Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

Melléklet az „UNG“ 1901. évi 27-ik számához. A károsultak következők: Vendel Jánosnak le­égett a csűre a hozzáépített szekérszinnel, Eszterhay Kálmánnak a csűre, a benne elhelyezett haszonfaval, Eszterhay Józsefnek lakháza az összes melléképületek­kel, Eszterhay Ferencznek, ki munkaképtelen vak, lak­háza az összes melléképületekkel, Hornyák Fái lakháza, tűzi- és müíaja, Hornyák Mihály, ki munkaképtelen, öreg ember, lakhaza az összes melléképületekkel földig égett. Faltai György, Sziszák Mihály asztalos, Sziszák István és Sziszák Janos, Resetár István, Béres János, Nagy István és Magyar József (utóbbi munkaképtelen elmebeteg) föidészek lakóházai, melléképületei, összes ruházatuk, bútoruk a lángok martaléka lett. Özv. Mitró Mihályne, Szabó János, Nógrády Jó­zsef, Gere István, Ladányi Tamás, Dubics Györgyné szül Vacsi Mária, Gyertyás Józsefné szül. Hatni Mária, özv. Hami Jánosné töldmivesnők lakháza, melléképülete, bútora és ruhája teljesen elégett. Ezeken kívül leégett még két czigányputri is. Özv. Kázmér lstvánné lakóházának szalmatetejét sikerült lehanyatni s ezáltal a tűznek részben gatat vetni. A károsultak közül összesen 14-en voltak bizto­sítva, az egész kárösszeg mintegy 18973 koronát tesz ki. Vendel János és Eszterhay Károly kivételével 23 család közsegélyre szorult, amennyiben összes vagyonuk az volt, ami elégett. A tüzkárbiztositásból nagyon cse­kély káruk lesz megtérítve. Községünk legszegenyebb lakosai lettek koldusokká, kiknek nyomorán közadako­zás által lett pillanatra segítve, kik éveken át alig lesz­nek képesek szegényes lakóházaikat helyreállítani. E tüzeset újabb tanulság nekünk, hogy az épít­kezési szabályrendeletek kérlelhetlen szigorral tartassa­nak be, a szalma- és nádfedelek végleg betiltassanak s inkább hallgassuk egyes emberek sírását, mint százak jajveszéklését, inkább lássuk egy embernek elégedetlen­ségét, mint ezerek kétségbeesését és pusztulását. Hiszen ma már a bádog-, cserép- vagy kátrányos lemezfedél majdnem olcsóbb mint a zsindely és mégis minő szívóssággal ragaszkodnak a tűzveszélyes zsindely­fedélzethez, az ósdiság mennyi szerencsétlenségnek lesz még nem csak alapja, de folytatása is. A tűzvész helyén első volt Kusnyiry Gyula fő­szolgabíró, ki a honlévő tisztviselőkkel és szolgasze- mélyzcttel nagy erőt fejtett ki a tűzvész lokalizálására s megtette az intézkedéseket a nyomornak közadakozás utján való enyhítésére. Azonnal felterjesztést tett a vár­megye alispánjához felsőbb helyről kieszközlendő segély tárgyában. Nemsokára beáll az aratás, minden földmives igye­kezni log gyenge termését hazaszállítani s ezáltal tápot adni a pusztító elemnek. Itt az ideje, hogy nemcsak a hatóságok, községi elöljáróságok, de mi földmivesek és gazdálkodók is kövessünk el mindent, tegyünk meg minden lehetőt, hogy verejtékkel szerzett évi termésünk gondatlanság, mulasztás és könnyelműség által hamuvá ne legyen. Egy földmives. Színház. A múlt hétről irva, három vendégszereplésről is kell megemlékeznünk. Nevezetesen nagy sikerrel, telt ház előtt játszott Zilahi „A király házasodik“ czimü régi, kissé fakult darabban, de annyi életet, elevensé­get és humort kölcsönzött ez estének a vendég ismert és dédelgetett tehetsege, hogy