Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
Melléklet az „UNG“ 1902. évi 3l-ik számához. 2 knr. 60 fillér és ezt hetenkint 5 filléres részletekben is lehet törleszteni. A harmadik csoportbeli rendes tag csakis halála esetére biztosit családja részére segélyt. E szerint a 14, 1 o, 16. 17, 18, 19, vagy 20. életévében levő tag családja 200 korona; 21—25 évesé 170 korona; a 26—IK) évesé 150 korona ; a 31 —35 évesé 125 korona; a 66—40 évesé 100 korona; 41—45 évesé 80 korona; a 46 — 50 évesé pedig 60 korona segó'yt kap, mikor a tag meghal. Negyedik csoportbeli rendes tagnak bárkit fel lehet venni, akárhány esztendős is. Itt a tagsági dij évenként 5 K 20 f, mely heti 10 f-es részletekben is törleszthető. Ezen csoportbeli rendes tagok maguknak vagy másnak bizonyos életkor elérésének idejére biztosítanak segélyt és a segély nagysága attól függ, hogy a biztosított egyén a belépéstől számítva, hány esztendő múlva tölti be a kitűzött életkort. E szerint az a biztosított egyén, a ki e felvételtől számítva 10 év elteltével tölti be a kitűzött életkort 65 K, 24 év után pedig 2 5 K segélyt kap a kitűzött életkor betöltése után legfeljebb három hónap múlva. Rendkívüli tag lehet mindenki, férfi és nők egyaránt, a ki a gazdaság bármely ágával foglalkozik, akárhány esztendős is. Tagsági dija évenkint 1 K, mely összeg a jelentkezéskor kifizetendő. Az ilyen tagnak minden évben újból kell jelentkezni. A rendkívüli tagnak csak baleset, továbbá baleset miatti rokkantság és baleset miatti halálesetben van joga segélyre. A segélyek a következők: Ha baleset éri, ingyen gyógykezelik, ha a baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen 60 napon belül naponkint 1 K; 60 napon túl pedig esetleg életfogytáig havonkint 10 K segélyt kap; baleset okozta halál esetén hátramaradt családja egyszer s mindenkorra 400 K segélyben, a családtalan pedig 100 K segélyben részesül. A fent felsoroltakból mindenki láthatja, hogy a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár olyan jótékony intézmény, mely csekély befizetés mellett tagjai lótl'entartásáról akként gondoskodik, hogy az illetőnek és családjának mindennapi megélhetése biztosítva van, ennélfogva felhívjuk az érdekeltekett, hogy a pénztár kötelékébe mielőbb és minél többen lépjenek be. Jelentkezni lehet a községi elöljáróságnál a hivatalos órák alatt. Fürdői levél. Szobránczfürdő, 1902 julius. Édes Erzsikéin! Emlékezetem himes szárnyain hozzád repülök csak ismét. — Ha költő volnék, epikusnak csapnék föl. Hőskölteményt Írnék s magamat tenném költeményem hősévé. Mert — amint talán neked is élénk emlékezetedben élhet még — a negyedik felsőben azt tanultuk a poétikából, hogy az epikai hős úszik az árral. És ón most úszom. Úszom a megelégedés, a kellemes érzések és a jól eső szórakozások árjában. S a világért sem gondolnék az ellenkezőre. Múlt levelemben Ígéretet tettem, hogy leirom az itteni fürdői életet. Nem vállaltam ezzel magamra terhes kötelezettséget, mert szívesen irok erről Ne gondold, hogy valami különszerü szórakozási módokról irok neked. Nem. Egyszerűek azok és mégis oly kedvesek. Nincs bennük semmi