire megfelelt a falusi élet ilyetén állapotának, legjobban igazolta az a kihaltság és csendesség, a mely úgyszólván nyomasztó sulylyal nehezedett rá a hosszú sáros utczára A házak kapuja gondosan bevolt csukva, az ablakok lefüggönyözve. Sehol egy élő lélek, sehol egy emberi hang. Mégcsak kutyaugatás sem hallatszott. Csak az eresz csurgott hangosan és az ablakfüggönyökön át kiszűrődő világosság küzködött a koromsötétséggel. Széles Péter uram, mikor az öreg koresmáros magára hagyta, úgy vágta az üres üveget az ajtóhoz, hogy a szemöldök-fa mellől tenyérnyi darabban hullott le a vakolat a szennyes padlódeszkára. Ez azonban csak bevezetése volt annak a felháborodásnak, a mely agyát a pálinka-gőznél is jobban megzavarta. A nagy indulattól csak dohogott széles melle, marka ökölbe szorult és amennyire a pálinka engedte, kihúzta magát. De a torka nem váltott, A sok czifra mondás tehát egyelőre odabent szorult. Később azonban annál jobban osztogatta az áldást. Neki fordult az ajtónak: Te kutya zsidó te! Te Judás te! Megájj! Megájj ! Még a kutya fogi meginni azt a disztó véredet! Kiraboltatok, tönkre tettetek, oszt most még csak inni sem adtok [ És ebben az utóbbiban igazat mondott Széles Péter uram, mert csakugyan nem adtak neki már inni sem. Legalább annyit nem, mint a mennyit ő szeretett volna. Két három porczióval csak tettek elébe, ha készpénzzel fizetett, ^de azontúl sem pénzért, sem hitelbe nem kapott többet Hiába káromkodott, hiába fenyegetőzött, rá sem hallgattak. Csak most, hogy igen sokáig okvetellenkedett, tért vissza az öreg zsidó. Ha feje tetejére áll kend, még akkor se fogok ma kend elé tenni. Ami birtoka vót, azt már mind beitta kend és hozzám a vén zsidóhoz került. De amit a felesége, az a tisztességes asszony hozott a házhoz, az mán nem fog az ón zsebembe vándorolni. Az ő feje felől nem fogja kend elinni a fedelet az én korcsmámba. Hogy a kend vagyonát se én kívántam, azt kend tudhatja a legjobban. Elégszer mondtam, ne igyék kend, menjen kend haza. Ha mán a falubeliekre nem is ad kend semmit, legalább a háza népét nézze. De kend. azt mondta, hogy nekem arra semmi gondom. Hát igazsága vót. Én csak egy vén zsidó kocsmáros vagyok. Ha valakinek van miből parancsolni és parancsol, tartozók azt kiszolgálni. Hát ki is szolgáltam kendet, ha nem is szívesen, de tisztességgel. Ha bor kellett kendnek, bort hoztam, ha pálinka kellett, pálinkát hoztam, ha czigánvt akart hallani, az után szaladtam. Sajnáltam kendet, de nem örültem romlásának. Hanem egyszer, a mikor a feleségem betegen feküdt és kértem kendet, hogy legalább ma hagyjon bennünket bókén, mert megöli a feleségemet kurjongatásá- val és kend annál jobban lármázott, annál több üveget vert a falhoz, igen maga ellen forditott kend Széles Péter uram. Akkor szinte kívántam a vesztét és örültem a romlásáu. Azt szerettem vóna, hogy egyszerre annyit igyék kend, hogy másnap itt tarthattam vóna a mellényem zsebébe és egyszerre megszabadulhattam vóna kendtől. És hogy nem úgy történt, hogy ma nem földön futó kódus kend, azt a feleségének köszönheti kend Széles Péter uram ! A feleségének, annak a tisztességes, derék asszonynak, a ki mig kend idebent kurjongatott, oszt éngem is a kocsmához kötött, odabent a beteg feleségemet ápolta. Pedig senki sem hijta. Magától gyütt Hát Széles Péter uram, ha kend nem viseli szivén annak az asszonynak a sorsát, hát én útjába állok rossz szándékának. A meddig én élek, addig itt nincs kednek hitele. No hát meg is ölöm én azt a bestia fejércselédet, ha igy elrontotta az én becsületes hitelemet — pattant fel Széles Péter uram. És a hogy ültéből felugrott, meglátszott rajta, hogy nem tréfált, mikor a szó kiszaladt a száján Deliriumos arczán végig czikázott az állatias bosszú, szemeit elöntötte a vér és felragadva a mellé támasztott botot, csak úgy hajadon fővel rohant kifelé. A vén koresmáros azonban megkapta a karját. —• Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
