Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-04-26 / 17. szám
XLI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903. április 26. 17. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Ungvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. [ Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely é' Illés könyvnyomdájába) küldendők Nyilttér soronkint 40 fill Vm VÁRMEGYE ÉS AZ l INGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szegény gyermekek támogatása. A nélkülözéseknek kitett szegény néposztály réme, a hideg tél elmúlt ismét. A fátlan és kenyértelen nyomorüldözött családok valamennyire jobb napok elé nézhetnek, mert mar nem fáznak s itt a kenyérkereső munka áldott ideje. A kegyetlen évszak, mely az idén szokatlanabbá meggyötörte szegény néposztályunkat, mint máskor, atadta helyét barátságosabb képű utódjának, a tavasznak, mely enyhe fuvalmával elüldözi az arczokról a rideg vonásokat s a szivekben jobb remények rügyeit fakasztja. Mindenfelől mosolyog az élet es a tavasz. E mosolygás azonban nem tudja eltakarni a még nem régiben látott komor vonásu ar- czokat. Még előttünk lebeg szomorú képe a telnek s ebben a nélkülözések által megnyomorgatott, szánalmat keltő szegény csaladoknak, a kik önhibájukon kívül tengették végig napjaikat éhezve, fázva, dolog- és ruha nélkül. Ne dobjuk még le egy kicsit a teli gúnyát magunkról; vagy ha ledobjuk s a tavaszi divat parancsolatjára újabbal váltjuk fel, legalább gondoljuk meg, hogy hova teszszük. Elővehetjük még azt, ha nem a magunk, a más szamára. Segíthetünk vele a szegényeken. Társadalmunknak sok osztálya s ezek közül Különösen a Gyermekbarat-Egyesűlet több év óta munkálkodnak azon, hogy szegény családok gyermekei télire ruhával láttassanak el. Nem is lehet egy szó panasz se arról, mintha egyik vagy másik ily jótékony egyesület belefáradt volna nemes es önzetlen munkájába. Egyet azonban mégis észre vehetünk, azt, hogy a kifejtett faradozás több eredményt erdemelt volna a társadalom érdeklődésének részéről. Az Ungvárt évente karácsony táján kiosztani szokott ruhanemüek gyakran gazdag ajándékoknak mondhatók : de sohase részesül az ajándékban annyi gyermek, a mennyin a Gyermekbarát s s nőegyletek segíteni szeretnének vagy a mennyi arra vászorult. S aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy ez majd mindenütt igy van. Pedig, ha^érző szivünkkel s emberbarati érzelmünk iga; melegével gondoljuk a dolgot, bizony alig an köztünk olyan, aki némi szemrehányást r tehetne magának a miatt, hogy a szegény ruhátlan gyermekek felsegitésére irányuló felhívásokat kellő figyelembe nem vette ; s hogy elmulasztotta azt, a mit könnyű szerrel, minden költség nélkül megtehetett volna. Mily nagy gondot okoz még a jobbmódu szülőknek is a gyermekek ruházása! Mily sokszor gördít elő akadályt ezeknél is az, hogy templomba, iskolába, vagy szórakozni menjenek-e a gyermekek, vagy egy-két napra otthon maradjanak ? S nem jut eszükbe ilyenkor, hogy mennyivel nagyobb és mily kínos lehet a szülő gondja ott, a hol ünnepi ruhának is feladna a szegény anya gyermekére azt a köntöst, azt a czipőt, melyben már az ő gyermeküket, iskolába se akarják bocsátani. Nem gondolják meg, hogy ha a rongyos ruha már nem tisztesség is, azért egy jó tulajdona megmaradt : még mindig meleg lehet s egyik rongygyal a másikat szívesen befoldja a szegény. A ruhátlanság pedig nemcsak magát a szegény sínylődő gyermeket és családját sújtja ; annak fölötte karos követKezményéí lehetnek azon csaladoknak is, melyek bőségben dúslakodnak. A nélkülöző család gyermeke épen úgy köteles iskolába járni, minta gazdag emberé; s minthogy a gazdagok és szegények számára külön-külön iskolák nincsenek állítva, igy azok egy es ugyanazon épületbe és