mesterkéltség, affektálás, vagy nagyzolási hóbort. Természetesen és őszintén szórakozunk. Valósággal patriarchális élelmóhagyom öcsém ezt az ősi birtokot és az ón drága i’agátomat; de aztán gondját viseljed ám! Tízezer menykő és egy hordó szerednyei! No hisz' adtam én a világ legkedvesebb nagybácsijának 1 Hálálkodó rohamaim majd lediitütték az üreget. Kezdtem az öreget nemcsak színből, de szívből is becsülni. Másnap korán reggel, egy szép őszi reggelen, amidőn a felkelő nap barátságos sugarai az őszi fehér rózsák harmatos szirmait csókolgatták, megjelent a szomszéd gróf és aztán útnak indultunk. A nagybátyám vadászterületére érve, valamennyi kutya szabadon lett bocsájtva, a hajtők is munkához láttak. Egy hegygerincz ormán állottunk fel sorba mind a hárman. Légiéiül állott nagybátyám, alatta a gróf s a gróftól nem messze, egy öreg tölgy alá húzódtam én. Jó darabig állottunk igy, gondolatokba merülve gyönyörködtem a természet szépségeiben, mig egyszerre csak a hajtők közelgő kiabálása és a kutyák iszonyú ugatása megzavartak. Puskámkoz kaptam, felhúztam mind a két ravaszt. Egyszer csak alig 40 lépésnyire a sűrűből nagy csörtetós hallatszik és két dühös eb ugatása. Arczomhoz emelem fegyveremet, a csürtetés felé irányítom .... el fog a vadász lámpaláz . . . s amidőn látom, hogy a cserjéből a tisztás felé egy vaddisznó szalad .... durk .... durk .... odadupláztam. Az eloszlott puskaporfelhő után elterülve feküdt ott kérem nem a vaddisznó, hanem nagybátyáin Pagátja (az én örökségem) és a nemes gróf tírikkje. Ugyanakkor láttam mindkettőjük dühös fenyegetését. Otthagytam én kéicm mindent; rohantam haza, felkaptam hamarosan egy szekérre s mielőtt a kapufélfától búcsút vettem volna, úgy névjegyen nagybátyám- csak ennyit irtain : „Bocsánat a Pagát ultimóért!“ dot folytatunk. S ez tetszik nekem. Unalomról szó sincs. Még a Pali hiányát sem érzi keblemben dobogó szűm oly élénken, mint ahogyan azt sejtettem volna. Valami édes, mivel sem törődő és az idegeket elzsibbasztó kellemes hangulatban ringatózom, mióta itt vagyok. Hát, hogy is ne ! Hiszen ez érzésvilág felébredéséhez mégis van adva a keret; még pihenek, s édesen szundikálok ágyamban, puha párnák között s szövöm szivem ábrándos meséit, mikor fölcsendül a hajnali zeneszó oly mélán, oly álomba szenderitően. Amit ilyenkor érzek, az lehet a fiatal leány érzése akkor, a mikor szive választottjától Nachtmuzikot kap. Én — az igaz — még nem kaptam, de Pali Ígérte, hogy na visszatérünk a fürdőből, akkor már vége lesz az ő vakácziójának is s e fölött való elkeseredésében mulatni és nekem Nachtmuzikot fog adni. Ah! hogy ha ezt a reggeli térzenét hallgatom itt ágyamban, azt hiszem, hogy ez a jövő Nachtmuzik zenéje. No de nem sokáig hagy a mama, hogy magam emésszem ábrándjaim rüp e világában, egész prózailag kikényszerít onnan. Es föl kell öltöznöm. Van egy csinos kis ruhadarabom. Uilaszinü. Az, amelyikre együtt varrtuk föl a slájfuit, a mit „legényíbg >“-nak is hívnak. Ezt öltöm magamra De tudod miért? Bevallom előtted szivem legrejtettebb titkát. Az a szőke kísérőm, a kiről a múlt levelemben említést tettem, azt mondta, hogy ebben a