Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-22 / 25. szám
14. Alispáni jelentés Grabovszky Román vármegyei főszámvevő szabadságolása tárgyában. 15. Alispáni jelentés Deák Bertalan nagy-berez- nai főszolgabíró szabadságolása tárgyában. 16. Alispáni jelentés Fekete Titusz volt vármegyei utmester végkielégítése tárgyában. 17. Alispáni jelentés a vármegyei tisztviselők és egyéb alkalmazattak után igényelhető temetési járulékokról alkotott szabályrendelet jóváhagyásáról. 18. Alispáni jelentés Mogyorós község közbirtokosságának legelő rendtartásra vonatkozólag hozott határozata jóváhagyása tárgyában. 19. Vármegyei árvaszéki elnök jelentése a tiszti főügyész kezeihez perelőlegkópen kiutalványozott összeg felhasználásáról. 20. Kir. tanfelügyelő jelentése Jesztreb község képviselőtestülete által állami iskola felállítása ügyében hozott határozat jóváhagyása iránt. 21. Kir. tanfelügyelő jelentése Alsó-Domonya, Felső-Domonya és Hegyfark községek képviselőtestületének állami iskolák szervezésére vonatkozó határozatának jóváhagyása iránt. 22. Felebbezése Markovits Farkasné beregszászi lakosnak Nagy-Berezna község képviseletének — letelepedési engedély iránti ügyében — hozott elutasító határozata ellen. 23. Torontál vármegye közönségének átirata a vasárnapi munkaszünetnek a hivatalnokokra kiterjesztése érdekében a képviselőházhoz intézett feliratának támogatása iránt. 24. A felvidéki kivándorlási congress.us rendező- bizottságának átirata a congressus anyagának közzétételét tárgyazó munka anyagi támogatása iránt. 25. A martiniquei katasztrófa áldozatainak felse- gélyezésére alakult bizottság felhívása sególylyel leendő támogatása iránt. A magyar nyelv tanítása érdekében. (Wlassics Gyula miniszter rendelete.) Fontos és a magyarságra nézve rendkívül nagy kihatású rendeletet bocsájtott ki Wlassics Gyula miniszter. Tudvalevő dolog, hogy felekezeti népiskoláink legnagyobb részében a magyar nyelv tanítása nem mindig eredményes, sok helyen a tanító a törvény ellenére nem akarja, vagy nem tudja a magyar nyelvet tanítani. E bajon segítendő, adta ki a miniszter rendeletét, mely a magyar nyelv elterjedését nagyban elő fogja mozdítani. A miniszter rendelete igy hangzik: A magyar nyelv kötelező tanítását a népoktatási tanintézetekben elrendelő 1879. évi XVIII. törvenyczikk immár 23 év óta van életben. A törvény bevezető része ezen törvény világos czélját abban jelöli meg, hogy a népoktatási tanintézetek minden állampolgárnak kellő módot nyújtsanak arra, hogy ezek a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét elsajátítsák. A rendelkezésemre álló adatok és tapasztalatok engem arról győztek meg, hogy a törvény úgy, miként annak szava és szelleme is követeli, a kívánt oredményt máig sem biztosította. Állásomból kifolyó kötelességemnek tartom a szentesített törvény rendelkezéseinek az összes nem magyar tannyelvű népoktatási tanintézetekben teljes szigorral érvényt szerezni; még pedig nem csak azért, hogy a már régen érvényben levő törvényt a maga teljességében végrehajtsam, hanem hazánk nem magyar ajkú lakosságának jól felfogott érdekében módot akarok annak nyújtani, hogy a magyar nyelvnek mint államnyelvnek birtokában legyenek és az ezzel járó előnyökben az iskolák hibái miatt hátrányt ne szenvedjenek. Evógből a királyi tanfelügyelősógnek elengedhetetlen és a legfontosabb kötelességévé teszem, hogy a tan- kerületében levő összes nem magyar tannyelvű népiskolákat rendre és alaposan vizsgálja meg és ezen iskola- látogatások alkalmával a következőkre terjeszsze ki gondos és lelkiismeretes figyelmét: — Mi lesz? Bízzátok csak reám. Olyan bőgést fogok itt megcselekedni,- hogy a század legújabb gyermekének is becsületére válnék. És menten egy kis sírásra gyújtottam. A hatás nem maradt el. Két barátom nevetett, a fülkék lakói meg kíváncsian vonultak ki, némelyike boszus hangon mormogott