a közönség kitünően mulatott az együgyüségeken is. Ez alkalommal Csiky Vidor Marczinak „Vörösmarty“ czimü hangulatos köl­teményét szavalta el értelmesen és hatásosan. Négy ízben lépett fel Inkei Gizella, jelenleg a Magyar Színház tagja, hogy az eltávozott Ledofszki helyett az operetle-előadásokat lehetővé tegye. Igen ügyes szubrette-szinésznő, amolyan Küry arczocskaval, kicsi, de ügyesen kezelt hangocskával es bizony sokkal, de sokkal nagyobb közönséget érdemelt volna. A harmadik és most is köztünk levő vendégről, Nyarai Antalról örömmel emlékezünk meg, mert mint leiig kezdő színész nálunk működött a Tiszai társula­tánál és már akkor is egyike volt a legjobbaknak. Ma pedig, pályája derekán, mint egy kész öntudatos mű­vészember áll elénk és a legmagasabb elösmerést csi­karja ki tőlünk igazán nemes, nagy tudásu játékával. Ismételjük, hogy azt a tehetséget ily fejlődésben látni igaz öröm mindazoknak, akik őt most viszontlátják. Ma és még két előadásban vesz részt, bizonyosra vesszük, hogy a közönség fel lógja keresni régi ked- verczét. Legközelebb Orosz Ádám járásbirónak a „Zsidó nemes“ czimü társadalmi színművét fogja előadni a társulat, melyhez a szerző nagy reményeket fűz és legjobb alkotásának tart. A második felvonás végjele­netéből módunkban áll egy kis mutatványt közölni, mely itt következik: Várnay (ki a baloldali fotelben hallgatta végigaz üdvözlést, felre): Kár, hogy zsidó. Virágvölgyi (leül jobboldalt): Szolgálatára állok. Várnay (gőgösen): Uram, fiam halálom után 18 ezer forintot jövedelmező földbirtok ura, a modern szellemtől áthatva, megszerzi magának a mérnöki ok­levelet. Virágvölgyi: Szép dolog. Várnay: Ez egészen az ő dolga, szerezhet mi­attam még többet is. Ez a modern gondolkodású fiú feleséget is akar szerezni — s ez már nem egészen az ő dolga, ehhez hozzászólhat az atya is. Mit gondol uram ? Virágvölgyi: Nagyon természetes. Várnay (gúnyosan): Hát azt nem gondolja-e, hogy hozzászólhatnak az ősök is ? Virágvölgyi: Ezt már nehezen hiszem. Várnay. (gúnyosan): Na, ezen nem csodálkozom. Ez a modern gondolkodású fiú lírai érzelmektől is át van hatva s egy levélben tudatta velem, hogy ta­lált egy leányra, kinek szépsége, lelkimüveltsége, fen- költ gondolkodása s a többi, szivét teljesen betöltötte es elhatározta, hogy nőül veszi. Ez a leány pedig az ön leánya. Kérdem önt, mi e dologban a való és mi a költemény ? Virágvölgyi: Leányomat ösmerem, László — bocsánat — Várnay László urat ösmerni vélem s igy azt hiszem, a levélben költemény nincs. Várnay (gúnyosan): Hogyan uram, ön, mint kereskedő, vagyonban dús, e praktikus kor embere s hozzá még uj nemes, nem birt annyi előrelátással, hogy leányának ösmeretségét a saját — vagy ha már magasabbra tört — a czimerüket megaranyoztatni vá­gyók körében keresse. Talán csak nem gondolt arra, hogy fiam valaha az ön veje lehessen ? Virágvölgyi (a fotelból felállva, pár lépést tesz Várnay fele, önbizalommal): Tekintetes ur! Saját há­zában mindenki ur! Még nem volt eset, hogy bárki is igy beszélt volna velem, (fájdalmasan) de leányom bol­dogsága késztet arra, hogy ezt is eltűrjem. Uram, a véletlen hozta össze leányomat az ön fiával, ki sze­relemre gyulladt iránta és ez — elösmerem — hogy szerencsétlenség, de százszorta nagyobb szerencsétlen­ség