Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-22 / 25. szám
XL. ÉVFOLYAM. 25. SZÁM. Ungvár, 1902, junius 22. SZERKESZTŐSÉG: üngvár, Vármegyeház-tér 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit som közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés könyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. Hirdetések, előfizetések, valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér zoronkint 40 fill. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A földmivelésügyi miniszter uj törvényjavaslata. Szocziálpolilikai törvényhozásunk egyik legfiatalabb alkotása: a gazdasági munkás- és cseléd-segélypénztár. Annak a mélyreható és humánus szocziálpolitikának az eredménye az, a mely Darányi Ignácz földmivelésügyi minisztert a gazdasági apró existentiák érdekeinek és sorsának ápolására sarkalja s mely, hála ennek a bölcs és előrelátó gondoskodásnak, első sorban kivette az agrárszocziálizmus méregfogát, másodsorban pedig megnyerte azoknak a rétegeknek a rokonszenvét, a melyek azelőtt a nemzetközi szoczialisztikus agi- tacziónak szolgáltak talajul. Még csak a múlt év január 1-én kezdte meg az Országos Munkás- és Cseléd-segélypénztár működését s daczára a közbejött számos kedvezőtlen körülménynek, már eddig is oly örvendetes eredményeket mutat föl, hogy a legjobb reményekkel vagyunk eltelve további fejlődése iránt. Mikor Darányi Ignácz beterjesztette a törvényjavaslatot, már akkor jelezte, hogy az intézmény kiépítését nem tartja befejezettnek s hogy szüksége lesz ugv gazdasági, mint szocziálpolitikai szempontba'*- annak további fejlesztéséről gondoskodni. A cselédpénztárak eddigi működése bizonyságot szolgáltatott arra, hogy azok a vezérgondolatok, melyeken ennek az intézménynek szervezése alapul: az önkéntes belépés, az igazgatás nagyrészben önkormányzati formája s ennek keretében a munkaadók és a munkások társadalmi egybefüzése, valóban méltók arra, hogy a kiépítés munkáját már most folytassuk. A kiépítés munkájának ezen folytatását képviseli az a törvényjavaslat, a melyet Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter folyó hó 15-én tett le a Ház asztalára s a napokban fogadott el az országgyűlés képviselőháza a gazdasági munkás- és cseléd-segélypénztárról szóló törvény kiegészítéséről. A javaslat 29 szakaszból áll és nem hibák, hiányok korrigálása tette benyújtását szükségessé, de éppen a másfél év óta szépen fejlődött munkás-pénzlár helyzete, mely már a temetkezési és kiházasitási ágakat is megbirja és működése körébe vonhatja. Felöleli az uj javaslat a temetkezési és kiházasitási ágat is, amennyiben 5 fillér heti befizetéssel a belépők családjuknak haláluk esetére segélyt biztosítanak. A kiházasitásra, biztosításra nemre való tekintet nélkül felveszik a jelentkezőt és 65—215 K kiházasitási dijat kapnak a szerint, hogy hány évig voltak a pénztár fizető tagjai. A temetkezési segélyek minimuma, 60, maximuma 200 K. De úgy a kiházasitási, mint a temetkezési biztosításoknál joga van a jelentkezőnek két tagsági könyvet is váltani, ezzel a segély kétszeresét is biztosítani. A javaslat nagy lépéssel viszi előre a gazdasági cselédek biztosítási ügyét és a javaslatban előlép a kötelező biztosítás elve azokra a munkásokra és alkalmazottakra nézve, kik foglalkozásuk során inkább ki vannak téve a baleset veszedelmének. Ilyen munkások a gépeknél alkalmazott fűtők és etetők, kiket baleset ellen biztosítani a gazda