Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-06-14 / 24. szám
2 oldal. TT IST <324. szám. d. u. 3 órától este 6 óra utánig megszakítás nélkül a legnagyobb érdeklődés mellett tartott. A gyűlés lefolyását röviden következőkben adjuk: Ladányi László szobránczi áll. tanító katonás menetben sétáltatta fel a fürdőbe tanítványait, hol a gyűlés színe előtt megtartotta gyakorlati mintatanitását a testgyakorlatból. A tanítás birálat alá vétevón, többek hozzászólása után előadó tanítónak jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. A 'gyűlés második tárgya Szócska Dezső sáros-remetei áll. tanító értekezése volt a „Társadalom a gyermeknevelés szolgálatában“ czimü közös tételről. Felhívja értekező a társadalmat, hogy legyen segítségére a gyermeknevelésnél a tanítónak; további fejtegetésében kéri kartársait, hogy alakítsanak gyermekköröket, ifjúsági egyesületeket, vonják be ide a gyermekek, illetve ifjak szülőit; iskolai ünnepélyekre hívják meg a szülőket stb. A gyűlés figyelemmel hallgatta a tanulságos értekezést, melyhez Grigássy Károly hosszasabban szólott, rámutatván a gyakorlati életben tapasztalt mai kor azon általános szokására, hogy társadalmunk a tanítót nehéz munkájában nemhogy nem támogatja; de legtöbb helyen a tanító s iskola létezését egészen figyelmén kívül helyezi; rámutatott azon eszközökre, melyekkel lehetne a tanítóknak a társadalom figyelmét s érdeklődését a népnevelésre irányítani. Majd Dr. Russay Gábor Lajos fürdő és járás-orvos nagy érdeklődés mellett gyakorlatilag mutatta be az első segélynyújtást; ott volt a nagy terem közepén a kór-ágy és egy teljesen uj mentőszekrény, valamint 13—14 éves fin, ki azért volt oda állítva, hogy a doctor ur által előadott különféle balesetekből származó csont-törés, ficzam, vérzés, zúzás stb.-re alkalmazandó kötés, borogatás, kenés stbbit természetbe bemutassa; ez részletes magyarázással meg is történt. Megismertette az előadó orvos a tanítóságot a mentőszekrényben található szerek s eszközökkel s ezek használati módjával. — Előadás végeztével Grigássy Károly köszönetét mondott a járás tanítói nevében az orvosnak tanulságos előadásáért. Kaszárda József áll. tanító „Állj ellen a kezdetnek“ czimen ostorozta a fényűzést és tivornyázást, mely manapság lépten-nyomon tapasztalható; a tanító küzdjön ez ellen, a zsenge gyermekkel utáltassa meg ezen rósz, káros szokásokat. Végre Grigássy Károly foglalkozott a felekezeti tanítók fizetésrendezésével, miből kifolyólag határoza- tilag kimondotta a gyűlés, hogy 12 tagból álló küldöttség vezettessék az elnök által Gróf Sztáray Sándorhoz, a szobránczi vál. kér. orsz. képviselőjéhez, hogy a kath. Tanítók országos bizottsága által beadott memorandumot az országgyűlés előtt támogassa. — Köri jegyző- választás után a tanulságos gyűlés elnök éltetésével véget ért. Gyűlés után Lányi Lajos zenekara a nyílt csarnokban rázendített nehány szívhez szóló nótára, jelezvén ezzel, hogy az ungraegyei tanítók által alapított „Tan Othon" fentartásához járulni kell a szobránczi járás tanítóinak is: megkezdődött á táncz, mely a legjobb hangulatban s virágos kedvben kivilágos-kivirradtig tartott. A mulatságon jelenvolt hölgyek közül sikerült följegyeznünk: Toracsányi Kálmánná, Tomcsányi Erzsiké (Geőcz), Moldt Károlyné, Erdei Margit (Ungvár), Fekete Zsigmondné, Fekete Margit és Ida, Ladányi Lászlóné, Ladányi Ilona, Linner Erzsiké, Ritterné, Borsiczky Bóláné (Szobránc'z), Grigássy Károlyné (Porosztó), Máthé Anna (Kalusa), Kovács Mihályné (F. Remete), Mincsák Mariska (Klokocsó),Lewandovszky Je- nőné, Schöbel Adél, Schöbel Camilla, Weiss Ilona, és Kenesey Irén stb. — Hogy tudósitásom teljes legyen, a