az, hogy leányom egész szivéből viszonozza e szerelmet. Mint gondos atya, vissza akartam őt tar­tani, de már (sóhajtva) késő volt. Uram, én becsüle­tes munkával, szorgalommal sokak fölé kerültem, mint magyar ott küzdöttem mindig, ahol hazamnak szük­sége volt vérré, később pedig pénzre. Tisztel, becsül az ország jobb része. Tisztességes munkámon áldás volt s vagyonos, nagyon vagyonossá lettem. S lássa uram még bigott sem vagyok. Nincs kifogásom, hogy leányom a férje vallását kövesse. Vágyam csak az, hogy őt magaménak mondhassam továbbra is s hogy boldognak lássam. (Közelebb megy Varnayhoz, könyö­rögve megáll előtte, kezeit összetéve.) Varnay ur, lassa itt maga előtt a becsületben megőszült atyát: összetett kézzel könyörgöm, tegye leányomat boldoggá, fogadja el fia nejéül. Várnay (felugrik, haraggal): Megőrült ön! . . . Hátha a Salamonok és Dávidok diadémja ékesítené is a leánya homlokát, azt hiszi ön, hogy eltűrném, hogy fiam ősei kastélyába zsidónőt vigyen feleségül ? Ha azt hiszi, akkor Ön őrült! Ez az utolsó szavam. Isten Önnel! (Indul a középajtó felé.) Virágvölgyi (ki meredten néz a távozó Várnay után, reszkető kezeit felemelve). Uram, ne, ne menjen, maradjon. Legyen mindennek vége! Csak őt boldoggá tehessem. Uram! hallgasson meg. Várnay (a középajtótól visszafordul, gőgösen): Önnel nincs beszédem! Virágvölgyi (fuldokló hangon): Várjon, a tit­kom . . . Várnay (közbevág): Titkára nincs szükségem, jó napot! (Él középen.) Virágvölgyi (térdreesik, zokogva): Hatalmas Isten, ez büntetésed! (Függöny.) Az előadás iránt általános az érdeklődés. K 0 LÖN FÉLEK. * Az ungvári közművelődési egyesület vándor-közgyűlése a múlt hó 30-án Szobránczon folyt le, melyen megválasztatott a tisztikar további 3 évre. Elnök lett: gr. Török József, alelnökök: Kende Péter, Schürger Ferencz, titkár. Mazuch Ede, pénztáros: Haraszthy Gyula, ügyész: dr. Spiczer Sándor, gondnok: Mocsáry Béla. Választmány: Benkő József, Berzeviczy István, Csűrös Ferencz, Bernáth Ferenci, Dorlsak Gyula, Hidasi Sándor, dr. Ivántsy László, G. Gutmann Izidor, Kornstein József, Lám Sándor, Lám Gyula, Liukó Sándor, Lőrinczy Jenő, dr. Lüley Sándor, dr. Mikita Sándor, Minay István, Popovics Miklós, Pap János, Rónay Antal, Takács László, dr. Weinberger Mór, Reismann Bertalan, Dőry József, dr. Hirsch Károly, Patay András, Bánóczy Béla, Kozma Gyula, dr. Mijó Kálmán, Nehrebeczky Gy., Könye Nándor. Megválasz­tatott továbbá az irodalmi szakosztályba elnökül dr. Novák Endre, jegyzőül dr. Fényes Vilmos; a művé­szeti szakosztályba elnökül Romanecz Mihály, jegyzőül dr. Tüchier Sándor. A közgyűlést érdekessé tette dr. Russay Gábor szobránczi fürdőorvos érdekes felolva­sása szobránczi fürdő történetéről. Továbbá itt osztot­ták ki az egyesület jutalomdijait a magyar nyelv taní­tásában legnagyobb eredményt ért tanítók között és pe­dig: Marosi Pál Antalóczról 100 K, Schenkner Antal T.