kötelessége, mit' ha eiYnuiasztana, az nietök jogutodainak akkor is felelős, ha a szerencsétlenség nein gondatlanságból származott. A javaslatban a belügyi és földmivelésügyi miniszterek igen szerencsés formáját találják meg — az egyesületi jog sérelme nélkül — hogy mint lehessen a föloszlott alföldi temetkezési és kiházasitási egyletek tagjainak pénzét megmenteni. Ugyanis a temetkezési és kiházasitási egyleteknek megengedi, hogy külön csoportonként ezeket az igazgatóság felvehesse. Tudjuk, milyen hírhedtté váltak ezek az avatatlan és sokféle lelkiismeretlen kezekben lévő se- gélyző társulatok, úgy, hogy a belügyminiszternek nagy tisztogatást kellett végeznie. Mily megnyugvást fog kelteni, hogy a jobbára napszámos emberek keserves garasa nem vész oda, hanem állami intézmény veszi kezelés alá s a tagok az elveszettnek hitt pénzük után mégis fognak temetkezési és kiházasitási segélyt kapni. Az állam ezen uj javaslatban újra a kis exisztencziák támogatására siet és az állami évi hozzájárulást 150 ezer koronában állapítja meg. Vármegyei közgyűlés. Ung vármegye törvényhatósági bizotsága e hó 26-ik napján délelőtt 10 órakor a megyeháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter f. évi 35717. sz. leirata a vármegye közúti alapjának 1897., 1898., 1899. és 1900. évi zárszámadására vonatkozólag. 2. A m. kir. kereskedelemügyi Miniszter f. évi 37771. sz. leirata Ungvár város kövezetvámszedési jogának meghosszabbítása tárgyában. 3. A m. kir. kereskedelemügyi Miniszter f. évi 23442. sz. leirata az ungvár—uzsoki állami közút 44—45 kim. szakaszán az Ulics patakon átvezető hid felópitóse tárgyában. 4. Alispáni jelentés a vármegye által épitett laktanya pinezóinek víztelenítése tárgyában. 5. Alispáni jelentés a laktanya területén építendő pótfelszerelési raktár és pótkeret épület építésének elrendelése iránt. 6. Alispáni jelentés a laktanya körüli aszfalt-járdák építésének elrendelése tárgyában. 7. Alispáni jelentés a törvényhatósági távboszólő- hálózat ügyében f. évi április hó 30-án hozott 86. (4570.) sz. közgyűlési határozat megváltoztatása iránt. 8. Alispáni jelentés Ungvár város általános villany világítási ügyében. 9. Alispáni jelentés a kaposi járás viczinális köz- utai fedanyagának biztosítása tárgyában. 10. Alispáni jelentés Kis-Berezna község és a kincstár között létrejött föld- és erdőcsere ügyében. 11. Alispáni jelentés a putka-helmeczi körjegyzői lak vétele tárgyában. 12. Alispáni jelentés a birtokhatár megjelöléséről szóló szabályrendelet jóváhagyása tárgyában. 13. Alispáni jelentés a városi képviselőtestületi tagok választásához elnök kiküldése iránt tett intézkedésének jóváhagyása tárgyában. Ideál. I. Volt nékem egy kedves jó Barátom, Önzetlen, hű és tisztalelku lény. Emlékét hűn a szivembe zárom, — Derült rám tőle sokszor égi fény. Ott virrasztott a gyermekifjunál. Hűn elkísért sok évtizeden át, Buzdított, vigasztalt, lelkesített, Meg-megaranyozta a küzdelmes létet. Rögös, töretlen utón ha jártam, Edzé idegem ; szövétnekem volt, Mikor rideg, sötét éjszakában Tévelygve fáztam szegény elhagyott. Ha megkisérlett télien renyheség. Ha rossz példák csábbal integetlek : Zöldelő borostyánt emelt felém, Jó útra juttatott gondoskodó kezén. Szivembe oltá : »Erős magyar légygy ! Boldog csak úgy lehetsz, ha Hont szerets-», Példát szent vértanúink éltén végygy, Elhaló ajkkal is Hont emlegess. Fohászul zengd ősink Istenéhez: Magyarrá tegyen minden honfiút.» »Mindent magyarrá !