Ung, 1902. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1902-05-18 / 20. szám

Bárhová jut az ember a nagy német birodalomban, sehol sincs oka panaszkodni. Mindenütt kifogástalan kényelmü modern szálloda, pompás kocsi, tisztes külsejű, megbízható kalauz áll rendelkezésére és — német fogalmak szerint — elsőrangú konyhában lehet része.

Minden városban, valamire való faluban, legyen az bár hegyen, vagy síkon, megalakul a „Verein zur Förderung des Fremdenverkehrs“ és hogy ezen egyletek nem végeznek meddő munkát, bizonyitja az, hogy ezreket és ezreket költenek el evenkint reklámra, amit bizonyára nem tennének, ha nem űzetné ki magát.

Mikor fogunk már mi itt tartani? Mikor fogják nálunk organizálni ezt a fölöttébb fontos ügyet ?

Pünkösdre virradunk ma, piros pünkösd napjára . . . Éppen ez a nap az, amelyen megnyitásukat szokták ünnncpe'ni a fürdő- és nyaralóhelyek, amelyen megindul az utazgatás az európai kontinensen. Magyarország felé azonban nem igen veszi útját az emberáradat. Nincs aki felénk terelje, de még ha volna is, aki azt megtenné, nem volna módunk a méltó fogadásra És aki egyszer itt volt, másodszor bizonyára nem jön el. Kényelem nemcsak a magyarnak kell, de az idegennek is és ebben — ha csak a magán lakásunkba nem fogadjuk — nálunk nem igen lehet része.

De itt az ideje, hogy tegyünk valamit ezen a téren is.

Tőkésítsük ezeket a mi természeti szépségeinket. Kövessük példáját a praktikus németnek. Alapítsunk egyletet az idegen forgalom emelésére és ha jól elrendeztünk itthon mindent, ha az idegennek kellő kényelmet nyújthatunk és méltó fogadtatásban részesíthetjük, akkor hassunk minden lehető eszközzel oda, hogy az utazó külföldieket ide tereljük a mi áldott országunkba, amelyre azután méltán lehetünk — büszkék és rátarlók.

Dr. Horváth Jó{seJ.

A közigazgatási bizottság ülése.

Ungvármegye közigazgatási bizottsága Török József gróf elnöklete alatt május hó 13-án tartotta rendes havi ülését, melynek tárgysorozatából kiemeljük a következőket.

Az alispán jelentése szerint a csendőrség a múlt hónap folyamán 1637 esetben teljesített nyomozatot. Útadó fejében április hóban befolyt 729 K, az összes hátralék 23872 K. Különösebb intézkedést igénylő eset nem fordult elő.

A főorvos jelentése szerint a közegészségügyi állapot elég kedvező, bár számos esetben hevenyfertőző és hurutos-betegsóget konstatált. A vármegye területén 601 születéssel szemben a halálozás száma 407. A védhimlőoltás munkái befejeztettek. Iskolákat és óvóIzgatottan siettem délután Gizikómhez, de a virágbokrétát nem láttam sehol s ő nem is tett róla említést. Kerestem a magyarázatot és nem találtam.

A hadnagy udvarolt szörnyen, ón pedig néztem és hallgattam. Mellesleg megjegyezve, sokat tanultam tőle, hogyan kell a lányokkal bánni. Szinte gyönyörűségem telt benne, mert igen sokszor megnevettette Gizit s én úgy szerettem nézni azt, ha Giziké nevetett.

Később azonban elszorult a szivem. Giziké hímezett, a hadnagy almát hámozott s mig én himeztem- hámoztam a. szerelem és kijózanodás között, addig ők az almát közösen megették.

Pedig tudtam, hogy szegény Gizi még most is szeret egy kicsit, mert mikor beléptem, észrevettem, hogy elpirult és zavarba jött. A hadnagy persze mérgelődött s gépiesen nyúlt be a zsebébe czigarettáért. Ezt akkor a küldött bokrétának tulajdonítottam.

De hát mi történt azzal a virágbokrétával ?

Ozsona után Giziké sétát ajánlott. A mint haladunk a lépcső felé, egy hervatag, de magas nő állo.tt elibénk s egy fülsértőén bájos síkolylyal nyakamba ugorva, össze-vissza csókolt, úgy, hogy czilinderem lerepült fejemről.

— Szeretlek ! — rebegé. — Meghallgatom szived epedósét! — visitá. — Felismertelek arczkóped után ! —■ lihegé. — Levélkéd elvette az eszemet! — susogá.

Többet egyelőre nem susogott, nem lihegett és rebegett, de ez is elég volt nekem.

Hah! Iszonyú világosság támadt agyamban. A hordár eltévesztette az ajtót s a bokrétát ennek adta.

Lehetetlenné voltam téve Giziké előtt, kit a had- nagy, — most már vasúti tiszt — később oltárhoz vezetett.