-Remetéről 80 K, Szabó János Székóról 80 K, Vin- cze Berta Ó-Komoróczról 80 K, Revy János Horlyóról 60 K és Juhász Nándor Ubrezsről 60 koronával. — Megjegyzendő még, hogy a közművelődési egyesületet Csechticzky József esperes-plebános fogadta hazafias lendületű beszéddel. A közgyűlés után 40 teritékü ban­kett következett, melyen tósztoztak: Schürger Ferencz alelnök, Csuh i István, gróf Török József, Zilahy Gyula. A titkár jelentését legközelebb hozzuk. * Gyászjelentés. Sztárai és nagymihályi gróf Sztáray Gabor országgyűlési képviselő a saját és nő­vérei : özvegy gróf Széchenyi Imréné szül. gróf Sztáray Szirmay Alexandra, palota- és csillagkeresztes hölgy és gyermekei, özvegy Ehrenheim Schytra Ferenczné szül. gróf Sztáray Nandine és gyermekei, gróf Sztaray Má­ria, gróf Sztaray Margit és sógornője özvegy gróf Sztáray Vilmosné szül. gróf Hadik Urna csillagkeresz­tes hölgyek, valamint a széleskörű rokonság nevében mely fajdalommal jelenti szeretett mostohaanyjuk, illetve anyósa, méltóságos özvegy sztarai és nagymihályi gróf Sztáray Ferdinándnó szül. semsei Semsey Ilona úrnőnek élete 74-ik évében, hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtaios felvétele után 1901. évi junius hó 28-án történt gyászos elhunytét. A meg­boldogultnak földi maradványai f. hó 30 án d, u. 3 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni és a tárnái családi sirkertben a feltáma­dás reményében nyugalomra helyeztetni. Az engesz­telő szent mise-áldozatok a tárnái kegyúri templomban julius hó 1-én d. e. 9 órakor és a vinnai rk. templom­ban julius hó 5-én d. e. 10 órakor fognak a Minden­hatónak bemutattatni. Tárná, 1901. junius hó 29. Ál­dás és béke hamvaira! * A rózsaünnepély meghívói már szét­küldettek a következő szöveggel: „Meghívó. A buda­pesti egyetemi ifjúság „Ungvármegyei Köre“ saját alaptőkéje és az Ungváron felállítandó „Dayka Gábor“ emlékszobor alapja javára 1901. julius 13-án Ungvárt, a Széchenyi-ligetben Rózsaünnepelyt rendez, melyre kivűl czimzettet es b. családját tisztelettel meghívja a rendező-bizottság : Margitay Tihamér rendező-bizott­sági elnök. — Zombory Dezső r. b. elnök. Szobo- nya Béla r b. pénztáros. Vidor Marczi r. b. jegyző. Melles E. Tivadar r. b. ellenőr. Tahy Endre czigány- vajda. Bene Ferencz, Bonis Kálmán, Csűrös Ferencz dr., Fábry Ignácz, Gorka Sándor dr., Grabovszky Er­vin, Gulovics Tivadar, Gelsei Guttmann István, Hackel Sándor dr., Harajda András, Illés Brúnó, Ivántsy Bála, Juhász László, Kaminszky József, Kail Dezső, Kelen Gyula, Kondor Emil, Kula László, Lahocsinszky Ár­pád, Lévai Gyula, Lux Árpád, Margitay Zoltán, Maut­ner János, Mészáros Alajos, Mittelmann Bála, Móricz Lajos, Nagy József, Nemes József, Novák Ferencz, Özvegyi Béla, Pásztor Janos, Prodán János, Pribék Antal, Quittner Rezső, Rónay Antal, Schlosser István, Szabó Zoltán, Sznistsak Nándor, Terebes János, Tom- csányi Aloert, Weisz Ferencz, Wilcsek János dr. a rendezőbizottság tagjai. A zenét a cs. és kit*. 65. gy. ezred zenekara és Lányi Gyula czigánybandája szolgál­tatja. Belépő-jegyek személyenkint 2 koronával a meg­hívó alapján a pénztárnál válthatók. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk es hirlapilag nyugtatunk. Kik tévedésből meghívót nem kaptak, forduljanak a ren­dező-bizottság irodájához (Dombalja-utcza 7. szám). Kezdete dél tán 5 órakor.