Ung, 1901. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
szesité tanulóit, mennyivel tökéletesebb lehet az a már emlitett s régebben megállapodott szakiskoláinkban? Bizony megszívlelni való dolog volna ma már végre, ha a tudományos pályára való tódulás helyett legalább iparosaink, a jövedelmezőbb s önállóbb iparos pályán keresnék gyermekeik boldogulását s szakiskolákba kűldenék fiaikat. Azon körülmény, hogy a fiú esetleg jól tanul s a hosszadalmas költséges lateiner pályán is boldogulhat, nem ok arra, hogy az iparos pályától visz- szatartsuk őket. Kisiparosaink mai nehéz helyzetüket jó részt elmaradottságuknak és azon megrozsdásodott balfelfogásuknak köszönik, hogy az iparos pályára csak azon itju való,1 aki a középiskolákban nem boldogul. Épp ellenkezőleg; a józaneszü, tanulni szerető, szorgalmas ifjak valók az iparos pályára, melyen a nagy világversenyben csak azok boldogulnak, akik a kellő in- lelligencziával, elméléti és gyakorlati ismeretek fegyvereivel lépnek a világverseny porondjára. Van erre — hál’ Istennek — elég szép példa ma már a hírnévre és vagyonra vergődött magyar nagyiparosaink között is, a külföldön pedig az önálló, vagyo- nilag és erkölcsileg független iparos osztály uralja a társadalmat. Olt nem az iparost nézik le, hanem nehéz életküzdelmei közepett a szegény ti ztviselő-osztály sorsát sajnálják. Be kell látnunk azonban, hogy városunk iparosai a még mai nehéz élet küzdelmei között nem igen vannak abban a helyzetben, hogy fiaikat 2 közép- vagy 6 elemi isk. osztály végzettség után 4 évre valamelyik, tőlünk távoleső iparos szakiskolába küldhetnék oly esetben, amidőn az agyagiparhoz sem nekik, sem pedig fiaiknak nincs esetleg kedvük. Nos hát, ez sem olyan baj, amelyen segíteni nem lehetne. Vannak városunkban is jónevü iparosok, akik szívesen nevelnének fiaikból jobb iparosokat, mint az apáik, de nincs tehetségük, hogy más városba, más szakiskolába küldjék őket. Tartsák ezek fiaikat itlhonn, gondoskodjanak mühelyi kiképeztetésükről a saját műhelyükben, az elméleti kiképeztetést pedig bízzák az al- sófoku iparostanoncziskola helyett az agyagipari szakiskolára, mely, ha a jelentkező ifjú a tanóra rendjéhez alkalmazkodik, a kereskedelmi minisztérium rendelete értelmében szívesen felveszi az ilyen tanulókat is. Egy iparos apa gyermekének jövője érdekében meghozhatja azt az áldozatot, hogy fiának — tanonczideje alatt — enged a saját műhelyéből napközben is annyi időt, mely a fiú elméleti szakképzettségének neveléséhez meg- kivántatik. ügy értesülünk, hogy szakiskolánk már a közeli jövőben a felnőtt iparosok és segédek számára külön vasárnapi rajztanfolyamot rendez. A szabadkézi és szakrajzkiállitás eredménye érlelte meg bennünk azt a meggyőződést, hogy a rajz tanítása helyes utón halad az intézetben s hogy szakiskolánk ezen külön rajztanfolyam szervezésével jó szolgálatot fog tenni városunk zsenge iparának. Ezt a rajztanfolyamot — melynek ismertetésére még majd bővebben visszatérünk — már előre ajánljuk iparosaink figyelmébe. Ezek volnának azon tanúságok, melyeket az idei első kiállítás szemléléséből levontunk. Bárcsak megszívlelnék mások — azok is, akikért városunk közönsége és a magyar kormány meghozta a nagy áldozatot, melylyel ez az intézet létesült. Hitelszövetkezetek közgyűlése. A felső tiszai vármegyék hitelszövetkezetének