rendezőség köszöneté mellett megemlítem, hogy a tánczmulatságra felülfizettek: Dr. Russay Gábor Lajos 8 kor. Moldt Károly 2 kor. Csehticzky József 2 kor. (jegy megv.) Artimonics Emil 2 kor. (jegy megv.) Borsiczky Béla és Grigássy Károly 1 — 1 koronát. Egy jelen volt. II. Az „Ungvármegyei Ált. Néptanitó Egyesület“ nagy- kaposi járás köre e hó 2-án tartotta ez évi rendes köri gyűlését Nagy-Kaposon. Ez eléggé látogatott gyűlést, melyen a tagok csaknem teljes számmal vettek részt, a régi szokáshoz híven gyakorlati tanítás előzte meg, melyet Székely né Ha- lassy Gabriella nagykaposi áll. tanítónő tartott a II. osztályban. Tárgyát a nyelvtanból merítette, ismertetve az egyes és többes számot. A szép eredménynyel végződött tanítást Marosi Mihály köri elnök minden tekintetben kifogástalan megnyitó beszéde követte, — melyben megemlékezett azon cz^lról és feladatokról, melyeket a járáskor maga elé tűzött, s örömmel látja, hogy a tanítóság megértette azt, s ez biztosítékot nyújt a jövőre, hogy az egyesület zászlaját, melyi’e e jelszavak vannak írva: „Hass, alkoss, gyarapi(s s a haza fényre derül!" még hatványozottabb mértékben fogják szolgálni. Az általános tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után Minay Lajos, a kör jegyzője lelolvasta a múlt gyűlés jegyzőkönyvét, majd Dr. Karos Adolf járásorvos előadása következett „Az iskolai egészségügyről.“ —- E tanulságos felolvasás kiváló tartalmat adott a gyűlésnek, mit legjobban bizonyít az, hogy hatása alatt a kör egyhangúlag jegyzőkönyvi köszönetét és elismerést szavazott az előadónak, s azon reményének adott kifejezést, hogy nagyértékü s tanulság’os fölolvasásaival a jövőben is támogatni fogja az egyesületet munkájában. A második felolvasó Rostás Jenő nagy-kaposi áll. tanító volt, ki „A társadalom a gyermeknevelés szolgálatában“ ez. tételről értekezett. Felo’vasása hosszabb vitára adott alkalmat. Általános s nagy tetszést aratott Magda Jánosnak az ifjúsági egyesületekről irt tanulmánya, melyben az ifjúsági egyesületek munkáját illetőleg, komoly s figyelmet érdemlő eszméket vetett fel. Ezzel a gyűlés, még több kisebb ügy elintézése után az elnök zárószavaival véget ért, —- mire a kör tagjai a kaszinóhelyiségben gyűltek össze közebédre, hol a kitünően elkészített ebéd fűszeréül toasztokban som volt hiány. — Marosi Mihály szép szavak kíséretében emelt poharat Wlassics Gyula közokt miniszterre. — Utánna szólották még Minay Lajos, ki Dr. Karos Adolfra üritó poharát, majd Scsavniczki Gyula, ki a kör tagjairól emlékezett meg, Bodó Sándor ki a jelenlévő hölgyeket éltette, stb. — A társaság csak a késő délutáni órákban oszlott el. Tr „ __ TARKASÁGOK. ___ Praeparandista-lányok zónázása a hegyvidék felé. — Alkalmi tudósítónktól — Csókolni valónak és jóságosnak kiáltották a X-i tanitónő-képezde elsőéves növendékei direktorukat arra az üzenetre, mely tudtokra adta: hogy a haszonnal és dicséretes szorgalommal eltöltött tanév végén nekik engedélyt ad, hogy a hegyek közé tervezett egy napi kirándulásban résztvehetnek. Nyomban megindult a kirándulás rendezése. Legelsőben a vicziuális vasút igazgatójához rózsaszín levélkére vetett kedves sorokba foglalt kérelmet intéztek mérsékelt jegyért. Az udvarias és finom igazgató egy perczig sem késett, s a tanítónő-jelöltek kérelmét készséggel teljesítette. A másnapra tervezett kirándulás előkészítésének fő részletéül a mamák és a nénik a takaréktüzhelyhoz állottak ; sütöttek, főztek s a kis batyuk, pirosra rántott csirkék, felvágottak, eperszeletek és másféle édeskés süteményekből álló elemózsiától csak úgy duzzadtak. A kiránduláshoz gyönyörű reggel köszöntött be. A viczinális megálló helyén