“ * Esküvő. Baka Sándor bezői közjegyző múlt hó 30-án tartotta esküvőjét Okolicsny Irén kisasz- szonynyal. * Felségsegelyek. Klin Pál sztricsavai gk. éneklész-tanitó és id. Kiin Miklós knyahinyai gk. éneklész-tanitó 30—30 korona felségsegélyben része­sültek. * Dalárda-hangverseny. Egy igen sike­rült mulatságot rendezett az Ungvári Dalarda a múlt hó 30-án Szobránczon a fürdőtelepen, melynek úgy erkölcsi, mint anyagi eredményei várakozáson felüliek. A nagy terem zsúfolásig megtelt különösen női közön­séggel, az énekesek igen szegen, általános tetszéssel szerepeltek, az utana következő táncz pedig hajnali 4 óláig folyt lelkesen. E sikerült mulatság körül Csuha Istvánnak marad feledhetetlen érdeme, aki fáradság­gal és anyagi áldozattal is közreműködött azon, hogy ez a hangverseny fényes lehessen. Az egész kör­nyék ott volt, Ungvárról is igen sokan rándultak ki a szép fürdőhelyre. * Az állami tisztviselők értekezlete. Folyó évi junius 30-án d. u. 5 órakor az Ungváron lakó állami tisztviselők rövid értekezletet tartottak a Társaskör nagytermében. Schürger Ferencz főgymn. tanár hívta föl a tisztviselőket szervezésre, hogy azon országos mozgalom, mely a szegényesen dotált magyar- országi allami tisztviselők fizetésjavitását czélozza, an­nál több sikerrel járjon. Ez az előértekezlet tulajdon­képp csak első lépés volt a végleges megalakulás felé; amennyiben megállapodott az elnök személyére nézve. Elnökké Rónay Antal főerdőtanácsost szemelte ki az értekezlet, kinek kiváló tulajdonságai, praktikus tapasz­talatai és fényes tehetsége mind amellett kezeskednek, hogy az elnöki tisztséget e fontos és nagy horderővel biró ügyben ő fogja a leglelkiismeretesebben betölteni. Másnap az értekezlet megbízásából Cornides György, Schürger Ferencz és Blanár Ödön fölkeresték Rónay Antal főerdőtanácsost, ki az állami tisztviselők mozgalmát helyeselve, elfogadta az elnöki tisztet. Az ungmegyei es ungvári állami tisztviselőknek tehát az ügyhöz méltó elnökük van, most mar rajtuk a sor, hogy hallgatva az elnök okos és tapasztalatokon meg­edződött tanácsaira, ne lankadjanak, hanem mellőzve az aprólékosság rkat, a kicsinyes dolgokat, gondol­kodva a fontos érdekeket érintő ügy fölött, tartsanak össze s igy tömörülve a vezér körül, czélt is fognak érni. A végleges megalakulás czéljából f. évi julius 7-én, azaz ma d. u. 5 órakor újabb értekezlet lesz a vármegyeháza nagytermében, melyre az ungmegyei és ungvári állami tisztviselők legyenek szívesek mindany- nyian megjelenni. * TJng vármegye központi választmá­nya f. évi julius hónap 3-ikán tartotta meg az alis­pán, mint központi választmányi elnök vezetése mel­lett ez évi V-ik gyűlését, mely alkalommal az 1902-ik évre érvénynyel bírandó névjegyzék ellen beadott fel­szólalások voltak tárgyalás végett előadva. Összesen 4 felszólalás lett az ideiglenes névjegyzék ellen beadva. Berkovics Herman andrasóczi, Piszk Lipót szobránczi, ifj. Csizmár János dobóruszkai és Klein Henrik nagy- bereznai lakos részéről; a központi választmány az első 3 felszólalót az illető községek 1902-ik évre ér­vénynyel bírandó képviselőválasztóinak névjegyzékébe felvenni határozta, ellenben Klein Henriket, aki válasz­tói jogosultságát mivel sem igazolta, felszólalásával el­utasította. * A helybeli állami agyagipari szak­iskola évzáró vizsgálatai alkalmából csinos kiállítást rendezett az intézet egyik emeleti termében. A szabad­kézi és mértani rajzok, a színes díszítmények, a szob­rászati és ipát művészeti czikkek oly szép számmal vannak itt képviselve, hogy meglepik a szemlélőt. Ügyes-

Next

/
Thumbnails
Contents