Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-19 / 16. szám

XLL ÉVFOLYAM 16. SZÁM. Üngvár, 1903. április 19. SZERKESZTŐSÉG: Ungvar, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden köz- emény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. [ Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. j Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) kOldendők. Nyilttér zoronkint 40 SÍI. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Sportegylet. Egyik utóbbi számunkban a Társaskörrel kapcsolatosan fölvetett sportegylet eszméje az ungvári társadalom vezető elemeinél vissz­hangra talált. Előttünk fekszik egy lelkes hangú felhí­vás, amely a testedző sport érdekében tömö­rülésre, egyesülésre szólítja fel városunk férfi- és nőközönségét. Örömmel üdvözöljük e mozgalmat és bízunk annak sikeres megvalósításában nem csupán azért, mert társadalmunk vezető egyé­niségei is magukévá tették e kihatásában rend­kívül fontos eszmét, de már azért is, mert egy ilyen sportegylet létesítésének szükségessége városunkban régen éreztette hiányát s mindig fölmerült a lelkes törekvés, hogy ez idea vaióban testet is'öltsön. A sport-erők azonban idáig szétszórtan minden fegyelmezettség nélkül kerestek kielé­gülést. ­A nyári időben egy-1?ét t§tanisező társaság alakulása, az itthon vakácziózó fiatalság foot­ball egylete, a téli időben működő korCS^ya- egylet szereplése, továbbá a vivő kurzus {p- tesitése a mellett tanúskodik, hogy városunk ban föltétlenül fölmerült az egyes sportágak művelésének szükségessége, legkivált azon szempontból, hogy a sport egyes nemeiben élvezetet, szórakozást és testedzést kereső nagyszámú közönség megtalálja e szenvedé­lyének kielégítését. Vagyis ezzel azt akarjuk kiemelni, hogy a mi városunkban a sport kü­lönböző ága — nagyszámú lelkes és hivatott művelőre találna, ha az érvényesüléshez meg­volna a kellő talaj. Különböző időszakra ideiglenesen alakult és nem rendszeresen működő társaságok nem képesek kifejleszteni az ügyességet és izmok kívánt erejét. — Sőt a rendszertelen és kellő szakvezetés hiányában szüköldő sportolás a jó vezetés mellett esetleg kiváló erővé kinő­hető tehetséges anyagot is tönkre teszi, egy­oldalúsága által teljesen mr-grontja. A sporterőknek egyenletes kifejlesztése, szakszerű vezetése, amely kihatással van a test idomainak harmonikus kialakulására, az egészséges fejlődés előmozdítására, mint első­rangú követelmény csak úgy valósítható meg, ha szakszerüleg képzett egyének vezetése alatt álló egylet alakittatik, melyben a sport min­den neme legkisebb elemeitől kezdve fokoza­tos gyakorlat tárgyává tétetik úgy, hogy a különböző sportágak időszakok szerint elkü­lönített periódusokban rendszeresen taníttatnak — férfiak, nők, fiú- és leánygyermekek ré­szére. A mi ez utóbbiakat illeti, a szülők eléggé meg nem róható könnyelműséget követnek el, ha gyermekeiket mar kisebb koruktól kezdve nem gyakoroltatják a tornázásban, mint a mely egyedül képes biztosítani a gyermekek egészséges fejlődését. Mert van-e öröm az olyan gyermekben, aki ha szellemileg képes­séget is árul el, testileg satnya, egészségtelen, a legkisebb beíegség leveri lábáról s ágyba dönti ? Különösen a mostani rohamos fejlő- désü kor az, ahol a fiatal nemzedékek testi fejlesztésére kell nagy súlyt fektetni, amidőn az“ idegesség már a kis gyermekekben mint öröklei^^^j'^'^ií^K^iR^'^mttöxi' a zsenge agyvelő a sok és aránytalan tanulással van túlterhelve, amidőn szomorodva kell tapasz­talnunk, hogy a fiatal gyermek-nemzedék or- czájáról csak imitt-amott sugárzik le az egész­ség rózsa pírja, legnagyobb része mind sá­padt, fonnyadt, egeszségtelen, vér nélküli. — A jövő nemzedékek sorsat szivén viselő és gyermekeit szerető ember