Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-26 / 17. szám

17. szám. TT 1ST <3­nevelésére alakult „Fehér Kereszt Egyesület“ ungvári fiókja részére utalványoztatott ki, részint a befolyt tag­sági dijak egyharmada, részint az alkalmi jövedelmek felerósze fejében. Ezenfelül egy siketnéma gyermeknek a jolsvai intézetbe leendő elhelyeztetésére a hegyvidéki kirendeltség helyi megbízottja utján 45 K 59 f utalvá­nyoztatott ki. Az egyesület tehát a múlt évben összesen 2159 K 98 f-t fordított jótékonyczélra. Állandó havi segélyezésekre kiadatott 220 esetben összesen 1296 K. Rendkívüli segélyezésekre 76 esetben összesen 371 K 59 f. Segélyeztetek összesen 49 egyén, még pedig 3 férfi és 46 nő. A minimális segélyösszeg 2 kor. volt. Alkalomszerűnek találjuk e helyen mindazoknak, kik az egyesület tevékenységét adományaikkal előmoz­dították, hálás köszönetünket kifejezni, és pedig: az Ungmegyei Takarékpénztárnak, az Ungvári Kereske­delmi és^Iparbanknak és az Ungvári Népbanknak, mely intézetek 60, 50, illetve 40 K-t, továbbá Orosz Audrás- nénak, ki 50 K-t, Fejérváry Celestinenek, ki 40 K-t, Dr. Rabár [Endrének, ki 30 K-t, Bantlin Ágoston, Choma Mária, Meszlényi Gyula püspök Úr ő Kegyel- mességének, Hehelein Károly és gróf Szirmay György­nek, kik 20—20 K-t, és végül Voigt Hermannénak, ki 5 K-t adományozott egyesületünknek. Jelentékeny bevétele volt az egyesületnek a múlt évi január hó 11-én rendezett tánczestély jövedelméből, mely 347 K 20 f-t eredményezett, mig a november 22-én megtartott thea-estély 99 K 59 f tiszta bevételt tüntet fel. A folyó évi 6. számú határozattal — özv. Tabódy Jenőné elnöklete alatt — Medreczky Istvánná, Virányi Sándorné és Weinberger Mórné választmányi tagokból álló kiküldött bizottság folyó évi márczius hó 13-án a pénztárt megvizsgálván, az 1902. évi bevételeket, ki­adásokat és a törzsvagyont a következőképen állapította meg: Bevétel: 1. Tagsági dij 136 rendes tag után á 6 K-~ 816— K 2. Tagsági dij 2 állandó tag után k 20 K 40"— K 3. Adományok ... ... ... ... ... ... 375'— K 4. A törzstőke kamatai ... ... _ ... 787’3l K 5. A tánczestély és thea-estély jövedelme ... 448 79 K 6. Névtelen küldemény Szenderyné részére 10'— K Összes bevétel: 2477 10 K Kiadás: 1. Rendes havi segélyek ........................... 12>*6'— !\ 2. Rendkívüli segélyek ... ... ........... 326'— K 3. A Fehér Kereszt Egyesület részére ... 492 39 K 4. Egy siketnéma gyermek segélyezésére 45 59 K 5. Tőkósittetett az alapszabályok 24. §-a értelmében ... ... ................... ... 279 98 K 6. Postaköltség ......................................... 1914 K 7. Nyomtatvány ... ................................... 18.— K Összes kiadás : 2477'10 K Maradvány az év végén ........................... —— K Egyenleg: 2477 10 K Az egyesület vagyona: 1. A Népbankban elhelyezve ................... 11115*29 K 2. A Takarékpénztárban ........................... 8687'74 K 3. Egy darab osztrák állampapír ........... 200'— K Összesen: 20003 03 K most számot; a másik fele ellenben jövőre szolgáltat- tassék ki részére, lélekölő tevékenységének folytatóla­gos jutalmazásául A szorgalmas méhikék a működési pótlék tavaszi virágaiból a méznek felerészét sietve már kiszívták. Az egésztől talán csömört kaptak volna. Tehát ők nem fognak már sztrájkolni. Mi a manónak lenne szükség már a szervezési szabályrendeletre. Nagy volt itt Nagypéntek napja. Ekkor doku­mentálta a polgármester, hogy magas az ő valláserkölcsi érzülete, mások felett, akikre ő — úgymond — keve­set ad. Hogy végigszenvedje a Golgotha gyötrelmeit, a képviselő-testületet Nagypéntekre összehívta, s az írástudók előtt ajkához emelte az ecsetbe mártott spon- gyát, mire a gyűlést berekeszté, mondván : alásszolgája! Egyóbb baja nem történt. Akit a körülmények az alvidókről