«, ajkunk rebegje, Egy ezredév után már itt az ideje. Könyörülővé tett szegény iránt, Tanított bánatot megosztani, »Szívből nyujtsalok adományt, Nemes dolog könyt felszántani. A részvét enyhet lehel a sebre, Megosztva dúsb, édesebb az öröm. Kit nem diszit ember, zeretet, Sivár lélek, szegény, szerencsétlen beteg.« II. Így oktatott engem szeretettel társam. Megfogadtam szavát, soha meg nem bániam. Tisztítótűz volt a megpróbáltatások — Ezer hiúságon én már felülállok. Szerelem a magányt, a lényegnek élek A komoly munkában e kettő jól fér meg. Hogy ilyennek »különcz«, »cinikus« ma neve : Leghívebb barátom, tetteim vezére: Érzékeny szív, éber lelkiismeret — Arról nem lehet. (Ungvári, 1902. jun. 7.) Dortsák Gyula, Úti kaland. — Az »Ung« eredeti tárczája.— Irta: Sirola Károly, A gyorsvonat dübörögve rohant be a pályaudvarra, miközben a szegedi gazdasági kiállításra utazó közönség tolongva vonult ki a váróteremből. Szikár János barátom meg Csontos Tóni és én szintén tízegednek vettük utunkat. Mint leendő nemzet-gazdákat föltétlenül és „pazarul“ érdekelt a kiállítás. A zsibongó zajba belevegyült a kalauzok harsány kiáltása ; „Tessék beszállani! “ Mi, mint praktikus emberek, egy oszlop mellé húzódtunk, hol nem háborgatott a beszállók tolakodása és csendes részvéttel szemléltük azt az ostromot, melyet atyánkfiái a kocsik irá nyába intéztek. Aztán mi is megkezdtük felvonulásunkat Előre elhatároztuk, hogy ha törik, ha szakad, de kényleinesen fogunk utazni. János barátom ugyan nem bánta volna, hogy ha bármelyik fülkébe ülünk is be, lévén neki az az életelve, hogy „úgy jó minden amint van, csak egészség legyen;“ a többi mellékes. Nem igy gondolkodott Csontos Tóni, ki előre megmondta, hogy ha már úri módon fizet, úri módon is akar utazni. Hát ez bizony — kérem — nem a mai zónás világba való elv ! Fizethet valaki úgy, mint a köles, mégis szoron- gani vagy pláne állani fog óra számra. Huszonnyolcz éves lábaim bizonyságot tehetnek erről. Én a középutat tartottam szem előtt; az az hogy mégsem. Egy jól megtermett, piros rózsás arczu, kifogástalanul kipedert bajuszu kalauzt pillantottam meg. Magamhoz intettem és egy külön fülke után puhatolóztam. — Nincs kérem. Mind el van foglalva — volt a rideg válasz. — Az bizony baj, de hát ha mégis! — Tessék elhinni, hogy nincs. — Tegyük fel kérem — mondám — bogy ura- ságod becsületes ember. — Az vagyok feltétlenül. — Tegyük fel kérem, hogy többszörös családapa. — Sajnos! — sóhajtott a kalauz — az vagyok. Harmadik feleség, nyolezadik gyermek. Sok az uram! — Tegyük fel, hogy ön szereti a bort. — Úgy van kérem, a folytonos lótás-futás kimerít. Egy-két pohár bor megjárja. — Mondjuk, hogy ön elfogadja a borravalót. — Bizony reámfér, nem mondom. — Mondjuk kap tőlünk — (oda súgtam) 3 koronát, lesz-e akkor külön fülke! — Ja, hát hárman vaunak az urak! fülke kell? Oh ez már más. Jöjjenek kérem ! Előre fiuk — szóltam — s pár pillanat múlva elfoglaltuk kényelmes helyünket. Természetes, a borravaló nem maradt el. Szivére kötöttem a bácsinak, hogy aztán „lélek ez ajtón se be, se ki." — Azt csak tessék reám bízni, szólt önérzetesen. Egy kis idő múlva odaakaszlott ajtónkra egy táblát, melyen ez volt írva: „Szolgálati szakasz.“ — No komám, tette fel a szót Csontos Tóni — eddig csak meg volnánk; hanem mi lesz akkor, ha majd az utazók száma növekedni fog? Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