hazafias kötelessé­gének csak akkor felel meg teljesen, ha a gyermek nevelési rendszerét a szellem és test harmonikus kifejlesztésére alapítja. Példát nyújt erre az angol nemzet, amely a torná- zast, a sportolást, a testedzést a műveltség, az állam és fajfenntartás szempontjából ép oly nagyfontosságu tényezőnek ismerte el, mint a tudományos, a szellemi élet fejlesztését. Csak helyeselhetjük tehát a fentemlitett felhívásban foglalt ama eszmét, hogy a meg­alakítandó sportegylet a gyermekek, a fiata­labb lányok és fiuk testedző nevelését is kö­rébe akarja vonni. De nemcsak általános elvi tekintetből he­lyeselhető a sportegylet megalakítása, hanem anyagi szempontból is. Mert ha valaki városunkban a sport va­lamelyik ágát űzni akarta, az annyiba, sőt többe került, mint amennyibe sportegylet léte­zése esetében kerülne. Ha a korcsolya-egy­letbe lépett be, ha vívni tanult, ha tennisezni, vagy footballozni akart, mindegyikért külön- külön annyi, sőt talán több tagsági dijat kel­lett fizetnie, mint a mennyit fizetnie kellene a sportegylet tagsági dija fejében és ahol is a sport minden egyes nemét kultiyálhatja, ameny- nyiben ez minden testedző sportot gyakorlata körébe von. Mindezeknél fogva csak a legmelegebben ajánlhatjuk városunk közönségének, hogy mi­nél számosabban lépjenek be a létesítendő sportegyletbe, amelynek megalakítása érdeké­ben a munkaiatok folynak s az előkészítés vegeit e napokban értekezlet is fog tartatni. Ez az értekezlet lesz hivatva megállapí­tani a megalakulás módozatait. Ezeknél a leg­főbb kérdés abban csúcsosodik ki, hogy az ungvári Társaskörrel kapcsolatosan létesittes- sék-e a sportegylet, mint annak egyik osztá­lya, avagy pedig önálló testületként alakuljon e meg ? Úgy az egyik, mint a másik létesítési mód mellett sok érvét lehetne felhozni, de e tekintetben nem akarunk elébe vágni az érte­kezlet megállapodásának, mert hiszen az ér­tekezlet oly tagokból fog állani, kik a helyi viszonyok legjobb ismerete alapján megtud­Dr. Shitaro Kawai. — Az >11 n g« eredeti tárczája. — Irla ; Kiár István. I. Mikor találkoztunk, a keletieket jellemző nyájas meghajtással viszonozta köszöntésem és mutatta be magát: Dr. Shitaro Kawai professor von Tokio. Németül beszélt, rnoso ygó ajkai közül fehéren villogtak elő fogsorai, mandula vágású szemei pedig élénk nyugalommal tűrték kiváncsi tekintetem. Hogy én is bemutatkoztam, folytatta feljegyzéseit. A talpfa-telitőtelep kazánházának csőhálózatát vette fel vázlatkönyvébe. Hát úgy parasztosan kifejezve magam, ha nem tudtam volna, hogy jappáni, el sem hittem volna, hogy jappáni. A mindennapi élet forgatagában fel sem tűnt volna idegen volta. Európiasan volt öltözve, termete alig haladta meg a küzépmagasságot, arezszine mind­össze egy árnyalattal volt elütőbb, a mi erős barnáink­tól, szemeinek jellemző metszését pedig egy arany- foglalatú pápaszem palástolta Talán bajuszsza vallott rá leginkább. A kékes feketében játszó szőrszálak majdnem vízszintesen meredtek előre és úgy az orr tömpe vágásával összevetve legjobban karakterizálták a tudós ázsiai származását. Műveltsége azonban nemcsak hogy európai színvonalon volt, de alapos szaktudását és sokoldalú­ságát a kíséretében lévő szakemberek kritikán felülinek mondták. Élénk felfogása és roppant emlékező tehet­sége pedig mindnyájunk csodálkozását felköJtötte. Harmadik éve volt távol hazájától. Ezalatt az idő alatt üsszejárta egész Európát. Egyes, nevezete­sebb helyen több, másutt kevesebb időt töltött. Meg­fordult a modern ipar követelményeinek minden tekin­tetben megfelelő gyárvárosok ipartelepeinek babiloni tömkelegétől kezdve a havasok vízmosásos szakadékai közé épített baráber vagy gráner talpfatermelő kuny­hóig mindenütt, ahol valami újat