valamit, másika meg kíváncsian kukucskált volna be, de afüggönyök meghiusiták szándékát. Mivel biztonságba éreztük magunkat, Csontos Tónifilozófiai előadást kezdett tartani „az élet idegéről." Magasztos eszméinek hatása alatt Jankó csendes szendergésbe merült, én megjó- akaratulag pislogtam, akár csak valami jóravaló miskolczi kocsonya. Ä megálló-helyeken én vettem át tőle a vezérszerepet, sírván bőgvén olyanokat, hogy valamennyi utas elkerülte fülkénket. Szomszédaink meg „Keleti nyelveken" adtak kifejezést túlkvótás állapotuknak. így robogtunk mi már vagy három órán át, miközben torkom veszedelmesen száradni kezdett Enyhes volt a lég, virult a határ s a sik rónaság kisebb-nagyobb pocsolyáiban büszkén lépdegélt a jó gólya madár. A leszálló öreg nap kifáradt. Szeme még egyet pislantott erre a rögös földre és azután álomra hunyta be álmos szemét. Őrült gyorsasággal tűntek tova falvak, tanyák és a lombos ákáczfákkal körülkerített uradalmak, mig végre egy nagyobb állomásra érkeztünk. És itt következik utazásunk fordulópontja. Ama húsz percznyi szünetet, melyet a M. Á. V. nekünk kiutalványozott, oly lelkiismeretesen sírtam keresztül, hogy Csontos Kálmán kénytelen volt bevallani, miszerint egy valódi, élő siró automata vagyok. Egyedül Jankót nem érdekelte a dolog, úgy hoi’kolt mint a parancsolat. Felőle ágyuzhattak volna, nem hallott ő semmit. A sok sírástól berekedtem s ez aggodalommal töltött el, kivált, midőn egy kissé félrehúzva a függönyt, láttam, hogy rengeteg utas készül felszállani. A kocsi folyosóján jó ideig tartott a sürgés-forgás, mig végre úgy a hogy az emberek elhelyezkedtek, kivévo egy fiatal a) A tauitó birja-e a magyar nyelvet szóban és Írásban teljesen és oktatóképességgel? Ha a tanító nem beszél, vagy csak annyira fogyatékosán beszél magyarul, hogy ilyen készültsége mellett lehetetlen a magyar nyelv kötelezett oktatását sikeresen ellátnia, az illető tanitó okmányai alapján állapítsa meg a királyi tanfel- iigyelőség, mikor és hol nyerte a tanitó képesítését ? Az erre vonatkozó, teljesen hitelt érdemlő adatokat vezesse be a kir. tanfelügyelősóg a múlt évi 12955. szám alatt elrendelt iskolalátogatási jegyzőkönyvbe. b) A szóbanforgó törvény 4. szakasza szerint a magyar nyelv az összes bárminemű nyilvános népiskolákban a köteles tantárgyak közé felveendő. A magyar nyelv ezen köteles tanítását a községi népiskolákban a közoktatásügyi miniszter külön rendeletben szabályozza Hivatali elődöm 1879. évi 17284. szám alatt kelt rendeletével a nem magyar tannyelvű népiskolák tantervét megállapítván, ugyanakkor elrendelte, hogy az egy tanítóval bíró (osztatlan) népiskolában a beszéd és értelemgyakorlatokra és ezzel kapcsolatban a magyar beszéd tanítására heti 5* óra, az anya és magyar nyelven való irás és olvasás tanítására heti 8 óra fordítandó. Ugyanezen tantárgyakra a két tanítóval biró iskolákban 15, illetve 13 ; a három tanítóval biró iskolákban 17, illetve 19, a négy tanítóval biró iskolákban 20, illetve 25; az öt tanítóval biró iskolákban 18, illetve 24 és végre a hat tanítóval biró iskolákban 18, illetve 24 óra fordítandó hetenkint. Ezen heti óraszámok fele múlhatatlanul a magyar beszéd és a magyar irás, olvasás tanítására fordítandó, mert csakis igy biztosítható azon czél, amelyet a törvény bevezető részében kijelöl, hogy t. i. minden nem magyar anyanyelvű állampolgár elsajátíthassa a népiskolában az állam nyelvét. A népiskola második osztályától kezdve a szám- tanitás segítségével is gyakorlandó a magyar nyelv. A hazai földrajz, történelem és alkotmánytan tanításánál a magyar beszéd igénybevétele módot nyújt a tanítónak a gyermek szívében a hazafias érzület felkeltésére és ápolására, amit különben az egész népiskolai oktatás és népnevelésnól kimagasló őzéiként kell a tanítónak munkálnia. A törvény idézett szakasza szerint ezen tantervben megállapított óraszámot, népiskolai