Gizi többé nem ideálom, mert azóta himlőbe esvén, igen megrutult. Ebben természetesen a sors előrelátó, gondos kezét sejtve, az ugyancsak ő általa elém vezérelt hervatag nőt vettem feleségül.

Boldog nagyok vele. kissé meghízott s úgy távolról nézve elég csinos jelenség, különösen iia hozzá vesszük, hogy nemrég sokat örökölt egy nagynénje után.

dákat is megvizsgált és csupán a csornoholovai és pásztélyi iskolákat kifogásolja, az előbbit: mert alacsony és szűk.

A kir. tanfelügyelő közli, hogy az ungvári ta- noncziskola 800 K, államsegélyben és ezenfelül a vármegyei iparalap részéről 300 K segélyben részesült.

A pénzügyigazgnió jelenti, hogy állami adóbán az esztendő első harmadában 110,982 K folyt be.

Az állatorvos jelentésében arra hívja fel a bizottság figyelmét, . hogy a vásárjoggal bíró városok máigse'm rendezték be vásártereiket az állategészségügy szabályainak megfelelőleg, sőt maga Ungvár város jár elől rossz példával, mert a megyeszékhely vásártere maga is sok hiányosságban szenved. A bizottság, hosz- szabb diskussziő után elrendeli, hogy a vásárjoggal biró .községek vásártereik megfelelő berendezésére oly megjegyzéssel hivassanak fel, hogy amennyiben ezt megtenni elmulasztanák, a vásárbér fog letiltatni és a megfelelő berendezés ennek segélyével fog eszközöltetni. Kimondta továbbá a bizottság — tekintettel arra, hogy Orosz-Komorócz községben évről évre több marha hull el lépfenében, — hogy O.-Komorócz községére a kényszeroltást elrendeli és elhatározta, hogy az oltóanyag ingyenes beszerzése czéljából a nagym. föld- mivelési m. kir. minisztériumhoz ferterjesztóst intéz.

Több jelentéktelenebb ügy elintézése után Benkő József apátplebános szólalt föl a római kath. elemi iskola tárgyában. Ungvár város közönsége ugyanis megvásárolta a régi gimnáziumi épületet, melyben a róm. kath. elemi iskolának két osztálya is elhelyezve volt Hogy az itt elhelyezett tantermek fenntartásával mi történjék, erre nézve a közoktatási miniszter, mint eladó és a város, mint vevő között, megállapodás nem történt. A róm. kath hitközség azt kívánta, hogy a város kötelezze magát a két tanterem állandó fenntartására, a város azonban erre nem kötelezte magát, hanem csak jószántából szavazott meg azóta évről-évre 600 K. segélyt erre a czélra, elhatározta azonban, hogy a kiegyenlítés módozatai iránt a képviselő-testület érintke.- zésbe fog lépni a róm kath. hitközséggel, ami azonban eddiggelé nem történt meg. Benkő apátplebános a város ebbeli határozatát felebezte mega közigazgatási bizottsághoz és fölszólalásában is azt vitatta, hogy a városnak a róm. kath. iskolával szemben kötelezettsége van, melyet megállapítani kér. A fölszőlalás után Hidassi kir. tanfelügyelő kórt szót és kifogásolta a róm. kath. hitközség álláspontjának helyességét. Tagadja, hogy a város kötelezhető volna az iskola fentartására, mert az ungvári róm. kath iskola egyike ama „nemzeti, de felekezeti jellegű iskoláknak“, melyeknek fentartásához a felekezet mivel sem járul hozzá, ßenko apátplebános replikája után a közigazgatási bizottság Ungvár város tanácsának határozatát föloldja és elrendeli, hogy a város képviselő-testülete az ungvári róm kath. főelemi iskola igazgatóságával bocsátkozzék tárgyalásba, minek megtörténte után a jogügyi bizottság meghallgatásával hozzon uj határozatot.

Elhatározta és elrendelte ezután a közigazgatási bizottság, hogy az alispán legközelebb együttesen állapítsa meg a főszolgabírókkal a járás egyes községeiben tartandó panasznapokat, még pedig nemcsak a terminusokat, de egyszersmind azt is, bogy milyen községekben van ilyen határnapok kitűzésére szükség.

Végül határozatilag kimondotta a közig, bizottság azt is, hogy a főszolgabírók oda utasittassanak, hogy jövőben havi jelentéseiket összesítve, egy jelentésben, ne pedig mint eddig volt, külön-külőn terjesszék be.

Sertésvész.

Az utolsó pár nap alatt Ungváron és Árkon szórványos, Neviczkén pedig járványos sertésvész álla- pittatatott meg, az első két helyen egy-egv udvarban, az utolsó helyen pedig 15 udvarban, a mi, tekintve az ungvári messze nagy földön ismert sertéspiaczot, a városra nézve nem csak kellemetlen, de belevág az anyagi forgalomba is.