láthatott és tanulha­tott. És habár vándorlása alatt az országok és ezekkel kapcsolatban a népfajok, azoknak szokásai, nyelvezete, ipari és kulturális fejlettsége sokszor minden átmenet nélkül váltották fel egymást, tanulmányújáról oly világos és tiszta kép élt emlékében, a mely osztatlanul bámulatba ejtett minduyájunkat. Mint ürömmel hallottam, nem véletlenül vetődött Magyarországba, de tanulni jött tőlünk. Az erdőgazda­ság és az azzal kapcsolatban lévő iparágaknak tanul- manyozasa végett jött hozzánk. Hosszabb időt töltött a budapesti műegyetemen és a selmeczi erdészeti aka­démián. üsszejárta a garamvidóki, erdélyi és horvát­országi kincstári erdőgazdaságokat, mig Ungban a talpfatelités megszemlélésével be is fejezte magyar- országi tanulmányúját. Perecsényből egyenesen Ang­liába utazott A műszaki dolgokat illetőleg Polifka János máv. felügyelő látta el útbaigazításokkal, mig a talpfaterme­lést Rónay Antal íöerdőianácsos mutatta be neki, ki egyúttal vendégéül is látta a tudós utazót Hogy a telitőteiepen közel 5 órán at tartott szak­előadás aiatt tisztába jött-é a professor a talpfatelités módozataival és utána eligazodott volna-ó a gépház csőhálózatának labirinthjeibeu, azt sejtem, de nem bi­zonyíthatom. Jappáu betűs feljegyzései taláuyszerü hierogliphák gyanánt terpeszkedtek előttem és igy nem tudhattam meg, hogy mennyit abszorbeált népe szá­mára a tudós professor eme speciálisan fejlett iparág titkaiból. De hogy házigazdájának vendéglátásából he­lyes fogalmat alkotott magának arról a hagyományo­san önzetlen vendégszeretetről, mely a magyar népet jellemzi, arról már tanúságot tehetek. Nemcsak szavakban fejezte azt ki előttünk Dr. Shita ó, de hogy úgy is érzett, mint ahogy beszélt és hogy szavai nem udvariaskodó formaságok voltak, azt bizonyította az otthonosság, a melylyel találta magát és az a fesztelen jó kedv, a melylyel a nem minden fáradtság nélküli hegyi kirándulásban elejétől végig részt vett. ^ Dél felé járhatott az idő, mikor a két kocsiból álló erdei vonat előállott. Előre egy üres biztonsági Kocsi volt adva, utana a személyszállító kutyák követ­keztek. A kicsi masina meg a vonat végén pöfékelt. Érdekes kis készséget képeztek úgy egyvégtóben. Aki még nem látott ilyen keskeny vágánytávu, hava­sokat mászó alkotmányokat, annak nézni valót is adott. A biztonsági kocsi aránytalanul hosszú keretge­rendái lusta hernyóhoz hasonlóan nyújtózkodtak az apró kerekű fékes kutyákon. Az utána következő sze­mélykocsi legjobban egy kakasülőhöz hasonlított. A kocsi alvárával egyenlő hosszú ülőpad háttámlája ma­gasan meredezett az égnek és bár első tekintetre nem volt valami bizalomra gerjesztő, később tapasztaltam, hogy amennyire kényelmetlen, annyira biztos ülés esett rajta. A mozdonyka pedig a gépipar tökéletességé­nek terméke volt. tízóles kürtőjű kazánkájával, kicsi gőzhengereivel úgy nézett ki, mint egy játékszer. Vó- Kony hajtórudjai alig mutattak vonósépességre, apró kerékpárjain nyugvó alvára könnyen billenőnek látszott és mégis mozdony volt a talpán. Ötvenes emelkedésű hegyipalyán teljesített szolgálatot. Még pedig olyan szolgálatot, hogy a nagy vasutak mozdonyai arányla- gos összehasoniitás mellett sem állhatták volna vele sorba. Úgy tudott kapaszkodni mint a zerge. Apró ke­rekei nyikorogtak az éles kanyarokban, kéménye kö­högött, prüszkölt az erős emelkedéseken, de azért ren­díthetetlenül haladt felfelé. Kissebb emelkedéseken meg szaladni is tudott. Helyenként úgy neki iramodott, Hogy öröm volt nézni. És mig a négy kerekű kutyák kattagva peregtek a vékony sinszálakon, mi meleg lábzsákokba és bundákba burkolózva gyönyörködtünk a vidék minduntalan változó panorámájában, Lapunk mai szama 8 oldalra terjed

Next

/
Thumbnails
Contents