tanterembe járnak. Ha a szegény gyermekeknek télen át nincs megfelelő ruhajok s az iskolát tömegesen elmulasztják, ebből a rendesen járó gyermekeknek is karuk van, mivel tanulmányaikban a hézagos iskolalátogatások miatt fennakadást szenvednek. A tavaszszal feljövő ruhátlan gyermekek miatt a tanítási anyagot újból-elő kell venni; még pedig a rendesen járt gyermekek további előmenetelének rovására. Ha pedig a rosszul ruházott gyermek mind e mellett is látogatja az iskolát, a lucskos és hideg időjárástól gyakran oly betegségeknek lesznek veteményes kertjeivé, melyek ragálylyá fertőződnek s úgy ellepik az egész gyermeksereget, gazdagot és szegényt egyaránt, hogy iskolázásról néha hónapokig szó sem lehet, de sőt e járványok áldozatokat is követelnek. A most folyó tanév alatt is több községben uralkodott pár heti járvány. S minthogy a járványok a tél folyamán keletkeztek, nem alaptalan a feltevés, hogy azoknak a ruhátlanság által előállott meghűlések voltak okozói. Fentebbi sorainkban a tavaszt emlegettük s igy talán némi összefügéstelenségnek tűnik fel, hogy ugyanegy alkalommal kívánjuk a szegény gyermekek ruhával felsegélésére felhívni a közönség jóakaratu figyelmét. Holott éppen öntudatosan teszük ezt. Mindnyájan tapasztaltuk önmagunkon, hogy az ilyenkor magunkról levetett s az elhasználás folytán lomtárba kerülő téli téli ruháinktól megválva, azokkal nem sokat törődünk; sőt gyakran bosszúságára van a háziasszonynak az, hogy a felgyülemlett rongyos vagy viseltes ruhákkal nem tud mit csinálni, azoknak helyet nem talál. Túladunk rajtok, gyakran felségéivé olyanokat, kik arra ra nem szorultak; vagy eladjuk bosszantóan potom áron, csak azért, hogy helyet ne foglaljanak s nem jut eszünkbe, hogy a beállott meleg időre ismét csak hideg fog következni, a megkönnyebbült viszonyokat ismét csak nehezek fogják követni s egy kevés lemondással, egy kis kényelmetlenséggel azokat a gúnyákat félretéve, hány meg hány könnyet törülhetnénk le vele egy félesztendő múlva s hány családnak didergő gyermekét óvhatnók meg testi és lelki veszedelmétől. Egy cseppet se látjuk tehát időszerütGyurka házasodik. — Az >Ung< eredeti tár ez áj a. — Irta : Sphynx. A nagyságos önkii a legenergikusabban kijelentette, hogy Gyurkának házasodnia kell. Lassanként, észrevétlenül kioltogatták szivéből azokat az imbolygó, fül-fülragyogó lángokat, melyek égetnek s melyeknek atmospharájában a futószerelem pajkos koboldjai tán- czolják rózsás lábacskáikkal a cake-walkot s helyükbe odahelyeztek egy jól szabályozható villamos reílectort, amelynek elegáns fényénél kell, hogy az a hűséges jó pajtás, az örökké jókedvű Gyurka megtalálja az aranyos legényélet minden gyönyörűségéért kárpótlást adó élettársat. Még élénken hallja, amint a pezsgés pohár szilánkjai siró csilingeléssel hullanak a separé parketjére s a máskor vigaszt, jókedvet, mámort adó pezsgő csöppjéi, mint megannyi könycsepp fut le az üvegszilánkokról — künycseppjei egy-egy ismét kioltott, piczi, bolygó láng emlékének. Édes behizelgéssel ka- czagja fülébe a négy kis húr kedves nótáját: „Ha bemegyek a korcsmába bort inni“ . . . s kigyul egy pillanatra a villamos reflector, Gyurka odakiált a czigány- nak, most azt halljam: „Nem házasodom meg soha.