Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-18 / 3. szám
ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903. január 18. . -'ás vs--..- s i SZKIIKESZTŐSÉG : ' ' Üngvár, VáfmegyeháSítér. 1. azáni ‘ -' ■ ■ < ; ■ . ; / *. ' . . • A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emén'y’, Ynely'Ä láp szellémí részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak l.'S'émmit sem közlünk, ha nem. tudjuk,. ,, r.ö j. r.-T.sitŐl jön. • r ....... _í\ní> ' . f Kéxii-ktak hóm adatnaik viasza. ii A lap megjelen minden vasárnap. VE(jYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája.^ Előfizetési feltételek: • ■ Egész évre . 8 kor. I Negyedévre 2 kök. Félévre .. . 4,kor*. Egyes szám 2Q fill Hirdetések. előfizetések,-valamint a lap anyagi,részét illenők a kiadóhivatalba (S z é k e 1 y -és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér «oronkint 40 AU. UNG YAHMEGYK ES AZ INGHEG VEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ungvári benyomások. ...... . Dr, Herrmann Antaltól. ; -. Harmadszor és utoljára: az iskolák. Micsoda bősz zaj zümmög benyomásaim körül! Hát darázsfészekbe nyúltam? No de sebaj. Van nekem méhész-s:pkám: a teljesen önzetlen ügyszeretet. Én csak megmenekülök valahogy ép bőrrel. De: azt mondják, hogy a méh belehal, ha fulánkja beletörik a szúrásba. Mielőtt sorba veszem a rám mért rettenetes csapásokat, egy pár általános megjegyzést kell tennem. Én nem azt akarom, .hogy nékem legyen igazam, hanem azt, hogy az igazságnak legyen igaza. Nekem ez a dolog sem ingem, sem gallérom; nem megy az én bőrömre; nem személyes érdekem, mint azoknak,' akiknek talán szándékomon felül az efévenökre tapintottam. Csak mint közügy az én ügyem is, amelyhez hozzá szóltam, ha van némi illetékességem (talán van; 31 éve vagyok tanár, 19 éve tanítok a polgári iskolai tanítóképzőben) ilyen jó alkalomadtán nemcsak jogom, szinte kötelességem. Ami az én jóhiszemű felszólalásomban nem helyes, az úgy is elhangzik hatástalanul s abból semmi kara sem -másnak, sem magamnak, sem az ügynek. De ha van benne valami helyes, czélszerü, üdvös' gondolat vagy csak ötlet, azt esetleg hasznára fordíthatják a közügynek azok, akik annak fizetett vagy hivatott intézői. Különben én az ungvári benyomásaimat passiv értelemben vettem; röviden számot akartam adni néhány impressióról, melyet az ottani kultur- állapotok tettek ram. De a világért sem gondoltam rá, hogy én tegyek benyomást ezekre az állapotokra. Engem Ungvár csak annyira érdekel, mint az országnak bármely hasonló fontosságú városa. (Ez sem csekély érdeklődés, de teljesen elfogula lan.) Nem akartam magamat a helyi irodalmi tekintélyek közé felküzdeniv sem népszerűséget, pozicziót szerezni,. Nem akarok Ungvári igazgató lenni. Egészen igénytelen napló.sierü feljegyzéseimet bocsátottam lokális nyilyánossagra: hátha valamicskét használhatok vele a jó ügynek vagy legalább tanulhatok valamit az okosabbaktól. Mert őszintén megvallom, jártamban-keltem- ben jobbadán az az önzés vezet, hogy inkább okulni akarok, mint oktatni. Aztán, arra meg ráérek tanulmányaim közben, hogy röviden véleményt mondjak egyik-másik nemzeti kultur- ügyben, de arra már nincs időm, hogy meddő polémiát, üres szóharczot folytassak csiklandós természetű kisvárosi nagyságokkal, akik talán feltik tekintélyűket s akiknek talán nincs más szórakozásuk. Ez a vita, amelybe ott belekényszerültem, igyis jóformán kimeríti azt az időt, melyet az ungvári állapotokra vonatkozó észrevételeim előadására szántam. Hogy az ilyen észrevételek csak akkor hálásak, ha feltétlenül dicsérők, mint 30 éves szerkesztő mar rég tudom, A kicsinyesség nem tűr bírálatot. Vágy mert azt gondolja, hogy az ő dolga abszolút tökéletesség, melyet javítani már nem lehet; vagy mert tudja, hogy rossz, ezért hárítja el a kritikát. Ez pedig nem lokális jelenség: igy van ez az egész világon. Most pedig II. czikkem végén kijelentett szándékom szerint áttérek a reáliskolai igazgató ur tollából az „Ung“ avalyi, 43. és 49. szamaiban közűit czfkkeiyeWek az iskoiaügyre vonatkozó némely helyére, mellőzvén az azokban foglalt egyeb nemes szándékot, de utópisztikus felbuzdulását és igen hangzatos, de bőbeszédű és kevéssé tartalmas frázisait. Egyetértek a czikkiróval arra nézve, amit a reáliskoláról -f— mint tényt — konstatál, hogy t. i. „igy csonkán ez az intézet igazaban nem felelhet meg rendeltetésének“, hogy a gimnáziumba. való átlépés sok bajjal jár; hogy a szülők súlyos dile.uma előtt állnak a csonka reáliskolával szemben stb. (Mellékesen megjegyzem, ilyen regi gyakorlott zsurnalistanal I kellemetlenül lepnek meg az ilyen feltűnően helytelen szerkezetek: „A kulturális intézmények egyike, mely gondoskodásunk tárgyát- kell hogy képezze, az állami reáliskolának főreállá való kifejlesztése“, vagy „az pedig — nem lehet annyiba venni, hogy igy is megáll“.) Annál kevésbbé érthetek egyet czikkrróri val abban, hogy „főleg egy jogakadémia szükséges Ungvárnak“. Állami jogakadémiát kö-. vetel olyan városnak, ahol kir. törvényszék sincs! (a százados hagyományra támaszkodó: sárospataki felekezeti jogakadémia nem analog jelenség). Ungvárt, ahol a lakosság zöme vagyontalan kereskedő és iparos! Ahonnan- valami 70 kilométernyire, a budapesti fővonalon van a sárospataki jogakadémia és elég közel a kassai és eperjesi és némileg hasonló szocziális és nemzetségi viszonyok közt a máramarosszigeti. Semmi, de semmi sem indokolná az ungvári jogakadémiat. Egyedül; csak a szerzőnek az a sajátságos logikája, hogy amiért a felvidék négy főhelyének vari■, jogakadémiája, legyen az ötödiknek is. (A reáliskolánál azonban megfordítja az okoskodást és azzal indokolja a saját iskoláját, hogy „Kassa és Debrcczen kivételével egy rengeteg nagy területen nincs reáliskola“. (1900/01. évi Értesítő 27. 1.) Ilyen következetesek a szerző kultúrpolitikai elvei. • A jogakadéimára vonatkozó egész passzus különben igen jellemző, nagyképü és nagyhangú, czel- és tárgytalan okvetetlenkedes. Csodálkozni lehet, hogy a józan emberek ott nem tiltakoznak nyíltan is az ilyen nagyzási hóbort ellen. És ilyen nevetséges keptelenseget tárgyal a szerző „Komoly teendők czimen!“ Ez bizalmatlanná teheti az olvasót a szerzőnek olyan fejtegetéseivel szemben is, amelyek a helyzet elfogulatlan felfogásáról tanúskodnak és fontos czélokra helyes eszközöket jelölnek meg. Teljesen igaza van pl. s~erzőnek az in- ternátussal ellátott fóldmives iskolára nézve. Fájó szerelem,, «- Költői-elbeszélés. — •'>. 5 A ; I ’ ll- - "/ Irén vágyón, az órára tekint, Alkony borul a tájra odakint Mint hulló felleg. Megy bátyja éjé.-, Pe pásztorórát tölt . r Egy dalos csalitban, hol vadgalamb költ Kicsi gerléket, .s mig szerelmes párja Esti. nótáját búgva, danalja: Két szerelő szív is nagyot dobban, Két ajak egybeforr tüzes csókban. Virágregét súg-búg kedves, nek, Oly fpedőn, szépen szól az ének , Benő ajkiról. Már a hold is ott sápad az égen. Irén még mindig piheg e — pihen K dvese keblén . . . lm, felriad. Remegve tekint körül, Mint üldözött vad fut a berkek mögül.. A csók égeti;ajkát. A lankadás, Mit szerzett szenvedélyes karolás,. Erejét* veszi. Benő eléri, íljra meg újra hévvel, öleli.. Ismét tapad a c.ók. —-------Álomébren Koczogtat Irén a kapufélen. Ajtót anyja nyit. Sápadt, vagy kincsem, nagyon kimerült, A késő est is oly regen elült, S bátyád is itthon ! »Hol já tál oly soká!?« — »Bályáro elébe Messzire m ntem, úközben eprészve.: Aztán utat téveszték s -Zsolt még, sem-jött, F. lszszel jártam hát cserjék s bokrok között. Járás-, futás- és kiáltozásban. Éllaukádék, pihenőt tartottam. Ezért kesém, sápadt ezért vagyok.« . . . »Én magzatom, s z i v á r t a 11 a n s á g o d Visszahoztad-e ?« Irént ártatlansága tüzeli. Fejedelmi alakja nyúl Ég felé Mint szép pálmatörzs. Hévvel mondja, kezét szivére téve:: »Esküszöm anyám a lelkem üdvére , Miként harmatcsepp virágnak kehelyén Oly érintetlen, oly tiszta vagyok- én. S mert sohasem hazudtam, beval om?1 Hogy Benővel YOlt találkozásom. £ c? Ot hűen. forrón szeretem. Enyém j 2 A szive Igaz, pihentem ölén, ■ s- De ártatlanul.» ej-5 111. Játszi napsugár tükiÖz az. égen, Pacsirta repdes, dalt zeng a légben, Vidul a határ. Balzsamillat árad nyitott ablakon. Himes pillangók a rózsabokrokon Ünnepi dalt zúg erdő koronája. Kedves, bájos a kicsiny .lak pompája. Lorrbfüzér karcsún kúszik oszlopon, Fenyő zöldje, illatoz a falon ; Irén kékszállagos fehér ruhában Erdő tündére. Boldog mosolyában Ölt az Ég kegye. E jegyzést ültek Irén és Benő. Boldogságuk tetőpo újára nő. A jó anya is Boldog. Mióta eltemette férjét, Őrizte, óvta, védte szemefrnyét. Benne látta tört reményi horgonyát, Öreg napjai megvigasztalóját, - Visszagondolt a derűs napokra, : Mikor derék férjere hajolva Súgtak-búgtak, j-írtak a határon ... Hogy ismét ődik a boldogulom A mátkapárop. Elérkezett a távozás napja, ... Kisirt szem, halovány arc? műfaja Mily levert Irén. De az el-ellíínö nap tenyugodván, / Boldog derűt lát Irénke homlokán. Illatos levelke hozza a vigaszt, Mennyei örömmel olvasgatja azt, Százszor meg százszor, majd csókolgatja. Örömkönnyekkel harmatozgalji. . . Aztán dalra kél;, hangzik az erdő, Arcza kipirul s mire haza jő Boldogan nyugodt. IV. Az ég borult, hulló falevelek Kisérik sírba a tengészetet Szemfedő gyanánt. Fenyőgaly nem suttog, száraz ág zörög, Sárga avaron fel-felázik a rög. Szél búsan sivil az ő-zi légen át, ; Kátogva szeli át varjú a határt. Fecske elhagyja a honi- ereszt I . Kis lakban fájdalom szivei repeszt.• Hogy’ éljen tovább, ha Benő misé''. — Oh érző-szív szakadj, repedj ketté,' Hogyha v. Ini'keil. . 1 Benő elmondta : »Szülők óhaja, Hogy a boldogságát feláldozza Ériük s kinc ek'-rt. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed-3. SZÁM. .