A sertések közt e majdnem gyógyithatlan pusztító betegség nem régi. Budapest-Kőbányán lépett fel először, pár esztendővel ezelőtt, ezreket pusztított el, azt 'mondják Szerbiából hurczolták be. Budapest-Kőbányáról azután széthordták az ország minden vidékére, s hiába való minden hivatalos jó akarat, buzgalom és szigor, teljesen megszüntetni nem lehet; és ez nagy veszedelem közgazdálkodásunkra, mert itthon csökken a sertéstenyésztés, látván a bajt minden oldalról, a koczkázatba nem igen hajlandók belemenni az emberek, kivitelünk is szenved, a mi cgak természetes következménye a meglevő bajnak, azon csodálkozni nem lehet — ha köröskörül mindenütt óvatosak lesznek szomszédaink, sertés kivitelünket úgy száraz mint hízott állapotban megnehezítik. Mindenki iparkodik megvódel- mezni sajátját, ellenkező felfogás nem is felelne meg semmiféle közgazdálkodási teóriának.

E sorok írója öreg gyerek már, oly szülőháznál nőtt fel, a hol soha sem volt az udvar sertés nélkül, újságot is olvas már legalább 35 esztendeje, alkotmányunk helyre állítása vagy jobban mondva kiküzdése óta kifejlődött édes hazánkban a közlekedés erősen, tehát megvan adva az alkalom, hogy a posta könnyen, hamar felvisz Budapest szék- és fővárosba mindent, a mit a napi sajtó feldolgoz — és szétviszi az ország minden részébe, nem csak mint érdekes hirt, de mint figyelmeztetést és hogy ott, a hol ínég nem késő, minden lehetőt elkövessenek arra — hogy az esetleges polgári közgazdálkodás megkárosodásának útját állják. Ez helyes, úgy kell tenni, de ón arról, hogy Magyar- országon sertésvész uralkodott volna, sem nem olvastam, sem nem hallottam a Budapest-Kőbányai szerencsétlenség előtt. Voltak betegségok azelőtt is, a* mi leginkább gyomorzavarokból származott, de alaposan tudták kezelni az emberek — kőrózsa, antimónnal, no meg egy kis keserüsóval, minden állatorvosi közbelépés nélkül megszűnt a baj. így volt ez harmincz-negyven esztendővel ezelőtt, de nem is lehetett máskéntJ mert

azelőtt — orvosi tudomány ha volt is — gyönge alapokon nyugvó volt, kezelői nem jártak arany zsi- nóros zubbonyban, kard nem fityegett az oldalukon, megelégedtek a szürke nadrággal — foltos kabáttal, nem is hívták őket máskép csak lóorvosnak, amiből az következik, hogy nem hitte a gazdálkodó népség, hogy a lóorvos máshoz értene a lovakon kivid. Pedig hát értettek a tehén, ökör, disznóbaj gyógykezeléséhez, de hát nem volt rá szükség. A juh szórványos, vagy mondjuk járványos betegségén úgy segítettek a gazdák, hogy hagyták elhullni elkülönítve, de azt már meg nem engedték maguknak, hogy az öldöklő nyavalyát szét- hurczolják, sem a legelőre, sem a kosarakra menni nem engedték a bárányokat. A betegség itt-ott — sok áldozatot kívánt ugyan, de a következő esztendőn már hire sem volt a bárányöldöklő járványnak.

Az állategészségügy hol állt harmincz esztendővel ezelőtt, és hol áll ma? ezt fejtegetni is fölösleges, mégis, mit tapasztalunk ? azt, hogy sokkal rosszabbul állunk ma, mint állottunk 30 évvel ezelőtt, mi ennek az oka? ennek a tiszta felderítése igen fontos közgazdasági kérdés Nagy hibának kell itt lenni valahol, de hol ? kit, vagy kiket terhel a mulasztás, ennek felderítésére kell mindnyájunknak törekedni, hogy megmentessék sertéstenyészetünk a romlástól és pusztulástól.

Mindenesetre sok anyagi veszteség volna elkerülhető, ha mi magunk sertést tartó emberek komolyabban őrködnénk saját érdekeink felett, nem viseltetnénk avval a megfoghatatlan értelmetlen ellenszenvvel az állatorvosok iránt ; ez azonban ősi magyar erény, mert hiszen még magunktól is megvonjuk kz orvos nyújtotta segítséget, vagy ha már orvos után látunk is, akkor már késő, az élet könnyelmű módon, legnagyobb részt vagy fösfénység,_ vagy költségmegtakarítás miatt — menthetetlen lesz. És ez nagyon természetes is, hogy az orvos még ha tekintély is, a halállal szemben ő is csak ember. A tűzveszedelmet is hathatósabban lehet lokalizálni egy pajtán, mint hármon-négyen szélcsendben, de a nembánomság párosulva a kárörömmel, olyan veszedelmeknek szülő oka, mely néhány óra alatt földönfutókká tesz százakat, ezreket, pedig egy kis energiával megmenthető lett volna az elveszett vagyon.