szövetsége, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet képviselősege, melyhez Ung vármegyebői a baranyai, csapi, tarnóczi és szobránczi hitelszövetkezetek tartoznak, e hó 18-án tartotta rendes évi közgyűlését Perbe- nyiken, Mailáth József gróf elnöklete alatt. E közgyűlésen mintegy 60 hitelszövetkezet volt képviselve, azonkívül ott volt Horváth János dr. és Bernáth István központi kiküldött. A közgyűlést Mailath József gróf nagyon szép és általános tetszést aratott beszéddel nyitotta meg, erősen hangsúlyozván, hogy a szocziális kérdés, a szocziális probléma csak úgy oldható meg, ha e kérdésekkel minden alkalommal foglalkozunk is. A szo- czialis kérdés megoldásának egyik eszközéül tartja a hitelszövetkezeteket, melyek segélyt nyújtanak mindenkor és mindenkinek, aki arra érdemes és akinek a segítségre tényleg szüksége van. Mert különbséget kell tenni a hitelnyújtás és hitelnyújtás között. Szerinte a könnyelműen nyújtott hitel átok arra, aki csak azért veszi fel, mert adják, mig igen nagy segítség arra, aki tényleg gazdaságának fejlesztése, fentartása czéljából kéri azt. Az utóbbihoz tartozó hiteleket nyújtanak a hitelszövetkezetek, melyeknek önzetlenül és kizárólag embertársaik érdekében működő megjelent képviselőinek szívélyes üdvözlése után a közgyűlést — lelkes éljenzések között — megnyitottnak nyilvánította. Majd felolvastatott Blasek Ernő szövetségi titkár jelentése a szövetség elmúlt évi működéséről, melyből kiemeljük, hogy a szövetség az elmúlt évben 36 szövetkezetei alakított. A titkári jelentés tudomásul vétele után Andrässy Kálmán buji (Szabolcsin.) ev. ref. lelkész olvasta fel a következő, mély gondolkodásra és a szövetkezetek iránt meleg szeretetre valló beszédét: Mélyen tisztelt közgyűlés ! Felolvasásom tárgya: A szövetkezetek mint a krisztusi eszmék anyagi formái. És az első szó, melylyel felolvasásomat kezdem, hadd legyen az őszinte hála kifejezése az elnök gróf úr Öméltósága iránt, ki a szövetkezeti ügynek elsőrendű fáradhatatlan bajnoka az egész haza földén, lent és fent egyaránt; szóval, tollal, tettel, áldozatkészséggel egyaránt. Legyen őszinte köszönet részemről, hogy nekem is alkalmat adott gondolataimnak előadásara, mely gondolatokra egész tisztelettel kérem fel a mélyen tisztelt közgyűlés nagybecsű figyelmét. Tehát; a szövetkezetek mint a krisztusi eszmék anyagi formái ... Ez legyen a központ, melyből világitó sugarak áradnak a mi munka era. Ma olyan időket élünk, mid a krisztusi vallásos eszmék a társadalom szive körül i J-felvillannak, mint amaz első szent pünkösdi napon. Hala Istennek, ma már ez a gonosz jelszó: aki bírja, marja! mint egy szégyenteljes, vadállati üvöltés hangzik a tisztességes érzésű társadalmi emberek előtt s helyette, mint életet lehelő hajnalfény kezd szerte áradni ez első és nagy parancsolat: szeresd a te uradat, Istenedet, teljes szivedből és szeresd felebarátaidat, mint magadat! Most még meglehetősen sok zavar van ugyan e magas és szent parancs gyakorlati alkalmazása körül, de reményünk van, hogy megvirrad, és az a nap mindent bevilágít. Úgy tűnik fel előttem, hogy a mi szövetkezeti ügyünk is egyike tiszta, biztos eszköze a krisztusi eszmék terjesztésének. Sokat gondolkodtam e dolog körül. Némi önigazolásul is, hogy pap létemre lehetek-e pénzágens — amint némelyek gúnyolódva mondogatják — vagy boltos, szatócs, terményközvetitő stb., stb., holott — amint megint mondani szokták — a papnak nem szabad az oltár szarvát elbocsátani. Tehát: mit teszek én, ha palástomat letéve, kék zubbonyt veszek s mintegy kiállók az élet piaczára ? S mit tesznek azon paptarsaim százan, ezren, kik a szövetkezetek élén állanak vagy közkatonákként segítik az ügyet! Mert mi a Krisztushoz szegődtünk s nemcsak a hivatalos hatóság előtt esküdtünk fel, hanem lelkiismeretünkben is meg-megcsendül Pál apostol intésé: „nekem életemben és halalomban egy edüli nyereségem a Krisztus !“ Miért kell tehát más nyereség is? perczent... osztalék . . . jutalék ... a világ vásárában. Őszintén megvallom, mélyen tisztelt közgyűlés, mérlegbe tettem az én lelkemet, a Krisztus mérlegére s most megvagyok győződve, hogy a szövetkezési munka: krisztusi munka, mert a szövetkezetek valójában a krisztusi eszmék anyagi formái. Most pedig emlékezetbe hozom eme főbb krisztusi eszméket. A Biblia, mint a krisztusi eszméknek ősforrása, kristálytisztaságban, üdítő erőben buzog folyvást a kutató, a tanulmányozó lélek előtt. Mindenekelőtt azt tanuljuk meg belőle, hogy az eszmék mintegy választó mesgyék az emberi vallásos gondolkodás nagy terén. A krisztusi eszméken kívül álló minden más vallás- alapító megegyezik abban a közös alapvonásban, mely szerint a vallást, mint az istenségnek kegyeit kereső istentiszteleti formát állapítja meg. Kedveskedni akar *\°gy a ma§a részére, a maga akarata segítőjéül nyerje meg. Még a zsidó vallásos eszmék gyémántjai között is sok az értéktelen kődarab. Az önzes- szülte szenvedélyek hulláma háborog az ótestamertom gondolatfolyamán. Krisztussal uj nap világa ragyog föl a gondolat és érzés magaslatán és mélységein. Mintha a lélek szárnyáról az isteni kegyelem harmata lemosta volna az önzés porát, sarát, s megifjult főnikszként emelkednék a tiszta magasba. A krisztusi eszmékkel uj ég és uj föld született. Bárcsak minél többen, minél mélyebben tanulmányoznák ez eszméket, bizony! . . kevesebb baj volna a világon. Különösebben a következő három nagy gondolat emelkedik ki a Bibliából: 1. Istennek egyetemes atyai jelleme, 2. az emberiség egyetemes testvérisége, 3. az ember tökéletesedése, boldogsága, erkölcsi alapon közjóra irányuló munkásság utján. E három főgondolat körül forog a Bibliának egész tartalma; e körül forog testünknek és szellemünknek összes tevékenysége s az emberi társadalom bármely irányú munkája: mezőgazdaság, ipar, politika, tudomány, vállas, osztályok, nemzetiség, bűn, erény: szóval, ami állüktet az idők méhéből előtörő élet folyamán és alakra tör, ami emberi és ördögi: mint örvény körül kereng, az emlitett három nagy gondolat körül. Krisztussal boldogító harmóniában, nélküle bomlasztó zűrzavarban. ? dolgokról most csak röviden szólhatok az idő rövidsége miatt, de annál inkább nagybecsű figyelmébe ajánlom a mélyen tisztelt közgyűlésnek. Először tehát Isten egyetemes atyai jelleme. A történelem megtanít minket, hogy az emberiség tevékenységének, irányának ösztönzője és útmutatója volt, Istenről való fogalma. Nemzeteknek, törzseknek, sőt csaladoknak, külön Istent képzeltek. Úgyszólván benépesítették a földet és eget istenalakokkal, kiket küzdőtársakul vontak le, úgyszólván önmagukhoz, rajuk ruházván emberi indulataikat, vágyaikat, szenvedélyeiket, bűneiket