a hegyek közé vetnek, annak jó kedélye is szunnyadóra tér. Husvét előtt a nag.ybereznai vasúton utaztomban erről meggyő­ződtem. Utitársnőm arczát kezével takarva, csinos fe­jecskéjét lecsüggesztve húzódott meg az ülés egyik sarkában. De mire a zakatoló kis masina Okemenczére a hegyvidék lábához szállított, ott, messze-inessze a bérezek között tanítással foglalkozó s szünidőre a-har- madik vármegyébe utazó hölgy az enyhébb vidéken egyszerre felvidult s annyi kedvesség árasztotta el egész lényét, hogy ha azt értékelni akarnám, olyan nagy rubint a föld mélyéből még ki nem bányáztak. A tavasz beálltával a szép természetet is fésülik, öltöztetik. A vadaskert (Szóchenyi-kert) fáit, bokrait eltávolítják s valami olyan parkot rendeznek a közön­ség nagy tömege részére szerzett városi kertben, hogy abban csak lakkczipővel minősített emberek fogják ma­gukat hidegen érezni. Ez bizony igy nem jól van; ak­kor édes egy közkertben tartózkodni, ha azt minél több fa meg bokor ékesíti, a pázsitot pedig fejlődő gyermeksereg lepi el. A Britanika-szivarban találtak már petárdát, a rövid szivarban sok egyéb között kenderkóczót. Egyik előkelő állású tisztviselő azért világért se gyújtana nyakkendős szivarra,'attól tartva, hogy abban meg már piczi bomba lehet elrejtve; miért is egyedül a Kuba- szivarnak lett állandó fogyasztója. Minap hiába gyújto­gatta, nem szeleit. Felbontja s talált abban véghosszá­ban fekvő nyirágdarabot. Bevett szokásától eltérőleg közszemlére nem tette ki e ritka példányt, hanem Bródy Zsigához küldte azt, lévén ő Ungmegye területén a főtrafikos. Csakugyan itt a tavasz. Esti imára már nyolez órakor harangoznak, bekövetkezvén szt. György napja. Ettől fogva az emberek is kedélyesebbek, e napon örült ennek a vendéglős, a kávés, no meg a czigány is. A fürjecske már a búza között futkos; éljenek a Györgyök 1 Hogy el ne feledjem Azt tudtam ugyan, hogy katonaállitás nem egyhamar lesz, de mégis megtévedtem. Falusi legények haladtak el ablakom alatt egy csoport­ban dalolva, olyan kép volt, mint a mikor a sorozásra szoktak felvonulni. A dal szövegét nem tudtam nyom­ban kivenni, Margitom mondta aztán, hogy ezt a nótát fújják : „Rendőr, rendőr az akarok lenni, abban nékem nem parancsol senki.“ Igaz biz az, nálunk állandó rendőrállitás és fel­mondás van. @ A közönség köréből. Az egyesület rendes tagjai közül 1902. év folya­mán elhalálozott 3 tag, kilépett 4 tag. Belépett az egyesületbe 1902. év folyamán 14 rendes tag és 1 állandó tag. Ennek folytán az egyesületi tagok száma az 1902. év végén: alapitó 21, állandó 3, rendes 143. Az elmúlt évben az egyesület két rendes köz­gyűlést és hat választmányi ülést tartott. Ezen üléseken különböző tárgyban 65 — jegyzőkönyvbe foglalt — határozat hozatott. Ezekben adtuk ismertetését az egyesület 1902. évi tevékenységének és tisztelettel kérjük jelentésünk tudomásul vételét. Kelt az Ungvármegyei Nőegyesület választmányá­nak 1903. évi április hó 7-én tartott üléséből. A választmány nevében és megbízásából: Dr. Nagy Béla, egyesületi tílkár. TARKASÁGOK. Czenczi néni beszél . . . Az idei tavasz nehezen akar kibontakozni téli hosszú fagyos köntöséből. A fák kínnal hozzák meg sápadt virágaikat a belókeverődő éretlen zöld szirmok miatt. De hát akárhány dámának is ez volt esete. Nem hozott rá az Isten tavaszt, azon éretlenül belébukkant a nyár sorvasztó hevébe. Ah, az a sztrájk ! Tetszettek látni a Nagy-utczán átvonuló, kőműveseket, akik a franczia harczi riadót zengve vonultak be a városházába, hogy munkaadóik­kal egyezzenek s a bérharezot beszüntessék. Az egyez­kedés alatt a helyben települt mesterek az egyezkedés­ből még a semmit se akarták. A sztrájkoló kőművesek azután azt az ocsmányságot követték el velők, hogy oda kiáltották feléjük, miként nagy részük