csak úgy tarkállott a fiatal lányok csoportja, batyuval kezökben, s a frissen vasalt szerény toilettjük illatot árasztott. Á jegyet a viczinálisnak ez alkalomra külön kirendelt főtisztviselője szolgáltatta ki oly gyorsan, hogy egy pillanat alatt a vonat útját folytathatta. A viczinális masinája ilyen ennivaló^ teremtéseket egy csoportban még soha sem szállított. Állomást állomás követett. Az alkalmazottak az érkező vonatot díszbe öltözködve fogadták, mert ilyen bájos teremtmények előtt kicsipve illik*' megjelenni. Szóval nagy volt a vigság s az öröm a folyó völgyén haladó vasút mentén. A százados várrom virágai hálatelten hajtogatták fejecskéiket, üdvözölve társnőiket. Hát benn a kocsikban I A szemlesütött komolyságu paedagogus-jelöltek csicseregtek, mint a madár, s daloltak, ahogy az angyalok se külömbül. A végállomáson sietve ugrándoztak ki a kocsikból — mint a szöcskék. A kirándulás programmjának első pontjául megtekintették a nevezetességeket. A klastrom ablakaiban barátfejeket láttak kinézni. A végállomás helyén láttak paplakot és templomokat, iskolát és hivatalokat, odébb vendéglőt. Ezzel hamar végeztek. A fő czél nem is ez volt, hanem hogy megtekintsék a vasút mentén elterülő vidéket s ozonos levegőt jzivjanak. Mikor már a nap tányérja magasan állott s delet jelentett, a bükkös tövében ^terülő pázsit-szőnyegre telepedtek, melyet többfelől friss forrásvizü patak övez. Kibontották a batyukat s előkerült a sokféle jó ennivaló. Úgy nézett ki ez a csoport, mint a szebbnél-szebb virágokkal diszlő rét. A kakukfű, a mécsvirág, a sárma látva őket, szirmaikat szerényén összehúzták, csak a csipke-rózsát fogta el titokban az irigység ennek a leánybokrétáüak láttára. Az étkezést játék, ezt dalolás követte, amire még a bükkösben tartózkodó őzike is kíváncsiskodott és a közelben settenkedett. Szóval, a felvidék központja a teremtmények ünnepe volt s a praeparandista lányok váratlan megjelenése a végállomásbelieket egészen meglepte. Máig sem beszélnek ott egyébről. Tósztok sem hiányzottak. Legelsőben éltették természetesen direktorukat, azután mindazokat, akik a kirándulás sikerét elősegítették. Még a rántott csirke is éljent kapott. Az alkonyat órái a visszazónázásra voltak szánva. Már délután 7 órakor a mamák ölében mesélték el — hogy is volt. A végállomásbeliek megigértették velők, hogy a jövő tanévben rendezendő Il-ik kirándulást nékik korán tudtul adják. Amikor olyan fogadtatás örömeivel fogják őket meglepni, hogy egykor szemüveges tanítónői korukban is kedvesen visszaemlékeznek reá. Amiért jövőre talán még Wlassics minisztertől is köszöriő-levelet kapnak. @ Prolog. Az ungvármegyei ifjúság június 13-iki «Cseresznye-ünnepélyén» szavalta ; Oergelyi Margit urleány. Engedjék meg óh hölgyeim, Bocsánatot óh szép urak, Hogy elmondjam mesémet im, A melyet szült e hangulat. A mig az urak udvaroltak, S a női ajak kaczagott, A múlt tüze feléledt bennem S mert iró volnék — mit van tennem, Mint elmondani ezt legott. Históriám az igen régi, De actuális s ez a fő, S könnyet fakaszt a szép szemekből, Miként rózsát a rózsalő. Lehet, — e könny a kaczagásé, Vagy meghatottságé leszen, Mert igy van: ez mulat, az ásit, . . . Min én sírok . . . kaczag a másik . . . Azért urak csend! Figyelem 1 Mese a cseresznye-fáról... egy fiúról s egy leányról. Volt egyszer egy ifjú leányka, S egy mélabús, bohó gyerek. S mivel szelíd volt mindakettő ügy szerették az emberek. S egy szép tavaszi enyhe alkony, Midőn a kertre ráborult . . . Az ifjú leányka szerelmesen A gyerek kebléhez simult. S úgy elzokogott lassan . . . boldogan . . . Úgy elcsititja a kedves fiú: »Ne sírj te kedves . . ne sírj te édes! . . Lásd: én sem vagyok szomorú. Hisz oly régen vágyunk egymásra . . Elmúlt a tél, már nem havaz, Derült az ég, kigyult szivünk . . . . . Gyümölcs érik. . . itt a tavasz!