A sertósvész fellépésénél igen elitélendő az cltussolás, szinte rhegfoghatatlan, pedig szent igaz, segítség után nem töri magát senki, az elhullott jószágot maga a kártvallott hántolja el, ez nyílt titok, azt kellene diákói szigorral eltiltani, mert e könnyelműség nem segít a bajon, ha nem csak neveli, ól- és udvartisztításról szó sincs, mintha csak az volna a közönség szándéka és elve: —■ ha én szenvedek, szenvedjen más is. A hol egy udvarban konstatáltatott a sertésvész, ott már biztosan elhullott több, az olyan megdönthetien igazság mint a kótszer-kettő négy. Erősen ki van fejlődve az eltussolás.

Hogy vagyunk az elkülönítéssel szemben ? mert hiszen ez is orvosság, igazán mondva, bogy csehül, annyira fásultak lettek az emberek, hogy a külvárosokban minden nap lehet látni legelésző sertéseket, a veszedelmet tehát szabadon széthurczolják. Törvény- tisztelet ez? nem! szembeszállás a,törvénnyel.

A kutyák 40 napi zárlat alá kerültek, ugyan kérem, ki engedelmeskedett eme hatósági szép és czélszorü intézkedésnek ? senki! Magam láttam, fel is jegyeztem, hány kutyát láttam szabadon lefel sétálni a bel- és a külváros részekben, nem lehet tudni, látták- e a rendőrök vagy nem, a kiknek sok mindent meg kell látni, be kell jelenteni, alig hihető, mert . . . mert a rendőrnek is van szánalmas lelke, nem is lehet kívánni, hogy ő károsítsa meg az utczabelieket, a hol az édes apja élt, ő maga is kezd ősz hajat kapni. A városi rendőrség, tisztelet a kivételnek, sok helyütt nem áll hivatásának magaslatán, a mit csodálni nem is lehet, nem is szabad, itt csak akkor állana be javulás, ha minden városban államrendőrsóg funkcionálna.

Még egyetjegyzek meg, és ez az, mennyivel előnyösebb az elesett sertés elhantolása — a porrá égetésnél ? mert a sertés nem a levegőből szívja magába a veszélyes baczillusokat — hanem a földből. Oly kérdés ez, m§Jy megérdemli a bonczolgatást. V. J.

Színház.

Szalkay Lajos, a miskolczi szinikeriilet igazgatója a jövő hó 3-án kezdi meg előadásait városunkban, mely alkalommal Knrucz Fejti Dávid történelmi színműben mutatkozik be a társulat. A kibocsátott előleges színházi jelentés a következő:

Színházi jelentés ! Van szerencsém Ungvár város és vidéke műpártoló közönségének becses tudomására hozni, hogy előadásaimat f. évi június hó 3-án (kedden) a nyári színkörben megkezdem. Bemutató előadásul színre kerül: Kurucz Feja Dávid, történelmi színmű. A társulat személyzete: Sárossy Paula, soubrett énekesnő, Kornay Margit, coloratur énekesnő. Tábori Frida, énekesnő. Pataki Riza, hősnő. Keleti Juliska, énekesnő, társalgási. Baracsy Rózsika, naiva. Bakó Lászlóné, társalgási. Bozóky Boriska, anya, társalgási. Halmay Cor- nélia, comicáné. Erdey Boriska, Fekete Ilona, Deéry Bóláné, Arday Vilma, Miklóssy Mariska, Balogh Sán- dorné, kar- és segédszinésznők Fekete Irénke, Rajz írónké, tánezosnők. Salamon Lidia, pénztárosnő. Szalkay Lajos, operett bouffó, comikus. Bakó László, hősszerelmes. Csöregh Jenő, tenorista. Horváti Kálmán, baritonista. Deéry Béla, bonvivant szerelmes. Virágh Ferencz, comicus. Rajz Ödön, jellem apa. Somiár Zsigmond, kedélyes apa. Tihanyi Miklós, comicus. Szadai Ferencz, comicus, naturbursch. Bogyó Zsigmond, comicus. Fábián László, apaszinész. Csillag Benő, Szabolcsi Ignácz, Balogh Sándor, Marossy Sándor, Nagy Pista, Kozma Jenő, kar-és segédszinészek. Biliary Zoltán, karnagy. Klein Hermann, szertárnok. Farkas János, ruhatáros. Fekete János, diszmester. 7 ta^u zenekar. Drámai és vígjátékok: Vörös talár, Leár