Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-01 / 9. szám
2. oldal. ■er o9. szám. vasút épitése miatt, de egyébb közszolgálati és közérdekű okokból is mielőbb be kell tölteni. Ezeket a közgyűlés tudomására hozván, a közgyűlést megnyitotta. Felolvastatott azután az alispán részletes jelentése az elmúlt évnegyedről, mely tudomásul vétetett s az abban tett indítványok .egyhangúlag elfogadtatván, a közgyűlés Firczák Gyula püspök üdvözlésére egy számos tagból álló küldöttséget választott, Meszlényi Gyula püspök üdvözlésére pedig Lőrinczy Jenő alispán, Kende Péter és Benkő József küldettek ki. Ugyancsak az évnegyedes jelentésben foglalt indítvány alapján Herczeg Károly törvényhatósági bizottsági tag elhunyta felett a közgyűlés mély sajnálatát fejezte ki s erről az elhunyt családját jegyzőkönyvi kivonattal értesíteni rendelte. A kereskedelmi miniszter leirata folytán az ut- mesteri iskolák felállításához 3Ö0 K hozzájárulási ösz- szog állapíttatott meg. A bereznai járásban nyugdíjazás folytán megüresedett főszolgabírói állás betöltésére kerülvén a sor, a kijelölő választmány gróf Török József főispán elnöklete alatt Bernáth Zoltán, Popovics Miklós, Thuránszky Tivadar mint a közgyűlés által megválasztott tagokból, továbbá Benkő József, Fejér Emánuel és Rónay Antal, mint a főispán által kinevezett tagokból megalakittat- ván, ezen választmány első helyre Dr. Nehrebeczky György tb. főszolgabirót, második helyre Dr. Blasovszky Miklós tb. íőszolgabirót jelölte. A szavazás iránt kérvény nyujtatván be, azt az elnök elrendelte, melynek eredménykép beadatott összesen 157 szavazat, ebből esett Nehrebeczkyre 115, Dr. Blasovszkyra 42. Ezek szerint tehát az elnöklő főispán Dr Nehrebeczky Györgyöt megválasztott bereznai főszolgabírónak kijelentette. Az ekként megüresedett szolgabirói állásra egyhangúlag Dr. Nagy Béla s az ő helyére IV-ed aljegyzővé Tahy Endre közig, gyakornok, tb. szolga- biró választatott meg. Nehrebeczky György szép szavakban köszönte meg a bizalmat s ígérte, hogy minden tudását és szorgalmát a közügyek előbbrevitelére fogja fordítani. A Fehér-hajó épület szomszédságában levőRoth Sámson-féle telek megvételére vonatkozó képviselő- testületi határozat jóváhagyatott. Ungvár város képviselőtestülete január havi gyűlésén, a tervbe vett állami polgári leányiskola felállítása esetén, annak költségeihez azon időtől, a midőn az alreáliskola bérlete megszűnik, hét éven át évi 1000 K hozzájárulást szavazott meg. E határozat ellen Szaxun József, Popovics Miklós és Kaminszky Géza ungvári lakosok felebbezést nyújtottak be. Az állandó választmány a íelebbezések elutasítása mellett a határozat helybenhagyását véleményezte. Kaminszky Géza törvényhatósági bizottsági tag arra hivatkozik hogy ő, aki már 24 év óta működik a tanügy terén, örömmel üdvözli mindazt a tervet, amely bárminő kulturális intézmény felállítását czélozza. így a most felállítani szándékolt allami polgári leányiskola létesítését is örömmel üdvözölné, ha annak felállítását kellőleg indokolva látná. De sem Ungvár város képviselőtestülete, sem az állandó választmány nem indokolta e polgári iskola felállításának szükségességét. Szóló nagyon jól ismeri ezen polgári iskola felállítása tervének titkos rugóit, amiket a törvényhatósági bizottság előtt most nem akar feltárni. (De halljuk ! halljuk !) Csupán csak azt akarja konstatálni, hogy a királyi tanfelügyelő, mint állami tisztviselő, hivatását nem teljesiti aknor, amikor egyes felekezeteknek kedvez a többiek rovására. (Eláll! nem hallgatjuk!) Gróf Török József főispán figyelmezteti a szónokot, hogy a gyanúsításoktól tartózkodjék. Kaminszky Géza nem szándékozik gyanúsítani, csupán az esetből akar ítéletet alkotni. — Az eset a következő: huszonnyolez év óta virágzik Ungvárt egy iskola, mely püspökünk legféltettebb kincsét képezi. Ez a gk. polgári leányiskola. Mióta Hidasi Ungvárra jött, az ő protektorátusa alatt a református egyháznak is sikerült egy polgári leányiskolát felállítani. Miután az első évben nem volt különálló helyisége, a tan- felügyelő az állami iskola helyiségét adta