Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-31 / 22. szám

2. oldal.

TJ3ST G22. szám.

szellemi, lelki életének létében, a maga hitványságában az egész emberiséget annak minősiti. Pedig a{ emberiség gyarlóságának, hitványságának valóságos alapot épen a\ nyújt, aki ily értelmű meggyő{ődését fennen hirdeti. Mig ellenben azok, akik a keresztény hit és erkölcsök igazságában hisznek, remélnek, már ez életben találják meg tulajdonképen jutalmul a megelégedést, a nyugalmat, a boldogságot, mert már a Krisztusi tan tartalma magában foglalja e világ létében való megnyugvás, megelégedés kellékeit. Innen magyarázható meg, hogy a szive mélyében vallásos egyén sokkal nyu- godtabban, megadóbban viseli az élet kegyetlen csapásait, és az ilyen egyén cselekedeteinek összhangja is sokkal kiszámíthatóbb lesz, mint akik a hit áldásai nélkül vélik életüket lemorzsolni.

De érzi is e korszak a vallásos, a hitélet növelésének sürgős és szükséges voltát. A röghöz kötött ember haladásának szertelenségében első pillanatra elvakultan önmagát állította önmaga istenéül, de látva törékeny és gyászosan gyönge voltát, kezd ismét visszatérni ahhoz, akitől sokszor elfordult ugyan az ember, de bűnbánóan ismét visszatért végtelen irgalmat ismerőhöz.

Piros pünkösd napján szálljon fohászunk az Égbe: Adj nekünk —■ Uram — erős hitet; mert a hit alapja az erkölcsnek; az erkölcs pedig támasza és talpköve minden állam-nak.

Törvényhatósági közgyűlés.

Ung vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 29-én tartotta ez évi Il-ik rendes közgyűlését. A napirendre tűzött érdekes ügyek, különösen az obstrukczió elleni állásfoglalás kérdése a bizottsági tagok igen nagy számát hozták össze a vármegyeháza nagytermébe.

Gróf Török József főispán küldöttsógileg meghivatván, hosszas éljenzéstől kisérve, elfoglalta az elnöki széket s a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg:

Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság!

1867. óta sohasem volt magyar hazánk oly válságos helyzetben, mint jelenleg. Alkotmányunk veszélyeztetve, iparunk és kereskedelmünk a legnagyobb mérvben sínylődve, közgazdasági állapotaink rendezetlenül. Mindez annak a következménye, hogy az állami háztartás kereke meg lévén kötve, a kormány nem fejtheti ki azt a tevékenységet, amire hivatva volna. Milliókra megy már azon kár, amit iparunk, kereskedelmünk eddig szenvedett és ezen állapotot tovább fenntartani annyit jelent, miut ezen károknak az ok és okozat folytán csak progresszív romboló hatását növelni. Hiszen ha csak arra utalok, hogy ezen szegény országban, amely az ipar és kereskedelem fejlődésére kényszerítve van és nem fejlődhetik, ha a már tervbe vett 400 millió beruházási költség fel nem használható, mily kárt okozott a jelenlegi állapot, midőn annyi ezer és ezer munkás, aki munkába nem állhatván, — mindennapi kenyerét veszti és ezáltal az ipar és a kereskedelem is óriási hátrányokat szenved. Már ez magában is elegendő indok annak megerősítésére, amit

meg magad maradsz, mi lenne belőled, azért gyermekem hallgass a jó szóra.

A lány csak ráemelte búsan a szemét és várta mi következik.

— Mig vecsernyóre voltál, itt járt Gulyás Péter és azt mondta, ha meg nem vetnénk, elvenne téged és ide jönne lakni, úgy gondunkat viselné, hogy még szegény apád életében sohse volt olyan dolgunk. Derék ember, elég szemre való is, mit szólsz hozzá.

— Kétszer sem beszéltem vele, mióta hazajött, volt neki szeretője, mért nem veszi el. Én nem akarok senkihez menni, majd csak elélünk valahogy. A jó mód sem fog engem megpirositani; tudja édes anyám sohsem ellenkeztem, semmibe sem, de nem szeretem, inkább meghalnék, mint hozzá menjek.

— És mért nem, mi kifogásod van ellene ? Örvendhetsz, ha a részeges Gyermán lányát becsületes magyar ember veszi el, jól tudod, hogy mi a rossz ember, előtted volt apád. Mikor már tudta, hogy meghal, úgy hátba vágott a csizmával, hogy lerógytál. Jó lesz neked is egy ilyen ember, s volt örömöd valami az életben ?

— Nem volt eddig sem, ezután még annyi sem lesz ; ha meg akarja tudni, Simon Sándor volt a szeretőm, de bátyámmal vitték el katonának. Azt mondtam megvárom én, nem akarok hazudni, megvárom, még ha nem vesz is el, ha három év múlva haza jön.

— Az nem úgy lesz, hanem majd belátod te azt magadtól, hogy mit kell tenned; ugy-e ott vannak a lányok, kiket nem vett el a kedvesük mikor haza jött, azt beszélte az egész falu. Majd rád is mondják: na ott maradt a Gyermán Anna is, hiába várta szeretőjét hűségesen.

— Nem, nem akarom, én nem akarok már semmit, azt csinálja édes anyámba mit akar, hozzá megyek, legyen boldog maga, én is csak boldog leszek valahogy, csak hagyjanak békét, — nem bánom én, adjanak férjhez.

Más héten odaadták a jegykendőt is, do Anna csak nem változott semmit. Eljött az idő, hogy menni

eddigelé mondottam. De tovább megyek — mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság — mert ha ezen törvényen kívüli állapot tovább tart, be kell következnie annak, hogy a külföld előtt hitelünket elveszítjük s ez szintén kiszámíthatatlan károkat okoz. Mert a külföld, habár nem is avatkozik a mi országunk belső ügyeibe, de mindenesetre figyelemmel kiséri politikai viszonyainkat, a belrendet, és ha látja, hogy e viszonyok nem megbízhatók, óvatosabbak lesznek pénzüknek országunkba való elhelyezésénél s bekövetkezik az is, hogy az eddig nyújtott hiteleket is, amelyekből ezideig éltünk és tudtunk iparunk és kereskedelmünk terén vívmányokat elérni, felmondják, s a külföldi hitel elvesztése által ismét csak az ország lakosai szenvednek óriási károkat. M. t. Törvényhatósági Bizottság! Ezek mind tagadhatatlan tények és amennyiben a legbölcsebb politikusok is a kibontakozásnak vajmi sötét képét látják, hazafias aggodalom tölti el szivemet, midőn ezen kibontakozás nehézségeire gondolok és ezzel kapcsolatban az országnak pusztulását látom magam előtt. Én a magam részéről a mindnyájnnk által kívánt, sőt követelt önállóságunkat nem ezen politikai akczióban, hanem az országnak ipar és kereskedelme terén a közgazdasági viszonyok megizmosodásában látom egyedül. (Élénk helyeslés.) Az országgyűlés kisebbségének azon eljárását, hogy az indemnitást megobstruálja, sem alkotmányszerünek, sem törvényesnek, avagy oppor- tunusnak el nem ismerem. Az alkotmányosság szempontjából nem helyeselhetem, mert az alkotmánynak legfőbb követelménye és alapföltétele az, hogy a tisztességes törvényes utón létrejött többség fölött a kisebbség ne jusson uralomra. Törvényesség szempont- íjából nem tartom helyesnek azért, mert az obstrukcziót törvényes parlamentáris eszköznek el nem fogadom. Opportunusnak sem tarthatom a kisebbség akczióját, mert miért szenvedjen ezen országnak áldozatkész adózó polgársága azon helytelen taktika gyászos következményei miatt, amely az obstrukczióból folyik.

M. t. Törvényhatósági Bizottság! Mondhatnék még száz meg száz olyan okot, amelylyel mindenütt rámutathatnék arra, hogy ezen áldatlan állapotok az országnak tényleg milliókra menő károsodást okoznak, de ezeknek felsorolásától, miután nem akarok magam is obstrukcziós beszédet mondani, eltekintek, s eddig is csak saját szerény nézetemnek adtam kifejezést. Meg vagyok győződve, hogy a m. t. Törvényhatósági közgyűlés nagyrésze teljesen megalkotta magának azon direktívát, amelyen haladni fog s remélem, hogy mindenki belátja, hogy ezen áldatlan állapotban maradni nem lehet, hogy ezen törvényellenes állapotból, amely a törvényes kormányzást teljesen lehetetlenné teszi, ki kell jutni és az országot a nyugodt munkásság medrébe kell terelni, úgy, hogy az magunkra és a külföldre is megnyugtató legyen. E kérdés fölött egyszerűen napirendre nem térhetünk, ügy tudom, már köztudomású dolog , hogy körülbelül 30 bizottsági tag által kellő időben beadott indítvány fekszik előttünk a zöld asztalon, melynek czélja, hogy abban az irányban, amit az előbbiekben kifejtettem, Ung vármegye törvényhatósága állást foglaljon azon állapottal szemben, amelyet az obstrukczió idézett elő, hogy Írjunk fel a képviselőházhoz az obstrukczió megszüntetése czéljából.

Magára az előterjesztés módjára nézve megjegyzem. hogy szabályrendeletünk és az ügyviteli szabályrendeletünk és az ügyviteli szabályzat azt követeli, hogy minden indítvány legalább 24 órával a közgyűlés előtt adassék be. Ez tényleg megtörtént. A kérvényezők az ügy fontosságára való tekintettel azt kívánják, hogy az indítvány napirend előtt tárgyaltassók és amennyiben sok praecedensünk van, hogy indítványok

kell feliratkozni és Anna újra sirt soká, anyja meg is verte, hogy viselje már magát okosan.

— De hát hogy legyen jó kedve, — igy szólt magában, — mikor olyan leveleket kap, ha elolvassa, még a kő is megindulna. Csak megtudna halni, inkább a halál, mint az ilyen élet. Ha meg tudja Sándor mi lesz, biztosan a testvérje megii’ja neki, persze úgy hogy én akarom ezt s már nem szeretem.

Rá egy hétre megtartották a lakodalmat. Mondják, nagyon sirt a menyasszony, de úgy jó, akkor lesz vig asszony, ha sokat sir mint menyasszony. Rendbe volt már a tengerije Gyermánnénak, a szőlője lefedve, földje is bevetve, nagyon meg volt elégedve vejóvel. Anna pedig még mindig busult, hiába vigasztalta az anyja.

Az a pár óv is elmúlt már, de Anna még mindig félt, ha haza jön Simon Sándor, biztosan nem lesz annak jó vége, csak túl volnánk már rajta. Még egy év volt hátra, de gyakorlatkor puskapor ment a szemébe és néhány hétre rá haza küldték.

Élső útja is Annáékhoz vitte, nem volt otthon senki, csak Anna a gyerekével. Azt hitte álmodik, mikor belöki valaki az ajtót és hangos jóestót kíván.

— No Anna, számoljunk, hát mond meg azt nekem: te akartad-é, vagy az anyád adott-e férjhez? Igazat szólj!

Anna csak ült szótlanul.

— Mit nézel, ne félj, nem bántlak téged, de az öreg asszony megkeserüli, tudom Istenem !

Anna pedig mindig nézett, de nem tudta mit szóljon. Ha azt mondja: az anyja akarta, akkor azon áll Sándor bosszút, ha pedig azt mondja, ő akarta, akkor ... de ezt nem tudná mondani.

Majd lassan megeredt a könyje és azt mondá :

— Az Isten akarta igy Sándor, és oda tartotta a kis gyereket. Csókold meg Sándor és ne haragudj.

— Isten áldjon meg Anna, reggel vissza megyek a századomhoz, nem lát ez a falu többet.

Ezzel elsietett. Anna csak az ajtó becsapásra rezzent fel s nézett merőn a távozó után.

Nem is látta azóta senki.

a napirend előtt tárgyaltattak, a magam részéről is kérem a törvényhatósági bizottságot, méltóztassók ezen fontos indítványt napirend előtt tárgyalni. (Helyesiés).

Megjegyzem még azt, hogy igen sok fontos ügy van tárgysorozatunkban felvéve, melyeknek megvitatása közérdekű, azért én a parlamentaris szokások tiszteletben tartásával, a teljes szólásszabadságnak szabad tért engedek és a közgyűlést ezennel megnyitódnak nyilvánítom (Éljenzés)!

Felolvastatott ezután Bradács Gyula következő indítványa, illetve határozati javaslata, melyet 30 bizottsági tag irt alá:

Ung vármegye közönsége, az országgyűlés képviselőháza kissebbségónek az indemniti ellen — az állami háztartás rendes menetét megbénító és a parlament nyugodt munkásságát akadályozó — obstrukczióját hazafias aggodalommal látja és helyteleníti. És midőn a törvényhozó testület működésének a nemzet legfontosabb érdekeivel ellentétben álló irányba történt eltérése és annak eredménye: a törvényen kívüli állapot felett, őszinte sajnálkozását fejezi ki, bízva a kormány és a képviselőház hazafisága és bölcsességében, reményli a vármegye közönsége, hogy meg fogják találni azon utakat és módokat, melyekkel a jelen, kiszámithatlan károkat okozó áldatlan állapotok megszüntethetők lesznek.

Az indítványozó Bradács Gyula lévén szólásra elsőnek feljegyezve, indítványát a következő beszédben indokolta:

Méltóságos főispán ur! T. közgyűlés!

Az egész nemzet és Ungvármegye közönsége is különösen napjainkban élénk érdeklődéssel kiséri országgyűlésünk működését, mert hiszen ennek alkotásától függ a haza dicsősége, anyagi és erkölcsi jóléte. Távol áll tőlünk, ez indítvány benyújtóitól, hogy a törvény- hozás működését itt e teremben akarjuk számon kérni, mert tudjuk, hogy ez az egész nemzet joga, arra nézve azonban uraim, hogy e működésnek a közre való hatására és az indítványra nézve véleményt nyilvánítsunk, Ungvármegye tvv. bizottságának nemcsak joga, hanem indokolt esetben hazafiui kötelessége. Tudjuk ugyanis, hogy a vármegyék, melyeket a 48-as törvények az alkotmány bástyáinak ismertek el, élnek mindenkor ezen jogukkal napjainkban is, midőn látjuk, hogy több törvényhatóság határoz indítványok felett és azokat határozott többséggel fogadják el. Alkotmányos életünknek eddigi helyzetét másrészről ezen indítványoknak jogosult voltát tanúsítják.

Mélyen t. uraim! (halljuk, halljuk) hogy miképp került alkotmányos életünk e súlyos helyzetbe, tudjuk mindnyájan. A részletekre nem is akarok kitérni, csupán egyes tényekre reflektálni, miután meg vagyok győződve, hogy a bizottság minden egyes tagja levonta a következményeket.

Mélyen t. közgyűlés! Kétségtelen tény, hogy parlamentünk közhasznú működése 6 hónap óta megakadt a kisebbség obstrukcziója folytán és állami életünk az ex-lexbe sodortatott; a költségvetés, a kiegyezés, ebből kifolyólag a nemzetközi szerződések, vámtarifa, beruházási kölcsönök, tisztviselők helyzetének javítása és sok egyébb fontos kérdés, a köz és magán jólét és állami életünk mérhetetlen kárára elintézetlenül áll, miáltal a magy. állam szilárdságába vetett bizalom hónapok óta hanyatlik ezen tarthatatlan állapotokkal szemben. Emeljük fel óvó szavunkat annál is inkább, mert a parlamenti kisebbség magatartásával szemben, ezen nagyfontosságu kérdések újabb és újabb időben regnálni fognak. Továbbá t. uraim alig van parlament,_a melyben a szólásszabadság oly jogok és kiváltságokkal lenne felruházva, mint minálunk, melyet a kisebbség felhasználva, lehetetlenné teszi már hosszú idő óta, hogy a törvényes többség akarata érvényesüljön. Pedig jól tudjuk, hogy ezen szólásszabadság épen a kisebbség védelme. Már pedig uraim, a hol a törvényes többség nem érvényesülhet, ott nincs alkotmány. Kétségtelen dolog, hogy parlamentünk mai többsége a nemzeti akaratnak hű kifejezője, melylyel szemben az obstruk- cziónak az indemnytásra való kiterjesztése sérti az alkotmányt. Mindezekkel t. uraim indítványunkat, — melynek egyedüli czélja a békés és alkotmányos kibontakozásra és közhasznú munkálkodásra való serkentés — indokoltnak látván, tisztelettel kérem annak elfogadását. (Éljenzés).

Kende Péter állott most fel, hogy egy póthatározati javaslatot terjesszen elő s a következőket mondotta:

Mélyen tisztelt közgyűlés!

Annyira meggyőző előadás után, a ki elfogulatlanul gondolkodik, kell hogy igazat adjon azon javaslatnak, a mely a zöld asztalon van letéve és tárgyalás alapját képezi. Én a magam részéről osztom és elfogadom a javaslatot azonban nem szeretném, ha félremagyarázásnak lennék kitéve, vagy ellenmondásba keverednék, legalább látszólagosba. Tekintettel azon körülményre, hogy a múlt évben a törvényhatóság a katonai javaslatokkal szemben állást foglalt és ily irányban felterjesztést intézett az országgyűléshez, nem szeretném, hogy ez indítvány félremagyaráztatnék, mintha mi az akkor hozott határozatunkat most módosítani vagy változtatni akarnók. Hogy ennek logikai összefüggése legyen, minden további beszéd nélkül leszek olyan bátor azon toldásomat hozzáadni, a melylyel ki- egészitendőnek tartanám a most felolvasott határozati javaslatot. (Olvassa) :

Ungvármegye törvényhatósági közgyűlése tán- torithatatlanul ragaszkodik ősi alkotmányunkhoz, valamint azon követelményhez is, hogy az összes állami intézményeinkben, tehát a hadseregben is érvényre jusson a nemzeti szellem és megvalósíttassanak a magyar nemzetnek az 1867. évi kiegyezési