ruhában ennívalóau bájos baba vagyok (Jaj! valahogy a Palinak ezt el ne áruld!) A mama pohárral fölfegyverkezve kivonul velem a sétatérre. Már ott találjuk a fürdői társaságot. Hidd el édesem, olyan kedves ez a fürdőző közönség, az ország minden része képviselve van itt. I Dunántúl, Tiszántúl, Bácska, Felvidék. S ezek rövid egy pár nap alatt a legjobb barátságot kötik egymással. I Azt hiszem, hogy éppen ebben rejlik a kisebb fürdők | kellemes oldala, hogy az egymáshoz illő emberek olyan hamar rátalálnak egymásra s együtt maradva kellemessé teszik önmaguknak a fürdőzés napjait. — Úgy szeretem a mi társaságunkat. Mindenki talál barátot, barátnőt. — A mama az idősebb nőkkel, a papa az idősebb urakkal, én pedig az itt időző leányokkal, fiatal asszonyokkal mulatozunk. — A mama azt mondja, hogy az Ilka néni, Mariska néni és Milka néninél kedvesebb néniket alig ismert. — A papa pedig ki nem fogy itt a kaczagásból, jókedvből, ha a kanonok bácsival, vagy az Ákos bácsival lehet együtt. S mit szólhatnék ón, akinek olyan kedves társasága van, amelyhez a Jolánka; - Berta, Rózika, s két gyönyörű szép fiatal menyecske (ezt a kifejezést szőke kísérőmtől hallottam) a pesti és a szegedi, tartozik. — Ha még hozzáveszem az egy pár fiatal embert, mondhatom — kifogástalan, élénk társaságba kerültem. Velők sétálgatok s mulatgatok a napi térzenénél Ah édes Erzsikém — igazán egész mulatság ez a séta. Kövérebbnél — kövérebb nénik és bácsik gurulnak egymás mellett a gyógyforráshoz, s elkeseredett arczczal iszszák nem a hegy levét, hanem azt a keserű sós vizet. S ezek a kövér nénik és bácsik messze földről eljönnek ide, hogy egy-pár kilával és egy csomó pénzzel megfogyva távozhassanak. A séta után következik a reggelizés. A kávét és teát kellemes tracscsal édesítjük meg. Hogy mi mindenről kerül itt szó, igazán bámulatos invenczióról tesz itt tanúbizonyságot. — A friss napihireket, újdonságokat, egy-egy kellemes fürdői emléket oly szellemesen, kedvesen tudunk el-el tárgyalgatni. — Itt egy kaczaj, ott egy jóízű mosoly elmaradhatatlan kísérője társalgásunknak ; még a bácsik is, akik az akkor érkező lapok olvasásába vannak elmélyedve, leveszik az arezukat elrejtő lapot, hogy helyet engedjenek arezukon a jóizü mosolynak. — Pedig ezek a bácsik olyan komolyak! Úgy beszélnek, mintha ők intéznék az ország sorsát és mintha őtőlük függne, adnak-e be Csuháék peticziót vagy nem. —- Mert mellékesen megjegyzem, hogy itt harcz volt, fényes harczi játék. Képviselőt választottak. Mennyi kocsi és talu volt akkor a fürdőben ! Most már lezajlott a harcz s a béke fuvalraa kezd lengedezni az eleinte tüzes keblekben. A délelőtti órák eltelnek a fürdőzés kötelességével. Még ebben is van valami változatosság. Mindennap érkezik valaki a fürdőbe. A szomszéd falvakból az ott nyaraló úri nép be-be rándul a délelőtti órákban s van megint tracs, elevenség. A fürdést követő pihenés után a szőke ismerős összetoborozza a leányokat, fiukat és megyünk ki a tennispályára s ott ütjük szét a lap- dákat annyira, hogy ugyancsak nagymunkába kerül, amig azokat összeszedhetik. — Az összeszedésben mi is segítünk. S ne hidd, hogy ez