oda. Komjáthy Gábor: Nem igaz ! Kaminszky Géza: A következő évben már saját helyiségük volt; azonban sem a növendékek száma, sem a rendelkezésre álló pénzösszeg nem volt elegendő a fentartásra. Kieszelték, hogy jó lesz itt egy állami polgári leányiskolát felállítani, hogy a református intézet megszüntetése ne legyen oly szégyenletes. Ez volt a rugója annak, hogy a tanfelügyelő felterjesztést tett az állami polgári leányiskola érdekében a miniszterhez. A miniszter nagyon nehezen ment bele a dologba. Kijelentette, hogy nincs ellene a leányiskolának, de megkívánja, hogy a város bizonyos összeggel járuljon hozzá a fentartáshoz. A miniszter azt hitte, hogy egy ilyen tönkre jutott koldus város, amelynek egy millió koronán felül van adóssága, nem fog hozzájárulni ez iskola fentartásának a költségéhez. A képviselőtestület azonban megszavazta. Szóló az iskola felállítása ellen nem opponál, de igenis az ellen, hogy a tönkre jutott város hozzájáruljon. — Ezen álláspontját nemcsak a város gazdasági viszonyaival igazolhatja, hanem azzal is, mert már csalódtunk ilyen iskola- ügyekből kifolyólag. Ott van az ungvári agyagipariskola. A város 10,000 irtot fizet ez intézetért. És mi az eredménye ? Semmi! Növendéke nincs. És ha egy- kettő ki is került belőle, nincs hová menjen. Ott van a reáliskola. A város erre is fizet 1500 irtot. És mi ennek is a vége? Az, hogy a miniszter kijelentette, hogy a városnak reáliskola helyiséget nem építtet. Mi lesz a sorsa az állami polgári leányiskolának is? Az, hogy a miniszter hét év múlva azt fogja mondani, hogy pénzt nem adhat az építkezéshez. Mindezek alapján nem járulhat hozzá az állandó választmánynak e tárgyban hozott javaslatához. Hidasi Sándor : Miután személyében is aposztrofálva lett, kötelességének tartja válaszolni. Akkor, amikor a minister urnák javaslatba hozta egy Ungvárt létesítendő állami polgári leányiskola felállítását, teljesen tisztában volt, hogy ez intézmény itt föltétlenül szükséges. Mikor szóba került a ref. polgári leányiskola létesítése, figyelmeztette az iskola intézőségét arra, hogy az állam szándékszik itt egy polgári leányiskolát felállítani. Arról nem tehet, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter most rendelkezett, akkor, amikor a református iskola már létesittetett. — Szóló még 1899-ben kérte, sürgette az állami polgári leányiskolát, amikor még a református iskola felállításáról szó sem volt. A tantermet nem ő kérte, hanem a református intéző-bizottság. — Hogy Ungvárt szükség van állami polgári leányiskolára, erre megfelelt a miniszternek és meg fog felelni a közgyűlésnek is. Készséggel elismeri, hogy a görögkatolikus intézet a múltban Ungvárnak és a megye közönségének nagy szolgálatokat tett. De ma úgy áll a dolog, hogy ennek az intézetnek van olyn^ osztálya is. amelyben a tanulók létszáma meghaladja a törvény által megengedett létszámot. És ha — amint tervben van — felállítják a görögkatolikus tanítói leány-árvaházat, akkor legalább is 30—40 tanitványnyal fog még szaporodni a görögkatholikus leányintézet tanulóinak a létszáma. Ezek miatt ugyanannyi más tanuló fog kiszorulni az intézetből. A kiszorultak azután hova menjenek? Ezek és a többiek részére tehát kell okvetlenül egy állami intézet. — De ha a szomszéd városok polgári leányiskoláinak értesítőit átvizsgáljuk, látjuk, hogy legalább 30—40 ungvármegyei leány tanul idegenben. Miért vigyük mi pénzünket más városba? Miért ne kössük le azt a pénzt, amit leányainknak más városban való iskoláztatása által oda kell kivinnünk, a mi városunk, Ungvár javára ? Azt mondják, hogy Ungvár városa szegény. Ha ezt sajnosán nem tapasztalta volna, akkor már a törvényre való hivatkozással, mely a polgári iskola felállítását a nópszámhoz viszonyítva kötelezővé teszi, követelte volna a miniszter a várostól a polgári leányiskola létesítését. Ami a miniszter ur által kívánt hozzájárulást illeti, az természetes. Más városok kész palotákat ajánlanak fel a miniszternek, csak tartsa fenn az intézetet s fizesse a tanerőket Hogy a minister Ungvár városától is áldozatot kíván, az természetes, de az az