tantervűk megállapításánál az összes felekezeti és egyéb iskolai hatóságok is kötelesek megtartani. Természetes, hogy a tantervben a magyar nyelv tanításánál kitűzött czél az összes nem magyar tannyelvű, tehát a hitfelekezeti népiskolákra nézve is kötelező, — mert a törvény által megkívánt taneredmény minden jellegű iskolára nézve csak ugyanaz lehet. A királyi tanfelügyelőség tehát a nem magyar tannyelü népiskolákban a magyar nyelvtanítás eredményét a fennebb részletezett törvényes rendelkezéseknek lelkiismeretes szem előtt tartásával szakszerűen és alaposan vizsgálja meg. Itt különösen hangsúlyozom, hogy a népiskolai magyar nyelvtanítás egyedüli és főczélja, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek ,a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy ezen nyelven s az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul érthetően ki tudja fejezni, továbbá, tudjon magyarul folyékonyan olvasni és helyesen írni. — Azt is hangsúlyozom, hogy ilyen iskolákban a magyar nyelvtan tanitását csupán a magyar irás alapjául szolgáló minimális tudnivalókra kell szorítani. Ezen czél szemelőtt tartásával vizsgálja a királyi tanfelügyelőség a nem magyar tannyelvű népiskolákat és szerezzen meggyőződést arról, vájjon ezen tanításra a miniszteri tantervben megállapított heti óraszám meg- tartatik-e ? Ha a királyi tanfelügyelőség a tanítási eredményt nem találja kielégítőnek, kutassa ennek okát. Ha a tanítás sikertelen volta, p. o a rendetlen iskolázásban, vagy a szükséges taneszközök hiányában rejlik, ezen törvényellenes állapotok megszüntetése iránt a községi elöljáróság és iskolaszéknél nyomban tisztet. Ez megállt a folyóson és erősen figyelt sírásomra. Kezdtem drukkolni; míg a vonat a nyílt pályára ért, abbahagytam műkedvelői szerepemet. Megpihentem, de vesztünkre. A fiatal tiszt árgus szemekkel kisérte lefüggönyözött szakaszunkat. Szegei üthetett a fejébe, hogy különös az mégis, ha a vonat mozgásban van, siri csend honol odabent, ha meg megállni készül, ki- állhatatlan sirás kezdődik. Haditanácsot tartottunk Csontossal, eresszük-e be vagy nem ? — Mit gondolsz — szólt ő — azért katona, hogy álljon. Te meg bőgj még jobban. — Igen ha bírnék! De már gégém a szolgálatot felmondani készül. — Légy kitartó: rajta, éppen fütyöl a vonat. S én sírtam, mint az a gyermek, a ki nincs megelégedve a világ sorjával Rekedt torkom olyanféle- kóppen kezdett szólani, mint egy jó nevelésű tót orgona. Hébe-korba ki-ki kukkintottam a tisztre Láttam, hogy felénk fordulva kardjának markolatát fogdossa s nagyokat csörtet a folyosó deszkázatán. Annyit meg már tudtam, hogy katonáéknál ez a manipuláczió éppenséggel nem szolgál a kedélyes állapot kifejezésére. Félelmem jogos volt, mert a tiszt csakugyan az ajtóhoz lépett s harsány hangon kiálltott be: — Nyissák ki! A legkeservesebb akkordokat hallattam, Jankó meg gőzerővel horkolt. — Nyissák ki azonnal 1 Semmi nesz. — Nyissák ki! utoljára mondom szépen — szólt erélyesen amaz. Beszélhetsz jó vitéz, senki se hallgat reád. Parancsoló szavai süket fülekre találtak. Egy-két percznyi csend következett, hanem a mi azután történt, arra csakugyan megijedtünk. intézkedjék. Ha azonban a sikertelen tanítás okát akár a tanitó mulasztásában, akár pedig más körülményben találja a királyi tanfelügyelőség, — a legkomolyabban figyelmeztesse a mulasztókat törvényes kötelességük lelkiismeretes teljesítésére. Mindazon nem magyar tannyelvű népiskolák látogatásáról a fennebbi a) és b) pont szemelőtt tartásával felvett s az illető iskolaszéki elnökök által is aláirt jegyzőkönyveket, amelyekben a magyar nyelvtanítás a törvényes kivánalmaknak meg nem felelő, a királyi tanfelügyelőség minden év deczember hó végén és junius hó végén külön indokolt jelentésével ide terjeszsze fel. hogy ezek alapján a szükséges intézkedéseket az illető iskolai főhatóságnál inegtehessem. Ez