Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-21 / 25. szám
25. szám. "CT HST G3. oldal. legfeljebb talán alaki hibák miatt fogna megsemisittetni, a mit azonban a törvényes formaságok szigorú betartása mellett egy újabb határozattal mielőbb reparálni lehetne. A színház helyéül szolgálna a Kossuth-téron kívül az Ujtér. Ide azonban csak kisebb méretű épület lenne emelhető. A tulajdonkópeni színház területe azonos lenne a terv szerintivel, csupán a bolthelyiségek maradnának el, a kávéház helyett pedig egy czukrászda jönne az épületbe, ahol az előadás előtt és alatt üdítő italok lennének a közönség részére kiszolgáltatva. A ujtéri színház főhomlokzata a Weinberger-féle házzal nézne szemközt, másik homlokzata az Ung felé nézhetne, és ezen oldalon vagy a főhomlokzaton lehetne a czukrászda, mig a főoejáró a Stahlberger-féle házzal szemközti oldalon rendeztetnék be, a színpad pedig a zsidó-templom felőli részre esnék. Mindhárom oldalra jöhetne egy nagyobb erkély, a mi az épület szépségét fokozná. Az ujtér természetesen igy megszabadulna a bérkocsi állomástól, továbbá a csizmadia és más iparosok sem árulnatnának heti vásárok alkalmával itt, ez pedig ismét csak a tér szépségének előnyére válnék, és-a hátsó kisterületet ismét parkírozni lehetne. Tudomásom szerint a Korona-szálloda elől, — tehát az uj-térről a bérkocsi-állomást áthelyezik a Bradács Gyula által bérelt Dayka-utczai köztérre, a mely terület a Zinner-féle bolt melletti utcza részt is befogva, a 3—4 bérkocsi állomásának elég leend. Szükséges volna ezúttal, hogy a bérkocsik által elfoglalandó rész ki- aszlaltozva legyen, és ott egy fecskendő csővel ellátott Norton-féle kút furassék, hogy a bérkocsik által előállott szemét a fecskendő által azonnal lemosva az Ung folyóba levezettessék. Minden városban úgy van a bérkocsi állomás berendezve, miért maradna tehát épen Ungvár hátra. Harmadik sorban lenne említhető a Széchenyi-tór. Erre nézve ugyanaz áll fenn, a mi az új-térre nézve. Nevezetesen kisebb méretű épület, három fronttal, czukrászdával, erkéllyel. Itt ismét fölmerülne a bérkocsi-állomás kérdése, Nohát ez sem okozhat nehézséget, mert ott van a Sa- vanyuvizelőtti széles utcza, a hol a postahivataltól kezdve a Rákosi-féle házig a bérkocsik egy sorban könnyen elálldogálnának. Ide is aszfalt kellene, de már az Ung csatorna közvetlensége fo'ytán nem is kútra, hanem csak egy egyszerű elmentő szivattyúra lenne szükség a bérkocsik szemetének lemosása czéljából. Hátra volna ehelyütt a tűzifa-árusok helyiségének kérdése. Ez sem okozhatna nehézséget, annyival inkább, mert a tűzifát csak a téli hónapokban hordják, és azt sem oly nagy mennyiségben, hogy azért nagyobb területű áruhelyről kellene gondoskodni. Ott van a Dorno- nyai utczáról a Zugótelepre vezető utcza a régi üres kaszárnyák előtt. Egy kevés gondosság és a tűzifa- árus szekerek egy sorban felállva kényelmesen elférnek, minden megtorlódás nélkül, csak esetleg szigorú rendszabályok alkalmazásával is köteleztessenek a faárusok a sorba való beállásra. A most elmondottakból igyekeztem megállapítani a színház építés, a Kossuth Lajos-tér rendezése, és a heti vásároknak alkalmas helyekre való kitelepítésének kérdését. A mint Ungvár város közönsége a városi elöljáróság közönye, a szépészetiéi nem törődése, és a régi ósdi rendszerhez való ragaszkodása miatt megszokta a mostani rendetlen