ezer K oly csekélység, hogy ezt a szerény ösz- szeget jóformán csak a város jóindulatának kell tekinteni. Ez az ezer K nem oly tőke, a mely Ungvárt tönkre tehetné. Mindnyájan szegény emberek vagyunk. Gyermekeinket neveltetni kell. A nevelés sokba kerül. Nekünk épen ezért olcsó iskola kell, azért is szükséges Ungvár részére az állami polgári leányiskola. Mi több nyelvű és vallásu vidéken élünk, tehát arra kell törekednünk, hogy az iskola utján nemzeti egységet teremtsünk. (Szűnni nem akaró általános éljenzés. Tapsvihar.) Kéri a javaslat elfogadását. Komjáthy Gábor kénytelen felszólalni, mert a tanfelügyelő ur előtt felszólalt bizottsági tag ur olyan dolgokat állított, a mi a valóságnak meg nem felel. Azt állította, hogy a református polgári leányiskola akkor keletkezett, mikor Hidasi Sándor ide került. Szóló becsületszavát adja, hogy még akkor nem ismerte Hidasit, a mikor a református egyházmegyei gyűlésen a polgári leányiskola felállítását hangoztatta és indítványozta. — Azt mondotta továbbá Kaminszky bizottsági tag, hogy a tanfelügyelő egyoldalulag felekezeti érdekeket szolgál, s ezt az állítását azzal bizonyította, hogy az állami iskola tantermét átengedte a tanfelügyelő a református intézet czéljaira. — Szóló kívánatra bemutatja az eredeti folyamodványt, amelynek hátára van vezetve a ministeri engedély, hogy az egyházmegye a református leányiskola részére igénybe veheti az állami iskola tantermét. Kéri a javaslat elfogadását. Az elnöklő főispán a közgyűlés zajos tetszésnyilvánítása mellett, az állandó választmány véleményéhez képest mondotta ki a határozatot. Az Ungváron felállítandó negyedik gyógyszer- tár ügyében a közgyűlés az állandó választmány javaslatát névszerinti szavazás utján 52 szóval 43 ellenében elfogadva, a negyedik gyógyszertár felállítását mellőzni határozta. Pajor Tamás várnagy súlyos betegségére való tekintettel május 9-ig terjedő szabadságot nyert. Néhai Pongrácz Gyula végrendeletileg egy értékes képet hagyományozott Ungvármegyének. A kép, mely a gyülésteremben lesz elhelyezve, gróf Zrínyi Péter és gróf Frangepáu Ferencznek a bécsújhelyi fegyházbau történt utolsó találkozását ábrázolja. A közgyűlés a hagyományt elfogadta s a hazafias szellemtől áthatott végrendeletet a levéltárba elhelyezni határozta. Egyúttal elrendelte, hogy néh. Pongrácz Gyula Ungvármegye szülöttjének emléke a vármegye hálájának kifejezéséül jegyzőkönyvben megörökittessék. Győr sz. kir. város közönségének a párbaj intézmény kiirtása tárgyában, továbbá Pozsony sz. kir. városnak az egyesülési és gyülekezési jog törvényhozási rendezése tárgyában, Vasvármegye törvényhatóságának a tó'zsde reformja tárgyában, végül Pozsony vármegye törvényhatóságának a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény revíziója tárgyában a kormányhoz, illetve az országgyűlés képviselőházához intézett feliratait a közgyűlés hasonló szellemű felirattal pártolni határozta. Komjáthy Gábor felhívja- a közgyűlés figyelmét a Budapesti Napló február 5-iki számában megjelent „Az uj szekér“ czimü vezérczikkre, mely az ország közigazgatási tisztviselőit pellengére állítja s mely czikk a közigazgatást fertőnek, a tisztviselőket pedig mocsárlakóknak nevezi. A szóló hivatkozik a vármegye dicsőséges emlékére s a tisztviselők föltétien becsületességére és szorgalmára s indítványozza, hogy a közgyűlés a czikk feletti megbotránkozásának adjon kifejezést s kérje fel a négy országgyűlési képviselőt, hogy az e czikkben minden alap nélkül megtámadott s meghurczolt közigazgatási tisztviselői karnak az Széles Péter uram I Meggondoltam a dolgot, még adok egy üveggel. Azzal mindjárt le is tette az asztalra a hosszú nyakú öblös porczióst. Mit! ? Egy üveggel 1 ? Nekem akarsz egy üveggel adni? Nekem, Széles Péternek? Másszor három napig is hortad, most meg egy üveggel kínálsz ? Nem kell 1 Egy se kell 1 Megölöm azt a bestia asszonyt! A hajánál fogva huzom ki az ágyból, a sárba fogom taposni, a vérébe fogok gázolni! Asszonyvért akarok inni! De azért az asztalra tett pálinkát nem hagyta ott. Az alkoholisták mohó szomjúságával kapta ajkához a teli üveget. És ügyet sem vetve rá, hogy mi történik azalatt körülte, álitó helyben nyakalta az édes italt. Nem sokáig tartott. Egy fél perez elteltével üres volt az üveg. Sőt a másik perezben már csak a szilánkjai voltak. Úgy hevert ezer darabban az ivó padlóján szerteszét. Most az egyszer azonban nem annyira szokásból, mint inkább azért vágta oda Széles Péter uram, mert a kármentőben sötét volt. Ezért meg is lehetett egy kicsit haragudni. Hanem amikor a kilincs sem engedett keze nyomásának és rájött, hogy a korcsma ajtaja is rá van zárva, egész neki bolondult. Olyat bődült, hogy tisztességére vált volna akármelyik verembe esett ordasnak is. Szitkozódott, káromkodott, bottal fesztegette, döngette az ajtót, rázta a kilincset, sarkával, vállával próbálta helyéből kirúgni. Végre sok rángatás, fesze- getós után sikerült is neki kitörni. Akkorra azonban már ő is odáig volt. Az indulat, a féktelen erőlködés, de legfőbbképen a pálinka gőze teljesen letörte. Tántorogva fordult ki az utczára. Odakint még mindig ködölt. Az eső apró szemekben csendesen hullott, a bokán felüli sár pedig nagyokat Csupogott Széles Péter csizmája nyomán, amint a kerítések mellett bugdácsolt. Kalap nem volt a fején, dereka görnyedezett, lábai minduntalan megcsuklottak a részegségtől, de a belefészkelt indulatot nem altatta el. Ha egy-egy kapufélfához dőlve megállóit fújtatni, hallani lehetett mormogását: Megölöm, megölöm a bestiát! A fordulónál azonban, — a hol a legszélesebb volt az utcza és a legtágasabb porták emelkedtek, útját állotta valaki. Hosszú szakállu, szálas alak volt és az egyik kapuból ugrott elébe. Nem sokat teketóriázott. ügy tett, mint a hogy a legényektől látta a korcsmái verekedéseknél. Megforgatta feje fölött a kezében tartott fütyköst, aztán sújtott. Több ütésre nem is volt szükség. Véletlenül olyan jól czólozott, hogy Széles Péter uram szó nélkül bukott fel. Olyat esett, mint egy zsák krumpli. A hig sár egész a házak faláig csapódott, amint nehéz teste belepotcsant. A habarezékban még egy kis ideig vaczkolódott, a lábaival rugkapált, fordult vagy kettőt, aztán mozdulatlanul nyúlt el. Csak hortyogó lélekzete mutatta hogy élet van benne. A szálas alak akkor hozzá lépett, a kerítés- tövébe húzta és mint a ki legjobban végezte dolgát, eltávozott. Az utcza üres volt, nem járt egy lélek sem, nem látta meg senki. * Másnap reggel, alig szürkült még, mikor a kis- biró lélekszakadva rontott be a falu birájához. Nem- zetes Uram! Nemzetes Uram! Széles Péter az utcza közepén a sárba fekszik .... A Nemzetes ur éppen akkor kezdett az öltözködéshez és azzal a bizonyos megvetéssel, a melylyel a józan életű emberek szoktak viseltetni a javíthatatlan korhelyekkel szemben, adta meg a választ: Az tisztára a ü dóga vóna. Igen ám, de úgy láttam, hogy tán meg is vót halva. Az meg tisztára az ű baja vóna — vetette oda| a szót. De azért már látszott, hogy nem úgy gondolkozott, mint a hogy mondta. Valamivel gyorsabban kezdte hájas testére huzgálui a ruházatot és mire a kisbiró a| hitesekkel előkerült, ő is készen volt. Együtt indultak a helyszín felé. Hát bizony Széles Péter uram a legislegalaposab- ban meg volt halva. Az utcza közepén feküdt egy kottyanóban. Arczczal lefelé volt fordulva és a sáros esővíz majdnem teljesen elborította. Alig látszott ki valami belőle. Ott is csupa sár, csupa lucsok volt. Mikor a kisbiró valamelyest felemelintette és a holttest szájából, a beléverődött sáron át is, szétterjedt a pálinka átható szaga, a biró mindjárt kész is volt a diagnózissal: Meggyűlt benue a pálinka, oszt elbukott és meg- fűlt — jelentette ki teljes meggyőződéssel. Utána mindjárt a részvétnyilatkozatokhoz is megadta a hangot: Sajnálnánk a szegényt, ha vóna ki utána sírni De bizony, nem nagy diszességére vót községünknek És, ha csak a vén Jakab nem, más alig ha fogja nleg siratni. Még talán tulajdon háza népe sem. És bizony az együvé verődött sok kiváncsi ember ha hangos szóval nem is, de amúgy hallgatagon, fej lóbálással, helyben hagyta azt, amit a község biráj; mondott. A vén Jakab lógatta a legszorgalmasabban fejét.. I - ~