rajzolni se tud, még a nevüket is csak nagynehezen tudják az alá a terv alá Írni, amit részükre idegen kéz állít ki Ez a sztrájk azután valahogy csak ki lett egyenlítve. Az lett volna azonban a nagy sztrájk, ami a városháza falai között kiüt vala, ha az uram bölcses­sége meg nem akasztja azt a tervet, hogy a működési pótlékot csak adagonként kelljen kiszolgáltatni. A gya­nútlan képviselet mindeniköknek kiadta a pótlékot, a szirupot végigöntve a városházában. Mesteri munka volt mégis a titoktartó Ottót megnyugtatni, hogy fárasztó munkálkodásának drágaságául csak 50°/Q-ra tartson I. Váralja, ápril hó. Ung vármegye Váralja községében február hó elejétől nagymérvű typhusz járvány lépett föl, melynek igen sokan lettek áldozatai, sőt még mostan is rohamo­san történnek megbetegedések s közbe-küzbe elhalálo­zások is. A megbetegedések okát határozottan nem le­het tudni, mert a betegség okául igen sok körülmény szolgálhatna, de az általános vélemény csakis a leg­nagyobb fokú ínség, nyomor és szerfeletii szegénység­ben összpontosul. Hogy a baj oka tényleg a nagymérvű szegénység­ben leledzik, az már az elmúlt évi kriminális termés­ből is észlelhető; már hogy is ne, mikor a község leg­jobb gazdái is panaszkodva járnak, hogy ma-holnap nem lesz mit enniük. Elképzelhető már most a szegé­nyek sorsa! E szomorú létről többen vettek fájós szívvel tu­domást és csakhamar kifejezésre juttatták szegény ín­séges tótjaink és magyar oroszaink iránt érzett jóindu­lataikat az által, hogy ínségben és betegségben leledző, élet-halállal küzdő embertársainknak gy ámolitására, istápolására nyomban segítséget nyújtottak Nevezetesen az általánosan elismert s a szegények, betegek patro- n usának nevezhető, nagyságos özv. Patay Gyuláné, szül. Szatmári Király Anna Tibáról volt kegyes 50 K-t, Pata.v Katinka urhölgy, intézeti növ. Becsből 60 K-t. Dr. Russay Gábor Lajos szobráncz-járásköriorvos 28 K-t juttattak a váraljai Ínségesek és betegek részére, mely összegek a legnagyobb készséggel s belátással ki is osztattak. Végül nem lehet megfeledkezni a helybeli gk. lelkészről, Ferencsik Ödönről, ki a járvány kezdetétől, vagyis február hó elejétől a legkészségesebben gon­doskodik kedves neje 0 nagyságával, hogy a betegen fekvő 6, 7, 8 s néha több család részére szükségelt leves, hús és a legjobb minőségű, ugynevezhető gyógy- bor, mit saját költségén volt kegyes szerezni, mindig meglegyen, hogy igy adagonként nap-nap mellett ked­ves neje O nagyságával kioszthassák még most is a betegen fekvők között. A könyörületes gyámolitók, az illetékesek részéről fogadják a legőszintóbb hálaszóza­tunkat, kik esdve kérik az egek Urát, hogy még sok éven át a szegény nélkülözők és betegek irányában már ez alkalommal is kifejtett jóindulataikat s szorete- tiiket gyakorolhassák, mert „Nincsen a szívnek neme­sebb órzelíno, tisztább és magasztosabb, mint a részvét; 3. oldal. és nincsen nemesebb ösztön, mint a jótékonyság és gyámolitás“ ! „ . ,, Torbits Mihály, gk. tanító. II. Tekintetes Szerkesztő Ur! Örömmel vettük azt a tudósítást, hogy a radvánczi- utczai állami óvoda újból megnyilt. Folyó hó 22-én 4*/2 éves húgomat kézen vezetve fölkerestem az állami óvo­dát, hogy hugocskámat beírassam. Czimtábla hiányában sok kérdezősködés után végre ráakadtam a Sóház- utczában. Nem lóvén még előadás, fölkerestem az óvónőt, hogy a beiratást vele elintézzem. A harmadik udvar­ban lakik. Az udvarban egy ajtó előtt egy cselédleán_) t láttam állani, tőle kérdém: — Kérem itt lakik az óvónő? — Itt kérem, minek tetszik, talán a gyermeket óvodába íratni? fölösleges fáradtság, már nem ve­szünk be senkit, sokan vannak. — Én a nagyságával szeretnék beszélni, kérem vezessen be hozzá. — De ha mondom fölösleges, az mindegy a nagysága vagy én, már nem veszünk be senkit. — Jó