alkalommal ismételve elrendelem, hogy az iskolalátogatásokat a királyi tanfelügyelő és segédtanfelügyelő felváltva és a szorgalomidő egész tartama alatt végezzék. Színház. A mit előre láttunk és megjósoltunk, ime bekövetkezett; a közönség megismervén a színtársulatot, belátta azt, hogy nem haszontalanságra költi garasait, estéről-estére megtölti a színkört és a múlt pénteken, szombaton, vasárnap két Ízben is, hétfőn telt ház előtt játszottak; — a további napokon a rósz időjárás és ismétlések daczára mindig szép számban látogatták az előadásokat. A pártfogást a tásnlat tényleg megérdemli; mert ha nagy művészek nincsenek is köztük, mindannyian a középszerűségen felülállanak, soha sem rontanak el egy szerepet, —• a darabok eléggé betanulva kerülnok szinre s igy zavartalan élvezetben részesülünk. így például a „San-Toy" czimű operettét láttuk mi tavaly két ízben is, még pedig Fedáktól és Miss Halton-tól és mindannak daczára, hasonlithatlanul jobban tetszett a darab ezúttal, mint akkoriban a vendégekkel; mert az előadás egyenletesebb, karok és szólisták pontosan tel- jesiték kötelességeiket, habár nem is tökéletesen. Ismételjük, bár Kornay Margitnak még nehéz volt a czimszerepe, Keleti Juliska sem volt hibátlan, az ensemble mégis egészen megfelelő volt tetszett is általánosan. Nagyon jól mulatott a közönség a „Görbe nap" czimű bohózaton; a „Borssze.u Jankó“-ból vett alakokat megelevenedve láttuk a színpadon, igen jó maszkban, igen jól jellemezve is. Maga a darab — miként az előszó is mondja — egy pár fertályéra mulatságára lett szánva, a mit a szerző és a jó előadás el is ért. Különösen kitűnt Bogyó és Virág, Halmay és Kornay Margit. Nem kevésbé volt mulatságos a „Zsába" czimű francia bohóság előadása; igen jól lévén batanulva a darab, gördült és gyorsan pergett le, miként az előírva van; ezúttal is Bogyó, Virág, Halma iné, továbbá Deéry, Rajz és Pataky Riza érdemelték ki hálás tapsainkat. A műsor ismét eléggé változatos volt, és helyes beosztás, hogy az uj darabok másod- vagy harmadszori előadáskor félhelyárakkal adatnak elő, hogy mindenkinek alkalma nyíljék azokkal megismerkedni. De ismételten kívánatosnak találjuk, hogy a heti műsor előre állapittassék meg, különösen a vidéki közönség kedvéért, a mely szívesen bejönne olykor-olykor, ha tudná, mikor mi kerül szinre. — E hétre is többb újdonság van kitűzve, melyekről legközelebb megemlékezünk. A tiszt kardjának két hatalmas vágására csörömpölve hullott ki az erős ajtóüveg, ezer darabban lepve el az egész szakaszt. A lehulló szilánkok egyike oly erővel csapódott Jankó arczához, hogy felébredt és látva a hirtelen keletkezett zene-bonát, kereszteket vetett magára. A következő perczben egy erős kéz nyúlt be s kinyitotta az ajtót s előttünk állt a méregtől vérvörössé változott fiatal tiszt egész valóságában. Reszkető hangon szólt felénk: — Haszontalan gyávák ! De már ezt nem hagyhattuk szárazon. Jankó, ki a legmarkosabb volt közöttünk, villámgyorsasággal ragadta meg legújabb divatu vas-botját. — Himmel, Donner, Wetter! kiáltott a tiszt, még ellenállának ? — Ausz, gé vaiter — dühöngött bősz németséggel Jankó. — Mit, még ön beszólni mer? Azonnal össze- apritom! s a tiszt már emelte kardját. E legkritikusabb pillanatban a két hadakozó fél közé veté magát Csontos. — Megálljatok 1 Mit bolondoztok ? hiszen ismerősök vagyunk! Nemde önt — fordult a tiszthez — Rezes Bendeguznak hívják? Ezelőtt 10 évvel együtt jártunk iskolába. Arcza és hangja nagyon ismerős. A tiszt kimereszté szemeit, leeresztő kardját; végig nézett rajtunk. Úgy látszott, mintha gondolatait akarná rendezni. — Persze, hogy persze ! Milyen bolond is ez az élet, hiszen pajtásaim vagytok. Szervusztok ! A viszontlátás öröme felejtette velünk az előbb történtekét s megfizetve az okozott kárt, felelevenítettük az édes, gondtalan gyermekkor vidám és híven megőrzött emlékeit.