olyan kellemetlen! Mennyi mindent el lehet mondani ilyenkor! Tudom, a Pali szeretne itt velem lapdákat keresni! Csak a déli harangszó szakítja meg vidám mulatozásunkat. Alegyünk ebédelni. — Ebéd után sem marad egy perezünk arra, hogy unatkozzunk. — A n.yirjés erdőbe épilettek egy kuglizót. Kellemes, hűs szellő lengedezik ott állandóan. — Oda megyünk játszani. — A szőke kísérőm azt állítja, hogy a kuglizás is a kúrához tartozik, mert aki fogyni akar, annak a délutáni alvás nem használ. És hogy el ne aludjanak, ki vannak rendelve orvosilag kuglizni, avagy kaláberezni. — Erzsikém I — én soh’se hittem volna, hogy nőknek is olyan tehetsége legyen a kaláberhez ! Csak itt láttam azt! Egyik a másik után mondja be a kasszát, kontrát, rekontrát, azután tuletroát, ultimét, Fedáksárit, akárcsak otthon, mikor a papának barátai összejönnek nálunk. A kártyát unom, regrosszabb esetben kibiczelek; hanem a kuglizást nemes szenvedéllyel űzöm. Milyen érdekes is az, amikor egy szép dobásra csakúgy hullanak az bábuk. Eszembe jut a Pali, aki mindig avval bókol, hogy ha szemeimmel ránézek, szeretne elém hullani, mint a kugligolyódobásra a bábu. Éppen amikorára megunnék a kuglizást, megszólal a délutáni térzene. Következik ismét a sélálás. Már aki sétálni akar. Mert hiszen délutánra ismét bejönnek Szobránczről, Tibáról és a környékéről. És mehetünk ismét tennisezni. Újabban egy igen kellemes meglepetés ért bennünket. Megalakult a szobránezfürdői foot-ball csapat. No ez igazán mulatságos ! Mikor először kezdtek hozzá, kevesen értették a játékot. Nagy dühvei neki-neki- szaladtak a hatalmas labdának. Rúgni akartak belé s csak a levegőbe találtak, mig a másik lábuk alul elvesztve a talajt, lehulltak a földre, nagyot koppauva azután kaczagtak ők is, mi is. Hanem most már kezdenek jobban játszani. Ha igy haladnak — azt mondják— meghívják az ungvári footballistákat egy matschre. Lenne akkor ismét jó mulatság, táncz, zene, víg kedély ! Mert a tánczmulatság hijjával nem vagyunk ám! Mindig van valami ok, titulus, hogy egy-egy táncestélyt rögtönözzünk. S a fürdőigazgatóság is igyekszik szórakoztató előadásokkal mulattatni a fürdőközönséget és kellemessé, élénkké tenni az itt időzést. E napokban tartott egy művészcsoport jól sikerült hangversenyt; legközelebb a karczagi színtársulat jön egy pár napra előadást tartani. No! ha már a mulatságokról referálok, el nem mulaszthatom, hogy multi levelemben tett ígéretemet be ne váltsam. Beszámolok előtted az Anna-bálról is. Az igaz, hogy nem szívesen emlékezem vissza erre a bálra. De csak azért, mert engem a mama nem akart elvinni erre a mulatságra. Azt mondta, hogy ón még nem vagyok ilyen fényes elite bálra bevezethető. Nem jó visszaemlékeznem erre tehát azért, mert nem vehettem ki részemet abból a kellemes, igazi úri társaság által alkotott mulatságból. De ha nem is voltam a tánezolók között, rávettem a mamát, hogy a páholyból nézzük végig az egész mulatságot. Oh — édes Erzsikém — szivem nagyot dobbant, amikor a Lányi zenekara eljátszotta azokat a testet- lelket felvillanyozó magyar csárdásokat. Mohón lestem, hogy kik jelennek meg a mulatságon. És — hidd el édesem — igazat kell adnom a poétáknak., akik virágos kerthez hasonlítják a báltermet. Ahány leányt láttam ott, az mind valósággal szépség volt a maga nemében. Kiváncsi voltam mindegyikre, a mamákra, a lányokra, hogy hívják? s vajh hol van hazájok? Kíváncsiságom kielégülést talált. Mert az ón szőke kísérőm — aki úgy látszik mindenkit ösmert — feljött mihozzánk s minden egyes résztvevőt bemutatott nekem — persze csak úgy távolról. Szőke kísérőm bemondása szerint a megjelent asszonyok közül a következőket sikerült emlékezetemben megőrizni : Bárczay Pálné, Bernáth Dezsőné (Budapest), Csuha Mihályné, Csuha Istvánná, Dőry Józsefné (Ungvár), özv. Füzesséry Boldizsárné (Füzessér) Grabovszky Románná (Ungvár), Hauer Jenőné, Sza- lánczv Ilonka (Szeged), dr. Novák Endréné (Ungvár), özv. báji Patay Gyulánó (Tiba), özv. Rátkay Pálné, dr. Russay Gábor Lajosnó, Szalánczy Ferenczné (Nyir- bogdány), Santha Ferenczné (Örkény, Pest m.), Tóth Endréné (Budapest). A bájosan tánezoló leányok nevét sem akarom elfelejteni, ide jegyzem tehát neveiket: Fröhlich Cory (Nagymihály) Grabovszky Berta és Joli (Ungvár), Gulácsy Anette és Ida, Görz Margitka (Ungvár) Juhász Erzsiké (Tiba), Novák Agathe és Magda (Ungvár) Patay Annita és Katinka (Tiba), Tom- csányi Edit és Paula (Tiba), Dőry Emma és Gizella. Azt hiszem, annyi mindentösszetracscsoltam most, hogy levelem végét be sem tudtad várni. — Még sokról és sokat Írhatnék. Ezt azonban majd máskorra hagyom. Csókol, ezer puszit küld: Gizikéd. KÜLÖNFÉLÉK. * Uj pénzügyőri főbiztos. Az ungvári kir. pénzügyigazgatóságnál előléptetés folytán megüresedett főbiztosi állás már betöltetett. Ungvári főbiztossá Mész Lajos egri p. ii. biztos neveztetett ki, aki hivatalát már el is foglalta. Az uj főbiztos igen rokonszenves ember, aki mindenütt, ahol eddig hivataloskodott, közszeretetben részesült. Hisszük, igy lesz Ungváron is. * Ünnepelt püspök. Mész lény i Gyula szatmári megyés püspököt, aki a hét folyamán néhány napig Roliicson időzött, szép ünneplésben részesítették az ottani fürdővendégek. Az ünneplés oka — mint a székesfővárosi lapok Írták — a magyar főpásztor lekötelező, szives modora volt, amely még az idegen nemzetbeli fürdőzőket is meghódította. A fürdő szép asszonyai virágbokrétákkal kedveskedtek a püspöknek, aki az ünneplő közönséghez magyar beszédet intézett. * Eljegyzés. Teltsch Adolf okleveles gyógyszerész múlt hó 26-án jegyet váltott Roth Hermina kisasszonynyal, Roth Adolf ungvári gőzmalomtulajdonos leányával. * Segédjegyző-választás. Szerednyén múlt hó 25-én volt a segédjegyző-választás, amikor is a jegyzői tanfolyamon jegyzői oklevelet nyert Kun El emér választatott meg egyhangúlag. * Hidcsere. Az ungvári műmalom melletti Ung- csatorna hidját, annak teljesen rozoga állapota miatt ujjal cserélik fel. E munkálatok m. hó 31-én vették kezdetüket s mintegy 12 napig fognak tartani. Addig a szekér-közlekedés csakis a Savanyuvizi hídon történhetik. * Veszett eb által meginarva. M. hó 27-én Szürthón ismét veszett eb garázdálkodott. Neumann Regina 8 éves leányt marta meg, akit az ebdüh elleni védoltás czóljából Budapestre szállítottak.