s harezba áll: án egymással az isteneket is. Törekvésük: egym :k ártani, egymást pusztítani, rabolni, rombolni, gyih.olni, ki legtöbbet pusztít, az a legnagyobb, legdicsőbb emberek és istenek közt egyaránt. A Krisztus által tanított isteneszme éppen ellenkező. Csak egy van, egyetlenegy, ki mindent teremtett, mindent fentart; ki megfoghatatlan lélek, mindent átható, mindenütt jelenlevő tökéletesség. Főjelleme a szeretet, a kegyelem, a boldogitás, az alkotás. Az embereknek egyetemes atyja, különbség előtte nincs, nem részrehajló. Minden gyermekét boldogságra teremté s boldogítani akarja. Ilyen a Biblia istene. Ebből önként következik az emberiség egyetemes testvérisége. A nemzetek, kasztok, osztályok, nemzetségek, családok kizárólagossága: alap nélküli hiú, sőt bűnös ábránd, önalkotta képzelgés. Minden emberben az Isten lelkének egy szikraja melegít és tartja össze a porból alakuló port. A lelkek országában nincs különbség. A testek országában van, a színben, az alakban, de ezen szin- és alakbeli különbség esetleges és nem jellegző. Éghajlat, táplálkozás, foglalkozás, környezet befolyásai. Mint az egyazon családhoz tartozó gyermekek között is van mindig bizonyos különbség, de azért ők testvérek, — igy az egész emberiségnél. Ez a krisztusi eszme a Bibliában az emberről. Ebből megint önkétit következik a harmadik főmondatom: az ember tökéletesedése, boldogsága, erkölcsi alapon közjóra irányuló munkásság utján. Amit erről tanít Krisztus, az már valóban égi tudomány s amellett oly reális, mint a kétszerkettő. Valahányszor Krisztus a testvéri munkásságról tanít, mintha minden tanításában, példabeszédeiben az Isten lelkének hevítő lángja égi delejként áramolna még ma is és örökkön-örökké az érző sziveken at! Hadd említsek fel pár helyet. Őt magát igy jellemzi egyik tanítványa: „A názáreti Jézus szertejárt, mindenfelé jót tevén.“ „Járja vala Jézus a falukat és városokat, tanítván a zsinagógákban és gyógyítván mindenféle betegséget és erőtlenséget a köznép között.“ Ő maga igy ítéli el a henye kegyeskedést• „Az én atyám szüntelen munkálkodik, én is munkálkodom.“ „Aki nem dolgozik, ne is egyék!“ Aztán az irgalmas samaritánus- ról, gonosz szolgákról, talentumokról, zúgolódó szőlőmunkásokról, tékozló fiukról, okos és esztelen szüzekről, utolsó ítéletről szóló példázatai s végül, midőn halála előtt, utolsó vacsorája alkalmával, tanítványainak lábait mossa s ennek jelentőséget magyarázza igy: >Értitek-é, mit műveltem veletek?... Ti engem igy hívtok: Mester és Uram! és igazan mondjátok, mert az vagyok. Most példát adtam néktek, hogy amint én cselekedtem veletek, hasonlóképpen cselekedjetek ti is.“ mindezekben az egymás javára irányuló hű munkásság isteni parancsát hangoztatja, példázza, cselekszi. Igen, cselekszi! Mert ez a fő! A legszebb beszéd is csak üres fecsegés. „Ki közietek első akar lenni, szolgáljon mindnyájának.“ A nagyság mértéke: a szolgálat terjedelme. Isten mindenható nagysága abban all, hogy ő szolgai mindennek, ő éltet, tart fenn mindeneket! De legyen elég, mert az idő rövid. S ha már most én az előadott mértékre alkalmazom szövetkezeteink működését, czélját, sőt eredményeit, azt mondom Pál apostollal: nem szégyellem, mert isteni erő van abban, mindenkinek javára! Fundamentoma: az emberiség egyetemes testvérisége. Eszköze: a közjóra irányuló önzetlen munkásság. Eredménye; közjóiét, közelőhaladás. Mi nem válogatjuk ki embereinket, nem ülünk az istenség trónjára, ítélni eleveneket és holtakat. Mindenkit hívunk lélek szerint, mint a Krisztus. Magas rangú, magas műveltségű egyének egy szövetségbe állanak egyszerű, tanulatlan földmivesekkel, napszámosokkal, mint a bibliában olvassuk: „szegény és gazdag összetalálkoznak s mindkettőt ..z Ur segíti.