lány, én addig innen el nem megyek, mig a nagyságával nem beszélek. A nagysága hol az ajtó függönyét, hol az ablak függönyét húzta félre és onnan tekintett ki a fogadó terembe, pardon! az udvarra, végre talán mert a szo­balányra már szüksége volt, vagy mei’t ezt az alkal­matlan vendéget akarta a nyakáról lerázni, az ajtót alig egy kicsit kinyitva ki szólt: — Zsuzsa, vagy Anna, (a névre nem emlékszem), siessen már és az ajtó újból kezdett zárulni. — Nagyságos asszonyom, szólék — hugocská­mat óvodába szeretném járatni. — A fej, az ajtó és ajtófélfa közt újból megje- jelent és Ő nagysága ki szólt: — Sajnálom, már sokan vannak. — De kérem, talán jut még hely ennek az egy gyermeknek, igen szeretném, ha járna . . . — Még egy felet sem veszünk be, a létszám be van telve. — Mennyi a létszám ? Semmi felelet. — Hányán járnak ? — Nem tudom, nem számoltam őket . . . — No akkor gyere kicsikém nem járunk ám óvodába. — Hát miért nem tetszik a Máriaházi óvodába járatni — ott bevennék . , . Mert állami óvodába akarjuk járatni a többi test­vérkéim is oda jártak. — Hát akkor tessék várni; ott a hol a fi­nánc/.-laktanya állott, fognak egy óvodát építeni, a gyermek még fiatal, oda majd bevesszük. Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! Tekintetes városatyák! Méltóztassék oda hatni, hogy a kőműves sztrájk valamiképen beszünttettessék, hogy az óvoda fölállítása haladéktalanul létesüljön ; ón a hugocskám beiratását, az építendő óvodába sietve ezennel bejelentem azért, hogy mielőtt az elemi iskolába lépne, legalább 1—2 hétig tehetnénk eleget ama kötelességünknek, hogy: Minden 3 éven felüli gyermek óvodába járjon. Kiváló tisztelettel: Reisman Árnál. K ŰLÖNPÉLÉ K * Meghívás. Az Ungvármegyei Nőegyesület .1903. évi május hó 1-ső napján d. e 10 órakor a vár­megyeház nagytermében fogja I-ső rendes közgyűlését tartani. A közgyűlés tárgyai: 1. Az egyesület múlt évi működése és számadásainak felülvizsgálata. 2. Indít­ványok. * Fürdőink híre. Clivochtchinsky Iván orosz császári államtanácsos, a kaukázusi fürdők igazgatója, kormánya megbízásából magyarországi körútra, indult, hogy a magyar fürdők fejlettségét és szervezetét tanul­mányozza. Á belügyminiszter átiratában értesítette a a törvényhatóságokat a jeles orosz vendég látogatásá­ról, egyben felszólítván őket, hogy kellő kalauzolásáról gondoskodjanak. Alkalmasint Szobráncz fürdőbe is ellátogat. * Villanylámpák szaporítása. Minthogy az eddig létesített 170 izzólámpa nem bizonyult elegendő­nek a város megvilágítására, a képviselőtestület még 20 izzólámpa felállítását rendelte el, s azoknak elhe­lyezésére javaslatot tenni bizottságot küldött ki. A bi­zottság e hó 22-én járta be a város utczáit s a követ­kező helyekre javasol uj izzólámpákat elhelyezni. 1. A Káptalan-dombra, a vár kijáratával szemben. 2. A pinczesor- és váralja-utczákra 3-at, hogy a vezeték egész a Széchenyi-kertig kivezettessék. 3. Az uj lak­tanya elé 3-at. 4. A Hajnal-utcza végére kettőt. 5. A Bercsényi-utcza végére kettőt. 6. A Szobránczi és Sör- ház-uteza sarkára 1-et. 7. A varga-sorra 1-et. 8. Az újvárosba 1-et. 9. A Könyök-utczába 1-et. 10. A Ka- posi-utezába 1-et. 11. A Minaji-utczába 2-őt. 12. A Bo- zosi-utcza elejére 1-et. 13. A Sóház-utczába 1-et és a radvánczi-utcza végére 1-et. * Hamis 20 koronások. Újabban 20 koronás érmehamisitványok kerültek forgalomba. A hamisítvány a valódi 20 koronástól akként készült, hogy ebből a belső fémanyag kiesztergályozott s értéktelen rézlappal pótoltatott. A. hamisítvány csengóstelen, súlya 5‘75 gramm, a valódié 6 74 gramm, a különbség tehát P01 gramm. Láng Lajos kereskedelmi miniszter rendeletileg figyelmezteti a posta- és távirdahivatalokat, hogy kellő óvatossággal járjanak el a 20 koronások elfogadásánál.

Next

/
Thumbnails
Contents