Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-04-26 / 17. szám
2. oldal. TT ÜST G17. szám. nek a szegény gyermekek felruházásának kér- kérdését. Sőt melegen ajánljuk figyelmükbe azoknak, a kik legcsekélyebb adományaikkal segítségre lehetnek. Ne sajnáljanak a tavasz könnyebb ruházatába öltözötten rágondolni már most a jövő tél ruhátlanjaira ; ne sajnáljanak helyet adni padlásaikon egy szögletben azoknak a lekerült ruhadaraboknak, melyek most, mint hasznavehetetlen lomok, csak útban vannak, de idővel becses adományokká válnak, mert rájuk a hála könnyeinek mosolya vár. M. Állami tisztviselők községi adója. Az állami tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozólag az országgyűlés képviselőházának pénzügyi bizottsága e hó 22-én terjesztette be jelentését a képviselőházhoz. A jelentés bevezető részében hosszasan ismerteti a kormányjavaslatot, amelyet észrevételekkel kisér s azután áttér azokra a változtatásokra és módosításokra, amelyeket szükségesnek tart. A 62. szakasznál a következő határozati javaslatot ajánlja a bizottság a Háznak elfogadásra: „Utasittatik a kormány, tegye tanulmány tárgyává azt a kérdést, vájjon az állami alkalmazottak illetményei, eltórőleg az eddigi törvényes rendelkezésektől, községi adóval megrovas- sanak-e s ha igen, minő módozatok mellett “ E javaslat az, melylyel jelen sorainkban foglalkozni kívánunk. Őszintén örvendünk annak, hogy e javaslat megtörtént, s őszintén örvendhet annak mindenki, aki a városok (községek) érdekeit igazán szivén hordja. Mert a jelen állapot, hogy az állami tisztviselők fizetéseik után községi adót nem fizetnek: igazán anomália. Hogy anomália az, mikép az állami tisztviselők a községi adó fizetése alól mentesítve vannak, erre elég bizonyítókul felhoznunk, mikép a községek (városok) éppen a községi adó alól mentesített állami tisztviselők igényeinek kielégítése végett kénytelenek első sorban áldozatokat hozni, s pótadójukat mindjobban fokozni. Tudott dolog, hogy az állami tisztviselők épp úgy igénybe veszik a községi pótadóval létesített kényelmi és szórakoztató intézményeket, mint — vagy tán még jobban — az a községi lakos, akinek magasra emelt pótadójából az intézmény létesül. Az is tudott dolog, hogy sok esetben épp a községi pótadót nem fizető állami tisztviselők igényeinek kielégithetése végett kénytelenek a városok oly kiadásokat tenni, amiket ily igények nélkül tán még nehány éven, vagy hosszabb időn keresztül is, nélkülözhettek volna. Igazságos, méltányos, sőt határozottan jogosnak mondható tehát most már a képviselőház pénzügyi bizottsága által is szankczionált azon kívánság, hogy községi pótadó alól ne legyen mentesítve senki, aki a község területén lakik. Egyenlő jogok, egyenlő kötelességek! Ez az elv nyilvánul meg az országgyűlés pénzügyi bizottságának fenti határozati javaslatában. Ue nemcsak azért örvendünk a fenti határozati javaslatnak, mert annak elfogadása esetén a városok egy uj jövedelmi forráshoz jutnak, de örvendünk, s tán efölötti örömünk még fokozottabb, mert ezáltal az államhivatalnokok tényleges tagjaivá válnak a községeknek. Községi választói, s ezzel választhatási jogot is nyernek. Az 1886. XXII. t.-czikk 37. és 40. §§-ai alapján ugyanis sem községi választói jogot nem gyakorolhatnak, sem községi képviselő-testületi taggá nem választhatók azok az állami tisztviselők, akik a fizetésük után járó keresoti adón kívül más adót a községben nem fizetnek. burkolt lelketekhez észrevétlenül s csodás gyógyírjával — a tieddel összeforrott leikével gyógyít. Akiben birsz barátot, testvért, szeretőt. Aki imájában a te nevedet sóhajtja, aki a tőled kapott boldogságot szive szentélyében tartja elrejtve a profán szemek elől; akinek hiúsága te vagy, aki hibáidat — mint a beteg kis gyermeket — dédelgetve gyógyítja; aki otthonában szeretetedet mint üvegházi növényt ápolja, egyenlő, állandó meleggel, hogy sem ki ne száradjon, sem meg ne fázzon. Ezt keresd te most! Annak a világnak légköre, mely most még vonz téged, tudom jól, telve van a gondtalan mámorral, kicsiny ajkak susognak itt neked regét szerelemről s csillogó serlegben kínálják eléd a szürke életetet feledtető gyönyört, de utolsó csöppjében ott fészkel a fanyar utóizt hagyó kiábrándulás. S most — tőled függ, l'utsz-e a csalóka ködkóp után, vagy menni fogsz s nem fáradsz el keresni a gyönyört az élet iszapjában ? * * * Három hónap múlva Gyurka haza jött. A tomboló jókedv régi kis fészkében, a separéban ünnepelték a jó pajtások az uj vőlegényt, Gyurkát. Es ő úgy találja, hogy az ő édes nótája villa- nyozó melódiája, valami idegen tompasággal küzd — a pezsgő is fanyarabb izü s barátai vig hangulata valami csodás messzeségből verődik összhangként leikéhez. A jó pajtások pedig kérdőleg tekintenek egymásra, — váljon hova lett a Gyurka aranyos jókedve V Hogy a községi törvénynek ez az intézkedése — feltétlenül a legnagyobb igazságot tartalmazó — az mindenki által kell, hogy elismertessék. Mert az csakugyan úgy kell, hogy legyen, hogy aki valamely ügyben anyagilag érintve nincs, abba bele se szólhasson. 11a tehát az állami tisztviselők fizetésük után községi pótadót nem fizetnek, nincs is helye, hogy ők a pótadó emelésére, vagy annak hova fordítására befolyással bírhassanak.* * Az élet azonban a'legjobb mester. A községi törvény megalkotásától elmúlt idő alatt bebizonyult, hogy kétféle községi lakos nem, csak egyféle lehet. Egyféle, olyan, melynek mindegyike kell hogy hozzájáruljon úgy értelmével, mint anyagi áldozatával a község felvirágzásához, boldogulásához. S ha az országgyűlés pénzügyi bizottsága által indítványozott határozati javaslat testet ölt, ha az állami tisztviselők is hozzá fognak járulni a községi közterhekhez, akkor igenis, a vidéki városok nemcsak anyagi jövedelemben fognak gyarapodni, de oly értelmiséggel is gazdagodni, mely feltétlenül a községek előnyére fog válni. *■ Hisz ha ma széles Magyarországon körültekintünk a városi (községi képviselőtestületek soraiban, sajnálattal tapasztalhatja mindenki, hogy ritkaság- számban található egy-egy államhivatalnok, egy biró, pénzügyi hivatalnok, tanférfiu, mérnök, stbbi. Pedig hogy mennyire kívánatos a szakembereknek képviselőtestületi tagsága: elég példa Ungvár. A képviselő-testület zöme ügyvédek, kereskedők, iparosok, magánzókból állván, minden oly kérdésnél, mely különösebb szakértelmet, törvény- vagy ügyismeretet kíván : majd hogy meg nem akad a kopviselőtestület működése. • Már pedig ha legalább a pénzügyigazgató, járás- biró, kir. tanfelügyelő, a felsőbb és alsóbb iskolák igazgatói, a kir. fatenyésztési biztos, az államépitészeti hivatal főnöke, a m. kir. állatorvos, stbbi tagja lehetne a képviselőtestületnek, — feltétlenül minden szakügy oly elintézést nyerhetne magában a képviselőtestület közgyűlésén, amihez azután a felsőbb Hatóságok aligha szólhatnának hozzá az ügyet, vagy határozatot feloldó intézkedéssel. Ma ez nincs igy. Ma nem választható a képviselőtestületbe más: mint aki községi adót is fizet. Ezt pedig az államhivatalnok csak akkor tartozik fizetni, ha magánvagyona is van, — amivel pedig' bizony igen ritkaság számba menő állami hivatalnok dicsekedhetik. Ha az állami hivatalnokok is községi adózókká, községi választókká, képviselőtestületi tagokká lesznek, rögtön megváltozik a helyzet. A képviselőtestület szerves egésszé fog válni, mert tagjai sorában helyet fog foglalhatni a községi lakosok minden rétege. S hogy erre szükség van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy maga a községi törvény — mely pedig a nem községi adót fizetőket kizárja a község általános ügyeinek intézéséből —• egyes bizottságoknál előírja, hogy oda kétharmadrészben még akkor is szakemberek választaudók be, ha különben nem volnának képviselőtestületi tagok vagy községi választók De nemcsak a képviselőtestület működésére lesz jótékony hatással, ha az államtisztviselők is tényleges tagjaivá lesznek a községeknek, de az elöljáróságok választására is nagy befolyással lesz az. Ma nem választható előljárósági taggá: aki nem községi választó is egyúttal. Hogy a törvénynek ezen intézkedése milyen csapás a községekre (rend. tan. városokra), példa ismét Ungvár városa, ahol e törvény-intézkedés miatt majd kötéllel kell fogni az előljárósági tagokat, s különösen a polgármestereket. Örvendhet tehát — ismételjük — mindenki a felett, hogy a kópviselőház pénzügyi bizottsága fent közölt határozati javaslatát benyújtotta. Ha elfogadják, ha az ige testté, az állami tisztviselő pedig adófizetőjévé lesz annak a községnek, melynek területén ól, hivabrloskodik: akkor bízvást bekövetkezik az az idő, a mely a községek életében uj korszakot fog nyitni. Egy képviselő-test. tag. Honosítsák meg Ungvárt a művirág készítési iparát. — A kir. tanfelügyelő ur szives figyelmébe ajánlva. — Az ungvári bútorgyár, a munkás osztályból származó leányok részére elég tűrhető keresetet biztositó foglalkozást ad. Bár azok a leányok nehánya is, a kiket az utczákon csatangolni látok, dologkerülés helyett inkább a bútorgyárban keresnének foglalkozást; azt hiszem, hogy nagyobb tisztesség érné őket — ha majd elhervadnak. De hát minden leány nem állhat bútorgyári munkásnőnek. Olyanok, a kik erősebb foglalkozás teljesítéséhez gyengék, vagy családi viszonyaik- és társadalmi állásuknál fogva a bútorgyárba nem szegődhetnek, alig képesek számba vehető keresethez jutni. A varrás, ez a görnyesztő és testet sorvasztó munka pedig, mint állandó foglalkozás, manap a leghálátlanabb ; egymaga, megfeszített szorgalom mellett is, alig képes egy leánynak kiélhetésót biztosítani. Ha szétnézek e városban nyüzsgő-mozgó emberek sokaságában, látok közöttük sok leányt, a kik tanácstalanul állanak és szívesen vállalkoznának olyan kézimunkára, a mi viszonyaiknak megfelelne, a mit zavartalanul és minden utógondolat nélkül szívesen végeznének s amivel mint önálló foglalkozással fentartásukat is biztosítva látnák. Ez a munka: a diszitésre való virágkészitós. Ezen iparág, mely tisztán leányok részére való, az országban még igen fejletlen. Mennyi pénz szivárog évenkint művirágokért, dísznövényekért és koszorúkért Csehországba, Bécsbe, Párisba stb. Holott a magyar lányok ügyesek, Ízlésük van, tehát minden tekintetben képesek ép oly finom selyem vagy batiszt virágok előállítására, minőket a külföldön gyártanak. Ezen iparág fejlesztését kellene tehát Magyarországon elterjedtebbé tenni. Az ungvári helyi társadalom, az úgynevezett intéző körök, Ungvár városának nagyobb szolgálatot tennének, ha itt a nők részére valamely uj iparág meghonosítása érdekében buzgólkoduának; mintha kaszárnyák létesítésén vagy uj hivatalok betelepítése körül összpontosítják tevékenységüket. Az a sok leány, a kik Ungvárt legjobb igyekezetük mellett sem képesek keresethez jutni, hálával vennék, ha itt elsajátíthatnák teszem : a művirág készítést s ezzel kapcsolatos más czikkek előállításának mesterségét. Csehországban van több nagy művirággyár, ezek legtöbbje állami támogatásban részesül. Tanulóul felvesz 9—10 éves leányokat, a kik ott öt évet töltenek. Az első évben már elsajátítják ezen foglalkozást. E közben tanítják őket a növényismére, a rajzra és a virágszabászatra. A következő 4 éven át a gyárban illő kereset mellett foglalkoznak mint képzett munkásnők : mikorra onnan pedig kikerülnek, nemcsak pompás művirágok előállítására vannak teljesen kiképezve, hanem készítenek szobák díszítésére csinos dísznövényeket, műkoszorukat és tolldiszeket. Ezek legtöbbje azután Párisba, Bécsbe szegődik el állandó munkára, a hol kellő szorgalom mellett havonkint legkevesebb 60 K-t keresnek. Budapesten is foglalkozik nehány Csehországban kiképzett munkásnő Szekulesz, Rieger, Selmeczi és Kálózdi nővérek műtermében, a kik keresetükből tisztességesen élnek. Nem szorultak tehát arra, hogy mint szegény leányok Amerikában keressék boldogulásukat. Nos hát, megpendítem az eszmét: hogy Ungvárt iskola létesittessék a művirág és ezzel rokon- czikkek készítésének elsajátítására. Nem kerülne sokba, két szaktanitónő fizetése, helyiség s kis összeget igénylő dologi kiadások viseléséből állana az egész. Tanítvány, az bőséggel lenne főképen itt Ungvárt, a hol a tanultabb leányok is tömegesen jelentkeznének. Azt hiszem jóval előbb jutnának szép keresethez, mintha tanítónőkké, postásnőkké képezik magukat egy messze jövőbe vetett reménynyel. Mert magukat ebben kiképezve, csekélynek mondható befektetési összeg fel- használása mellett itthon is biztosítanának maguknak állandó foglalkozást, amiből önmagukat teljesen fentart- hatnák. Az ungvári leányok anyagi sorsa érdekében ezen czikkemben foglaltakba kérem az intéző körök figyelmét. Különösen kérem a tanfelügyelő urat, hogy ha szives lesz felvetett eszmémet felkarolni s hatáskörében erre a közoktatásügyi és kereskedelemügyi miniszter urak figyelmét felhívni, eszmém valósulása esetén érdemeinek koszorújában ez lesz a legszebb virág. Ungvár város leányai pedig hálával lesznek eltelve mindazok iránt, a kik a női kézimunka ezen ágának itten való meghonosítását elősegítették. Elképzelem magamnak, hogy majd időmultával, egyik-másik ungvári nő innen fogna eleget tenni azon megrendeléseknek, a mivel őt felkeresik, hogy batiszt-, selyem-, bársonyból való kalapdiszitésül szolgáló művirágokat, vagy műkoszorukat szállítson. Azután meg bányán lesznek az itteni leányok sorából, a kik mint virágkészitők Budapest, Páris, Bécs műtermeiben nyerhetnek majd biztos és állandó foglalkozást. r ... Jelentés az »Ungvármegyei Nöegyeaületc 1902. évi működéséről és számadásáról. Tisztelt Közgyűlés ! A jótékonyság a felebaráti szeretőt legnemesebb megnyilvánulása. Segíteni azokon, kiket a sors csapásai nyomorba döntöttek, vagy a kiktől a könyörtelen végzet megtagadta a képességet, hogy magukat önerejükből fen- tarthassák, — ez képezi a jótékonyság feladatát. A jótékonyság egy égő szövétnek, mely bevilágít a nyomor sötét odújába, a boldogság és megnyugvás fényét terjesztve maga körül. A nyomorban sinylődőknek segédkezet nyújtani, az elhagyatottakat gyámolitaui, —; ezt tűzte ki feladatául az „Ungmegyei Nőegyesület“ is. Ezen magasztos feladatának igyekszik megfelelni az egyesület, midőn évente nagyobb összegeket bocsát a „Fehér kereszt lelenczház egyesület“ ungvári fiókjának rendelkezésére a szegény, elhagyott gyermekek ellátására és nevelésére; ezen nemes czélt igyekszik megvalósítani, midőn jótékony segélyével enyhíti azoknak nyomorát, kik betegség, aggkór, avagy a sors kiszámíthatatlan csapásai következtében megf'osztattak attól a lehetőségtől, hogy mindennapi kenyerüket megkeressék. Tisztelt közgyűlés! Midőn az egyesület választmánya az alapszabályok 19-ik szakaszához képest múlt évi működéséről az alábbiakban részletesen beszámol, hü képét nyújtja egyszersmind azon munkának is, melyet az egyesület a jótékonyság nevében, a társadalom nyomorának enyhítésére a rendelkezésére álló eszközökkel az elmúlt évben kifejtett. Az elmúlt 1902-ik év folyamán közvetlenül az egyesület által 296 esetben 1622 K fordittatott segélyezésre, mely összegből az izraelita árváknak 72 K Ijutott. Továbbá 492 K 39 f az árva gyermekek fel-