“ Együtt munkálkodunk, nem földi haszonért, de önfeláldozással. >Egymás terhét hordozzátok s úgy töltsétek be a Krisztus parancsolatját* 1 Emez apostoli intéshez tartjuk magunkat. S azt hisszük, ez az igazi krisztiánizmus! A krisztusi eszméket kovászként alkalmazzuk a társadalmi élet-tevékenység alakításánál, irányításánál. Az önzés bilincseiből kiszabadítjuk az ember lelek nemes erőit az önzetlen szeretet szabad tevékenységére. Mi testvérek vagyunk s abban járunk kedvében Istenünknek, hogy egymáson segítünk. Mert az éhezőnek kenyér kell, a szomjuhozónak ital kell, a ruhátlannak öltözet kell, a hajléktalannak menedék kell s az emberi szivet bármely sorsban és helyzetben csak a szeretet boldogíthatja. Ezért a sze- retetért s ebből a szeretetből fáradozunk. Ez a mi bőséges osztalékunk, perczentünk, részvényünk, nyereségünk. így nyernek anyagi formát a Krisztus eszméi a szövetkezeti életben. Mert a Krisztus vallása kiválóan gyakorlati. A pogány vallások a kultusz misztériumaiban értek czélt; a Krisztus vallása a kultuszt eszközül használja a szív nemesítésére, minél több jó tettek véghezvitelében. Az örökéletet, mint végső jutalmat is, jó cselekedetéért nyerheti el az ember — világosán tanítja Krisztusunk. így a mi részvényünk nemcsak földi perczentre, hanem égi osztalékra is számot tarthat. Mert igy tanít Jézus: „Mikor pedig eljövend az embernek fia az ő dicsőségével és mind a szent angyalok ővele, akkor ül az ő dicsőségének királyi székiben és gyüjtetnek ő eleibe minden népek és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat kecskéktől. És állítja egyiket jobb, másikat bal keze felől. Akkor azt mondja a jobb keze felől levőknek: Jertek el én atyámnak áldottai, bírjátok az országot, mely megkészittetett néktek e világ fundamento- mának felvettetése előtt. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjuhoztam és innom adtatok, utonjáró voltam és befogadtatok engemet, mezítelen voltam és megruháztatok engemet, fogoly voltam és hozzám jöttetek ! Akkor felelnek néki az igazak, ezt mondván: Uram! mikor láttunk, hogy éheztél volna és tápláltunk volna tégedet ? vagy hogy szomjuhoztál volna és innod adtunk volna ? mikor láttunk, hogy utonjáró voltál s házunkba fogadtunk tégedet? vagy hogy mezítelen voltál és megruháztunk volna? vagy mikor láttunk téged betegen, vagy tömlöczben, hogy te hozzád mentünk volna ? És felelvén a király, ezt mondja nekik : bizony mondom nektek, amit cselekedtetek egygyel az én kicsiny atyámfiai közül, énmagammal eselekedtétek. Akkor szól a balkeze felől levőkhöz : Átkozottak ! menjetek az örök tűzre, mely rakatott az ördögnek és az ő angyalainak! Mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjuhoztam és nem adtatok innom, utonjáró voltam és nem fogadtatok be engemet, mezítelen voltam és nem ruháztatok meg engemet, beteg voltam, tömlöczben voltam és meg nem látogattatok. Akkor ezek is felelnek néki, ezt mondván:
