Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-05-31 / 22. szám
XLI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903. május 31. 22. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: Ungvrir, Vármegyeház-tér 1. fizum. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak hérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre ‘2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttér ■oronkint 40 fill. UNG VARMEGYE ÉS AZ UNOM EGYE I GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Piros pünkösd. (te) Befejeztetett az Isteni mű. A világ Megváltója végigszenvedte a szenvedések emberfölötti végtelen kínjait. Feltámadt! De feltámadása után még negyven napig a Földön maradt, hogy erősítse, bátorítsa azt a tizenkettőt, akik hivatva voltak az évezredek óta sötétségben tévelygő emberiséget az örök világosság honába vezetni. Mily isteni, mily végtelen, jelentőségteljes feladat! Egyszerű, tanulatlan halász-emberek, akik csak a nyugalmas, küzdelem nélküli élethez szokva, napi megélhetésükön kívül más gonddal, más hivatással terhelve nem voltak, akik koruknak tudását, műveltségét, vívmányait nem ismerték, akik szűk látkörükben szülőföldjük határain túl nem tekinthettek, ezeket választotta ki az Isteni Megváltó, hogy hirdessék az emberiség végezetéig örökérvényű hitigazságokat. Ezek a félénk, egyszerű, műveletlen halászok rendítették meg az évszázadok rettenetes harczai, küzdelmei és a zsarnokság megkövesültnek hitt hatalma által fenntartott világokat, állam- szervezeteket. Mi adta az erőt e csodálatraméltó s az emberiség történetében páratlanul álló küzdelemhez és győzelemhez? Az igazság, a hit, a meggyőző, de legyőzhetetlen lelkesedés ellenállhatatlan ereje. E hitet, e meggyőződést, ez ellenállhatatlan lelkesedést árasztotta a Szentlélek a Megváltó menybemenetele után egybegyült hű tanítványokra, — az apostolokra. A pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Ünnepe azon óriási akczió, buzgó munkálkodás kezdetének, melynek eredménye a keresztény világ, a keresztény életnézetek örökérvényű létesülése. Mily kimondhatlan nagy lelkierő, bámulatra méltó kitartás, s önmagát megtagadó önfeláldozás, az isteni malasztnak mily teljessége kellett ahhoz, hogy egy legyőzhetlennek, meg- változhatlannak gondolt világot megdöntsön az a tizenkettő. Es megdöntötték azt a világot, Rákóczy. Ne sírj kurucz, ne sírj! Messze Rodostóban Rákóczynak lelke nincs a koporsóban, Csak a teste porlik, de a szíve érez, Visszaszáll egy perczben százszor nemzetéhez. Ne sírj kurucz, ne sírj 1 Nem halt meg Rákóczy, Nyílnak, nyiladoznak szívének rózsái, Szabadság rózsái! S déli szelek szárnya E drága illatot hozza a hazába. Ne sírj kurucz, ne sírj 1 A honi haláron Úgy jön át Rikóczy, mint egy fehér álom. Kiért hontalanság szörnyű átka érte, Ide lép a vezér a haza földjére. Messzi tengerparton nincsen neki nyugla, Szívének-lelkének minden íze húzza, Vonja őt a röghöz. Honi földre vágyva Nem várja míg hozzák, eljön a hazába. Ragyogó szelleme átsuhan a rónán Bérczeken, síKokon sebesen száguldván — Itten elenyészik, ott feltűnik újra : Szabadság fáklyáját mindenhol meggyújtja. Kassa piaczára, az ungvári várba . . . Betekint a lelke minden kicsi házba, Hol a szabadságnak szikrácskái égnek, Felgyújtja a lángot szeme a vezérnek. Ne sírj kurucz, ne sírj! Úgy a sír se fed be, Hogy be ne ragyogjon Rákóczynak lelke A sírok méhébe. Lesz egy szava néki, Áttöri a rögöj, a hantot kitépi. Lesz egy szava néki minden kuruczához, Hogy életre riad a temetőváros : amelyben az emberek már kezdték teljesen levetni magukról az emberi méltóság legcsekélyebb szimbólumait, amelynek romlottsága, mint a posnadt mocsárból felszálló dögleletes bűz, lerombolta az emberben már természettől meglevő erkölcsi érzéket. Mint a tűrhetetlen tikkasztó nyári hőség után a villámlás és mennydörgéssel járó vihar felkavarja a földön fetrengő sárt, piszkot és elszáguld vele messze, ismeretlen helyekre, maga után a felfrissült, üde, éltet adó zsendülő természetet hagyva, épen úgy tisztította meg a Krisztus tanait hirdető kereszténység a pogányság elerkölcs- telenedett, a végletekig elromlott emberét. Bár az uj világmegváltó eszmék harczosai óriási viharok, mennydörgés és villámcsapások köze- zepette törtettek föltétien biztos czéljuk felé, amiközben vérükkel, életükkel áldoztak a szent eszmék megvalósításáért, minden csöpp vér, minden ez eszme diadaláért átélt szenvedés uj és uj megingathatlan pontot teremtett az eszmékért küzdők legyőzhetetlen seregének. És a diadal, a győzelem teljes lett! Az egyszerű, a jámbor halászok és utódaik által közvetített Krisztusi tanok, eszmék át meg átjárták az emberek szivét-lelkét, a Krisztusi tanokat valló emberek tömege <.gy nagy isteni szervezetű egyesület alkotasa álfái a világ, az emberiség kormányzó nagyhatalmává emelkedett. Mert az Isten volt velük s az Isten a végtelen igazság! Emelkedjünk föl tehát a szent pünkösdi ünnepen az örökkévalóság kutforrásához: az Istenséghez s rázzuk le magunkról a földi salakot, a lélek tiszta kifejezésre jutását gátló test bilincseit. Emelkedjünk föl sziveinkben az Istenhez és kérjük, hogy miként az ő apostolaiba át- öntötte az erős hitet, a legnagyobb veszélyektől sem riadó, rettenthetlen bátorságot az igazság mellett való küzdelemben, ne fogyatkozzék meg belőlünk sem a hit az Isten örök irgalma — Lóra kurucz, lóra ! — És fegyverbe lámad Minden daliája Rákóczy hadának. Bercsényi! Vak Bottyán és Mikes, a költő, Kiket sir fedett be és egy emberöltő . . . Had verő vitézek az Ő seregéből, Viharos villámok a haza egéből Bonlják a lobogót és pro libertate Mindegyik a halál baj . okának áll be . . . Tűz a szívük mélyén, erő a karokban, Száz szem egy villanás, amint összelobban. Mit bánják, ha szivük piros vére omlik, Hej a szabadságért omoljon csak holtig . . . Piro~.v'- igen a szabadság fénye, Minőén kuruczvitéz százszor meghal érte. A temetőkertben leszállnak az árnyak, Kuruczok éjfelkor hajdutánczot járnak, Viharedzett öreg, lelkes ifjú arczok — Álmukban is űzik, verik a labanczot. S mikor jő a hajnal, sírjaikba térnek Hívószóra várni' a derék vitézek : Rákóczy szavára, amikor megharsan, Csak megint kikelnek annál szilaj abban. Ne sírj kurucz, ne sírj! Rákóczy, Bercsényi — Századok múltán is a haza reményi — Idejönnek újra, e megszentelt földre, Hogy ne húlljon soha a magyarnak könye. Ne húlljon a könye, s omoljon a vére . . . Hoznak már, hoznak inár gyógyírt a sebére, Messzi tengerpartról elhoznak egy álmot : Elhozzák nekünk a magyar szabadságot! Vidor Marczi. iránt és ne hiányozzék a rettenthetlen bátorság az igazságért folytatott küzdelmünkben. Mert ha valamikor, ug7 a mostani korszak az, amikor a hithex, mint üdítő, éltet adó fprráshoz kell menekülnie minden embernek. Érzi mindenki, hogy az a kábító haladás, amely a természet és bölcseleti tudományok terén az embert mintegy kiragadni igyekezett a magasabb etikai szempontok szerinti gondolkodás világából, amely kivetkőztette szellemi mivoltából s az állatok színvonalára sü- lyesztette az embert, s a mechanikusan működő gépek formájára akarta átidomitani az egyént, amely elvetve az Isten, a felsőbbrendü lény létét s annak tagadásába, valamint a hitélet összes nyilvánulásainak kigúnyolásába s a rideg ész sivár uralmába helyezte a felvilágosodás, az emberi előhaladás kritériumát, — hogy az a haladás hizeleg talán az ember végtelenségre, korlátlanságra törekvő hajlamának, de elveszi és megsemmisíti az élet legfőbb, legelsőbb föltételét: a boldogság, a megelégedés, a nyugalom érzetét. Mily üres és sivár annak az élete, aki e földi létben nem tud egyebet látni, mint egy szükségszerűen lemorzsolandó rossz eszméleti állapotot, amely még az állaténál is rosszabbnak tűnik fel előtte, mert hiszen mig az állat öntudatlanul éli át az élet szenvedéseit, küzdelmeit, addig az ember eszmélve, öntudatával ezerszer fájdalmasabban szenvedi a nyomorúságra hivatott életnek kínos szenvedéseit. S e szenvedés, e nyomorúság annál elviselhetetlenebb, tűrhetetlenebb rá nézve, mert csak a földi létben hisz, a földöntúli létet tagadja, vagy nem mer annak valóságában hinni. Mily boldogtalan az, aki nem hisz, nem remél az Istenség által vezérelt ember és egyén erkölcsi alapon álló mivoltában, aki igy elveszítvén lába alól a biztos támpontot, egyedülállónak, embertársaitól elhagyottnak, elfeledettnek tekinti magát, aki nem bízva az ember Ki akarta úgy? Irta : Farkas Rózsika. — Az »Ung« eredeti tárczája. — Az öreg Gyermán valahonnan más vidékről költözött be, de hogy melyik nemzetséghez tartozott, azt sohasem tudták meg. Azt hiszem oláh lehetett, mert igen vad, szenvedélyes természetű volt. Felesége magyar lány volt. Igen rosszul éltek, mert mikor az őszszel leesett a szalmakazalról és pár nap múlva meghalt, azt mondta rá a felesége: — Az Isten büntette meg az uram, mertsem nekem, sem három gyermekemnek nem volt egy jó napjuk, mióta élnek . . . Minden jóra fordult volna, ha el nem jön október elseje, mi annyi lánynak és anyának szomorúságot hoz a faluban. Az ő házoknál is kevesebben lettek egygyel. Elvitték a legényfiát katonának. Másik fia pesti gyárban gépész és az özvegy csak Anna lányával maradt. Több héten keresztül csak sírtak, a lány hata- vány lett, szeme beesett. Anyja vigasztalta: — Lányom, mit teszel ? ha tesvéred meghalt volna, akkor sem kéne úgy búsulni, vége legyen már. — Vége lesz édes anyám, ne féljen kend, nem sírok már többet. Kiapadt már a szemem, el kell felejteni mindent. A katona messzi földet bejár és, és . . . tovább, nem folytatta. Kedves Sándorjára gondolt, ki messze földön jár, sok szép lányt lát és őt elfeledi, azért is sirt ő és azért volt halovány gyengéd arcza. Egy nap azután igy szólt hozzá az anyja: — Látod kedves lányom, már tizennyolcz éves vagy, és igy ketten csak nem lehetünk azon a hosszú időn keresztül, mig bátyád haza jön. Ott van az a kis föld, azt is be kéne vetni, a szőlőt lefedni, a tengerit betakaritni, ugy-e hogy mi ketten nem tehetjük ezeket. Én már üreg is vagyok, még meg is halhatok, akkor Lapunk mai száma 8 oldalra terjed