állapotot, mennyivel köny- nyebben hozzászoknék egy uj rendhez, sőt igyekeznék azt maga is fenntartani és további teendőinél a legtöbb esetben a csin és szépószet szem előtt tartásával a rend fejlesztéséhez legnagyobb mértékben hozzá járulna. Gondolja meg a tisztelt tanács, hogy elérkezett az idő, midőn a város rendezésének kérdése többé el nem odázható. Gálocsy Zoltán. Színház. Most, hogy már visszavonhatlanul befejezett ténynyé tette Németh József színigazgató alig három heti működése után a közönség pártolás hiánya miatti távozását, nem lesz érdektelen, ha közöljük a „Borsodmegyei Lapok“ ez. Miskolczon megjelenő napilapnak az itt működő színtársulatra vonatkozó sok megszívlelendő megjegyzést magában foglaló czikkét: „Színi kerületünk legexponláltabb és legtávolabb fekvő pontján, ott a Beszkidek tőszomszédságában működik most a miskolezi színtársulat és hűséges buzgalommal iparkodik a ruthének (No, no! Szerk.) között terjeszteni a kultúrát és érvényt szerezni a magyar színművészet géniuszának.“ „Ezt a nemes feladatot pedig vajmi nehéz körülmények között bírja teljesíteni! A közöny, mely az egykor meleg pártfogásáról jó hírnévnek örvendő ungvári közönséget érzéktelenné tette és az környezet, az az elszigeteltség, mely a színtársulatot mintegy elvágta a czivilizáczió meleg áramlatától, zsibbasztólag hat a színtársulatra és csak annak derék vezére az, ki rendithetlen kitartással, sohasem, csüggedő reménynyel néz a jövőbe, mert biztosra veszi, hogy művészetével és lelkes társulatával ép úgy meghódítja a legközönyösebb elemeket, mint az neki Losonczon sikerült, hol a babérok és az anyagi jutalom- egyforma sokaságban jutottak osztályrészéül.“ „Pedig nemcsak a közönség közönyével és bizalmatlanságával kell ott küzdeni a társulatnak, hanem még az idő viszontagságaival is, továbbá azon kalamitá- sokkal, melyek egy rozoga színkörnek nevezett fabódéban felállított parányi színpaddal együtt járnak. A nagy társulat öltözője olyan, akár egy nagy ferslág, csupa léghuzaiu, csupa rondaság Es mi több : ez a színháznak nevezett alkotmány, melynek színpadján kell hivatásukat teljesíteniük a színészeknek, a legveszedelmesebb tűzfészek, a mennyiben 5—6 méternyi távolságban, azaz legközelebbi szomszédságban éjjel nappal üzemben van egy nagyobb szabású spiritusz és élesztő gyár, és alig pár száz lépésnyire a hatalmas gőzmalom, melynek fekete füstöt okádó kéményéből a hulló_ hamu megfertőzted a levegőt a színház környékén És bent a színkörben a nézőtéren csupa léghuzam, a feljárás a páholyokhoz az emeleti nézőtérre valóságos nyaktörő padláslépcső, melynek megmászásához erős vállalkozási kedv és önfeláldozás, ezeken kívül oly erős tüdő és akrobatái készültség szükséges, mint a turista kirándulásokhoz.“ „Ilyen külső és benső viszonyok között játszik a zöld Ung vize mellett társulatunk, ilyen számkivetésben töprenkedik Németh Jóska és számlálja nemcsak a kasszarapportok deficzitjeit, hanem a napokat és órákat is, melyeket még ott kell lemorzsolnia és melyek után ismét közelebb jut hozzánk, a lelkesebb Egerbe, hol már várva-várják a színtársulatot. No, majd csak vége lesz az ő kínszenvedéseinek is és biztosra vesszük, hogy ha majd az ungvári közönség felmelegszik, minden nap olyan telt háza lesz direktorunknak, mint a múlt vasárnap volt, a mikor először adta elő Casanovát, Barna Izsó szép zenéjü operettéjét.