“ — A bolygó, perzselő lángocskák pedig még égetőbben tombolnak a Gyurka lelkében s nem akad közöttük egy sem, a melyik ne nézne gyűlölettel a hatalmas reflector vetólytársra, a mely kiűzi őket abból az édes, meleg fészekből. Hiszen Gyurka úgy szerette őket! * A nagy, dübörgő, zakatoló vasszörnyeteg fut, rohan előre, mint egy nehéz álom. Egyik piros bársonyos fülkéjében, kifogástalan úti öltözékben, az oukli jótanácsaival telebeszélve, a reflector pontos beállításával, aztán egy aranyos kis horog, rajta egy arany karika gyűrű — mindez egy arany halacskának szánva — megy Gyurka, emlékeitől kísérve. A legén\ élet szeszélyes s mindig bizonytalan mélységű vizeken imbolygó, aranyos bizarr formájú gondolájáról a házas- élet massiv hajójára, amelyen, mint a Vesta-tüz ég a szeretet, az igazi meleg, melynek világát csak egy szerető szív gondozza. Nem mint a bűbájos gondoláét, amelyiken észbontó változatosságban gyűl föl a kis lampionok számtalanja, miket a legkisebb futószél is kiolt, — de mikor oly csodás varázszsal futja meg utait ez a parányi jármű. Füljajdul egy pillanatra a Gyurka szive, ámint a zakatoló vasszörnyeteg mellett elsuhanó fák bebólon- gatják az ablakon, úgy, úgy' Gyurka, dobd el az aranyos gondola evezőjét Aztán hypnotikus álomországba viszik a közelmúlt visszaemlékezései és ott hajlongnak előtte a visiók csábitó tündérei és Gyurka ismét látja azt az észbontó lencsét a balvállán ... a másik piczi száját tartja elé ... majd egy csodásán rózsás fülecskére leomló selymes fürtöket csókolja . . . csókolná a végtelenségig, mig elé lebben egy újabb ... jól ismert gömbölyű karok szorítják ölelve nyakát és susogva kéri; tőlem is búcsúzz, ón is szerettelek! És Gyurka odacsapja a villamos reílectort, mint akkor a pezsgős poharat — fölriad s egy nőtársat lát maga előtt, aki olyan zajosan érkezett, hogy fölzavarta abból a bűbájos világból, ahova ő ezután már csak álmodva mehet. Zárt paradicsom az házasembernek, melynek cerberusaik (bocsánat) itt-ott az anyósok. Az utitárs a legközelebbi állomáson kiszállt s igy Gyurka megpróbálta visszahívni ismét édes küldötteit a visiók birodalmának. Lár perez múlva egy ismeretlen alakot lát. Nem, mondja, nem téged hívtalak, nem ismerlek, olyan szomorúan szürke a ruhád, küldd őket, ha hatalmadban áll, azokat, akik megédesítették eddig az életemet, lecsókolták a gondot, fáradságot homlokomról — akik a szerelem habzó serlegével oltották szomjainat............S a szürke alak egy ironikus mosolylyal beszélni kezdett: — Azok, akik után te vágysz, az ón hatalmam alatt álló eszközök. Ha analyzálnoni kellene ennek értelmét, úgy magamat bontanám atomokra, mert ón vagyok az élet! Látod milyen szürke s itt-ott mégis foltozva ruhám! Keresed rajta a csillogást ? Tépj le egy' darabot ebből a szürkeségből, zárd el szinarany közé, ha módodban áll, rakd meg gyémántokkal — és csillogni fog a szürke rongy! Keresd ki lelked, szived mélyén a szinaranyat, a gyémántot, ékesíts föl velők engem, s én karjaimon hordalak, dédelgetlek, az én csókom mindig uj örömmel, uj gyönyörrel fogja érinteni ajkadat 1 De jaj neked, jaj annak, ki közeledben él, ha az életnek ezt a kis szürke darabját, mely tiéd, csak aranyozott papírba burkolod, gyémánt helyett jól csiszolt üveggel ékesíted! Igaz, csillog ez is — de idővel megkopik s aztán, milyen keservesen szürke, ami alatta marad. Nem, barátom, ne ámítsd magadat, ne ámíts mást. Látod, én szivedbe látok, hiszen belőlem van egy parányi benned; nagy útra indulsz, kísér a múlt mámora s kísért a jövő ismeretlensége. Tudod-e, hogy a házasság templom, mely nyitva áll az ördögnek? — Tedd le a templom küszöbére lelked gyémántjait, szived szinaranyát és az ördög nem mer oda bemenni. Dobd el a végtelen semmiségbe azokat a czifra rongyokat, vagy égesd el őket az emlékezés szövétnekónól. — Tudod-e mit kapsz mindezért cserébe ? A nőt, mint élettársat. És érted e ennek az isteni fogalomnak a valóságát? Mi az igazi nő, akit a Teremtés cserébe ad nektek hűsógtek, szerelmetekért. Nem a büszke sast gondolom, aki szemhunyoritás nélkül bele néz a napba — de a bűbájos kis csalogányt aki a hűvös bokrok aljára rejtőzik, hogy elcsattogja csodás énekét. Azt a nőt, aki hozzáférkőzik a bánat sötét felhőibe Lapunk mai száma 8 oldalra terjed