« Először akkor láttalak meg, Mikor a kedves kis kapád Szorgalmasan ásott e helyen . . S ültetett cseresznye-fát. Minden vágással mélyebbre szántád Szivemben azt a kis magot, Melyből, mint ott cseresznye-fádból: Szerelem fája sarjadott. S mikor a te cseresznye-fádat Hóval takará a tél, Ha virágot adtam erről a fáról — Te mindig oly szófián levél. De én, — mint a te cseresznye-fád: Sejtette, hogy a tél múlik . . : Nem száradt el szerelmem fája, Dobogta . . — várok tavaszig! S eljött az is! »Vidám tavasz van ! . . . Kis fáinknak gyümölcse lett. Nézd, piroslik, s hogy megsimul Párosával fejünk felett. Az én fám sem volt hűtlenebb, Fogant, . . s nőtt, gyümölcsöt hozott. . Minden szem, mint egy lányajak : Felém oly üdén kaczagott!« Beszélt . . . beszélt a két szerelmes. Elmúlt . . . eltűnt . . a röpke nyár. Lehullt a fáról a cseresznye . . . S . . árván maradt a csonka szár! * Azóta, ha cseresznyét láttam, Szemembe mindig könny hatolt . . . ... A régi rege jutott eszembe : .... Mikor a fán még cseresznye volt!» Mocsári Miklós. A közönség köréből. A következő sorok közlésére kértek fel bennünket : Igen t. Szerkesztő Ur! B. lapjának f. hó 7-iki számában az uj izr. templom építkezésére vonatkozó oly közlemény jolent meg, melynek rektifikálását — mint az izr hitközség tervező és művezető épitészei — kötelességünknek tartjuk. Konstatáljuk egyszerűen, részint személyes észleleteinkre, részint művezető helyettesünk legújabb adataira támaszkodva, hogy a falazási munkálatok általában correctek és messzemenő igényeket is kielégíthetnek ; nemkülönben, hogy a nagyméretű vas- és tetőszerkezetek elhelyezése után sem történt absolute semmiféle kizökkenés avagy elhajlás; következőleg a veszélynek soha nyoma sem volt az építkezés tartama alatt. A mennyiben pedig a külső falburkolati disztégla és terracotta elhelyezésekor esetleg egyes pontokon kisebb „túlfalazási“ hiba találtatnék, az könnyű szerrel eliminálható. Egyebekben vagyunk igen t. szerkesztő ur kiváló tisztelői: Papp Gyula és Szabolcs Ferencz műépítészek, Budapesten. Színház. Németh József társulatának második heti szereplése után már nem érhet bennünket a vélemény nyilvánítás elhamarkodottságának a vádja akkor, ha kijelentjük, mint általános közmeggyőződést, hog}7 a társulat teljesen és tökéletesen kielégíti az ungvári közönség igényeit és a színművészet iránt tanúsított követelményeit. A bemutatott darabok, melyeknek túlnyomó része operett, népszínmű és vígjáték, mindegyikének előadása arról győz meg, hogy komoly tudás, törekvő ambiciózi- tás és számbavehető tehetségek igyekeznek közremunkálnia Tnalia művészete iránti hódolás előmozdításában. — Akár az egyes előadásokat külön-külön, akár pedig általánosságban bíráljuk is meg, csak előnyös oldalról világíthatjuk meg azt, úgy az egyes személyek kvalitása, mint a rendezés kiválósága és egyöntetűsége folytán. — Nagyban növeli az előadások értékét és hatását a zenekar, amely az igazgató szorgos utánjárásának eredményeként a helybeli katonai zenekar legkiválóbb tagjaiból állíttatott össze a szintársulati karmester ügyes és szakavatott vezetése mellett. És szinte hihetetlennek tűnik föl, hogy egy közöshadseregbeli zenészekből álló katonai zenekar oly érzéssel, oly szívhez szólóan tudja eljátszani a magyar érzelemvilágol kifejező magyar dalokat, sőt — csudálatus attól sem riad vissza, ha a tősgyökeres hazafias dalokat kell eljátszania; a Himnusz, a Szózat, a rebellis Rákóczi- induló és a kurueznóták lelkesedést keltő hangjai már