“ „Casanova Ungváron abban a primitiv színkörben, azon a miniatűr színpadon ! Igenis, a nagyszabású, látványosságokban bővelkedő Casanova minden pokolbeli szörnyetegeivel, hőseivel és hősnőivel együtt ott szerzett érvényt a szép zenének, az érdekes‘jelenetek sokaságának !“ „Természetesen oly zseniális direktor kell hozzá és olyan színpadi otthonosággal és ügyességgel biró személyzet, mint a mi színtársulatunk, hogy az ilyen csodaszámba menő és hihetetlennek látszó színpadi műtét sikerüljön és hogy a helyzet nehézségei daczára mégis tetszést arasson a darab, melyet még a mi volt színigazgatónk sem mert a miskolezi színpadon előadatni a darab technikai nehézségei és költséges volta miatt.“ „Németh Jószef meghozta az áldozatot és Casanovát bemutatta nagy szerencsével a kis Ungvárnak is és aratott érte nagy jövedelmet és teljes elismerést, mely szűnni nem akaró tapsokban és kihívásokban nyilvánult. Meg is érdemlik a közreműködők valamennyien, de meg a szép operette is." „A hölgyek között természetesen a mindig fess és elegáns K. Tarnay Leona, aki több alakban mutatkozott be, tűnt ki és tetszett legjobban Éneke és a játéka egyaránt a művészi színvonal azon fokán áll, mely majdan a miskolezi közönségnek Ízlését és követelményeit is kielégíteni fogja. Mellette (és nem utána) hatalmas verseny társ Károlyi Leona, a társulat fiatal és szép megjelenésű uj csillaga, ki egy pár év alatt (tudomásunk szerint másfél év alatt. Szerk ) mindenütt, ahol működött, aranytiszta szopránjának kelleme, ereje és iskolájának tökélye által a közönség kedvenezóvé lett. A Pompadour szerepében ép oly brilliáns kosztümje, mint graczióz játéka által (a vetkezési jelenetben is), feltétlen dicséretet érdemel.“ „A férfiak közül Németh Józsefet kell azok fölé helyezni, kik a Casanova sikerét győzelemre vitték. Igazgatónk páratlan hurnoru Luczifert ábrázolt, ki a darab folyamán a gáláns czimborát ép oly elagancziá- val játszotta, mint a királyt és ép oly szépen énekelte coupléját, mint a románezot, melynek hatása Károlyi Leonával viharos tapsokban nyilvánult. — Régi ismerősünk, Kozma Pista kisebb szerepében is csillogtatta magas és szép csengésű tenorját, Szánthó Gáspár a czimszerepben remekelt. Ez az operette, mely sok tekintetben „Hoffmann meséire“ emlékeztet nehezen adható teljesen gyakorlott énekművészek nélkül és kivált Casanova bariton szerepe az, melynek szerencsés és helyes betöltése biztosíthatja csak az operette sikerét.“ „No hát Szánthó ilyen kaliberű ember: csupa hang, tehetség és zenei képzettség. Az ő Casanovája Miskolcz közönségét egy csapásra megfogja hódítani.“ „A kiállítás, a jelmezek, a kar működése és a képzett katonai zenészek összjátóka Biliary karmester vezénylete alatt kiegészítették azt az összhatást, mely a premiére alkalmával minden vonalon eltöltötte a zsúfolt ház látogatóit és mely megtörte azon megfog- hatlan és eddig Ungvárt soha sem tapasztalt közönyt és hidegséget, mely lehangolta úgy a derék igazgatót, mint jeles társulatát." „Ungvár lelkes közönsége jutalmazza is meg a magyar színészet ezen jeleseit és- kárpótolja mentői előbb azon mellőzésért, melyet néhány nap óta tapasztaltok kellett!" Sajnos, a Borsodmegyei Lapok ezen lelkes felhívása már elkésett. Az ungvári közönség nem tudta eléggé méltányolni e jeles társulat ambicziózus törekvését. — Ha egy-egy darab össze is tudott hozni teltebb házat, a legtöbb előadás félig üres padok előtt folyt le De azt hisszük ezzel szemben, hogy ha mindennap telt ház hallgatta volna is az előadásokat, még ezen esetben sem lett volna elegendő jövedelem a nagyszámú társulat összes költségeinek fedezésére. Nem pedig . azért, mivel a társulat a legelsőrangu vidéki szini erőkből lévén össze állítva, ezeknek tehetségük és magasabb kvalitásuk következtében nagy fizetéssel lettek szerződtetve — Bizony az előző években itt működött társulat megfelelő szerepkörű színészei megközelítőleg sem voltak úgy dotálva, mint a Németh társulatáéi. — Ebből kettőt következtetünk. Először is azt, hogy e távozó társulat kitűnő erőkből lett összealkotva, ha az ellenértékét vesszük tekintetbe, melyet játékuk fejében , élveztek; másodszor pedig azt, hogy a színtársulat idő . előtti távozásának ódiuma nem terhelheti kizárólag . városunk közönségét részvétlensóg czimén, mert Ungvár városának és vidékének nincs oly számú szinházláto- k gató közönsége, mely a legszorgosabb részvétel mellett • is képes lenne egy ilyen nagyszámú, művészi értékű ■ jó erőkből álló és épen ezért sokba kerülő társulatot ) doficit nélkül fenntartani. — Csak annyiban hibás a • közönség, hogy nem tudott eléggé felmelegedni még e társulat előadásainak látogatása iránt; — de ezzel szemben viszont a társulat vezetője is hibás, amennyiben nem voltak elég tekintettel a műsor változatosságára, hogy a különböző emberek kívánalmait kielégitő másmás műfaj előadására fordított volna többgondot, ami kettős eredménynyel jár, egyrészről a közönség szélesebb rétegeit vonja be a színházlátogatók körébe, másrészről a társulat különböző művészi erőit mutatja be. Ezt bizony elmulasztotta. — Hiszen a második hét végén még több oly kiváló szini erő volt, akinek még csak alkalma sem volt bemutatkozni tehetségével a közönségnek ! Ilyen volt Molnár Ella, Daróczy Ilka, Szabó Irma, s egyáltalán a drámai személyzet, akiknek tehetségéről sok művészi élvezetet nyújtó estét remélhettünk. Részletes kritikát az egyes eljátszott darabokról nem adunk, mert arra általánoságban megadtuk véleményűnként. Mint a színházlátogató közönség kedvenczeitől búcsúzzunk el Károlyi Lonti, K. Tarnay Leona, Molnár Ella, Ráskai Emilia, íizabólrma, Daróczy Ilka, Nagy- laky Aranka, színésznőktől, továbbá Németh József igazgatótól, Baghy Gyula, Fiiredy Béla, Rátkay Márton, Szánthó Gáspár, Kozma István, Szaday Ferencz, Sik Rezső színészektől. És kívánjuk különösen az igazgatónak, hogy társulata több anyagi eredménynyel működjék a többi helyeken, hová utjok ez után visz ! Egyről-másról. Drága jótékonyság. Olvasókörök, intézetek, egyesületek és a fiatalság dicséretes buzgalommal szinte vetélkednek a jótékony czélu mulatságok rendezésének munkájában. Szép tőlük, jól teszik! Hála és áldás legyen jutalom nemes fáradozásaiknak, jószivü cselekedeteiknek! A jószivü közönség a mulatságban résztvesz; akik meg távolmaradnak, a kitűzött jótékonyczélra felülfízetnek. A vége azután, hogy a napi bevételt és a íeliiladakozás összegét a rendezés kiadásai majdhogy felemésztik. Miért? Azért, mert a mulatságokat feleslegesen oly költséggel rendezik, hogy a jótékonyczél csak morzsát kap. Nem jól van ez. Az a kisvárosi jó közönség — minő az ungvári is — mulatni akar csupán és szívesen elengedi a díszes meghívókat, a művészi kivitelű táncz- rendet, a confettit, virágcsatát. Mert ha a lányoknak elegendő tánezosuk van, az öregek pedig polgáriasán elszórakoznak, egy kellemesen eltöltött mulatság emlékével gazdagabbak, tudva egyúttal, hogy az a bizonyos jótékonyczél is a jutalékát bőséggel megkapta. Mi szükség van tehát arra, kivált Ungvárt, ebben a kis városban, hogy a csinos Széchenyi-kertben rendezett nyári mulatság — mint olvastam — 761 koronába kerüljön, mig a napi bevétel 615 korona volt. Ide nem számítom, természetes, a 223 koronát tevő felülfi- zetéseket; mert úgy vélem, hogy a felülfizetők czélja nem az, hogy ők a rendezés költségeihez hozzájáruljanak, Jianem mert a 223 K-nyi felüladakozást távol maradva a mulatságból, a kitűzött közczélra kívántak juttatni. Rendező urak, próbálják meg legközelebb a nyári vagy téli mulatságot úgy rendezni, hogy a kiadások a legszűkebb korlátok közé szorit- tassanak. Remélem, hogy akkor a 838 K bevételből nem 77 K jut a jótékonyczélra, hanem ebből 600 K-nál is több. Az elismerés jutalma fáradozásaikért akkor még nagyobb arányú lesz. A színház. Németh József, a miskolezi kerülőt színigazgatója, holnap, az engedélyidő lejárta előtt, faképnél hagyja Ungvárt. Azt mondják: azért, mert a közönség az előadásokat nem látogatta oly mérvben, hogy legalább kiadásait fedezve találta volna. íme, kudarozot vall már az első nyáron a kerületi rendszer. A monopólium behozatala nem volt kötelező ugyan, a közönség nem is volt ebbe szerelmes, hanem egy-két hangadó ur addig magyarázta nekik, hogy micsoda áldásthozó lesz a kerületi rendszer a színészetre és a művészi előadások sikerére, hogy azt mondták erre: próbáljuk meg hát. Ez a kísérlet azonban csütörtököt mondott. Azelőtt jól szervezett, de a mainál jóval kevesebb tagból álló színtársulat Ungvárt az anyagi sikerrel meg volt elégedve azért, mert a tagok száma és a bevétel összege arányban állottak. A direktorok nemcsak a 8 heti engedélyidőt kitarthatták, hanem azt meg is toldották. Mig most a kerületi rendszer mellett a színtársulat itt hagy bennünket, a város pedig most nem adhat más direktornak engedélyt, mert a tökéletlen kerületi rendszer mellett csak a miskolezi társulat jogosult Ungvárt az előadásokat rendezni. így a közönség, a mely még vagy négy hétig a színházba szívesen eljárna, színház nélkül marad. Vagyis a kétoldalú szerződés mellett csak megnevezett direktor jöhet Ungvárra, a ki tetszése szerint idő előtt a közönséget itt hagyja. Az idei nyári idény tehát befejezést ért. Ezt az esetet is hathatós érvül használhatják azok, akiknek nincs már egyéb bajuk, minthogy Ungvárt elodázhatlanul állandó színházat kell építeni. Vadaskert. Régen ez volt a neve a Széchenyi-kertnek, amikor még látogatott volt, mert a közönségnek napi életrend beosztása olyan volt akkor, hogy annak minden rétege együtt tartott. Most ellenben a Széchenyi- kert rendszerint üres s a vendéglős a napot hiába nézi, vendége, különösen köznapon alig akad. Ha a viszonyok ilyenek maradnak, ezen nyári kertnek jövője nem lesz. Mert a kik a műhelyt köznapokon elhagyhatják, a Társaskör kertjében vagy szőlőikben, meg a pinezók előtt töltik a délutánt, igy a Széchenyi-kert részére csak a sétálók meg a gyermekeket szórakoztató bonnok maradnak, ezek pedig kerülik a vendéglő asztalát. De ez nem baj, a kertre a sétálók meg a gyermekek részére is szükség van. A sétáló közönség azonban szomorúan tapasztalja, hogy a kert ez idén
